Szolnok Megyei Néplap, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-26 / 279. szám
1972. november 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Éwtkwése k a meoyéhcn Kunszentmártonban a TÖ- VÁLL dolgozói rövidesen befejezik az ötödik 16 lakásos KISZ-lakóház építését. Átadását a hónap végére tervezik A Magyar Hajó- és Daru- gyár új gyáregységet telepít Tiszafüredre. — Az építkezés összesen 118,5 millió forintba karül. A kivitelező, az ÉVM Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat jelenleg a nagy szerelőcsarnok, az iroda és a szociális létesítmények építését végzi, amely több, mint 66 millió forintba kerül. A korszerű gyártelepen a tervek szerint már 1974- ben megkezdődik a munka. Képünkön az előregyártott elemekből készülő modern szerelőcsarnok látható. A KIÁLLÍTÁS TETSZETT Vélemények a vezetéstudományi kiállításról Tizenötezerre becsülték utóbb a rendezők a szervezési és vezetéstudományi kiállítás látogatóinak • számát. A Szolnoki Galériában ma este zárja „kapuit” ez az országos jellegű bemutató, amelynek vendégkönyvében ig több ezer aláírás, vélemény tanúsítja a széles körű érdeklődést. Kinek mi tetszett leginkább? Kinek mi ragadta meg a figyelmét legjobban? — erre kaptunk vá'.aázt a vendégkönyvi bejegyzésekből és néhány látogató személyes nyilatkozatából. Sokan dicsérték a Szolnok megyei Pályaválasztási Tanácsadó kiállítását és a szakmai napján tartott előadásokat s a közvetlen, egyéni kérdésekre adott felvilágosítást. Többen kifogásolták, hogy a bemutatott — főleg cipőgyári — termékek az üzletekben nern kaphatók. A kiállítás egészére nagyon jellemző egy szakmunka s jelölt véleménye, amelyet a vendégkönyvből idézünk. „A kiállítás tetszett, bár — mint ipari tanuló — nem túl sokat tudok belőle hasznosítani. De a megjelelő szakmák vezetői igen sokoldalúan hasznosíthatják. Átfogó képet nyertek az elért fejlődésről (nagyon gondosan és precízen elkészített grafikonok, statisztikai adatok), láthatták,., szakmai továbbfejlődésük lehetőségeit is (kitűnő szakkönyvek)” — írta B. Nagy Sándor november 20-án. Madarász Tibomé véleménye: „A kiállítás esztétikailag és tartalmilag kiemelkedőt nyújt. Nagy segítséget ad a munka előkészítését, végrehajtását és elemzését végző szakembereknek.” Természetesen szakmája válogatja, hogy ki mit hasznosít a látottakból. Dávid Sándor vízépítő technikus például — aki egyébként Szolnokon a MEZÖBER Lenin szocialista brigádjának vezetője, s együtt nézték meg a kiállítást — elsősorban a mező- gazdasági öntözőtelepek s a legelők öntözésének vízellátási kérdéseit tanulmányozta. De — mint elmondta — az ipari nagyüzemek közül a Hűtőgépgyár és a Tisza Cipőgyár szervezeti felépítését ábrázoló tárlat is megragadta figyelmét. Így volt ezzel Tóth János mérnök-közgazdász, a 7-es Volán forgalmi üzemgazdásza is, aki elsősorban vállalatának bemutatóján a darabáru-fuvarozás folyamat- szervezési ábráját tanulmányozta. Mint elmondta, nagyon tetszett a Hűtőgépgyár szervezeti felépítését bemutató ábra, melynek alapján e nagyvállalat szervezetét példaadónak tekinti más gazdasági szervek számára is. Minden bizonnyal azoknak a munkahelyén is megszívlelhetnék Tóth János utóbbi véleményét, akik november 22-én ezt írták a vendégkönyvbe: „A kiállítás nagyon érdekes, de számunkra csak a jövőt mutatja meg.” A Szolnoki Galériában rendezett tárlat elsődleges célja ugyanis, hogy az így látott „jövö”- ből mielőbb a jelen valósága legyen mind több gazdasági szervezetnél. A Férfi Fehérneműgyár kisújszállási gyáregységében pamut és poliészter alapanyagú Irina. Vinica, Novgorod elnevezésű férfiingeket készítenek szovjet exportra. A legújabb rendelésük a budapesti Centrum Áruháztól érkezett. 9500 Elba és Ványa elnevezem ingre. A karácsonyi vásár idején 270.— forintos áron forgalomba kerülő ingek érdekessége, hogy a vevő cgy-egy doboz Tomi mosóport is talál minden csomagban, „• M oyarázkodáshelyett tetteket k rossz kereskedelmi ellátása, hiányos üzleti hálózata, amelyről lapunkban hosszú évek óta folyamatosan írunk, sürgetjük a megoldását, elsősorban a kisfizetésű embereket sújtja. A magasabb jövedelműek, akiknek saját személygépkocsijuk is van, rendszeresen eljárnak vásárolni Budapestre vagy a környező városokba: Ceglédre, Kecskemétre, Mezőtúrra, Karcagra. Egyelőre azonban ezek az emberek vannak kevesebben, a nagy többség, az a több mint negyvenezer ember, a havi 2000 forint körüli fizetéséből meg a három-négy gyerek után járó családipótlékból nem engedheti meg magának, hogy bevásárolni más városokba utazgasson az olcsóbb áru és a nagyobb választék után. Hányszor elhangzott az ígéret: jobban ellátott és olcsóbb lesz a szolnoki piac. Olcsóbb nem lett. de az illetékeseknek mindig volt a tarsolyukban egy kis magyarázat, feleletképpen a miértre. Ha új lakást kap valaki a megyeszékhelyen, kénytelen berendezni azzal a bútorral, ami éppen kapható, jóllehet egész életében takarékoskodott azért, hogy széo, kedvére való otthona legyen. Nem tud hol, miben válogatni. Holott már 1968 februárjában közöltük lapunkban a megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat igazgatójának ígéretét, aki — feletteseinek „ígéretében” bízva — kijelentette: a BÚTORÉRT Vállalattal közösen mintegy 1000—1500 négyzetméter alapterületű bútoráruházát építenek Szolnokon, es a megszűnő iparcikküzletek helyett egy háromszintes 5500 négyzetméter alapterületű Iparcikk-áruházat. Mindkét kereskedelmi létesítmény 1971-re kész lesz —• ígérték. Eredmény? Semmi! És hányszor ígért tíz év alatt a Centrum Áruház Vállalat? „Tervezik már az új nagy áruházat” adtuk hírül ígéreteik nyomán 1969 nyarán. A városi tanács sok milliós költséggel szanálta az áruház építéséhez szükséges területet, közművesített és várt. Eredmény? Semmi! A harmadik ötéves tervben Szolnok megyében jelentős kereskedelmi hálózatbővítés történt: 44 ezer négyzetméter. De az alföldi megyék közül mégis nálunk épült a legkevesebb. Bács-Kiskunban ugyanis 62. Békésben, Hajdúban 54—54. Hevesben 45 ezer négyzetméternyi új hálózatot létesítettek ugyanabban az időszakban. Ha a bolthálózat szakmánkénti összetételét vizsgáljuk, kiderül. az említett megyék közül nálunk a legalacsonyabb a vegyesiparcikk-boltok aránya. 48.5 százalék, szemben az 55—56 százalékkal. ifit»»» ek valósítottak meg. Nemcsak üzleteket, több ioarcikkáruházait is építettek. így azután kialakult az a helyzet, hogy ma Mezőtúr, Karcag, Kisújszállás, Jászberény, Tiszafüred kereskedelmi ellátása lényegesen jobb, mint a szolnoki. Nem arról van szó, hogy nincs szükség járási székhelyeinken, nagyközségeinkben, városainkban áruházakra, üzeletekre. A lakosság jó ellátása ott ugyanolyan fontos, mint a megyeszékhelyen. De vitatható, hogy szükség van-e például Tiszafüreden három áruházra? Kettőt már felépített ott az ÁFÉSZ, a harmadikat most építi a megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat, a megyei tanács támogatásával. A kereskedelmi szakemberek véleménye szerint elég lett volna ott 1.0—15 év. múlva felépíteni a harmadik ilyen nagy kereskedelmi létesítményt. Kunszentmártonban egy kisebb iparcikkáruházat épített ugyanaz a vállalat, akkor amikor nyilvánvaló volt már, hogy az ÁFÉSZ ugyanott egy több mint 2000 négyzetméter alapterületű áruházat létesít. s amely 1973 tavaszára elkészül. Mindez azt mutatja, hogy az üzlethálózat fejlesztés nem volt megfelelően koordinálva. A megyeszékhely nem egyik napról a másikra jutott abba a helyzetbe, ahol most van. Évek mulasztásairól van szó. Vajon, a véletlen műve az, hogy amikor mi még mindig a Centrum Vállalatot kérleljük, hogy épüljön legalább egy áruház Szolnokon, addig Egerben már a negyedik, Debrecenben az ötödik, Békéscsabán a második iparcikkáruház létesül állami támogatással? Az előrelátás, a tervszerű munka, a minden lehetőség kihasználása hozta meg az említett városokban eredményét. Amíg Szolnokon bíztak az ígéretekben, és vártak, sokkal türelmesebben, mint ahogyan szabad lett volna, addig másutt nem nyugodtak bele a szép szavakba. Maradiunk a Centrum példájánál: több mint tíz éve van napirenden a szolnoki áruház építése, közben leégett a régi áruház, csináltak egy ideiglenesét, de ígérni nem felejtettek el. Most például azt mondják a vállalat vezetői: ha 1976-ban 5 millió forintért megveszi a városi tanács a jelenlegi pavilont, és természetesen adja a közművesített építési területet is, ha a megyei tanács vállalja az építkezéshez szükséges 20 százalékos kötelező tartalék letételét. (ez körülbelül 8 millió forintot jelent), ha megkapják a mintegy 15 millió forint állami támogatást. ha megkapják az ugyanennyi hitelt, ha megkapják az engedélyt arra. hogy az építkezés kezdetekor ne legyenek kötelesek letenni a maeuk pénzét. hanemcsak közben, ahogyan a forrósok képződnek, akkor hajlandók Szolnokon felépíteni egy 3000—3500 négyzetméter területű áruházat. Túl sok ebben az ígérgetésben a ha! Ennyi bizonytalansági tényezővel ma már senki nem engedélyezi egy beruházás elindítását. Ez köztudomású, ezért úgy tűnik, inkább pac- kázás ez egy várossal, mint az áruházépítési szándék komoly jele. A Belkereskedelmi Minisztérium egyébként a szolnoki áruház felépítését a negyedik ötéves tervre határozta meg, a ' vállal at viszont. amelynek a felügyeleti hatósága a minisztérium, ahonnét az állami támogatást is kapják, csak 1981-re ígéri. Milyen itt a minisztérium ágazatirányító munkája? A vásárlónak teljesén mindegy, hogy az az áruház, amelyben vásárol, kinek a tulajdonában van. A szövetkezeté. az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalaté, a Centrum, a Szivárvány vagy a Bizományi Áruházé. A fogyasztó egyet akar: legyen bőséges áruválaszték, tudjon kedvére vásárolni. Az nem érdekli, hogy a több milliós kereskedelmi hasznot, amit egy áruház biztosít, ki vágja zsebre. Vajon helyes-e, hogy a kereskedelem irányító szervei annyira ragaszkodnak a Centrumhoz? Miért nem építhetnek fel egy áruházát a város legjobb helyén a szövetkezetek? — Ügyis terveznek egy 4000 négyzet- méter alapterületű áruházat létesíteni a megye általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetei. Választmányuk a közös alapból 13 millió ío* rlnt<jt szavazott meg a célra, 26 szövetkezet még további 5 njillió forintot kínál. Nem kérnek mást, csali a 15 millió forint állami támogatást és a Belkereskedelmi Minisztériumtól az engedélyt, a lehetőséget az építéshez. A .pavilont, ahol most a Centrum van, megveheti a varos, és átadhatja 41z Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnak. ...• _• tanácskozá. 11T,,iaPÍ son, amelyen a megye párt-, állami, szövetkezeti vezetőivel Szolnok megye, de főképpen a megyeszékhely kereskedelmi helyzetéről tanácskoztak országgyűlési képviselőink, ösz- szevetve azt a szomszéd megyékben szerzett ez irányú tapasztalataikkal, állást foglaltak amellett: a képviselő- csoport felkéri a SZÖVOSZ-t, a Belkereskedelmi Minisztériumot, az Országgyűlési Irodát, támogassák Szolnok kereskedelmi hálózatának fejlesztését. De szóvá teszik ezt az országgyűlési bizottságokban és az országgyűlés plénumán is. A Belkereskedelmi Minisztérium illetékesei megígérték, hogy adnak állami támogatást a szolnoki lakberendezési áruház felépítéséhez, ugyancsak segítik a Kassai — Réz utca térségében az ÁBC-áruház létesítését. Végre valami konkrétum, reméljük, nem marad csupán ígéret. Tudunk arról, • hogy az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat átalakítja a tiszti klub épületét, és négyszintes ruházati áruházai nyit. s abban, helyezi el a 4-es út átépítésével megszűnő üzleteit. Építenek egy 800 négv- zetméter alapterületű, kétszintes kulturcikkáruházat is a Ságvári körút. Tófenék utca torkolatánál, oda költözik majd a sport, játék, hangszerbolt. A sportbolt helyére kerül majd az üveg-porcel- lán szaküzlet. Mindez 1975-re megvalósul. De felépülhet a szövetkezetek áruháza is. ha az előbb említett „lehetőséget” és állami támogatást megkapják. Elég ez? Korántsem! További szervező munkára van szükség a hálózatbővítés érdekében. Érthetetlen például, hogy a MÉK miért nern nyit Szolnokon több — aránylag nem nagy költséggel létesíthető, Kecskeméten van erre példa — üzletet. Vagy miért van Egerben a BOV törökszentmiklósi' gyárának sokkal szebb, korszerűbb. áruval jobban ellátott üzlete, mint Szolnokon ? Miért nem szorgalmazzák a termelőszövetkezetek az öt éve megígért áruház építését? Ha mint mondják, a város vezetői nem keresték őket ezügyben, miért nem keresték ők a város vezetőit? Központi Bizottsága novemberi ülésén a X. kongresszus határozatainak végrehajtását vizsgálta. Jelentős határozatokat hozott a kongresszus által meghatározott életszínvonal-politika megvalósítása érdekében. Az életszínvonal-politika sok tényezője között fontos helye van a kereskedelemfejlesztésnek, az áruellátás jó megszervezésének. Éppen ezért e kérdéseket illetően — úgy gondoljuk — az ígérgetéseknek, a tétovázásnak, bizonytalankodásnak már nem lehet helye, csak a jól átgondolt és következetesen, gyorsan végrehajtott tetteknek. További tehetetlenség esetén pedig a számonkérésnek és a felelősségrevonásnak. Varsa .Viktóriái . Pártunk
