Szolnok Megyei Néplap, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-04 / 234. szám

1972. október 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Jó bornak is kell a cégér? Eeatkcncert íéJházzal Tolcsvayról van szó, s a közmondást idéző cím nem annyira a tolcsvai jó borral, min* inkább a cégérrel. a vendéghívó propagandával kapcsolatban jutott eszünk­be. Szokatlan jelenség volt hétfőn a művelődési köz­pontban.: beatkoncert félház­zal. Százhatvan jegyet adtak el, százhatvan fiatal hallgat­ta a két éve újjáalakult Tolcsvay-együttes, a XT — Tolcsvayék és a Trió — mű-, sorát. Sokszor állapítottuk már meg rossz szájízzel, hog sajnos a fiatalokat csak a beatzene érdekli, ez a kon­cert azonban még ezt sem bizonyítja. Nem hiszem, hogy a túlzott zenei igényesség diktálta, hogy a „kedven­cek” közül kiszelektálják Tolcsvayékat. egyrészt azért, mert aznap konkurrens ze­nekar nem volt a városban, másrészt pedig a folk- és beatalapon álló zenei prog­ram — a TT programja az igényesebb beatirányzatot képviseli. Lehet azonban, hogy éppen ez a baj. Talán nem eléggé dübörgők, talán nem eléggé extatikusak? Az újjáalakulás óta — amikor Tolcsvay Béla és Tolcsvay László mellé csat­lakozott Móricz Mihály szó­lógitáros, Czipó Béla basz- szusgitáros és Németh Osz­kár dobos — az együttes az erősítőkkel támogatott „tö­megzene” felé húz, ilyenfor­mán tehát a közönségnek is „dolgozik”. Lehet, hogy en­nek ellenére nem a legnép­szerűbb együttes. Nem is Tolcsvay-népszerűsítésn.ek szánjuk e néhány sort, de váratlan volt ennyi üres szé­ket látni. Valószínűleg kevesen tud­tak a koncertről, kevés he­lyen hirdették, de lehet, hogy a belépődíj riasztotta el a fiatalokat, mert egyáltalán nem biztos, hogy húsz forin­tot egy középiskolás vagy egy ipari tanuló könnyen ki­fizet egy jegyért, annál is inkább, mert ezért például háromszor mehet moziba és kétszer színházba. A legkö­zelebbi, ifjúságnak szóló elő­adásnál ezt is figyelembe kellene venni, hiszen a mű­velődési háznak is érdeke a nagyobb közönségsiker. Az est mindezek ellenére jól sikerült, különösen azok a részek, ahol a fiatalok együtt játszottak a zenekar­ral, mintegy átvéve a dobos szerepét. I. Zs. Siájiéizek ..ewilb&t Lassanként hagyomány lesz Szolnokon, hogy szeptember végén — október elején elő­adóesten is bemutatkoz­nak a' színház új művészei. A bemutatkozás többféle módjával kísérleteztek ed­dig. Tavaly például a mű­soron szereplő darabból ad­tak elő részleteket, s az egész estnek volt bizonyos közön- ségtoborzó jellege. Most sza­kítottak ezzel a formával, s az eredmény igazolta az el­határozást. A közönség köz­vetlenséget vár az ilyen ta­lálkozókon, emberközelben szeretné látni a művészeket. Hétfőn este a városi tanács nagytermében hét új szí­nész mutatkozott be ének­kel, tánccal, vers- és próza­mondással. Közben — tő­mondatokban — eddigi pá­lyájukról is beszéltek. A másfélórás műsorban Györgyfalvay Péter egy Ka- rinthy-novellát olvasott fel, Szilvássy Annamária verset mondott és énekelt, Falvay Klári Garai Gábor és Sipos Gyula egy-egy versét adta elő. Lengyel István szintén Garai-verset mondott, majd Boros Máriával egy énekes­táncos kettőst mutatott be, melyet a Déryné Színházban annak idején együtt játszot­tak. Andai Györgyi Radnóti Miklós és Szabó Lőrinc-ver­yr set mondott, végül Iványi József Szatvin monológjával szerepelt és a mai színész— közönség kapcsolatról be­szélt. Az énekeseket Nádor László, a színház karmestere kísérte. A hangulatos est sikerében oroszlánrésze volt Szomba- thy Gyulának, aki a bemu­tatás feladatát vállalta ma­gára, konferálta a műsort, és olykor partnerként is „beug­rott” egy-egy produkcióba. Nyugalma néhány „nehéz” percen is átsegítette. Bizta­tására ugyanis egy néző hoz­zászólt a színész és a kö­zönség kapcsolatáról elmon­dottakhoz. és konkrét példa alapján kifogásolta, hogy né­ha megbeszélt és nagy izga­lommal várt színész—közön­ség találkozók maradnak el a művészek más elfoglaltsá­ga miatt. Szombathy Gyula szellemesen, de a bírálat jo­gosságát nem vitató szerény­séggel válaszolt, s válaszát a közönség éppen úgy meg­tapsolta, mint a felszólaló néző szavait. A hétfői bemutatkozó est újabb bizonyítékát adta, hogy a színházban sok te­hetséges fiatal színész jött erre az évadra. Ez pedig — a Szent Johanna sikere után — újabb várakozásra jogosít bennünket. B. A. Klasszikus portrék a Puskin Múzeumban Moszkvába utazott a „Hölgy hermelinnel“ Minden idők egyik legki­emelkedőbb képzőművészeti eseményének ígérkezik a moszkvai Puskin Múzeum­ban kedden megnyíló klasz- szikus portrékiállítás. A tár­lat egyik legértékesebb darab, ját, Leonardo da Vinci „Hölgy hermelinnel” című portréját szigorú biztonsági intézkedé­sek közepette, különleges, légkondicionált és rázkódás­mentes tartályban szállították Krakkóból Moszkvába. A híres reneszánsz festményt több tucat rendőrségi riadó- autó kísérte a seremetyevói repülőtérről a városközpont­ban levő múzeumig vezető útján. A szovjet lapok szerint Leonardo műve, amely a há­ború óta most először hagyta el lakóhelyét, a Lengvel Nem­zeti Múzeum krakkói tago­zatát, „államfőt megillető fo­gadtatásban részesült” a szov­jet fővárosban. A kiállításon, összesen mintegy kétszáz arcképet mutatnak be tizenöt szovjet és hat külföldi múzeum, köz­tük a budapesti Szépművé­szeti Múzeum anyagából. Pedagógusok köszöntése Díszokleveles pedagóguso­kat köszöntötte'• tegnav dél­előtt Szó nokon a városi ta­nács vb. művelődésügyi osz­tályán. Királdi Károlyné vas-, Alexander Zltánné, Kun Elekné. Pnlóny'■ Róza, Török Franci -fc. és Csontos Sándor aram'diplomát ka­pott. A 65, illetve 50 éve szerzett tanítói oklevél utáni vas-, illetve aranydiplomá­kat Zakár Zoltán, a városi tanács elnökhelyettese adta át. £ Névadójukra emlékeznek Móricz-hagyomam ok Kisú szol ásón A kisúis-áll*si gimnázium, ban is megemlékeznek név­adójukról. Mórira Zsiomn-'d ról halálának 30. évforduló­ján. A KISZ szervezésében az irodalmi szakkör huszon­nyolc tagja és nvolc nevelő szeptember 23—24-^n autó- busz-kirsv.lás~n vett -ést. Vtuk fő célig az író szülő­helyén, a Csécsén rendezett ünnepségen ra'ó réézv^tel volt. A diákok kosz~rút he­lyeztem el az író szülőházán. Középiskolájukban az októ­ber 17-i ünnepséa lesz a leg­jelentősebb. Erre meghívták Nyíregyházáról dr. Margócsy József főiskolai igazgatót. aki előadást fog tartani. Em- lékkiálltást is rendeznek, és megkoszorúzzák iskolájuk­ban Móricz emléktábláját. A fentiek mellett az iro­dalmi szakkör évi program­jában is szerepel a helyi Móricz-hagyományok feldől. gozása. Pályázatok Budapest centenáriumára A fővárosi művelődési ház igazgatósága kidolgozta ter­veit Pest, Buda és Öbuda egyesítésének 100. évfordu­lója méltó megünneplésére. A következő hónapok gaz­dag eseménysorozatában fi­gyelmet érdemel az a pályá­zat. amelyet a centenárium és az államosítások 25. év­fordulója tiszteletére hirdet­nek meg, s amelyen üzem­történeti dolgozatokkal lehet részt venni. A budapesti tör­téneti múzeummal közösen kiállítást készítenek a fővá­ros mukásmozgalmi történe­téről. Budapest, p- ország fővárosa címmel országos gyermekrajz pályázatra is sor kerül,, a fiatalok számára helytörténeti vetélkedőt ren­deznek. 1973. május 28. és június 26. között zajlik le a cente­nárium tiszteletére a Vándor Sándor kórusfesztivál. Legfőbb modell: ALAD A megyei tanács fegyver­nek—szapárfalusi csecsemő- otthonának gondozottjai ré- részére 1968-ban 118 alka­lommal vettek igénybe kór­házi kezelést. A következő évben hatvanhétre, aztán harmincnyolcra, majd ti­zenkilencre esett vissza a be­utalások száma. Az idén minden bizonnyal újabb re­kordjavítás' következik, hi­szen már az év háromnegye­de eltelt, és mindössze tíz csecsemőt vittek kórházba. — Mire következtethetünk ezekből az örvendetes sta­tisztikai adatokból? — kér­dezzük dr. Vörös Béla igaz­gató főorvost. — Semmi esetre sem arra, hogy házi kezeléssel helyet­tesítjük a kórházat. A be­utalások arányának megfe­lelően a belső gyógyszerfel­használás is egyötödére csök­kent az utóbbi években. Te­hát a megbetegedések ab­szolút száma esett vissza, aminek az a magyarázata, hogy a gondozás alaposabbá, hatékonyabbá vált. — És ezt hogyan tudták elérni? — Az egyik döntő oknak az úgynevezett folyamatos gondozás bevezetését tartom. A hagyományos gvakorlat szerint a gondozónő a tíz rábízott gyereket mindig egyszerre etette, vagy tette tisztába, fürösztötte stb. Te­hát minden gyerek egyidő- ben kezdett sírni, a nővérek ide-oda kapkodtak, idegtéoő hajszában volt részük fél óráig, majd utána két óra­hosszat tétlenül ültek. A fo­lyamatos gondozás lényege az. hogy a kicsikkel való fog­lalkozást rendkívül aprólékos időbeli fázisokra bontjuk. Ügy vannak szoktatva, hogy például az étkezési idejük között 20 perces eltolódás van. így egyszerre mindig csak egy gyerekkel foglalko­zik a gondozónő, munkaide­jét teljesebben ki tudja hasz­nálni, kapcsolata sokkal meghittebbé válhat a gyere­kekkel. — Egy időben sok nehéz­séget okozott az intézetnek a gondozónők állandó cserélő­dése. — Igen, volt olyan évünk, hogy tíz új kislány jött a szakiskolákból, de tizenket- ten eltávoztak otthonunkból. Ezt a folyamatot úgy pró­báljuk megállítani, hogy in­kább a helybeli lányokat igyekszünk megnyerni. Őket több szál kapcsolja ide, mint azokat, akik pusztán mun­kahelyet látnak az intézet­ben. Hét helybeli ösztöndí­jasunk tanul Szolnokon, az egészségügyi szakiskolában, ők mind ide térnek vissza. Dr. Kovács Hubáné fő­nővér végigvezet bennünket a gyerekek szobáján. Száz kis lakójuk van jelenleg, né­hány hónapostól másfél éve­sig. A szociális, erkölcsi és egészségügyi szempontból veszélyeztetett otthonokból érkezett apróságok kivétel nélkül jóltápláltak, élénkek. Minden szoba ragyog a tisz­taságtól, a polcok telis-tele a legszebb játékokkal. Fel­tűnően sok a sötét bőrű, fe­kete hajú csöppség. — A gondozottak fele ci­— A szapárfalusi csecsemőotthonban — Kunhegyesi citerások Négy évvel ezelőtt alakult meg a kunhegyesi művelődési háci- terazcnekara, s azóta már sck örömet szerzett a közös mutii- kélás a itis együttesnek. Tagjai egy kivétellel nyugdíjasok, és éppen a nyugdíjjal bekövetkező bőségesebb szabad idő ébresztet­te rá őket, hogy ká - lenne a fe­ledésnek adni a szülőktől, nagy­szülőktől tanult régi kunsági da- lokaf. kár lenne oaülás penészé­nek, szu rágásnak átengedni a sok lakodalmat, padkapoics bá­lát megvidámító hangszereket. — Azóta rendszeresen próbálnak a művelődési házban, fellépnek a nagyközség társaö'^vui ünnepsé­gein. Indultak a Röpülj páva! — vetélkedőn, — szerepeltek már a Kossuth és a szolnoki rádióban és a Tv-ben is. Legfőbb gondjuk, hogy a fiatal nemzedéknek átad­ják tudományukat, de ez elég nehéz, mert az ifjúság inkább a gány — mondja a főnővér. Érdekes megfigyelni, hogy nyomorúságos, ingerszegény környezetükből kikerülve nemcsak egyformán fejlőd­nek a többiekkel, hanem ál­talában meg is előzik őket. Már a hét-nyolc hónaposok gjr erek csoportokkal mindig ugyanazok a gondozók fog­lalkoznak, nincs nálunk egyenruha, csakhogy minél jobban hasonlítsunk a csa­ládra. Nagyon fájdalmasan érint viszont bennünket, hogy másféléves korukban Jász­Kurucz Piroska neveltjei kíváncsian folo-masinára tekintgetnek a felállnak, a tízhónaposok el­indulnak. — Annak ellenére, hogy itt minden olyan tökéletes, nem hiányzik mégis a csa­lád már ebben a korban is? — A családi nevelést a legideálisabb intézet sem he­lyettesítheti. Épp ezért a gondozás és nevelés meg­szervezésében legfőbb mo­dellünk a család. Azonos apátiba kerülnek a gyere­kek. Nem mintha az az in­tézet rosszabb lenne, de el­kerülhetetlenül törés áll be kicsiny életükben, a válto- Izás kimutathatóan visszaveti 1 fejlődésüket. Jó lenne, ha ezt a körül­ményt figyelembe vennék az intézeti csecsemőgondozás to­vábbfejlesztésében. Sz. J. *- • gitárhoz vonzódik. Azért az utób­bi időben mégis akadt két tizen­éves tanítványuk, (A képen Die­nes József, Nagy Gábor és Bo­tos Miklós citerások, Kis Gábor énekes« Gál András köcsögbőgös.) SCHOPPLin PLRDflR cenTenpRiumn Száz éve, 1872. október 4-én született Schöpflin Aladár, a XX. század egyik legjelentősebb magyar kritikusa. Neve jólismert, szerepe köztudott az irodalomkedvelők, a modern magyar líra és próza híveinek körében. Rangja azonban máig sem tisztázott, tehát nem is egészen érdeme szerint méltatott. Születésének századik évfordulója alkalom lehet, hogy egy-két vonással élesebbre rajzoljuk portréját, amely­nek vonzereje ma nagyobb, mint valaha. Az idő távlatában megnőtt életművének hitele. Munkássága kiállta a korszak- váltás próbáit; ítéletei — mértéktartó józanságukkal — az Irodalomtörténet értékrendjébe épültek. Senki nem tudja pontosan, hány ezer kritikát adott ki a kezéből. Csaknem ötven éven át hétről hétre, hónapról hónapra véleményezte fáradhatatlanul az új köteteket, s a színházi bemutatókat. Túlzás nélkül leírhatjuk; ezidő alatt nem volt jelentősebb magyar regény, dráma, vers- és elbe­széléskötet, amelyről — és szerzőjéről — Schöplin Aladár ki ne fejtette volna álláspontját. Jót és rosszat, jövőbe muta­tót és konzervatívat öszemérve, mindig a mű belső tulajdonsá­gait mérlegelve, ám a társadalmi és művészi fejlődés polgári igényeitől soha el nem szakadva írta recenzióit, cikkeit, ta­nulmányait. Történeti érzéke és erkölcsi nagysága emeli az utókor szemében a nagy kritikusok, a kiválasztottak csa­patába. A Vasárnapi Újság munkatársaként, 1898-ban kezdte pályáját. Egy évtizeden át végzett kitartó — egyszerre ta­pintatos és következetes — munkával a korábbinál reálisabb képet adott a hetilap közönségének az új irodalom törek­véseiről. Azokról a költőkről és elbeszélőkről, akikben ta­lán elsőnek ismerte fel a XIX. századi irodalmi és erkölcsi hagyomány folytatóit. Ma már középiskolai tananyag, amit Schöpflin a századelőn kifejtett Ady és Vajda János, Ba­bits és Arany János szellemi rokonságáról, a fejlődési fo­lyamatok szervességéről, a látszatellentéteknél nagyobb és erősebb összetartozásról. Kritikai munkássága közben maga is fejlődött: távolodott a konzervatív szemlélettől, s mind közelebb került — nemcsak az irodalomban, hanem a po­litikában is — a városias, a polgárosodó, a megújulni vágyó Magyarország szószólóihoz. Uj — haláláig őrzött — meg­győződését fogalmazta meg 1908-ban, a Nyugat első évfo­lyamában, A város című esszéjében: „Hiábavaló minden rugdalózás: — írta ebben — a magyar megalapította a ma­ga városát itt a Duna partján, ...s ez a tény tükröződik az irodalomban is. S tükröződnie kell, ha az irodalom csak­ugyan hű tükre akar lenni a nemzeti életnek. Mi, akik azt mondjuk, hogy meg kell hódítani az eddiginél nagyobb mértékben a városi életet az irodalom számára, igenis, mi képviseljük hívebben és igazabban a magyar nemzeti jel­leget, amelyet ellenünk akarnak fordítani.” Ez a meggyőződés határozta meg a kritikus Schöpflin értékrendjét. A múlt érzés- és gondolatvilágát valóban mű­vészi erővel, igazi tehetséggel kifejező költők, írók (Gyu­lai, Mikszáth, Beöthy Zsolt, Vargha Gyula és mások) ér­demeinek elvitatása nélkül fordította a maga és olvasói figyelmét a modern magyar irodalom, a Nyugat első, má­sodik és harmadik nemzedékének felnövekedésére, a polgári progresszió irodalmi klasszikusaira. (Akik többek között Schöpflin hitének és meggyőző erejének is köszönhetik be­érkezésüket a halhatatlanság kikötőibe.) Írói arcképei, Adyt, Móricz Zsigmondot. Babitsot, Krúdyt, Tersánszkyt és annyi sok társukat bemutató-elemző portréi olvasmányként is él­vezetesek. Kritikái nemcsak pontosan értékelnek, hanem egyértelmű, világos fogalmazásuk szépségével is magukkc ragadnak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom