Szolnok Megyei Néplap, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-12 / 267. szám
Korunk egyik jellemző és hasznos időtöltése a bará- csolás. Többen hajómodel- leket, régi várakat építenek gyufaszáiakból, mások rádiókat, televíziókat állítanak össze önerőből. Hasznosan telik az otthoni szabad idő. Mesélték kollégáim, milyen felemelő dolog melegítőben fürészel- getni, kapálgatni a hosszú téli estéken. A kapalgatás eredménye az eltelt idő mellett sok értékes használati tárgyat is eredményez. Egyik barátom szétszedte teljesen egyedül a kályháját Igaz, hogy összerakni nem tudta, és a szakértelem nélküli szétszedés folytán a cserepek fele összetört. a lakás elsötétült a koromtól, de mégis büszkélkedik: ő ezermester. Nos, jómagam is beálltam a barkácsművészek sou raiba. Az üzletben, ahol több barkácstársammal válogattam a hulladék lemezt és fadarabkákat rájöttem, hogy a barkácsoláshoz nem elég a szándék és a tudás, tömött erszény is szükséges hozzá. Hónom alatt néhány darabka fával indultam hazafelé, amikor egy könyvüzletben megpillantottam néhány szakirodaimat. Kell a tudás. Vásároltam néhány könyvet. — Ezekből majd megtudom, hogyan fogjak hozzá a virágállvány készítéséhez. Mert az első remekmű — határoztam él — egy nem akármilyen virágállvány lesz! Menetközben egy kirakatban láttam is egy elképzelésemnek hasonló virágállványt. Meglepően olcsón. Az anyag és a szakirodalom éppany- nyiba került, mint az új virágállvány, de akkor hol marad a fúrás, faragás öröme? Azonnal hozzákezdtem a barkácsoláshoz. Kerek három hétig tartott, de volt eredménye. Akadtak nehéz pillanatok is. Amifi XC<XXXXXXXOOOOOO(X>OOOC)OOC<)OOOOODOOOOC Barkácsolás oooooooooooooooooyx>ooooo(X}0(x>ooooooQL kor az enyves dobozt fel- rúgtam. Értem, hogy a fürdőszoba és a hall korcsolyapályává változott a meleg enyv száradása után. — De azt sosem fogom megtudni. hogy mitől lett csiri- zes a csillár is? Hogy az ujjaimat lilára szegeltem, a fűrész kitépte a nadrágomat? Ki törődött ily baga- tell ügyekkel, hisz ott állt készen a remekmű; az új virágállvány. Nejem, akinek semmi szépérzéke a modem asztalos-művészethez, hörögve kérdezte: ku- tyaólat tennél a lakásba? És miért festetted lilára ezt a borzalmat? — faggatott. Eldicsekedtem újításommal. Mivel festékre már nem volt pénzem, a virágállvány borítására körömlakkot használtam. Nem bírta Idegekkel, elrohant. — Én egyedül szereltem fel az új állványt: sorra rákos- ■ • gattam a polcokra kaktu- > szainkat. philodendronjain-í kát. Ezek a virágok — saj- £ nos — túltápláltak, állapi-1; tottam meg, midőn kiderült, hogy az állvány eny-j vezése felmondta a szolgá-! latot. Ebben nem az alkotó' és remekműve a hibás, ha-; nem az átkozott nehéz cserepekben elhelyezett növények. — Néhány cserép a földre is esett, a cserepek összetörtek, sebaj. Jövő héten újrakezdem. Bár egyik barátom lebeszélt az otthoni barkácsolásról. — ök másképp csinálják. Hol és hogyan? Hát a gyárban- munkaidő alatt. Mutatta is milyen szép hangulatlámpát. dísztárgyat barkácsolt odabenn. Sokan csináljuk így, közölte. Megspóroljuk az anyagot és az időt, kacsintott kedélyesen. Sajnos gyárainkban találhatók a „csináld magadnak, a gyárban” mozgalomé hívei szépszámmal Tudom, értem. De azt nem értem mit szólnak ehhez a gyári rendészek? Én a magam részéről továbbra is az otthoni ezermesterkedés híve maradok. Már hozzá is kezdtem új remekművem előkészüle-i teihez: egy zenélő órát va-.c rázsolok öreg vekkerünk-!; bői. A szakirodadmat tegnap már sikerült a lakásba csempésznem. — Hogy -fog csodálkozni a családom, ha óránk hajnalonta elzenéli az „adj Uram esőt...”' Abal Pál riimmninnm.Miii. r. Szöveg nélkül Nagy a rokonság í- Nem Is tudtam, hogy Ennyi rokonunk van, — És hogy jött most rá? — Egy héttel ezelőtt vásá- íoltunk autót. Tapasztalt családfő fe Ügy látszik, nemrég hajthatott erre az anyád. (A Wochenpresse-ből)! Mark Twain — Aforizmák Az egyetlen gazdagság, amelyben a Föld egyetlen népe sem szűkölködik — a humor, & A humor cselekvésre készteti ez agy mechaniz*, musát. a A boldogság nem önmagában való dolog — hanem valamilyen kellemetlen dolog ellentéte. * Az éle önmagában nem ér semmit, ha nincs meg benne a bölcsesség magva. Micsoda puszta, hideg Jéghegy — tiszta intellektuális nagyság! * A szellemesség kér eszme váratlan házassága, melyek az esküvőig nem is ismerték egymást * önmagunkat tanítani —■ méltó feladat öe másokat tanítani még méltóbb, meg egyszerűbb is. , A fordítás mindig meg* változtatja az alkotást é9 egészen másféle oldalról ári nyalja; értéke ily módon megkettőződik, s egy alkod tás helyett kettőt kapunk,' & Az elvek nem játszanak nagy szerepet, főleg válasz? tások Idején- Választások után kötélre lehet akasztat ni„ hogy amit illik, kiszel? lőzzenek és kiszáradjanak; © A humor óriási dologi ebben van a mi menekülésünk. Egyetlen szikrája ele? gendő, hogy a ridegség meglágyuljon, az ingerüli? ség és gonoszság elpárologd jón, b lelkűnkben öröm é$ fény támadjon. I Ford.: M. S,’
