Szolnok Megyei Néplap, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-14 / 268. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. november 14.-JS. fódfoítnr fartäZciti Szombat délelőtt Amikor ez a kétheten­ként jelentkező rádiófolyó- irat indult, a szerkesztők megígérték, hogy jó taná­csokkal, ötletekkel szolgál­nak majd a szabad idő hasznosabb eltöltéséhez, a kulturált szórakozási le­hetőségek megválasztásá­hoz. Örömmel üdvözöltük a vállalkozást, mert — valljuk meg — nem is árt egy kis szakavatott tanács­adás. Nos, a korábbi adások riportjainak, jegyzeteinek jó része valóban a kitűzött célt szolgálta, a múlt he­tiben viszont keresve is alig akadt ilyen. S ha volt is egy-kettő, az is jobbára csak a budapestieket érin­ti. Természetes, hogy egy kétórás összeállításban sok érdekesség is akad. Tornai József egyéni szájízzel fo­galmazott regényismertető­je szinte olvasásra kény­szerítő. Varga Domokos „szülő-szolgálata” most is megszívlelendő gondolato­kat vetett föl. Hangulatos volt Tarnói Gizella pest­budai sétája, Zsoldos Pé­ter lemezválogatása is. Ka­pás Irén iskolásokkal és Raffai Saroltával készített riportja azt húzta alá, amit eddig is tudtunk: gyermekeinknek aránytala­nul kevés szabad idejük van. A fentiek mellett szere­pelt a műsorban néhány olyan rész is, melynek ntondandóját nehéz kihá­mozni. Ilyen volt például a piaci riport. A megszó­lalók egyik fele szerint az árait nem magasak (ugye kitcójúlták: ezek az eladók), másik fele szerint az árak egyi\e emelkednek. Hogy a riportot készítőnek mi a véleménye, az nem derült ki. Ig^y csak a műsor alap­vető szándékából indulha­tunk ki, vagyis: egy szó­rakozás-formát akart be­mutatni. Való igaz, hogy piacra, általában szabad időben, szoktunk járni (sőt, olyan is akad, aki kifeje­zetten szórakozásból jár), de az emberek többsége mégsem tekinti az ilyen, vagy hasonló házimunkát szórakozásnak. Mint ahogy a botcsinálta parkettcsiszo­ló, egy másik riportban, be is vallotta, inkább a spó­rolás a cél. Szemlélet kérdése. Tu­dom, hogy ma még sok, hétközben a munkapad, az eladópult, a varró- vagy írógép mellett tisztességgel dolgozó, de este vagy hét végén háziasszonnyá vedlő nő szentségtörésnek tekin­tené, ha a vacsora- vagy ebédfőzés helyett néha re­gényt olvasna. (Hát, még az 6 „anyucikámolyanpo- csékazéttermimoslék” férje- ura!) Ha ez a műsor tényleg arra akar törekedni, hogy a szabad idő felhasználásá­ról alkotott nézeteinket, szemléletünket alakHsa, változtassa, nagyobb körül­tekintéssel kell válogatnia. Petress István riportja, mely egy jól konzervált kispolgári sivárságban él­degélő házaspárt mutatott be, valóban megérne né­hány szót, na negatív pél­daként, elemezve, kom­mentálva jelentkezne. De így talán az is jobb létt volna, ha kimarad a mű­sorból. Az adás egészéből végül is nem derül ki semmi ha­tározott szándék. Hiány­zik belőle a szerkesztői koncepció. Kicsit hebehur­gya, kicsit esetleges. A sok­színűség, természetesen jó, de kevés, ha nem derül ki, mit akarnak mondani azok. akik a műsort készí­tik. Az. aki segíteni akar abban, hogy okósabbtm szórakozzunk, nem elég ha csak szórakoztat. — (iHmböczky — Észtországban történt... Emléktábla Litke admirálisnak Fesztivál Talliunkán Az elmúlt hóniap irésztorszá- gi eseményeire is a. Szovjetu­nió megalakulása1. j50. évfor­dulójának ünnepi .hangulata nyomta bélyegét.. Október 4-én Johannes Kebin, az Észt Kommunista Párt', Központi Bizottságának első Stitkára fo­gadást rendezett az: épzt írók számára. A köztárs aság álla­mi és politikád Mezeiéinek tábla hirdeti: itt lakott 1849-1882 között Fedor Litke admirális, a Peterburgi Tudo­mányos Akadémia elnöke, az Orosz Földrajzi Társaság égjük alapítója. F. Litke élete folyamán többször is megfor­dult Észtországban. Volt egy ideig a tallinni hadikikötő pa­rancsnoka és a város katonai kormányzója is. Tudományos sán vettek részt. Különböző terveket anyagmintákat és formákat, rajzokat valamint kész alkotásokat mutattak be. Néhány nap múlva válogat­ják ki az összegyűlt anyagból azokat, amelyek Észtországot képviselik majd az össz-szö- vetségi köztársaságok művé­szi-ipari termékeinek bemu­tatóján. A kiállítást, amely a következő« év elején nyílik Moszkvában, nagy érdeklő­déssel várják. ☆ Mart Saar, a neves észt zeneszerző születésének 90. évfordulója tiszteletére meg­nyitották emlékmúzeumát Hüpassaare-ban. Megjelent az ünnepségen az Észt SzSzK Állami Akadémiai Férfikóru­sa, az észt Tv vegyeskórusa, több énekes, zenész és több ezer zene-rajongó. Miután T. Kalvet, a zeneszerző leánya megnyitotta a kiállítást, le­leplezték Mart Saar emlék­művét. ■fr Október 1-én kezdődött a Szovjetunió népeinek feszti­válja • Észtországban. Az 50. évforduló kapcsán rendezett, a köztársaságok művészetét bemutató ünnepségsorozat már több szovjet köztársa­ságban szerzett hírnevet, míg most elérkezett Tallinnba is „Tere tulemast! Isten hozott” hirdették a feliratok szerte a városban. A fesztivál vendé­gek között olyan nagynevű együttesek lépnek fel, mim az Állami-díjas Orosz Akadé­miai Kórus, a ,’Verjovki” ne­vű ukrán nemzeti kórus, a belorusz népi hangszeres egy­üttes. a „Zsok” moldvai népi táncegyüttes, és az örmény állami táncegyüttes. Szabó István jelenlétében beszélt Kebin elvtáűs Esztónia gazdasági életéből, a 9. ötéves terv ed­digi eredményeiről, s a jubi­leumi év soron következő fel­adatairól. Hangsúlyozta, hogy a dolgozók reális problémái, a gazdasági élet fejlődése helyet kell kapjon az írók munkáiban. Foglalkozott az észt irodalom háború utáni termésével, a fiatal nemzedék munkásságával; Avanduse faluban, egy régi tanya falán vadonatúj emlék­munkájához nyugodt pihenés­re szívesen választotta Észt­ország e csendes északi vidé­két. Avanduseban írta öné­letrajzát, és több munkáját. Az emléktábla-avatáson is­mertették életét, munkásságát és észtországi kapcsolatait. Visszatértek munkahelyük­re TaUinnból azok az iparmű­vészek, textiltervezők, akik a köztársaság könnyűiparban dolgozó művészeinek kiállítá­A pigmeusokról A Közép-afrikai Köztársa­ságban 25 000—50 000 pig' meus él, úgyszólván állati sorban. Emberszámba sem veszik őket, a népszámlá­láskor nem írják őket össze, s ezért tulajdonképpen nem is lehet pontosan tudni, há­nyán vannak. Az egyenlí­tői államok erdeiben min­denütt megtalálhatók. A misszionáriusok szerint a Közép-afrikai Köztársaság­ban 25 000 élhet, de még ők sem foglalkozhatnak velük mert akkor a lakosság töb bi része nem áll szóba ve­lük. A pigmeusok magas­sága 1—1,2 méter, szím'-i kávébarna, világosabb, mim az afrikai lakosság bőrének a színe. Arcvonásuk neg­roid, széles homlokkal, nagy szemekkel. Általában mez­telenül járnak- ök végzik a legnehezebb munkát Afri­kában. Kőolaj — por ellen A kőolaj feldolgozó külszí­ni fejtések autóútjai új el­járás alkalmazásával nem­csak „portalanná”, hanem szilárdabbá is válnak. A hi­giéniai előnyökön kívül ez lehetővé teszi, hogy a döm­perek sebességét 12 száza­lékkal emeljék. Szakembe­rek dolgozták ki azt az ola­jos módszert, amely felvált­ja a vízzel való, kis haté­konyságú öntözést. Az új el­járást a száraz és forró ég­hajlatú vidékeken alkal­mazzák külszíni fejtéseknél. Konzerválás komlóval Csehország nyugati tájain a helyi lakosság nagyra ér­tékeli a komlót, a sörgyár­tás nélkülözhetetlen nyers­anyagát. Elődjeik azonban ismerték ennek a növény­nek más tulajdonságait is. Csehország délnyugati ré­szén, a Sumava előhegysé­geiben fekvő Klatovy város főterén szép barokk templ- lom áll- Lenyűgöző építé­szeti emlék, de páratlanul érdekes az is, amit mélyen a templom alatt őriz a föld. A templom egykor a je­zsuitáké volt; a jezsuiták a templom alatt katakom­bákat létesítettek. A 17. szá­zadban ide temették el a rend elhunyt tagjait és a hírneves világi személyisé­geket. A temetési költség igen magas volt, csak a gazdagok tudták megfizetni. A halottakat nem balzsa­mozták be, a holttestet komlóval bélelt tölgyfakor porsóba helyezték, ismerték és kihasználták a komló konzerváló tulajdonságát. Beszélgető csimpánzok A londoni állatkertben végzett kísérletek eredmé­nyeként kiderült, hogy bár a gorilla, az orángután vagy a delfin sokkal ,-intellek- tuálisabb” lény a csimpánz­nál, ez utóbbi mégis alkal-* masabb a kísérletekhez, mi­vel sokkal közlékenyebb. A tudósok elsősorban pszichológiai módszerekkel és maximális türelemmel igyekeztek megtanítani be­szélni a csimpánzokat. Hat év; oktatás után a kísérleti állatok mindössze négy olyan különböző hangkom­binációt tudtak kiejteni, amelyek távolról emlékez­tettek egyes angol nyelvű szavakra. A csimpánzokat ezután olyasféle gesztusokkal és mimikával tanították, mint a süketnémákat Az ilyen módszerrel tanított csim­pánzok 8—14 hónaposak voltak. Az állatok 22 hónap múlva már 30 jelet meg­értettek és használni is tudták azokat­A SzoTjeiuniő megalakulásának é t fordulójára Ukrán akvarell-kiállítás, kisphkát-sorjzaf, emlékülés az Akadémián Mérőón helyett ultrahang Ultrahangos mélységmérővel és radarral felszerelt ki­tűző hajók ellenőrzik az alacsony vízállás miatt leszűkült dunai hajózó utakat az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgató­ságnál. Megépül az alagút 1972. december 30-a: a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége megalaku­lásának 50. évfordulója, a szovjet nép és a haladó em­beriség jelentős ünnepe. A világ első szocialista álla­mának félévszázados szüle­tésnapjáról hazánk is mél­tóképpen megemlékezik. Az év hátralevő részében az MSZBT és a tagcsoportok or­szágszerte gazdag progra­mokkal kapcsolódnak be a nevezetes évforduló megün­neplésébe. Különleges kulturális ese­ménynek ígérkezik a novem­ber 18-án hazánkba érkező 35 tagú szovjet művészcso­port programja. A húszfőnyi népi együttesből és 15 éne­kes, hangszeres szólistából álló művészkollektíva no­vember 20—29 között Szom­bathelyen, Nagykanizsán, Za­laegerszegen, Tatán, Salgó­tarjánban és három alkalom­mal a fővárosban lép a kö­zönség elé. Ugyancsak helyi ünnepségek, rendezvények eseményeit teszi tartalmassá az Ukrán SZSZ-ból érkező, 100 képből álló akvarell-ki- állítás. A képzőművészeti tárlatot november 23—30-ig Debrecenben, december 8— 15-ig Szegeden tekinthet11 meg az érdeklődők. A több mint hétmillió la kosú Moszkvába kalauzol’- . el a magyar közönséget a „Moszkva építészete” című fotókiállítás képei: a bemu­tatót Budapesten, Esztergom­ban és Dunakeszin rendezik meg. Az MSZBT „ötven éves a Szovjetunió” címmel 35 tablós fotókiállítást állí­tott össze, amelyet Békés­csabán, Hódmezővásárhelyen, Egerben & Veszprémben mutatnak be. Ezenkívül a következő he­tekben sok tagcsoport, gyá­rak, intézmények kollektívái ismerkedhetnek meg egyes szovjet köztársaságok, — köftük Ukrajna, Kazahsztán, Kirgizia és Örményország — „postán érkezett” fotókiálli- tásaival. A napokban elké­szült az a többszínnyomású, 15 lapból álló nyomdai kis- plakátsorozat is, amelyből 10 000 példányt bocsátanak közre szerte az országban. A sorozat minden lapja egy- egy szovjet köztársaság szí­nes-képes krónikája. A félévszázados szovjet államiságról való megemle- kezések kiemelkedő esemé­nye lesz december 15-én a Magyar Tudományos Aka démián sorra kerülő ünnem emlékülés, amelyet az MSZMP Központi Bizottsá­gának Politikai Főiskolájá­éval és a Magyar Tudományos lém iával közösen rendez :7b’T. ____ A Duna Európai Intfzet kongresszusa Mintegy 400 európai és tengerentúli vállalat képvi­selőinek részvételével hétfő délelőtt a Duna Interconti- nentál szállóban megkezdő­dött a Dunaeurópai Intézet háromnapos kongresszusa. A 19 országból összegyűlt szak­emberek a kooperáció meg­teremtésének, továbbfejlesz­tésének kereskedelmi, pénz­ügyi, jogi és technikai kér­déseit vitatják meg. A tanácskozást Kallós Ödön, a Magyar Kereskedel­mi Kamara elnöke és dr. Fritz Bock, a Dunaeurópai Intézet elnöke üdvözölte, majd dr. Bíró József kül­kereskedelmi miniszter mon­dott megnyitó beszédet, amelyben rámutatott, hogy hazánk támogatja a Duna­európai Intézet céljait, mert arra törekszünk, hogy ke­reskedelmünk és a kooperáció is valamennyi országgal bő­vüljön. A fejlett tőkés or­szágokkal 1900 óta több mint háromszorosára nőtt árufor­galmunk, és kívánatos, hogy a kölcsönös előnyök alapjan kereskedelmünk is, kooperá­ciónk is tovább bővüljön. Fejlett tőkés országok válla­lataival alig öt évvel eze­lőtt írták alá magyar vál­lalatok az első kooperációs megállapodásokat s jelenleg már több mint 200 ilyen szerződés van érvényben, ami valamennyi fél számára Hetven éve beszélnek ró­la. Most azonban minden megvan ahhoz, hogy nyél­be is üsöék. A francia és angol közlekedési miniszter aláírta az egyezményt a La Manche-csatorna alatt építendő alagútról. Az alag­út útvonalát már majdnem véglegesen meghatározták. Tulajdonképpen csak 36 kilométer hosszúságban épül a tenger alatt és a francia oldalon 5, az angol oldalon pedig 11 kilométer hosszú földalatti alagútban végződik. Összesen 52 kilo­méter hosszúságban épül meg a 3 különböző átmérő­jű. 40 centiméter vastag be- töi) iá 11 - I I körülvett alagút. Tallinn! háztetők

Next

/
Oldalképek
Tartalom