Szolnok Megyei Néplap, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-05 / 262. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. november 5. Izraeli fenyegetések Az izraeli kormány arra az elhatározásra jutott, hogy minden lehetséges eszközt felhasznál a palesztínai ellenállás megbénítására. Mint Elazar vezérkari főnök hangoztatta, a védekező taktika nem vezet sikerre, ezért hadműveleteket kell indítani az HÉTFŐ: Több jugoszláv pártvezetőt felmentettek tisztségéből, — Az izraeli légierő szíriai terület ellen intézett légitámadásokat. KEDD: Az Egyesült Államok az eredetileg kitűzött napon nem írta alá a vietnami megállapodást. — A kanadai választáson Trudeau liberális pártja még viszonylagos többséget sem szerzett. SZERDA: Lemondott a chilei kormány. — Budapestre érkezett Henryk Jabonski lengyel államfő. CSÜTÖRTÖK: Douglas-Home brit külügyminiszter befejezte pekingi tárgyalásait. — Párizsban megtartották a Viet- nam-konferencia 165- ülését. PÉNTEK: Megalakult az új chilei kormány. — Kohl—Bahr találkozó Berlinben. SZOMBAT: Találgatások Henry Kissinger újabb utazásairól és tárgyalásairól. — Az amerikai elnökválasztási kampány vége. Így látta a lictct kommentárunk, Pálfy János ; A hét azzal kezdődött hogy a világnak mind a négy earkán azt kérdezték az emberek: Aláírják? Nem írják alá? Az előző hét közepén ugyanis megtudta az egész világ hogy a párizsi bizalmas amerikai—vietnami tárgyalásokon már megszületett a megegyezés a vietnami fegyverszünetről és a politikai kérdések rendezésének mikéntjéről is. Csupán a megállapodás aláírása volt hátra.* Az aláírási aktus eredeti dátuma szintén ismertté vált: az elvi megegyezés értelmében október 31-én, kedan kellett volna az amerikai külügyminiszternek és a VDK külügyminiszterének aláírnia a történelmi jelentőségű okmányt. Amikor Hanoiban közzétették a megegyezés részleteit, nyilvánvalóan az is volt a VDK kormányának a szándéka, hogy biztosítsa az október 31-i aláírást. Joggal gyaníthatták Hanoiban, hogy a washingtoni vezetők nem fognak sietni az aláírással hanem, mint már annyiszor, újabb időhúzásba kezdenek. Sajnos, ez történt. Nixon elnök olyan ürügyekkel, hogy „még további részleteket kell tisztázni az aláírás előtt”. .Meg, hogy „Thieu saigoni elnök kifogást emelt az aláírás ellen”- Kitért az elől, hogy létrejöjjön a piegállapodás, és ennek következtében elhallgassanak a fegyverek. Világos, hogy az elnök, aki egyben elnökjelölt is, a november 7-re kitűzött választás napja előtt politikai bűvészmutatvány segítségével akarta maga mellé állítani mind a vietnami agresszió helyeslőit, mind a háború amerikai ellenségeit. Az előbbieket meg akarta nyugtatni azzal, hogy az USA nem fogad el „akármilyen” békét és nem bocsátkozik bele „meggondolatlanul” a végső tárgya” lásokba, az utóbbiaknak viszont azt mondhatta: „valójában már kész a megállapodás, előbb-utóbb meg is lesz, de természetesen nem viselheti el. ha az elnökválasztás közeledtével akarnak rá nyomást gyakorolni...” Az aláírás elmaradt. Az ellenségeskedések tovább tartanak. . Az amerikai légierő gépei folytatják a terrorbombázást. A dél-vietnami szabadságharcosok újabb hadműveletekbe , kezdenek, hogy biztosítsák a már felszabadított területen uralmukat, a nép uralmát. Érthető ez, hiszen a közeljövőben mégis csak szükségszerűen megteremtendő fegyverszünet rögzíteni fogja Dél-Vietnam megoszlását a felszabadított területek és a saigoni rezsim kezén maradt rész között. Ami magát az elnökválasztási küzdelmet illeti, a kampány végén olyan képet festenek politikusok és publicisták, közvélemény” kutató intézetek és hírügynökségek Amerikáról, hogy Richard Nixon újraválasz- tasa 99 százalékig bizonyosra vehető. A demokratapárti McGovern „Outsider”” nek, esélytelen versenyzőnek minősül e helyzetképben — szerdán délben már többet fog .tudni a világ-•• Észak-Amerika másik nagy országában e hét elején voltak parlementi választások és — ami meggondolásra késztethet azért az USA választási harcának kimenetelét illetően is —meglepetést hoztak. Pierre Elliot Trudeau, az eddigi miniszterelnök, aki liberális pártjának abszolút többésge birtokában éveken át háborítatlanul kormányozhatott, előbbre hozta a választások esedékes időpontját, úgy hitte, hogy ez a maga és pártja érdekeit szolgálja, abban reménykedett, hogy az eddigi abszolút többséget megtarthatja és további öt évig megmaradhat az ottawai kormánypalotában. Nem így lett. Trudeau pártja több mint 30 mandátumot vesztett és elvesztette még az egyszerű többséget is. Az ellenzéki, ún. „haladó konzervatív” párttal, egyformán 109—109 képviselői helyet szerezve,—■ holtversenybe került. A liberális párt kudarcát minden bizonnyal az okozta, hogy az utóbbi években Kanadában megnövekedett a munkanélküliség, fellépett az infláció is, a Quebec tartományban lakó francia ajkú kanadaiak szeparatista szándéka szintén szilárdult, az USA gazdasági és pénzügyi nyomása pedig mindinkább ránehezedett az országra. A hét elején ismét feszültté vált a közel-keleti helyzet annak a látványos akciónak a nyomán, amelyet a „Fekete szeptember” fedőnevű szélsőséges arab szervezet emberei hajtottak végre, eltérítették a Lufthansa nyugat-német légitársaság egyik menet- rendszerű utasszállító repü- lőgépét, majd közölték, hogy a gépet és az utasokat, meg a legénységet túszoknak tekintik. Csak akkor szolgál- tatjáK vissza a repülőt és csupán akkor nyerik vissza szabadságukat a pilóták és az utasok, ha a nyugatnémet hatóságok szabadon bocsátják. méghozzá az eltérített gépre tétetik fel a müncheni merénylet három életben maradt palesztin terroristáját. A bonni kormány rövid tárgyalás után úgy döntött, hogy eleget tesz a „Fekete szeptember” követeléséneK: Münchenből külön gép vitte az időközben Zágrábban leszállt Lufthansa-gépig a három kiszabadult arabot. A Boeing utána meg sem állt egy líbiai repülőtérig. Itt — ismerve a líbiai kormány élesen Izrael-ellenes magatartását —- „hősökként” . fogadták az eltérítőket s a ki- szabadítottakat. Az eset várható következményei nem maradtak el. Izrael — mintegy megtorlásul — újabb légitámadásokat intézett palesztin menekült táborokban sejtett gerilla-csoportok ellen. Ezúttal szíriai területen bombáztak az izraeli felségjeles repülőgépek. Tel Aviv-ban felvetették, hogy még Líbia elleni meg- nek. Chiléről annak nyomán kell még szót ejtenünk, hogy a hónapok óta folyó belpolitikai küzdelemben most új fordulat állt be: Lemondott a népi egység kormánya, — hogy lehetővé tegye Allende elnöknek a kabinet új összetételében való megalakítását, három magasrangú katona- tisztneic a kormányba való bevonásával. A hadsereg támogatását biztosíthatja ezáltal magának és a népi egység politikájának Allende elnök. A hadsereg lojalitására pedig változataiéul szükség van a reakció megújuló támadásainak visszaverésére. A népi hatalom kérdése a jövő év tavaszán — az akkor esedékes választásokon — kerülhet eldöntésre; ellenállási szervezetek, illetve az azokat befogadó arab országok ellen. E fenyegetés mögött az az agresszorra jellemző logika húzódik meg, hogy Izrael bárhol és bármikor lecsaphat a palesztin gerillákra, sőt felelősségre vonhatja és megbüntetheti az őket támogató arab országokat is. Izraelt az a felismerés sem tartja vissza e támadó taktika alkalmazásától, hogy a palesztin ellenállás felszámolását célzó katonai akciókkal veszélyeztetheti a közel-keleti tűzszünetet. Kairóban úgy értelmezik a Tel Aviv-i harcias hangú fenyegetőzéseket, hogy Izrael kitei-jedt hadműveleteket készít elő az arab államok ellen. — Libanon, Szíria és. Egyiptom mellett újabban Líbiát és Algériát is felvették a megtorló műveletek listájára. Az NSZK-ban fogva- tartott három palesztin merénylő kiszabadítása után Líbiát emlegetik a tervezett bosszúhadjárat elsődleges célpontjaként. Az A1 Akhbar londoni forrásokból származó értesülése szerint Izrael légi és tengeri támadásokat készít elő Líbia ég Egyiptom ellen. A Líbiában létesített geriilabáizsokat egyrészt tengeralattjárók — másrészt ejtőernyős. alakulatok bevetésével szándékoznak felszámolni. Tájékozott brit források szerint Izrael képes lecsapni Líbiára, — amennyiben ehhez támogatást kap a hatodik amerikai flottától. ; Az idézett londoni források tudni vélik, hogy Izrael ezenkívül több líbiai politikus elrablására is készüL A líbiai külügyminiszter a minap Damaszkuszban kijelentette, hogy országát nem rettentik meg az izraeli fenyegetések, s nem tartják vissza a palesztínai ellenállás sokoldalú támogatásától. Nixon elnök pénteken fogadta az Egyesült Államokban tartózkodó M. V. Keldis akadémikust, a Szovjet Tudományos Akadémia elnökét. A megbeszélésen részt vett dr. Henry A. Kissinger az elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója is. (Teleíoto—AP—MTI-^KS) Nyugat-berlini eszmecsere Az NDK fővárosában pénteken hetedszer találkozott egymással dr. Michael Kohl, az NDK miniszterelnökségi államtitkára és Egon Bahr, a bonni kancellári hivatal államtitkára, az alapszerződésről folyó megbeszélések sorában. Kép: Egon Bahr a maratoni tárgyalás után az újságírók kérdésére válaszol. (Telefoto—AP—-MTI—KS) A Szovjetunió berlini és az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia bonni nagykövete szombaton délelőtt fél 11-kor tovább I >lytatták esamecseréj ültet Nyugat-Berlinben, a volt szövetséges ellenőrző tanács épületében a négy hatalom jogairól és felelősségéről azzal kapcsolatban, hogy hamarosan sor kerülhet az NDK és az NSZK ENSZ- beli felvételére. Ez volt a négy nagykövet nyolcadik találkozója. A szombati megbeszélésen Mihail Jefremov, a Szovjetunió nagykövete elnökölt. Fél órával később, délelőtt tizenegykor dr. Michael Kohl és Ipgon Bahr államtitkárok az NDK fővárosában, a minisztertanács épületében találkoztak egymással, hogy folytassák tárgyalásukat az NDK és az NSZK között felvetődött alapvető kérdések rendezéséről és más, kölcsönös érdeklődésre számot tartó problémákról. Előzetesen szombat reggel Egon Bahr a három nyugati hatalom nagyköveteivel találkozott Nyugat-Berlinben és másfél órás megbeszélést folytatott velük. Ennek tartalmáról semmiféle jelentést nem adtak ki, egyik fél sem nyilatkozott róla. Berlini diplomáciai körök szerint az úgynevezett alap- szerződést illetően a leglényegesebb, még mindig vitatott probléma, hogy a nyugati fél a szerződés bevezető szövegébe még mindig bele akar erőszakolni egy később esedékes békeszerződésre való utalást,, jóllehet erről sem a négy hatalom Nyugat-Berlinre vonatkozó korábbi egyezménye, sem az NDK és áz NSZK első, immár érvénybe lépett állam- szerződése, a közlekedési szerződés sem utal. Ha ilyen utalás valóban bekerülne az alapszerződés szövegébe, ez visszalépés lenne a Szovjetunió és az NSZK, illetve Lengyelország . és az NSZK között megkötött szerződéstől. továbbá a nyugat-berlini négyoldalú megállapodástól, mivel ezek elismerték a jelenlegi realitásokat, beleértve a második világháború után kialakult európai határokat, tehát az NDK határait is. Most az alap- szerződésben egy ilyen megjegyzés, amelyhez az NSZK még mindig ragaszkodik, viszonylagossá tenné a már említett szerződésekben és egyezményekben rögzített megállapítások értékét. A másik vitatott probléma: az NSZK valamilyen formában — ha nem is az alapszerződés szövegében, de legalábbis egyoldalú nyilatkozat alakjában — szeretné biztosítani, hogy az alapszerződés megkötése után az NDK és az NSZK között tető alá hozandó kulturális, sport- és környezet- védelmi, stb. szerződések érvényességét terjesszék ki Nyugat-Berlinre is. A századik díszszem e A szovjet főváros az októberi forradalom 55. évfordulója alkalmából ünnepi külsőt öltött. A hivatalos ünnepségek színhelye a Kreml és a Vörös tér lesz, ahol 6-án a központi emlékülést, 7'én pedig a díszszemlét és felvonulást tartják. A főváros helyőrségének csapatai az idén a szokásosnál Is nagyobb szorgalommal készülődnek a szemlére, ugyanis ez lesz a győztes szocialista forradalom fegyveres erőinek századik- díszszemléje. Az elsőt — mint a Pravda emlékeztet rá — 1918. május 1-én tartották. Harc minden méterért „Minden méterért heves harc folyik Dél-Vietnamban” — így kezdi beszámolóját a UPI hírügynökség és a többi jelentés is rendkívül élénk harci tevékenységről ad hírt pénteki összefoglalójában. A szabadságharcosok újabb települést foglaltak el Saigontól 21 kilométerre és megtámadtak több falut a fővárost övező mintegy harminc kilométeres körzeten belül. Az ország északi részén Que Son városa körül lángoltak fel a harcok. A saigoni rendszer katonáinak nem sikerült visszafoglal- niok a Saigontól mintegy 550 kilométerrel északra fekvő várost, a népi erők ugyanakkor megszerezték a Que Sontól 50 kilorbéterrel délnyugatra lévő Hau Duc feletti ellenőrzést is. A két város stratégiai jelentőségű, mert birtoklásuk egyben a második legnagyobb délvietnami városhoz, Da Nang- hoz vezető utak, elvágását jelenti. Súlyos összecsapásokat jelentettek Da Nang környékéről. A saigoniak ezer főnyi egysége súlyos veszteségeket szenvedett. B—52-es bombázók összesen 30 bevetésben repültek a dél-vietnami hadszínterek fölé és bombáik többek között Saigon közelében robbantak. _____._____
