Szolnok Megyei Néplap, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-19 / 273. szám
1972.. november 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Távol a „nagy elnököktől” Nixon elsöprő győzelmet aratott Me Govern felett (ötven állam közül negyven- nyolcban megszerezte a szavazatok többségét), mégis, ez az adat nem jelenti azt, sogy elérte vagy túlszárnyalta a háborús vagy háború utáni amerikai elnökök népszerűségét. Az elnökválasztást megelőző tucatnyi közvéleménykutatás egyikéből kiderül, hogy az elmúlt három évtizedben Roosevelt volt a legnagyobbra becsült amerikai elnök (38 százalék), őt követi Eisenhower 19 százalékkal, majd Kennedy következik 12, és Truman 6 százalékkal. Nixon ebben a vonatkozásban csak 3 százalékot kapott, tehát jóval lemaradt az úgynevezett „nagy elnökök” népszerűsége mögött. A november 7-i választásokon Nixon elnök „személyes” győzelmet aratott. Nagy sikerét beárnyékolja az a tény, hogy a republikánusok a kongresszus két házában nem tudták megszerezni a többséget. A megválasztott Nixon elnök, és Agnew alelnök 1973- január 20-tól — a beiktatás napjától — ismét négy évig fogja az Egyesült Államok politikáját irányítani. Egy éve tagja Kína az ENSZ-nek Egy esztendővel ezelőtt foglalhatta el a szocialista országok és más haladó országok több mint két évtizedes harcának eredményeképpen — jogos helyét a Kínai Népköztársaság az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Ez az esemény jól példázza az erőviszonyok alapvető megváltozását a világban, s kedvező körülményeket teremthetett volna, hogy a szocialista országok és a békés és biztonságos nemzetközi viszonyok érvényesüléséért küzdő többi állam sikeresebben vethesse latba befolyását a világszervezetben is. Sajnos, a remények nem teljesültek. Sőt, a Kínai Népköztársaság szereplése az ENSZ-ben még azoknak is kiábrándulást jelentett, akik — számításba véve Peking politikai tévelygéseit, cikk-cakk- jait és főleg szovjetellenességtől fűtött indítékai — fenntartással és óvatossággal tekintettek a kínaiak fellépése elé. Az első szereplés A Kínai Népköztársaság ENSZ-szerép- lése azzal kezdődött, hogy az Egyesült Államokkal együtt rágalmazta Indiát és a Szovjetuniót, a bengáliai nép nemzeti felszabadíó küzdelmét, s elítélte a független Bengáli Népi Köztársaság megalakulását- Az idén csak annyit változott a helyzet, hogy a realitásokkal jobban számoló Egyesült Államok időközben diplomáciai kapcsolatra lépett a Bengáli Népi Köztársasággal, s ennek megfelelően támogatta felvételét az ENSZ-be. Peking ezzel szemben, mint a „népi háborúk és a nemzeti felszabadító harcok bajnoka”, vétójogát először alkalmazva a Biztonsági Tanácsban megakadályozta a Bangla Desh ENSZ-tagságát. Ez a lépés érthetően viharos tiltakozást, rosszallást váltott ki még olyan ázsiai, afrikai országokban is .amelynek vezető körei hay lamosak arra, hogy megértést tanúsítsanak Pekingnek a „világot diktátumaikkal leigázó szuperhatalmak” elleni kirohanásai iránt. Október 4-én hangzott el Csíao Kuan- hua kínai külügyminiszter-helyettes fel- szólal ása az idei ENSZ "közgyűlés általa nos vitájában. A diplomáciai szakértők — amint ez már lenni szokott — azonnal nagyító alá vették a 66 perces beszédet, s még azt is megszámlálták, hányszor ejtette ki az Egyesült Államok, s hányszor a Szovjetunió nevét. Ez a szorgos ana lizis egvöntetű véleményhez juttatta 3 megfigye’őket: a két, úgynevezett szuper- hatalom közül a kínai küldött a Szovjetunió ellen intézte a hevesebb támadásokat. Az európai biztonsági értekezlet — mondotta — konfrontációhoz fog vezetni. s az érdekszférák felosztását célozza. Peking megbízottja ezzel az értékeléssel szinte szószerint ismétli, amit a biztonsági értekezlet ádáz ellenzői, például olyan ismert keresztes-lovagok hirdetnek, mint a bajor demagóg; Franz-Josef Strauss. A pekingi logika •Megjegyzendő, hogy a Kínai Népköz- Ureasáa teljesen elvtelen Európa-politikája megmutatkozik abban is, ahogyan az utóbbi időkben a Közös Piac kérdéseire tekint. Ha a pekingi propagandának hinni lehet, akkor ez a monopolkapitalista gazdasági egyesülés a záloga a kontinens szabad, demokratikus fejlődésének. S ez az álláspont annál is inkább átlátszó, mert közben az európai szocialista országok gazdasági összefogását, a KGST-t — szidalmazzákHasonlóan önleplező az a kritika, amellyel Kína az ENSZ-közgyűlése elé terjesztett szovjet javaslatot illeti. Azt állítja, hogy az erőszak alkalmazásának kizárása és az atomfegyverek betiltása a nem-nukleáris országok ellen irányul. Hogy miért? Erre adósak maradnak Pe- kingben a válaszai, hiszen logikusan nehéz is lenné bizonyítani, hogy ha betiltják az atomfegyvereket, miért kerülnek nukleáris fegyverkezés szempontjából rosszabb helyzetbe azok az országok, amelyelvnek nem volt atombombájuk, azokkal szemben, amelyek nukleáris fegyverkészletüket megsemmisítenék. Önkéntelenül is arra keli gondolnunk, hogy Kína a tilalomtól és az ezzel kapcsolatos nemzetközi hangulattól saját atomfegyverkísérleteit félti. S végül rendkívül leleplező Pekingre, valódi szándékaira és szovjetellenességé- re, hogy a Szovjetunió által javasolt le-' szerelési viJágértekezletet elveti, mondván az „üres viták klubja lenne és ezért jobb, ha nem tartják meg”. Nagyon valószínű, hogy egy ilyen értekezleten sokfajta nézet, vélemény kapna hangot, talán nagyon éles vitákra is sor kerülne. De jobb vitatkozni, mint fegyverrel egymásra támadni! S vajon nem vitákban, sőt kompromisszumokban jutnak valamiféle kölcsönösen elfogadható álláspontra a különböző társadalmi berendezkedésű országok politikusai, ha egymással találkoznak? Icteértve mondjuk Nixon amerikai elnök és Csou En-laj kínai miniszterelnök, illetve Mao Ce-tung elnök találkozását is a pekingi eszmecsere alkalmával. Ha az egyébként helyeselhető tárgyalás a kapitalista világ képviselőivel beleillik a békés egymás melett élés gyakorlatába — miért vonakodnak az eszmecserétől szélesebb körben, a szocialista országok és a fejlődő államok képviselőivel? S milyen veszélyeket rejt magában egy, a leszerelés kérdéseivel foglalkozó konferencia azok számára, akiknek szándékaik békések? Mosoly és rugalmasság Peking az elmúlt esztendőben élénkítette diplomáciai kapcsolatait, külpolitikai érintkezését a világ sok országával és a „kulturális forradalom” elutasító merevségét fe’adva. rugalmasságot és olykor kifejezetten mosolyt mutatott. Csak éppen ez a nagyon egyenlőtlenül mért rugalmasság és mosoly árulkodik. Megértés az ideológiai ellenfél és a nem régen még Kína állami lé+ét is tagadó kormányok iránt, s rendíthetetle„ bezárkózás, elutasítás az azonos társada’mi berendez- . kedésű országok minden ésszerű és — lényegében — a közös ügyet szolgáló kezdeményezésével szemben. Nemes JáiMis Az alapszerződés és Európa Nyilatkozatok vözölte és értékelte már, az ellenzék, a bonni uniópártok oldaláról támadások sora kísérte a két német állam alapszerződésének parafálá- sát. A megjegyzés-özönben, az értékelő szavak százezrei között volt egy rendkívül tárgyilagos, nyílt mondat. A bonni tárgyalóküldöttség vezetője Egon Bahr, a kancellári hivatni államtitkára mondta — miután leszögezte, hogy a két német állam párbeszéde néhány nap híján két év alatt vezetett el az alapszerződés ratifikálásáig: — „A szerződés nem azért jött létre, mert a két állam kormánya ezt így akarta, hanem azért, mert szükségük van rá a két államban élő embereknek.” Másként is ki lehet ezt fejezni — úgy, hogy azt mondjuk: a történelmi szükségszerűség vitte el az eredményig a tárgyalásokat, az európai realitások, közöttük a két német állam fejlődési útjának realitása vezetett az alapszerződéshez. Persze az is igaz, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban. évtizedeken át fenn lehett tartani a hidegháborús légkört. Kereszténydemokrata kormányok és hozzájuk húzó jobboldali sajtószervek hosszú esztendőkön keresztül egyszerűen nem vettek tudomást a szocialista német állam létéről és fejlődéséről, később meg, a lebecsülés öntelt mozdulatával, idézőjelbe tették a Német Demokratikus Köztársaság nevét. Évtizedek teltek, a szocialista német állam belső ereje és nemzetközi tekintélye szüntelenül nőtt, de a szövetségi köztársaság közéletében — ha egyre elszigeteltebben is — konokul hangoztatták egyesek tagadó álláspontjukat. S ha las- san-lassan csak történelem- könyvekben találkozni Walter Hallstein nevével, még egy éve is volt olyan nyugatnémet politikus, aki a maga jobboldali álláspontját azzal is aláhúzta, hogy újra felemlegette az egyedüli képviselet jogát hangoztató, képtelen Hallstein-doktrinát. Most pedig, az ala?‘ re" szerződés másnapján, (a bonni kancellár sajtóértekezletén azt mondta: az alap- szerződés megszületése után arra számít, hogy a világ államainak többsége hamarosan rendezi kapcsolatait a Német Demokratikus Közi- társasággal. Amikor pedig a négy nagyhatalomnak a két német állam ENSZ-fel- vételét támogató nyilatkozata nyilvánosságra került, a New York-i ENSZ-palotában már felkészültek a nagy terem új ülésrendjére, hiszen a két német állam küldöttségének érkezése idején új ülésrend szerint ülnek majd a tagállamok küldöttei..; Megkezdődött a találgatás arról is, vajon mikor kerül sor a parafálás után az aláírásra... Erre a kérdésre még hozzávetőlegesen pontos választ is csak november 19-e után lehet adni — akkor, amikor a Bundestag-választás eredményét ismeri már az ENSZ és a világ. Mert ha a jelenlegi szociáldemokrataszabaddemokrata koalíció akárcsak egy főnyi többséggel is rendelkezik a bonni parlamentben, még ebben az évben sor kerülhet az aláírásra, esetleg úgy, hogy az' ünnepi aktusnak az NDK miniszterelnöke és az NSZK kancellárja lesz a főszereplője. Ám ha ma az uniópártok, a CDU—CSU szerzi meg a többséget, új helyzet áll elő. Barzel kijelentette: ha ő kerülne november 19-ét követően a kancellári székbe, „jobb” szerződést köt, és nem írja alá a jelenlegit. A müncheni tragédia és az idegenforgalom A palesztinai gerillák az izraeli pénzügyminisztérium kezére dolgoznak: segítenek neki a valutával takarékoskodni. Ugyanis a müncheni tömeg mészárlás után az izraeli állampolgárok, az újabb merényletektől tartva, egyre kevesebbet utaznak külföldre. Lemondják az üzleti utakat, a művészek és a sportolók külföldi vendégszerepléseit, és a tisztviselők is kerülik a külföldi kiküldetéseket. Moshe Kol idegenforgalmi miniszter a jelenség méreteit bizonyítja: szeptemberben 24 százalékkal csökkent a külföldre utazók száma. De nemcsak ez az ok: a külföldi országok nem szívesen látják őket vendégül. Különösen az NSZK-ban csökkent az izraeli látogatók száma, ami egyenes következménye a müncheni tragédiának. A külföldön tartózkodó izraeliek, ha módjuk van rá, eltitkolják kilétüket. Nyilvános helyen nem mernek héberül beszélni. A nyugati városok utcáiról eltűntek az egykor oly gyakori, rikító színű útitáskák, amelyeket az El A1 izraeli légiforgalmi társaság ajándékoz utasainak. Az izraeli turisták a szállodai bejelentkezéskor letagadják állampolgárságukat. A tekintélyes izraeliek inkognitóban utaznak külföldre. Abba Eban külügyminiszter például nem a saját neve alatt bérelt szobát a londoni Dorchester-szállóban. Az izraeli művészeknek le kell mondaniuk külföldi vendégszerepléseiket. A vendéglátók biztonsági okokra hivatkozva visszavonják a meghívást. Akik mégis külföldre utaznak, gyakran majdnem üres széksorok előtt lépnek fel, mint például New Yorkban, ahol különben 1,8 millió zsidó él. A biztonsági intézkedések miatt nem örültek a kanadaiak sem, amikor Moshe Dayan izraeli hadügyminiszter egy nappal meghosszabbította montreali tartózkodását. Ez az egy nap a biztonsági intézkedések miatt 40 000 dollárjába került a kanadai kormánynak. A nyugat-európai szállodatulajdonosok egyszerűen nem fogadják azokat az -izraeli vendégeket, akik huzamosabb ideig szándékoznak náluk lakni. A Leonardo da Vinni nevű római szálloda felmondta a szerződést az El A1 légiforgalmi vállalattal, mert az izraeli vendégek jelenléte miatt állandóan rendőrök posztóinak a szálloda előtt, elriasztva a többi vendégeket. New Yorkban fegyveres magándetektívek kísérik az El A1 pilótáit, nemcsak a városban, hanem még a repülőtér an is. Amszterdamban, a gyémántbörzéken, különösen szigorú biztonsági intézkedéseket foganatosítottak, mert a látogatók között sok az izraeli. Jeruzsálemben minden külföldre utazó izraelinek egy négyoldalas íüzetecskét adnak, amelyben utasítják őket, hogyan viselkedjenek külföldön. így hát nem csoda, hogy sokan, inkább lemondanak a külföldi útról Az ellenzéki álláspont első tétele: az alapszerződés és a hamarosan bekövetkező ENSZ-felvétel „a német megosztottság jogszerinti megerősítése”. Mintha az elmúlt huszonhárom év. a két német állam párhuzamos, ellentétes irányú fejlődése, azaz a valóság bármiféle megerősítésre szorulna. A taktikai elképzelés másik tétele: esetleges győzelme esetén az ellenzék „megkísérel javítani a jelenlegi szerződésszövegen.” Mintha elképzelhető lenne, hogy a két esztendeig tartó kemény tárgyalásokon a kompromisszumok lehetséges határáig elment Német Demokratikus Köztársaságra ilyen fenyegetéssel hatást lehetne gyakorolni! Egyébként, ami a kompromisszumokat illeti, az NSZK által tett megfeleled engedményeknél többet más kormánytól sem kívánt volna az NDK: az alapszerződéseknek éppen az az egyik jellemzője, hogy nem kíván egyik féltől sem elvi, ideológiai, meggyőződésbeli álláspontról való lemondást. A két német áa\la™ szerződése — együtt a szovjet—NSZK és a lengyel —NSZK szerződéssel — a békés egymás mellett élés szocialista politikájának ér-? vényrejutását és a Szöveti ségi Köztársaság kormányának valóságérzékét fejezi ki. Két független, szuverén és különböző társadalmi rendben élő állam kötött megállapodást; az NDK és az NSZK huszonhárom hideg- háborús év után jószomszédként élhet együtt. Ugyanabban a hónapban, amikor az alapszerződésre odakerült a két tárgyalóküldöttség vezetőjének kézjegye, Helsinkiben megkezdődött az európai biztonsági értekezletet előkészítő tanácskozás. A földrész negyedszázadnál hosszabb idő óta megoldatlan problémája volt az egykori, az éppen száz éve, Bismarck által megteremtett német birodalom helyén létrejött két német állam egymáshoz való viszonya. Az alapszerződéssel végleg a megvalósíthatatlan ábrándok közé kell sorolni azt az elképzelést, hogy a bismareki konstrukció — amelyet a történelem, a második világháború eredményeként széttört — valaha is újra ösz- szeilleszthető. A földrész békéje a realitások elismerésén, tiszteletbentartásán is alapszili. A realitást, a történelmi fejlődést foglalta megállapodás-paragrafusokba a két német állam alap- szerződése, tehát Európa békéjének szolgálatában született GÁRDOS MIKLÖS
