Szolnok Megyei Néplap, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-29 / 281. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. november 29. Jugoszlávia huszonkilenc éve Huszonkilenc évvel ezelőtt, 1943. november 29-én a bosz­niai Jajce városkában alakí­tották meg a szabad Jugo­szlávia ideiglenes kormányát. Ebben az időben még Európa- szerte dúlt a harc a fasiszták ellen, s ennek a felszabadító háborúnak egyik különösen dicsőséges frontja volt az a hősies küzdelem, amelyet a jugoszláv népek folytattak a betolakodók kiűzéséért. Két évvel a Jugoszláv Népi Felszabadító Antifasiszta Ta­nács e történelmi jelentőségű lépése után, — miután az or­szág a jugoszláv partizánok es velük vállvetve küzdő, elő­renyomuló szovjet hadsereg győzelme nyomán felszaba­dult — ugyanez a nap újabb mérföldkő lett az ország tör­ténetében. — 1945. november 29-én a nemzetgyűlés eltöröl­te a királyságot és Belgrád- ban, a szövetségi fővárosban kikiáltották a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa­ságot. A szövetséges állam­forma keretében a hat köz­társaság és a két autonóm tartomány megkezdhette az új államrend megszervezését és az ország újjáépítését. A pusztítás, amelyet a második világháború hagyott öröksé­gül óriási volt: egy millió 700 ezer ember vesztette életét. A politikai és gazdasági rendszer fejlesztése — déli szomszédainknál rendkívül dinamikusan ment végbe. A háború utáni időszakban — — pontosabban 1939-hez, az utolsó békeévhez képest — az ország ipari termelése ti­zenegyszeresére nőtt, A mező- gazdasági lakosság aránya a háború előtti 76 százalékról 1971-ig, 36.4 százalékra csök­kent, vagyis az ország iparo­sodása és modernizálása — rendkívül nagy lépésekkel halad előre. Jugoszlávia külpolitikájával is sok elismerést váltott ki a világban. Következetes anti- imperialista álláspontja és erőfeszítése a béke. a nemzet­közi együttműködés érdeké­ben. a kapcsolatok szilárdu- lása és fejlődése az európai szocialista országokkal erősíti tekintélyét és befolyását nemzetközi vonatkozásokban. Hazánk és Jugoszlávia kap­csolatai két szomszédos, ba­ráti, szocialista berendezke­désű állam jó viszonyát pél­dázzák. Ennek a kölcsönösen előnyös kapcsolatnak szilárd alapja az azonos jellejjű tái~ sadalmi rendszer, a döntő fontosságú nemzetközi _ és munkásmozgalmi kérdések egyetértő vagy közelálló meg­ítélése. Az utóbbi esztendők­ben a két ország viszonya egyre melegebb, a minden- irányú kapcsolat és együtt­működés egyre zavartalanabb és zökkenőmén tesebb. Az Országos Szórakoztató Zenei Központ megyei ki- rendeltsége és a dolgozók gimnáziuma közösen szer­vezett esti oktatást a me­gye húsz szórakoztató ze­nésze számára. Képűn- köu: dr. Kovács Ferenc, a dolgozók gimnáziumá­nak igazgatója tart ma­gyar órát. Litván—magyar kapcsolatok Gépek, berendezések cseréje Tudományos együttmííködés Magyar írók litván nyelven 1972. februárjában meg­alakult a Szovjet—Magyar Baráti Társaság litván ta­gozata. Elnökévé Ionas Ja- nuitist, a Rádió és Televí­zió Bizottság elnökét vá­lasztották. A tagozatnak máris sok úgynevezett „kol­lektív” tagja van: köztük található a köztársaság egyik legnagyobb üzeme, a vilniuszi Fűtőberendezések Gyára, a főváros 22*es szá­mú középiskolája és a Lit­ván Kertészeti Társaság. MAGYAR KÜLDÖTTSÉG LITVÁNIÁBAN Áprilisban a köztársaság­ban vendégeskedett az MSZBT küldöttsége, amely­nek tagjai felkeresték Vil- niuszt, a litván fővárost, Klajpedát, részt vettek a Magyarország felszabadulá­sának évfordulójára rende­zett ünnepségeken, találkoz­tak az állami, a párt és a társadalmi szervek vezetői­vel, megvitatták a litván— magyar kapcsolatok fejlesz­tésének távlatait. A GAZDASÁGI EG YÜTTM ÜKÖDÉS A két ország gazdasági együttműködése számottevő. A litván gyárakban igen sok magyar gép. berendezés dolgozik, az üzletekben sok­féle magyar ruha- és cipő­ipari termék, vegyipari cikk áll a vásárlók rendelkezé­sére; keresettek a magyar gyógyszerek, a borok és a konzervek. Magyarországon viszont litván szerszámgé­pek, villamos hegesztő be­rendezésék, építőanyagok és más iparcikkek találhatók. TUDOMÁNYOS ÉS TECHNIKAI KAPCSOLATOK Gyümölcsöző kapcsolatok alakultak ki a tudomány­ban és a technikában. Ma­gyar munkahigéniai szak­emberek ismerkedtek a Vil­niuszi Egyetem fiziológiai és farmakológiai tanszéké­nek kutatásaival. Tapaszta­latcserét bonyolítottak le az építőipari dolgozók mun­kaszervezéséről. KÖZÖS KULTURÁLIS MUNKA Bővülnek a litván—ma­gyar kulturális kapcsolatok is. Először a XIX. század­ban jelentek meg Litvániá­ban a magyar írók művei. Litván nyelven olvashatják a könyvbarátok Petőfi, Mó­ricz, Gárdonyi, Illés Béla alkotásait, és Magyarorszá­gon is egymás után jelen­nek meg a litván költők, írók, elbeszélők, klasszikus és mai szerzők müvei. „A befalazott ballada44 A szokásos Pódium-előadást ezúttal nem az Árkád presszóban tartották, hanem a megyei művelődési központ színháztermében. Az eltérő színhely, eltérő műsort is je­lentett: az önálló estek után az Universitas együttes pro­dukcióját láthattuk. A befalazott asszony címmel. A címről már tudtuk, hogy Kőmíves K eleme,, balladá­jának feldolgozása került pódiumra, és azért ültünk be oly várakozóan a nézőtérre, hogy az általunk ismert népkölté­szeti alkotást, a ballada alakjait „élővé téve” lássuk. A jó­hírű Universitas együttes Katona Imre feldolgozásában Ruszt József rendezésében a kőművesek tragédiáját ját­szotta el. A műsor első részében egy hosszadalmas & csú- pán csendet és nem atmoszférát teremtő mozgássorozat után (melynek köralkotás, vetkőzés-öltözés volt az alap­motívuma) a Déva-várát építő kőművesek lelki világát is­merhetjük meg az őrjöngésig felfokozott monológok segít­ségével. A mindennapi munkájuk hiábavalósága, a kilá- tástalanság érzése egymás ellen acsarkodó félemberekké változtatja a „tizenkét kőmívest” — akik egyébként itt tí­zen voltak. Ekkor robban be közéjük a tragédia alapját ké­pező gondolat, hogy akinek felesége először je'enik meg, feláldozzák a vár építéséhez. S hogy a jól induló előjáték után ez a gyilkos gondolat szinte csak bejelentésként hat, s nem megdöbbentő erővel, az annak köszönhető, hogy Kőmíves Kelemenné mitsem törődve a drámai szerkezettel megjelenik a színen, majd félrevonul, hogy rövidesen „be- Ickapcsolódhassék” a játékba. Ezután már csak a ba'ládái események illusztrálását érezzük, s annak ellenére, hogy a lelkes diákszínészek mindent megtettek a siker érdekében, kissé elégedetlenül távozunk, mert Kőmíves Kelemenné tragédiája csupán egy népköltészeti motívum — és nem élővé vált emberi sors — maradt előttünk. A megjelenítés nem tette teljesebbé a bennünk élő ké­pet, ezért a Befalazott asszony egy kissé a ballada befala­zásává vált I. ZS. A tizennyolc év óta meg- “ szokott mozdulattal telepe­dett le asztalához. Nem is „telepedett”, hanem csak csöndben leült. Ügy, hogy senki se vegye észre. Ref- lexszerűen húzta ki a vele öregedő íróasztala fiókját, és a pedánsan elrendezett ceruzák, tollak. radírok, gemkapcsok közül elővette a papírvágókést — Most a levélbontás Következik — mondta, vagy talán inkább csak gondolta magában. — Igen, megint kikapcsolták a gázt Kiséknél. Persze, mert biztosan nem fizettek. A három kisgyerekre hivat­koznak újból. Pedig a sze­rencsétlen kölyköK nem te­hetnek róla hogy apjuk a gázdíjat is elissza. Na .mind­egy. Utoljára még megpró­bálom elintézni. No fene. szemetes a Kisfaludy utca. Hát melyik nem az? Itt meg azt írják, hogy a szom­széd este tíz után is böm- bölteti a rádiót. Nem szép tőle. Majd megírjuk neki. hogy halkabban üzemeltesse a készülékét, mert mások pihenni vágynak. „Hát ez meg mi?” Kedves Barát La­jos bácsi! HivatalunK érte­síti, hogv december 6-án ki­tüntetés-átadó ünnepséget-rendezünk a Nagyteremben. Szíves részvételére föltétien számítunk. V. Z. X, Y. — „Hm, azt hiszem, valami félreértés. Harmincöt évvel ezelőtt a Schulz úr tüntetett ki utoljára, az is egy váll- veregetéssel. Nevetnem kell. Miért tüntetnének most ki? rakban aranyszínűén csil­logott a Konyak. A tenyere átforrósodott, érezte, hogy a homloKán ve- rejtékcsöppök jelennek meg. — Kedves Elvtársnők. — ElvtársaK, Munkatársaim! — kezdte beszédét az igazgató, de ő nem figyelt oda. Arra Érdekes. Pedig a címzés stimmel. Nálunk nincs is több Barát Lajos, meg ez a hármas irodaterembe szól. Érdekes... A Nagyteremmé átalakí­tott ebédlőt ünnepélyesen feldíszítették. A három asz­talsort — mintha zsinórral egyengették volna, a hófe­hér terítőK szinte vakítot­tak. Minden szék előtt — persze az asztalon — kis pohár, nagy pohár, még na­gyobb pohár. Az asztalso­rok közepén gondosan el­rendezve. egymást érve so­rakoztak a hosszúnyakú bo­rospalackok. colás- és sörös­üvegek. A legkisebb poha­gondolt, hogy a fekete ruhá­ja — amit az esküvőjén vi­selt először, és a felesége te­metésén utoljára — nem túl ódivatú-e? Az ingnek meg a nyakkendőnek rend­be kell lennie, mert azokat tegnap vette. Igaz a nyak­kendőt nem tudta úgy meg­kötni. mint a fiatalabbak, de talán így is megteszi. A cipőt meg olyan szépen ki­fényesítette. .. A felcsattanő tapsra riadt föL — Most pedig Kedves Kollégák Önöknek. — mint Hivatalunk legjobb dolgo­zóinak szeretném átnyúj­tani a különböző bizottsá­gainkkal megvitatott, illet­ve odaítélt szerény pénzju­talmakat. Óvatos mozdulattal húzta elő zsekbendőjét. — Gratulálok, további jó munkát! Gratulálok, további jó... Gratulálok, további... Gratulálok... A zsebkendő lassan csu­romvizes lett. Áz ő nevét nem olvasták. — Most pedig javaslom, hogy ürítsük poharunkat a Kitüntetettek egészségére... Nehezen állt fel, a konya­kos pohár reszketett kezé­ben. A Nagytermet pillana­tok múlva vidám beszélgetés, poharak koccanásának zaja töltötte be. — Igazgató elvtárs! — súgta oda az egyik elnök­ségi tag. — Egy boríték itt maradt. — Csakugyan. Barát La­jos. Mindiárt szólok. Elné­zést Kollégák! Egy dolgo­zónknak adminisztratív hi­ba folytán elfelejtettük át­adni a iutalmat. Kérem Ba­rát Lajos elvtársat, hogy fáradion ide. Barát Lajos elvtárs! Hol van? Barát elv­társi — De Lajos bácsi már nem hallotta... Zámbó Árpád At s fiKiPERNVSJE tO ELŐTT Kiugró siker, úgy érzem, nem született az elmúlt hét műsorában. Ami azonban nem zárja ki, hogy figye­lemre méltó alkotás ne V akadt volna, akár több is. Volt, amelyik már témájá­val magára hívta a figyel­met. Ideál 72 Kit ne érdekelne, hogy a pályakezdő fiatalok, ez eset­ben leendő értelmiségiek miként vélekednek korunk emberi eszményeiről, hogy milyen embertípust tarta­nak követendő példának. Dokumentumfilmjében Gár- dos Péter író-rendezőt is éz a kérdés izgatta, foglalkoz­tatta. Filmjében különböző „előregyártott” modellekről kellett orvosi és műszaki végzős egyetemistáknak vé­leményt alkotniuk; így a fényes karriert befutó Pé­terről, a jól kereső, anyagias Jánosról, az önzetlen, már­tírtermészetű Rezsőről, a szakbarbár Mihályról és többek között Károlyról, aki a nyugodt élet megtestesí­tője: családjának és nyu­galmának él. Az eredmény: a pálya­kezdő fiatalok többsége Ká­roly mellett tette le a vok- sát. Ami azt jelentené te­hát, hogy a mai fiatalok embereszménye az otthon ülő. a kockázatoktól magát távol tartó, a kispolgári élet langyos vizében . elmerülő típus. Higgyünk-e a képnek, így. gondolkodik-e valóban 1972 fiatalsága? A doku­mentumfilm ebben az érte­lemben alighanem eltévesz­tette a célt. A vágyott jövő még ideálokba sűrítve sem festhet olyképpen, mint aho­gyan Gárdos Péter külföldi mintákra jobban emlékezi- tető, semmint a mi reális valóságunkat tükröző típu­sai azt képesek lettek vql- na felszínre hozni. Ma di­vatos „műfaj” a felmérés; feltérképezni különböző módon a társadalom tájait, flóráját és faunáját. De ha az iránytű rossz, könnyen el is lehet tájolódci ezen a terepen. Azt hiszem, a lá­tott dokumentumfilmben is valahogyan az iránytűvel volt a baj. A mi fiataljaink­nak ugyanis egészen más­féle problémákkal kell meg- birkózniok, mint ahogyan azt a vizsgálatra épülő ri­portfilm sugallta. Szerelmespár Erre nemcsak saját közi- vetlen tapasztalataink, ha­nem olyan írói megnyilvá­nulások is tanúbizonysággal szolgálnak, mint például a Palotai Borisé. akinek a Nyitott könyv műsorában egy remekbe szabott elbe­szélését láthattuk éppen a fiatalokról. Palotai Boris nyitott szemmel jár a világ­ban, és tapasztalatait fris­sen adja közre, frappáns történetekben, élvezetes ol­vasmány formájában. A Két reszelő című novellájában egy fiatal házaspár bátor és szertelen számycsapásait, felszabadult és a felületes szemlélőnek már-már köny- nyelműnek látszó életvitelt, magatartást mutatott be. Ezek a fiatalok a ma em­bereként minden előítélet és hamis erkölcsi beidegzettség nélkül saját „szakállukra” akarják berendezni életü­ket. Két reszelő, mondja róluk Palotai Boris. Nap mint nap érdesen súrlódnak egymáshoz. Csakhogy ezek­kel a súrlódásokkal szá­mukra éppúgy melegség, hő, — szeretet —- születik, mint mondjuk másoknak, az öre­gelmek hajdan a turbéko- lással. Fiatalok, más világ, más életritmus, más elkép­zelések, mint az idősebbe­ké. Legjobb, ha a saját lá­bukon a saját útjukat jár­hatják. Akár úgy is, hogy „kitörnek” a féltő, óvó szü­lői szeretet hatása alól. Ezek a fiatalok tehát már nem turbékolnak. „reszelik” egy­mást. De az érzés lényege nem változott, csupán a for­mája, s ezt akár tetszik, akár nem — hangsúlyozza az élesszemű és igazmondó írónő, — el kell fogadnunk tőlük. A tévéjáték hűségesen ad­ta vissza kifejező képekben és jól pergő dialógusokban — vibráló feszültséggel — az elbeszélés mondanivaló­ját. Hasonlóan ízig-vérig mai történetet ismerhettünk meg a képernyőn a Frizsi­derben, amely egy hervatag, öreglány váratlan — kör­nyezete számára váratlan — fellázadásáró) szólott. Stefi­ké fellázadt a saját jósága ellen, amellyel kiszolgálta hosszú éveken át hivatali munkatársait, olykor a men­tő angyal szerepére is vál­lalkozva. Stefiké ezt a jó tündér! szerepet rúgja fel az érzéseiben megsértett nö fel­támadt büszkeségével. Dóm­ján Edit kitűnően mutatta meg, hogy a hervadó, fa­kuló öreglány hogyan jut el előbb az örömmel való ta­lálkozáson, majd a keserű ízű csalódáson át „kiszínese­déséig”. hogy lélekben ki­egyenesedjék és magára ta­láljon. A Szerelmespár Pa­lotai Boris válogatott el­beszélésének új kötete — ebből került képernyőre kós­tolóként az említett két no­vella is — hamarosan meg­jelenik majd a könyvpiacon. Röviden Minden harmadik magyar a határon kívül él, hallhat­tuk a Jelszó: Petőfi című dokumentumfilm bevezető­jében. S közöttük sokan olyanok. akik olykor már reménytelennek látszó küz­delmet vívnak, hogy az óhazához kötődés nyelvi szálait, az anyanyelv édes ízét megőrizzék. Számos kezdeményezés született kül­földön is az anyanyelvi kul­túra ápolására, most a film­ben egy hazai próbálkozás céljait. szépségeit és egy kissé az eredményeit is ta­pasztalhattuk. Egy Balaton- parti nyelvi tábor életének képei sorakoztak fel — ta­lán egy kicsit kényelmes ritmusban — ahol burgen­landi gyerekek tanulták Pe­tőfi nyelvét, s ropogtatták a szavakat. Timár István írta és rendezte. Komlós János műsorában Télapó gondjairól szólott, akinek bizony az idén nem lesz könnyű dolga, már csak azért sem. mert megnőttek a csokoládécsizmák — put­tonyát nagyobbra kell cse­rélnie — de még inkább azért, mert a pénztárcáját is alaposan ki kell nyitnia, ha a világpiaci árakhoz iga­zított árú játékokból akar ajándékot juttatni a kicsi­nyeknek, A mi Télapó- gondjainkat elemezte Kom­lós, de figyelméből arra is tellett, hogy a Télapó-hiva­tás jövedelmezőségéről is felvilágosítson bennünket, és felhívja figyelmünket ar­ra is: Ö voltad junk a giccs- tőL így látom én Adyt — ezt a címet is viselhette volna Latinovits Zoltán Adv-mű- sora. Az előadóművésznek is nagyszerű színész sajátos Ady-képet varázsolt a kép- ernyőre, lenyűgöző erővel. Sajátosat, afféle Latinovits- Adyt. Azokból a versekből válogatott, amelyekben ön­magát is kifejezhette. Érde­kes vállalkozás, bár az ilyen, „kisajátításnak” bizonyos veszélyei is vannak. Például az így keletkező költői kép lehet: hiányos;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom