Szolnok Megyei Néplap, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-04 / 261. szám

1972. november 4, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 Korszerű és célszerű bútorok A KISZ-kongresszus tisz­teletére, tavaly a Tisza Bú­torgyár ifjúsági tervező és üzemmérnöki kollektívája variálható szobabútort ter­vezett fiatal házasok részé­„különleges”? Elsősorban az, hogy korszerű, színes felü­leteket alkalmaztak és sza­kítottak a hagyományos fa­mintákkal. Míg a bútoripar még csak kiállítási darabo­lta ifjúsági bútor egyik variációja: Az egyszemélyes fek­hely és a fotelok huzata narancsszínű, a szekrények ajtaja zöld re. Alapvető követelmény volt a korszerűség, a kénye­lem és természetesen az olcsóság. A bútorok négy változatban elkészültek és sikert arattak a legilletéke­sebbek — a fiatalok köré­ben. A bútoriparban pedig kon mutatta be a színes­bútort — ami egyébként világdivat — addig a Tisza már előkészítette a nagy­szériás 'gyártást. A szekrénysort lapokból lehet összeállítani ruha. fe­hérnemű«, illetvé könyv Egy másik variáció. A drapp-fehér színű szekrénysor alsó része ülő*1 ilynek is alkalmas. A kétszemélyes fekhely a szekrénysorba épített, bordó mintás a huzata szakmai szenzációnak szá­mítottak, mert alapvetően szakítottak a hagyományok­kal, új lakberendezési stí­lust teremtettek. Mi ebben a bútorban a szekrényekké- A fekhelye­ket is variálták — a szek­rénysorba építhetővé. illet­ve a berendezésre váró szo­bák nagyságától függően — külön fekhelyekkel válta­kozva készítették eL r Ártalmas a só? irAz § mm átmérőjű kitü­remkedések a gyomor belse­jében még jóindulatúak. Ugyanígy a nyél alakú kinö­vések a polipok 2 cm-ig szin­tén nem szorulnak operáció­ra.” Ezt a megnyugtató kije­lentést ' Osima a tokiói Nip- pon-Iká eg’-etem doktora tet­te. A japán gvomorsnecialista őt éve a gastrokamerával vég­zett diagnosztizálás európai egyesületének elnöke. Valóban különösen a ispá­nok váltak a gaaztro'zk^oia ég a fényképes diagnózis te­rületén mesterré, ezek a gyo­mordiagnosztika egyre pon­tosabbá váló járulékos segéd­eszközei. Kiváltképpen a ja­pán optikai művek szállíta­nak ehhez finom technikai eszközt; egy cső segítségével minden oldalról benéznek a gyomorba és így maximum 3 perc alatt a ..gyomor univer­zum” minden területe feltér­képezhető. Arra a kérdésre, hogy miért éppen a japánok fejlesztették ilyen magas fokra a színes gyoíhorfelvételek készítését, és a gastrokamera diagnózist, az a válasz, hogy ennek nem utolsó sorban az emésztőcsa­torna rákos megbetegedései­nek japán „világrekord-sta­tisztikája” a magyarázata- A megbetegedések oka pedig valószínűleg a japán étkezési szokásokban keresendő, a túlságosan nagy sófogyasztás­ban­Recep’ek Gyermek rafz«pályázat Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér* Csirkebecsinált citrommal. Hozzávalók: 1 kisebb csir­ke, egy tojásnyi zsír vagy vaj, 1 evőkanál liszt, citrom­héj, citromlé, törött fekete­bors, só, 1 kockacukor. A megforrósított zsírra vagy vajra rátesszük a megmo­sott. feldarabolt csirkét. Megsózzuk, ráöntünk egy kis merőkanál vizet, és fedő alatt, időnként megkeverget- ve pároljuk. Zsírjára pirít­juk, de csak annyira, hogy meg ne bámuljon. Meghint­jük liszttel, óvatosan meg­keverjük, majd felöntjük kb. 1 liter vízzel. Sóval, egy késhegynyi törött fekete­borssal és egy darabka cit­romhéjjal ízesítjük és pu­hára főzzük. Citromlével kellemes savanyúra sava­nyítjuk, beletesszük a cuk­rot és felforraljuk. Tálalás előtt a citromhéjat kivesz- szük belőle. Kocsonya. Hozzávalók: 1 db kb. 1 kg-os csülök, 1—2 sertésláb. 3—4 gerezd fok­hagyma. só. A húst gondo­san megmossuk, majd any- nyi vízzel, hogy jól ellepje, kissé megsózva feltesszük főni. Nagyon lassú forrás­sal addig forraljuk, míg a csont el nem válik a hús­tól. Mikor a hús csaknem puha, beletesszük a megtisz­tított fokhagymát. Ha a hús már teljesen puha, kiszed­jük a léből és kicsontozzuk. A húst tálakon szépen el­rendezzük, a levet lehűtjük, mert csak így lehet leszedni róla a zsírt. Ha közben megdermedne, nem baj, mert miután zsírtalanítot­tuk, felolvasztjuk és-rászűr­jük a húsra. Hidegre tesz- szük, hogy megalvadjon. A tálat, mielőtt a levet rá­szűrjük, uborka, főtt sárga­répa és tojáskarikákkal dí­szíthetjük. Karfiol zsemlemorzsával. Hozzávalók: 1 nagyobb, szép fehér, tömör karfiol, só. 10—12 dkg vaj. 4—5 te­tőzött evőkanál zsemlemor­zsa. A karfiolt megtisztít­juk leveleitől, és sós vízben puhára főzzük. A vaj egy részén szép pirosra megpi­rítjuk a kissé megsózott zsemlemorzsát. meghintjük vele a karfiolt és meglo­csoljuk a felolvasztott ma­radék vajjal. Csokoládés banán. Hozzá­valók: 4 banán, 8 dkg cso­koládé, 8 dkg porcukor, 2 evőkanál feketekávé,. pici vaj. A csokoládét lereszel­jük és cukorral meg a ká­véval folytonos keverés mel­lett addig főzzük, míg szép sima és fényes lesz. Hozzá­adunk egy késhegynyi va­jat, elkeverjük, levesszük a tűzről, és belemártogatjuk a lehámozott banánokat. Szá­radni hagyjuk. Almás rétes. Hozzávalók: 1 réteshez kb. Va kg alma, 3—4 marék darált dió vagy mák, 3—4 marék kristálycu­kor, 1 marék zsemlemorzsa, 8 —10 dkg vaj vagy zsír, törött fahéj. A kissé megszikkadt rétestésztát meglocsoljuk olvasztott vajjal vagy zsír­ral, meghintjük zsemlemor­zsával és darált dióval. Az álmát káposztareszelőn lere­szeljük, vagy vékony szele­tekre vágjuk, kissé kinyom­kodjuk. Rárakjuk a tésztá­ra, megcukrozzuk, meghint­jük egy kevés törött fahéj­jal. összegöngyöljük és ki­kent tepsibe tesszük. Tete­jét megkenjük olvasztott vajjal vagy zsírral és arany­sárgára sütjük. Dió helyett mákot tehetünk bele. Nem volt nálam csúnyább gyerek Rácpácegresen. Azaz­hogy, mit beszélek, heted­hétországon nem akadt ná­lam csúnyább gyerek. A lá­bam gacsos volt, a hasam hordóhas, a fejem úritök, az orrom ocsmonda, egyik sze­mem balra nézett, bandzsal- nak, sandának, bandzsának, kancsinak, bandzsinak, árok- banézőnek neveztek, tyúk­mellem volt, suta voltam, fülem, mint az elefánté, har­csaszám volt, puklis karom, a termetem girbegurba. Hát ilyen csúnya voltam. Vagy tán még annál is csúnyább. Ügy szégyenkeztem emiatt, ahogy még senki Rácpáceg­resen. Es forrt bennem a düh, emésztett a méreg, rág­tam magam, elöntött az epe. Miért vagyok én ilyen csú­nya? Két zenész lakott a szom­szédomban Rácpácegresen. Jobbról Rácegresi, balról Pácegresi. Rácegresi tudott furulyázni. Pácegresi nem. Rácegresi azt mondta ne­kem: — Csúnya vagy, csúnya vagy, de azért rád is süt a nap. He egyszer jó szíved lesz el is felejted, hogy csú­nya vagy. És meg is szépülsz tőle. De én nem jó akartam lenni. Szép akartam tenni. Mérgelődtem, acsarkodtam, kardoskodtam, epéskedtem. Pácegresi meg azt mond­ta: — Olyan randa vagy, hogy nem lehet rádnézni. Téged elvarázsoltak. Ez a hétfejű szörny varázsolt el téged biztos, aki itt lakik Csoda­országban. Azt kellene meg­ölnöd. — De amikor olyan szé­pen énekel — mondtam ne­ki. Pácegresi legyintett. — Álnok ének az — mond­ta. — így csalja tőrbe az, áldozatait. Ez a hétfejű szörny vagy hétfejű sárkány avagy hétfe­jű . boszorka ott élt hozzánk közel. Mert Rácpácegres a Négyszögletű Kerek Erdő közepén van s innen csak egy ugrás Ajahtan Kutar- bani király fazsindelyes pa­lotája s a palota mögött meg rögtön kezdődik Csodaonszág. Ott lakott ez a hétfejű mi­csoda. És esténként gyönyö­A modell anyaga színes bukléfónal kb. 450 g. Melíro- zott hatását úgy érjük el, hogy két különbőzé színű vé­kony bukléfonalat összefo­gunk. Szép színhatású a kö­zépkék ciklámen színnel. A kötéshez 3 lh-es és 4-és kö­rűen énekelt. Hét szólamban. Mind a hét szájával má« szó­lamot. Hát ő varázsolt el en­gem. Őmiatta lettem ilyen rút. Na megállj, gondoltam magamban! Elhatároztam, hogy megölöm. — Ez az egyetlen lehető­ség — helyeselt Pácegresi, a zenész, aki annyira nem tudott furulyázni, hogy már nem is akart, a furulyája is tömör arany volt, lyuk se volt rajta. Ettől kezdve minden nap edzettem, hogy legyőzhessem a hétfejű szörnyet. Meg is erősödtem hamar s egy éjszaka nekiindultam. Karddal, lándzsával, balos- kával, péklapáttal, szablyá- val, vassal, vérrel, vencsel- lővel. — Megöllek, gonosz szörny, megöllek elvarázslóm — ro­pogtattam a fogaim között. A talpam alatt ridogáltak a füvek. Csak mentem: bimmbumm. Mit nekem fü­vek! A fejem felett recseg­tek, sírdogáltak a fák. Csak mentem: dimm-dömm. Mit nekem fák! Az ég sóhajto­zott, a föld nyöszörgött. Csak mentem: zitty-zutty. Mit ne­kem ég, mit nekem fold! Hainaltájt értem Csodaor­szágba, még alig-alig pir­kadta De rátaláltam a hét­fejűre. Ott aludt egy euka­liptuszfa alatt, be volt huny­va mind a tizennégy szeme. Nosza, nekiestem. Sutty, levágtam az első fejét — mintha egy húr pattant vol­na el, földtől holdig érő, megzengett a világ. Föléb­redt persze, álmélkodva bá­mult rám tizenkét szemével. Nem kíméltem, nyissz, le­vágtam a második feiét is. Illatok szabadultak el ek­kor, kikerics, fodormenta, kakukkfű orgona és nárcisz illata. Felém nyúlt, meg akart fogni. De nem hagytam ma­gam. Dolgoztam keményen a karddaL Lehullt a harmadik feje is — források, csermelyek bu- gyogtak fel egy pillanatra. A negyedik is — aranyhaj fonatok libbentek 8 tűntek el a fák közt Az ötödik is — felcsilin­geltek s elhaltak szánhúzó lovak téli csengettyűi. A hatodikat nagyon fél­tette, húzta, óvta, de nem menekült Lenyisszantottam. Harang szólalt meg akkor, Kötött tunika tőtűt használunk. Munkánkat a tunika hátrészén alul kezd. jük a megfelelő szemszám­mal. Először 3 és Ví-es tűvel kötünk 10 sort egy sima. egy fordítottal. Ezután 4-es tűvel színén fordítottan, balolda­lán simán kötünk és szabás­minta szerint fogyasztunk, szaporítunk. Elejét a hátával azonos móoon kötjük, de a derékvonaltól számítva 12 cm után kétrészben dolgozunk és a szabásmintának megfelelő­en kerekítjük a nyakrészt. Az ujjakat szintén 3 és Vr es tűvel 1 sima, 1 fordítottal kezdjük és 10 sor után a sza­básminta szerint szaporítunk, majd kialakítjuk a kerekíté­sét. Kidolgozás: Az egyes dara­bokat kitűzve átgőzöljük. Tel­jes kihűlés után az eleje ki­vágást két soron rövidpálcá­val behorgoljuk és gomb­lyuknak hurkokat horgolunk a gomboláshoz, majd össze- varrás után a nyakkivágást is két soron rövidpálcával be­horgoljuk. a gombokat fel­varrjuk. sok békességes harang. Egy­re halkabban, egyre, halkab­ban ... De akkor, jaj. elkapott. Szorosan magáhozölelt, moz­dulni se tudtam. A fejem épp a mellére szorult, hal­lottam a szívdobbanásait. Kopp-kopp, dobogott a szí­ve. És azt kérdezte tőlem: — Mit vétettem én neked, emberfia? — Megölhetsz — mondtam neki — szétroppanthatsz. De akkor is jót tettem, amit tet­tem, mert ilyen csúnyává varázsoltál. Én va­gyok a legcsúnyább ember a földön. Fölpillantottam, megláttam a szemét. Fénylett. mint szép távoli csillag. Megláttam az arcát. Tavak jóságos tükre, föld barna nyugalma, temp­lomok békéje, májusi rétek szépsége — ilyen volt az ar­ca. — Te bolond, te bolond — mondta kedvesen. Megcsókolt jobbról, meg­csókolt balról, megcirógatott. Ez nem öl meg engem, ez nem varázsolt el engem, ez nem bánt engem, ez szeret engem. És már sírtam is, te Úristen, hat fejét levágtam! Elengedett. A szeme tük­rében megláttam magam. A lábam egyenes volt, a hasam sima, a fejem hosszúkás, nem voltam se bandzsa, se lapát- fülű, se tyúkmellű, se har­csaszájú. Térdreestem előtte. — Nem érdemiem én ezt — mondtam neki — változ­tass vissza rúttá. Hiszen hat fejed levágtam. Jaj, csak visszaragaszthatnám. Rázta a fejét, hogy nem lehet. Mosolygott. Ekkor kelt föl a nap, rá­sütött. Akkor jöttem ' rá, hogy hiszen a Hétfejű Tün­dért. akartam megölni, a vi­lág legjóságosabb tündérét. Balga fejjel hat fejét levág­tam. Mi lesz, ha ez az egy feje is elvész? — Engedd meg, hogy a testőröd legyek, engedd meg, hogv őrizzelek — mondtam neki. Bólintott. Soha többé nem mentem vissza Rácpácegresre, ott maradtam a tündért vigyáz­ni. • Részlet a szerzőnek a Móra Kiadónál megjelenő kötetéből Szépség és a jó fog Az ember a2 egyetlen élő­lény. aki mosolyogni és ne­vetni tud. Amikor kiül az öröm az ember arcára, aj­kai kinyílnak és barátságo­san villog elő a fogsora. És ha ez a fogazat fehár, ápolt és gondozott, úgy modern és civilizált emberre valL A fog tehát nemcsak arra való, hogy ételeinket aprít­suk, hanem minden ember­nek mindig „kéznéllévő” névjegye. A tiszta, ápolt, egészséges fogazat mögött rendszerint ápolt, rendezett, egészséges embert sejthe­tünk. A hiányos, töredezett, össze vissza álló, elsárgult fogazat viszont rossz be­nyomást kelt még akkor is, ha mosoly közben tárulko­zik fel ez a „kopott és gyű­rött névjegy”. Ruháinkat, használati tár­gyainkat rendszeresen mos- suk és tisztán tartjuk. Nyil­vánvalóan élő testünkhöz tartozó fogazatunk is fel­tétlenül igényli ezt az ápo­lást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom