Szolnok Megyei Néplap, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-07 / 237. szám

1972. október 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Déryné Martfűn Móricz Zsigmond: Rokonok Némi tanulságok az „apiócskább zűrökről" A Déryné Színház Móricz Zsigmond halála harmincadik évfordulójáról való megem­lékezésül. a tisztelet és ke­gyelet jeleként tűzte műsorá­ra a Rokonok című regény színpadi változatát. Volta­képpen kettős a jubileum: éppen negyven éve. 1932-ben jelent meg a regény első ki­adása. Alighanem fölösleges a mostanában oly divatossá vált évfordulókkal indokolni a bemutatót. Móricz Zsig­mond munkássága minden­féle ünnepi alkalom nélkül is eleven erő a magyar iro­dalmi életben és a magyar irodalmi műveltségben. Amint klasszikussá vált re­gényei, novellái, riportjai évről-évre új kiadásokat ér­nek meg: a színpadon is he­lye van Móricz Zsigmond pontos, kemény tollal megal­kotott, keeereű, de életkedvet sugárzó világának. Közismert ugyan, hogy Móricz egész életében újra kezdett szín­padi kísérleteinek jelentősé­ge nem ér fel epikai nagysá­gával, de Moriczot színpadra vinni: ez nem lehet egysze­rűen a siker keresése egyet­len színház részéről sem. Ezt a feladatot küldetésként keli tekinteni a színházak­nak. A cél, Móriczhoz az író­hoz elvezetni a nézőt, aki talán nem fog a szó klasszi­kus dramaturgiai értelmében tökéletes színházat látni, de mindenképpen az igazi nagy irodalom levegőjével, a plasz­tikusan ábrázolt valósággal találkozik. Valahogy így történt, a Rokonok előadásán is, ame­lyet megyénkben már Jász­berényben, Jászfelsőszent- györgyön, Öcsödön és Mart­fűn mutatott be a Déryné Színház, és a közeljövőben még több községbe ellátogat vele. A martfűi előadást mi is megnéztük, s ez szerencsés körülmény, hiszen az emlí­tett helyek közül kétségkí­vül a Tisza Cipőgyár műve­lődési háza rendelkezik a legideálisabb színházterem­mel. De ez csak az egyik összetevő. A közreműködő művészek véleménye szerint az utóbbi időben a martfűi művelődési központ színház- termében talált legkedve­zőbb fogadtatásra a darab, az érdeklődők számát és a kö­zönség reakcióját tekintve egyaránt. Móricz Virág újonnan dol­gozta át színpadra Móricz Zsigmond regényét. Bravú­ros munkát végzett, hiszen a Rokonok cselékménye ke­vés olyan látványos konflik­tust hordoz magában, ami drámai átdolgozásra kivált­képp alkalmassá tenné. Ezen kívül a regénynek legalább húsz-harminc fontos és nagy­szerűen megírt szereplője van, a színpadi átdolgozás-! ban mindössze nyolc szerep­lő maradt. Távolról sem akarjuk azt állítani, hogy most a keve­sebb több lett. Nem. Tulaj­donképpen erősen szűkített változatát kaptuk a regény­nek, de Móricz szelleméhez nem hűtlen változatát. A színmű közvetíteni tudta Mó­ricz alapgondolatát, iszonya­tosságában tudta megmutat­ni a mindent befonó dzsentri és finánctőkés korrupciót, a tehetségeket megmérgező Zsarátnok város, illetve vá­rosjelkép levegőjét. Szécsi Ferenc a lehető leg­egyszerűbb eszközökkel ren­dezte a darabot. Pontos, rea­lista játékot követelt színé­szeitől, akik többé-kevésbé helyt is tudtak állni. Szigeti Géza korrektül formálta meg Kopjáss főügyész alak­ját. Rá nehezedett a legna­gyobb feladat, hiszen a cse­lekményben való részvétele mellett monológjainak affé­le narrátori funkciója is volt. A leghatásosabb játék talán Hável Lászlónak sikerült a polgármester atyafiságos ke­délyű, mégis ijesztő romlottsá­got árasztó szerepében. Talá­ló volt Fenyvesi Balázs Ber­ci bácsija, Borhy György Kardicsa, Kondra Irén Kop- jássnéja és Táncsics Mária démoni Magdalénája SZ. J. Szolnoki siker a rádiíban A rádiókabaré szer­kesztőitől kapott tájé­koztatás szerint a vidé­ki színházak „EZ AZ ÉN SZÍNPADOM” cí­mű műsorsorozatán a szolnoki Szigligeti Szín­ház műsora az első há­rom legsikerültebbnek ítélt műsor közé került. A nívódijat ma adják át Budapesten a kaba­ré szereplőinek, szer­zőinek. Karikatúra kiállítás Rákóczifalván A rákóczifaTvaá művelő­dési házban vasárnap 14 óra­kor karikatúra kiállítás nyí­lik a Ludas Matyi több is­mert rajzolójának művei­ből. A kiállítást október 12- ig nézhetik meg az érdek­lődők. A zárás napján 17 órakor Schwott Lajos kari­katurista, a kiállítás egyik résztvevője tart előadást a művelődési házban. Ugyancsak vasárnap, 17 órakor a rákóczifalvai mű­velődési ház ifjúsági klubja előadással egybekötött kis­fáim estet rendez. Kiskunfélegyháza Petőfi emlékszoba Kiskunfélegyháza város Tanácsa a Petőfi-emlék- szoba berendezését, s em­lékplakett alapítását hatá­rozta el, a költő születésé­nek közelgő 150. évforduló­ja alkalmából. A Petőfi- emlékplakettet Kovács Fe­renc Munkácsy-dijas szob­rászművész, a város szülöt­te készilette. Az érem egyik oldalán Petőfi arcképe, a másikon az egykori Petro- vics-féle mészárszék, a hí­res félegyházi Hattyúház homlokzata címere látható. A plakettet első ízben 1972. december 31-én a költő em­lékének szentelt ünnepi tanácsülésen adják majd át azoknak, akik kiemelkedő eredményt értek el a Petőfi kultusz ápolásában, illetve a Petőfi-kutatásban. A neves kiskunsági Pe- tőfi-emlékhelyen, ahol a költő gyermekéveit töltötte, ugyanekkor nyitják meg az emlékszobát is. A város ta­nácsa e célra két helyiséget biztosított a Hattyúházhoz közeli épületben, amelynek helyén egykor a költő szü­leinek lakóháza állott. A szobákat a nemrég elhunyt kiváló Petőfi-kutató. a hosz- szú ideig itt tevékenykedő Mezősy Károly hagyatéká­ból és korabeli tárgyakból rendezik be. A megyei tanács művelő­désügyi osztálya időközön­ként megvizsgálja a múze­umok megyei igazgatósága tevékenységét A kétéven­ként tartott, átfogó ellenőr­zések alkalmával mód nyí­lik annak elemzésére, hogy a múzeumok miként töltik be hivatásukat, a napi apró munkák nem térítették-e a lényegtől más irányba a munkatársakat, miként vál­tották valóra munkatervi célkitűzéseiket és így to­vább Mondhatnám úgy is, mindenekelőtt a munka ér­demi részének elemzése a kívánatos. Az idei vizsgálat megál­lapításainak egészével nem célom foglalkozni, — csu­pán azt a kihatását mérlegel­ni ; mennyiben szolgálta az a fiatal muzeológus gárda további munkáját, melynek befolyásolását a művelődési osztály is fontosnak tartja. Erre vall az a megállapí­tás is, hogy „c káderekkel való rendszeres foglalkozást, a munkájukról való véle­ménynyilvánítás fontosságát a megyei múzeumi szerve­zetben külön aláhúzza az a tény, hogy a muzeológusok döntő többsége fiatal, ez az első munkahelye”. A szak­gárdára való hatás persze korántsem csak a vezető, vagy helyettese érdemeitől függ. Az adott esetben — mint általában — a felü­gyeletet gyakorló állami szerv, a megyei tanáé«, mű­velődési osztályának dolgo­zóin is múlik. Nos, az idei vizsgálat nem egészen felelt meg ennek a követelménynek Kevésbé érdemi, inkább formális volt. A jegyzőkönyv — töb­bek között — ilyen megál­lapításokat tartalmaz: „A Damjanich Múzeum belső munkafegyelmét elégtelen­nek tapasztaltam”. Ugye, milyen kategórikus és egy­értelmű kijelentés? De mire alapozzák ezt, ha a szakem­berek munkáját érdemileg nem mérlegelték és a mű­velődésügyi osztály csoport- vezetője is úgy nyilatkozik erről, hogy „a muzeológusok döntő többségét mi igen te­hetséges, nagy remé­nyekre jogosító munkatár­saknak érezzük”, A munka- fegyelem elégtelenségének bizonyítására sovány és szubjektív indok az, hogy „... megvizsgáltam a jelen­léti ívet, amelyre ... nem írta be magát, csak utólag tették meg bejegyzésüket”. „Kína legújabbkori törté­nete” címmel négyszázolda­las történelemkönyvet je­lentetett meg a szovjet „Gondolat” Könyvkiadó. A tanulmány, amely né­hány nappal ezelőtt került még a moszkvai könyves­boltokba, a szovjet tudomá­nyos akadémia távol-keleti kutató intézetében dolgozó tudósok kollektív munkája, s névlegesen az 1917 és 1970 közötti időszav’*a vonatkozó­an tárgyalja Kína történel­mét, zárszavában azonban a kínai politikában a KKP 9. kongresszusa után végbe­ment változásokról is átte­kintést ad. Szolnokon, a Tisza Antal Üttörőházban holnap két klub kezdi meg foglalkozá­sát. A Barátság klüb össze­jöveteleire 5. és 6. osztályos pajtások jelentkezését vár­ják, azokét, akik a szovjet pajtásokkal való levelezés­hez, valamint az orosz nyelv Igaz, hogy a munkafegye­lem színvonalának több megnyilvánulási formája van. A döntő azonban — főleg tudományos munkatár­sak körében — a munka mennyisége és minősége, ezt kell vizsgálni mindenhol. Nem az „ügyrendi” mulasz­tások az elsődlegesek. Az olyan szokványos hi­bafelsorolás, amely nem áll arányban az értékelés sú­lyosságával, nem késztet senkit kellő önkontrollra, in­kább ellenérzéseket szül. Nem véletlen, hogy Kiss László, a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi fő­osztályának főelőadója arról a megállapításról, hogy „... a múzeumi szervezet irányítását a felelőtlenségig rossznak, súlyos hibáktól terhesnek ítélem meg”, így nyilatkozott: „Ha csupán a leírt hiányosságok alapján kellene kizárólag jellemez­nem, minden egyéb körül­mény nélkül a szervezet irányítását, szervezeti mun­káját, akkor sem merném azonosítani meggyőződése­met a szövegezéssel. Ügy vé­lem, ez a megfogalmazás már nemcsak túlzás, hanem rendkívül súlyos, alaposabb megvizsgálást igénylő meg­állapítás egy egész megyei szervezet helyzetéről, amely- 'nek működését alapjaiban érinti”. Nem célom a megyei mú­zeumi szervezet irányításá­nak értékelése, bizonyára azon is van javítaná való, — csupán felvetődik ben­nem a gondolat: ha a mű­velődési osztály a „felelőt­lenségig rossznak” tartja a múzeumi szervezet irányítá­sát, akkor miért kapott az igazgató a vizsgált időszak­ban kormánykitüntetést, mi­nisztériumi nívódíjat és más elismeréseket Kétféle len­ne tehát a megítélés? Nem erről lehet szó, hanem in­kább a dolgok mérlegelésé­ről. Mert olyan tanulsággal is szolgál ez az ellenőrzés, hogy az a jó, ha ítéletünk­ben a lényeget nem homá- lyosítja el a lényegtelen, A jól sikerült jubileumi fel- szabadulási kiállításért az igazgató minisztériumi nívó­díjat kapott. Az ellenőrzést végző előadó mégis így nyi­latkozott erről: azzal a „ki­állítással is voltak aprócs- kább zűrök. Ezt is éppen­séggel lehetett volna rögzí­teni. Ha visszaemlékszem, még vizsgálódtam is ebben az ügyben annakidején”. Aprócskább zűrök, aprócs­Kiemelkedően érdekes és igen alaposan dokumentált a könyv utolsó két fejezete, amelyek „a nagy ugrás” korszakát, illetve „a nagy ugrás” következményeinek felszámolását, valamint a .kulturális forradalom” pe­riódusát és annak lezárását dolgozzák fel. A kiadói elő­szó felhívja az olvasók fi­gyelmét, hogy ezek a feje­zetek a Kínai Népköztársa­ság bel- és külDolitikájának elemzésével fényt vetnek Mao Ce-tung és csoportja nagyhatalmi nacionalizmusá­ra és a nemzetközi munkás- mozgalomban folytatott sza- kadár tevékenységére is. társalgásához kémek segít­séget. Az első összejövetel­re délelőtt 9 órakor kerül sor. Megkezdődik az élet a 4. osztályosok klubjában is. Az elmúlt évekhez hasonlóan érdekes és szórakoztató prog­ramot állítottak össze, az év­nyitó összejövetelt délután 3 órakor tartják. kább zűrök... Van belőlük jócskán a munkában is, az emberek fejében is. Vannak hibák a múzeumok megyei igazgatóságán is. Helyes, hogy kellő eréllyel ostoroz­ta az idei vizsgálat azokat De még helyesebb lett vol­na, ha az iktatási, jelenléti ívi és egyéb mulasztások mérlegelése mellett több gondot fordítanak annak megítélésére is, hogyan fe­lelt meg hivatásának a mú­zeum. Olyan kis ügyekre, hogy miért nem küldtek üres papírt a túrkevei mú­zeumnak, legfeljebb egy percet kellett volna szentel­ni. Közismert, hogy a múze­um speciális közművelődési intézmény, tudományos és ismeretterjesztő tevékenysé­ge egyaránt fontos. Magától érthető, hogy a szűkeb b ér­telemben vett szakmai irá­nyítás helytörténeti, leg­újabbkori történeti, néprajzi, régészeti, képzőművészeti vagy egyéb vonatkozásban nem a művelődési osztály elsődleges feladata. Mégis elősegítheti egy-egy szakte­rület fejlődését. hatóköré­nek bővülését. Abból adó­dóan, hogy a muzeológusok elsődleges ismereteket sze­reznek, hasznosabban tudná­nak közreműködni a közmű­velődésben. Elősegíthetné ezt a művelődési osztály — többek között — a közmű­velődési intézmények mun­kájának alaposabb egymásra építéséveL S úgy is, hogy méginkább igényelné a mu­zeológusok aktivitását és jobban biztosítaná a lehető­ségeket számukra. Éppenséggel volna mit tenni. A megyei múzeumok között például háromnak — köztük a szolnokinak — nincs évkönyve. Igaz viszont az is, hogy amikor erre volt valamennyi pénz, az év­könyv anyaga nem készült el. Jövőre mindenképpen ki kellene adni. A művelődés- ügyi osztály ismét biztosít erre fedezetet. A megye monográfiáját a Horthy- korszak egyik elkötelezett embere írta meg 1935-ben, a megyei monográfiák soro­zata után. Azóta sincs újabb, pedig kellene, s a szellemi kapacitás is meg­volna hozzá. Mindenképpen a kihasználtnál jóval több lehetőség van a múzeumok igazgatóságán megyénk szel­lemi életének gazdagítására. Jól tudom, mindez „pénz- Skérdés” is, mégis áldozni kell rá, hiszen éppen a me­gye kulturális élete igényli a helyi alkotó erők kibon­takozását. / Ezért szükséges az is, hogy a muzeológusok szakmai munkájuk mellett jobban közéleti emberekké váljanak. Hogyan érhető el ez? Csak­is úgy, ha a fiatal szak­emberek alaposabban meg­ismerik a párt művelődés- politikáját, magukénak vall­ják és hirdetik azt, tudomá­nyos munkájukat a marxis­ta-leninista világnézet hatja át. A felügyeleti szerv akkor jár el helyesen, ha lényegre \ tapintóan erre inspirálja őket. Ha munkájuk mérlegelése­kor ez a kizárólagos mérce: miként szolgálja a párt mű­velődéspolitikáját, — termé­szetesen gondolva arra, hogy a tudományos munka és a politika kapcsolata nem min­den esetben érvényesül köz- vetlenüL A múzeumok megyei igaz­gatóságához tartozó munka­társakra azért is több fi­gyelmet kellene fordítani, mert önálló területen tudó. mányos kutatásokat folytat­nak, publikációik, s kiter­jedt hálózatuk révén mun­kájuk megyénk közművelő­désének szerves tartozéka. Nem mindegy tehát, hogy egy ilyen fontos megyei mű­velődési intézmény műkö­déséről alapos és tárgyila­gos, érdemi elemzés készül-e vagy sem. Simon Béla Az első csengetés Tegnap reggel nyolc órakor először szólalt meg a csen­gő a szolnoki Mátyás király úti iskolában. Az osztályonként felvonuló gyerekeket, a kis honfogla­lókat, az új iskola kapujában Bakos Gáborné igazgató várta, üdvözölte. A háromszáznegyven kisiskolás új hajléka 16 tanter­mes, nagyon jó elrendezésű, szép épület. A gyerekek boldogan vették birtokukba a világos, han­gulatos, modemül berendezett tantermeket. (A tornaterem és a politechnikai műhely sajnos még várat magára.) Világért sem akarunk ünneprontók lenni — hiszen együtt örülünk az új iskola tanulóival, huszonkét tanárával — amikor megemlítjük: az őszi esők beálltával minden évben alig járható sártengerré változik a Mátyás király út és környéke Sürgősen rendbe kellene hozni az iskolához vezető uta­kat. Ha ilyen rendezetlen marad a környék, ha az utak nem kapnak megfelelő burkolatot — vízelvezetőkkel — akkor a kisgyerekek nagyon nehezen, nyakig sárosán, vizesen jut­hatnak csak el a szép. új iskolába. Új SZOVJET KÖNYV Kína legújabbkori története Pajtások kJub/a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom