Szolnok Megyei Néplap, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-26 / 279. szám
Búcsúzás Szűcs Sándor Vágó Gyula Szerény volt az az ünnepség, de bensőséges hangulatú, amelyen Horváth Ferenc alezredes, Szolnok megyei polgári védelmi törzsparancsnok a fegyveres erők napja alkalmából ünnepi beszédében köszöntötte a megyei és a városi törzsek tagjait. Részt vett az ünnepségen és üdvözölte a polgári védelem tisztjeit, tiszthelyetteseit, polgári alkalmazottait, további munkasikereket kívánva Fodor Mihály, a megyei tanács elnöke, Szolnok megye polgári védelmi parancsnoka. Kitüntetések átadására is sor került: ketten a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát, nyolcán a Szolgálati Érdemérem 20 és, illetve 15 év után járó fokozatát kapták, jutalomban kilencen, fizetési előbb-, re sorolásban ugyancsak kilencen részesültek. Ennyi lehetne a rövid tudósítás a Szolnokon megtartott ünnepségről, s hogy most mégis utólag is és hosszabban írunk az eseményről, annak egyszerű az oka: két évtizedes polgári védelmi tiszti beosztásától búcsúzott az ünnepségen Vágó Gyula őrnagy és Szűcs Sándor őrnagy. A nyugállományba vonulókat sokan köszöntötték, kaptak jutalmakat, elismerő szavakat a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata kitüntetés mellett. „Következik a jól megérdemelt pihenés” szokták mondani ilyenkor, de ezek csak szavak. Vágó Gyula mondta: „őszintén szólva, ha most arra gondolok, hogy nyugállományba kell vonulnom, hogy meg kell válnom ettől a megszokott, összefo- rott kollektívától, fájó érzés fog el.” Szűcs Sándor szerint pedig: „Ebben a törzsben dolgoztam 1954-től nyugdíjazásom napjáig. Ezalatt a csaknem két évtized alatt olyan elvtársi, baráti közösség alakult ki, melyből végleg kiválni a lehetetlenséggel határos. Részese voltam annak, ahogyan a légoltalom polgári védelemmé fejlődött. Elhet-e ennyi munka után tétlenül az ember?” Két főtiszt, két különböző életút, amely egy ponton találkozott és azután együtt haladt. Szűcs Sándor a békési kubikos fia alig lett tizenkét esztendős, már gazdasági cselédnek állt, mert kellettek azok a kuncogó kis krajcárok is a családnak, amit a gyerekember keresett. Azután kitanulta az ácsszakmát, s alig nősült, már „eladták német martaléknak”. Háborúba kellett mennie, a „csontok mezejére”, hol „fogukat csikorítva rohantak a tűzben, s harcoltak, csak azért, mert ellene mit se tehettek”, ö tett! Levelet kapott: megszületett a kislány. Szabadságot kért, hazament, s csapattestéhez már nem tért vissza. Bujkált a tábori csendőrök elől, s a család rettegve riadt fel éjszaka: vajon nem Sándort keresik-e? A felszabadulás után a demokratikus hadsereg katonája lett, s mint katona dolgozott Budapesten a Kos- suth-híd, a vasúti összekötő híd, a Ferencvárosi pályaudvar újjáépítésén. Ismét civil lett és akkor tanult, pótolta, mit annak idején mulasztani kényszerült. Elvégezte az általános iskolát és jeles eredménnyel az építőipari technikumot. Azután 1953-ban került a légoltalom budapesti, XIII. kerületi törzséhez hivatásos tisztként, és egy év múlva már Szolnokon dolgozott. Évek teltek, míg a család is Békésről ebbe a Tisza-parti városba költözhetett. És elmúltak az évek, elérte a nyugdíjkorhatárt. Vágó Gyula is gyermek volt még, amikor felvette első napszámos keresményét, amiből biz’ nem tellett vajas kenyérre. Tizethat éves korában beállt a diósgyőri vasgyár kapujában a munkára várók sorába. A kohóhoz került: hétköznap napi 12 órai munka, 20 fillér órabér és égő test a folyékony vas mellett. Ez volt az élete. Azután katonai szolgálat. A háború után rendőr lett, volt puskája, meg egy nemzetiszín karszalagja és szolgálat soha nem számolt órákon, napokon át, pihenés nélkül. A rendőrségtől visszament a kohóhoz, de 1952-ben behívták katonai szolgálatra, tiszti iskolát végzett, 11 évig testnevelő tiszt volt, majd egészségügyi okok miatt 1965-től a polgári védelemhez került. Ismét következett a tanulás: elvégezte az általános hadtáp továbbképző tanfolyamot és főtiszti vizsgát tett. Rosszabbodó egészsége miatt kérte nyugdíjazását. Ezután több időt tölthet a családjával, az unokájával. A két tiszt, most már a két nyugdíjas hét esztendeje nemcsak munkatárs, hanem jó barát is. Sok nehéz időt éltek át együtt. Említsük erre példának a nagy tiszai árvizet? Nyugdíjasok, de nem akarnak munka nélkül élni: Szűcs Sándor reméli, hogy alkalmanként segít- kezhet még a törzsnél, aztán a szakmájában is dolgozgat egy kicsit. Vágó Gyula úgy gondolja, ha jobban lesz (eddig hétszer volt trombózisa), végezhet majd pártmunkát, esetleg a törzs is megbízza néhány feladattal. Mert a hadseregtől, a polgári védelemtől — ahol leéltek, ledolgoztak tisztes férfikornyi időt. ezután sem akarnak elszakadni. 1. Sugárzó anyaggal való szennyeződés esetén mivel és hogyan mentesítjük szemünket? 2. Idegméreg vegyi harcanyag alkalmazásakor mivel kell mentesíteni az orrot, a szájat, a nyálkahártyát, a sebeket? 3. Mikor született Pierre Curie, a rádium egyik felfedezője? 4. Mikor számolt be W. K. Röntgen, Nobel-díjas német tudós a róla elnevezett sugár felfedezéséről? 5. Nukleáris fegyver robbanása esetén az epicentrumban a fénysugárzást előidéző tűzgömb hőmérséklete hány C- fokra csökken? 6. Mitől függ a fényimpulzusok hatásossága? 7. Melyek az élelmiszer-védelem alapvető tevékenységei? 8. A termőföld védelme érdekében, radioaktív szenyeződés esetén minimálisan hány centiméter mélyen kell a földet megforgatni? 9. A személyek mentesítését a sugár- és vegyi szennyezést követően hány órán belül kell végrehajtani? 10. A magyar országgyűlés mikor fogadta el a békevédelmi törvényt? A beküldési határidő 1972. december 23. Címünk: Szolnok megyei Néplap szerkesztősége, Szolnok, Kossuth tér, Irodaház. A borítékra kérjük ráírni: Polgári Védelem. A helyes megfejtők között könyveket sorsolunk ki. Legutóbbi, szeptemberi lapszámunkban közölt rejtvények helyes megfejtése a következő: 1. 330 m/sec (hangsebesség) ; 2. Nem kell tárolni; 3. 0,5 százalék az ajtó felé: 4. A ruhát ki kell vágni; 5. Kétszámjegyűekkel, mert ezek kimondása biztosítja a kellő ütemet; 6. Rugalmas gumiszalagot (Esmarch-pó- lya); 7. 2 százalékos szódabikarbóna oldattal: 8. Körkörös menettel: 9. Ha égési sérülést szenvedtek; 10. Megerősíthető pincék, árokóvóhelyek. Könyvjutalmat nyertek: Szabó Mihály, Varga Balázs és Nagy Ignác Szolnok, Papp Piroska Jászberény, Horváth János Heves. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A rakétafegyver A hadászat és hadviselés mindenkori alapvető problematikája az ellenség élőerőinek megsemmisítése, illetve a megsemmisítésre alkalmas eszközök célba juttatásának módja. A rakéta a ma ismert célba juttató eszközök közül a legmodernebb, s alkalmas mind a hagyományos robbanófejek, mind a tömegpusztító fegyverek különböző típusainak gyors, pontos és megbízható célba juttatására. A náci Németország a második világháborúban 1944. június 16-án útjára bocsátotta a Werner von Braun és munkacsoportja által létrehozott első rakétáját. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a rakétatechnika elvi alapjait a századforduló idején Ciolkovszkij nek természetesen az üzemeltetési és karbantartási költségek is, növekszik a speciálisan végzett szakemberek iránti igény. (Az Egyesült Államokban egyetlen pilóta kiképzésének átlagos költsége megközelíti a 120 ezer dollárt.) Mindez azonban megköveteli a hadiiparhoz kapcsolódó iparágak nagyarányú fejlesztését, elsősorban a különleges alapanyagokat gyártóiparágak gyors felfuttatását. összességében megállapítható, hogy a rakétafegyverek, valamint a legújabb haditechnikai eszközök gyártásának alapfeltétele a gazdasági rendszer magasszintű fejlettsége, a megfelelő gazdasági struktúra, s emellett hatalmas anyagi, pénzA hadügy szóbanforgó forradalmának napjainkig három szakaszát különböztetjük meg. Az első szakasz a nukleáris lőszerek létrehozásával kezdődött. Kibontakoztatásának alapvető akadálya a célba- juttató eszközök fejletlensége volt. (Gondoljunk azokra az erőfeszítésekre, melyeket az USA hadseregében tettek az első atombomba célba juttatása érdekében.) Kezdetben az atomfegyver rendkívül nagy lévén, a légierő gépeinek teherbírása e feladatra kicsi volt. Ugyanakkor a légierő könnyen sebezhető fegyvernem, így a célba jutás sikere nem volt egyértelmű. Ezt az ellentmondást a rakéta, mint a nukleáris töltet hordozója Nagy hatótávolságú rakéta Szovjet rakétahordozó tengeralattjáró orosz tudós rakta le, s az általa leírt törvényszerűségek figyelembevételével készítik a mai rakétákat is. A Braun-féle rakéták (vagy „szárnyasbombák”) hatótávolsága maximálisan 300 kilométer, találati pontosságuk pedig a lőtávolság századrésze volt. A mai viszonyok között ez mind a hatótávolság, mind pedig a találati pontosság tekintetében nem elégíti ki a hadászati, hadműveleti körülményeket. A második világháború idején azonban rendkívüli eseményeket produkált (31 500 lakóház romba döntése, 1 225 000 épület jelentős sérülése), s kiindulópontja volt a hadügyben végbemenő és jelenleg is folyamatban levő forradalomnak. A hadügy forradalmának forrását a különböző országok gazdasági feltételeiben kell keresnünk. Nem véletlen tehát, hogy ez a forradalom a gazdaságilag legfejlettebb államokban, mindenekelőtt a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban kezdődött. ► A korszerű haditechnikai eszközök, különösen pedig a nagyhatású tömegpusztító fegyverek és azok célba juttatására szolgáló rakéták gyártásához az államoknak hatalmas gazdasági pontenciállal, erőforrásokkal kell rendelkezniük. A kis nemzeti jövedelemmel rendelkező országoknak nincs lehetőségük ilyen feladatok megoldásához. Ennek bizonyítására elegendő megemlíteni, hogy az Egyesült Államoknak körülbelül 2 milliárd dollárba került a hirosimai atomrobbanásig az e célra fordított kutatás és a bomba létrehozása, bevetése. A hatalmas költségek csökkentésére irányuló törekvés mind ez ideig nem hozta meg a várt eredményt, ellenkezőleg: a tökéletesebb fegyverek előállítási költsége állandóan fokozódik. Ezzel együtt növekedügyi és szellemi kapacitások megléte. Hiba lenne a haditechnika fejlődését a napjainkban végbemenő tudományos, technikai forradalomtól elszigetelten vizsgálni. A fizika és a kémia területén végrehajtott elméleti kutatások eredményei alapján vált lehetségessé a haditechnikai eszközök területén végbemenő forradalmi változás, természetesen a politikának, mint a hadügy mozgató erejének hatására. oldotta fel. Első ízben a Szovjetunióban állítottak elő rakéta atomfegyvert, s ezzel a hadügy forradalma második szakaszába lépett. A rakéta atomfegyverekkel minden eddiginél rövidebb idő alatt szinte bármilyen rombolást végre lehet hajtani. Ez új helyzet elé állítja a parancsnokokat, illetve a vezetés komplex automatizálásának szükségességét veti fel. Egyben a hadügy forradalmának kibontakozó harmadik szakaszát jelenti.
