Szolnok Megyei Néplap, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-26 / 279. szám
Hivatali KRESZ ■ l ■ ■ ill l ltl Ha az ember háza Washingtonban éppen a minisztériumok és a követségek tövében helyezkedik el, önkéntelenül is tanakodni kezd, hogy vajon mi történik a kerítés túlsó oldalán, különösen a Diplomata Sor impozáns épületeiben. Nos, én két évtizeden át éltem e külföldi méltóságok közelében, de sosem nyílt rá alkalmam, hogy bármelyikükkel is szóba elegyedjem. Egy napon aztán betértem egy kínai étterembe, s ott a tányérom mellett díszes kis cédulát találtam; „Vedd el amit kapsz, és ne áhíts többet." Ez a kis papír sugallta, hogy behozzam a sokéves mulasztást — ösz- szeszedtem hát a bátorságomat. s felhívtam a Kínai N agy követséget, hogy megkérdezzem, pontosan mit jelent. A fiatal hölgy, alti felvette a telefont, nagy kuncogások közepette kijelentette, hogy valóban van Kínában efféle közmondás, és körülbelül megt felel annak, hogy „jobb ma egy veréb. mint holnap egy túzok.” Megköszöntem a segítségét. s hozzátettem, nagyon örülök, hogy közös vonásokat fedezek fel népeink között. A hölgy azzal búcsúzott, hogy hívjam fel máskor is. Ekkor döntöttem el, hogy felkutatom, vajon a világ többi részén is él-e ez a közmondás. A Spanyol Nagykövetségen szerencsével jártam. Amikor a „Jobb ma egy... stb.” spanyol változata után érdeklődtem, az értelmes hangú, de vidámságát leplezni nem tudó fiatal nő azonnal közölte; „Jobb egy a kézben, mint száz röptében”. séggel darált valamit. de abban egy árva szó sem volt madarakról és közmondásokról. Amikor búcsút mondtunk egymásnak, viszonyunk némi kívánnivalót hagyott maga után. A franciáknál elszenvedett kudarc után Skandinávia felé fordultam, ahol tudvalevőleg hűvöEiaine Hart Messmer; Veréb vagy túzok? Előre, meg sem állunk Nepálig! Telefonon elmagyaráztam. hogy egy bizonyos közmondás érdekel, mire a kisasszony egy rendkívül élénk úriemberhez kapcsolt. Az biztosított róla, hogy természetesen Nepálban is létezik ez a mondás, és hogy nepáli nyelven óhajtom-e hallani? Azt feleltem, hogy megteszi az angol is, mire ő tájékoztatott, hogy a bölcs nepáli imigyen elmélkedik: „Egy vak anyai nagybácsi is jobb, mint semmilyen”. Kezdtem úgy találni, hogy ez a kölcsönös előzékenység a nemzetközi kapcsolatokban, túl szép ahhoz, hogy soká tartson. A Francia Nagykövetségnél aztán meg is kaptam a magamét; az ottani hölgy géppuska-sebessebb az emberek temperamentuma. Valamennyi Skandináv ország hasonlóan válaszolt, egyikük szerint: „Egy madár a kézben több mint kettő az erdőben”, a másik szerint „...több mint a háztetőn”, vagy „...több mint a faágon”. Lehet közülük választani. Az irakiak és a szomáliaiak nem tartoznak éppen Skandináviához, mégis ismerik ugyanezt a közmondást. A Német Nagy- követségen egy rendkívül udvarias idősebb hölgy közölte, hogy a néme _>k úgy vélik: „Egy veréb a kézben jobb, mint egy galamb a tetőn”. A japánok szerint: „Ne üldözd a második nyulat, ha elkaptad az elsőt, mert mindkettő elszalad”. Az ír Nagykövetségen egy előzékeny úriember biztosított róla, hogy a gazdag ír néphagyományban természetesen megtalálható ez a közmondás is. Felírta a telefonszámomat, és másnap visszahívott, közölvén, hogy Írországban „Jobb a pisztráng a hálóban, mint a lazac a tóban”. Igazán nagyon sajnáltam azt a szegény férfiút, akivel az Olasz Nagykövetségen tárgyaltam. Túl kellett kiabálni a háttérben süvítő gőzkalapácsot, de ez még semmi: először a személyzet egy, majd két, majd három tagja tárgyalta izgatottan a kérdést. Már éppen lemondtam róla, hogy valaha is egyezségre jutnak, amikor emberem diadalmasan kiáltotta bele a kagylóba: „Jobb ma egy tojás. mint holnap egy csirke”. Az oroszokat sem szabad kihagyni. ezért felhívtam a Szovjet Nagykövetséget, és egyenesen ne- kikszegeztem szokásos kérdésemet. Az ügyeletes tiszt- viselő ■ hosszan fontolgatta a dolgot, majd válaszadás előtt még a biztonság kedvéért megkérdezte: „Hogy mondják a kakukkot angolul?” Ezután kis időre magamra hagyott a készüléknél, végül közöltem „A kakukk a kézben többet ér, mint a darumadár az égen”. Fordította: Zilahi Judit vtiai!ii!iHiniiiiiniiii>iiii!ii!faiii!iii‘iiiii[iitiiiiHiiiiiHiniiiiii|]iiiii!iiHi!!iiiB:[itiii!i!!ií<ii[iuiiiiiiiiiitiiiiiii|[!i!ni!ii:ininii.'viiiiii!iininr!r;i!iiM;ii:iiiit!t«ul Nagy eltérés t Ártatlanság — üristen, a férjön ha* marosan jön haza — közli Mancika ijedten a vendéggel. A férfi meglepődve kérdezi: — Na és? Hiszen semmi olyat nem tettem, amit titkolnom kellene! — Ez igaz! Én is csak arra az esetre mondtam, ha kedve támadna ilyesmire I A makacs talaj Egy kövér férfit aznap már harmadszor dobnak ki a kocsmából. Az arra járók felsegítik és megkérdezik tőle: — Miért akar olyan makacsul mindig visszamenni ebbe a förtelmes lebújba? — Hát mit tegyek? — sóhajt. Én vagyok a tulaj! Legutóbbi római tartózkodása során Kirk Douglas betért egy férfiruha-szalr üzletbe, ahol a csinos el« adó megkérdezte: — Mit kíván, uram? — Amit kívánok, kísassT. Konsztnmtnov V. Konyahw: Zsebkendőgörcsök emlékeztetőül Ne lépj a patkóra — sofőröknek nem hoz szerencsét. ☆ A szembejövő sofőröket csupán szívélyes mosolyoddal vakítsd el. ☆ Ha meg akarod őrizni jogaidat — tartsd tiszteletben kötelességeidet. V Óvatosság — a gyalogos udvariassága. V Űj utak keresői: használjátok az aluljárókat! Annak érdekében, hogy meghódítsuk az utca túlsó oldalán lépegető kislány szívét, nem szükséges balesetveszélyt teremtenünk. Molnár Sándor ford. szony — válaszolta mosolyogva az amerikai színész — az, hogy a karjaim kör zé kapjam, messzire elvigyem Innen és szenvedélyesen megcsókoljam. Szükségem azonban «67 Pár zoknira van.
