Szolnok Megyei Néplap, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-11 / 240. szám

1972. október 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megkezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka Gócza József hozzászólása A beruházások ésszerűségéről — Az új és a régi terme­lési formák ma is megtalál­hatók a mezőgazdaságban. Bár a korszerűen gazdál­kodó nagyüzemek egyre na­gyobb szerepet töltenek be, egyelőre azonban vannak és a jövőben is — szükségsze­rűen — lesznek kisüzemek is. Ebből következik, hogy a társadalmi igények kielé­gítésében meghatározó ugyan a mezőgazdasági nagyüzemek termelése, de a nagyüzemen kívül mező- gazdasági termelés — a ház­táji is kisegítő gazdaságoké­val együtt — 1971-ben a mezőgazdaság termelési ér­tékének 39 százalékát adta. Nagyfokú az eltérés még a nagyüzemek termelési színvonalában, anyagi-mű­szaki ellátottságában is, eh­hez szorosan kapcsolódik a szakember ellátásban, a ve­zetés színvonalában mutat­kozó különbség. Mindezek összhatásaként differenciá­lódik a mezőgazdasági üze­mek gazdálkodásának ered­ménye és a mezőgazdasági dolgozók jövedelmi színvo­nala. Az élelmiszeriparban a problémák az egyes ipará­gak eltérő fejlettségében, továbbá az alapanyagter­melés és a feldolgozás kö­zötti ellentmondásban mu­tatkoznak meg. A rendel­kezésünkre álló eszközök még nem biztosítják minden te­rületen az alapanyagter­melés és az élelmiszerfel­dolgozó iparágak egyidejű, összehangolt fejlesztését. A termesztésben és te­nyésztésben levő fajták megválasztása, az anyagi- műszaki ellátás célirányos szervezése, a technológiai fegyelem és a szakértelem további javítása, jelentős tartalékokat képez a gazda­ságos termelés növeléséhez. A munka és üzemszerve­zés gyengesége kihat a munkaerővel és az eszkö­zökkel folyó gazdálkodásra, végső' soron az egész terme­lésre. Fékező lehet a he­lyenként még mindig túl­ságosan központosított ve­zetési szervezet, a hatáskö­rök kiforratlansága. Összességükben hatéko­nyak a termelés műszaki- technikai bázisának kiala­kítására tett intézkedések. Azonban sok gonddal, prob­lémával küzdünk. Közülük ez egyik alapvető problé­ma, hogy fejlesztési politi­kánk komplexitását a leg­több esetben sem központi, sem üzemi szinten nem tudtuk biztosítani. A IV öt­éves terv során kiemelt fel­adataink közé tartozik a mű­szaki fejlesztés komplex megvalósítása. Az anyagi lehetőségek figyelembevéte­lével, üzemi szinten egy- egy termelési folyamat komplex műszaki fejleszté­sét kell előtérbe helyeznünk, ágazati szinten pedig az egyes vertikumok olyan irá­nyú fejlesztését, amely az eddiginél jobban teremti meg a nyersanyagtermelés, a feldolgozás és a forgalma­zás összhangját. A miniszter néhány gon­dolatot a szakmunkáskép­zésnek szentelve ezeket mondta: — Számos részeredmény ellenére még mindig nagy az ellentmondás — különö­sen a mezőgazdaságban — a tudományos műszaki is­Dr. Dimény Imre, mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter a minap megyénk­ben járva már mondotta: jól felkészül a parlament ülés­szakára, mert sejtése szerint nagy lesz az érdeklődés. Tegnap bebizonyosodott a miniszter feltételezése, ex­pozéja elhangzása után már az első napon tizennyolc képviselő fogalmazta meg a maga. még inkább választói véleményét. Miért e nagy érdeklődés? Bizonyosan azért is, mert az élelmiszer- gazdaság alapvető nemzet- gazdasági ágazat. Másrészt pedig azért, mert az országgyűlés először élt azzal az alkotmányos jogá­val, hogy kormányzat-veze­tőket számoltat be az ága­zat munkájáról. Ez is csak egyik oka a sok hozzászólás­nak, de még inkább arról van szó: olyan népgazdasági ágazat van napirenden, amely most országszerte és Szolnok megyében is nagyon gyors iramban halad. Ami megyénket illeti: az utóbbi időben nálunk is nagy a méreteknek a termelésbe való beáramlása és befo­gadása között Minél több technikát vonunk be e ter­melésbe, annál fontosabb a technikát alkalmazó ember­nek a képzése. A ma feladatai közé tartozik a szakmunkás- képzés bővítése, színvonalá­nak emelése a képzés felté­teleinek további javítása. Ahhoz, hogy ez évi cél­kitűzéseink teljesüljenek, az elkövetkező napokban és hetekben még nagy felada­tok várnak dolgozóinkra. Az őszi érésű növények termésének betakarításával, feldolgozásával, illetve rak­tározásával egy időben el kell végezni a jövő évi ter­mést megalapozó talajelő- készítési és talajerőpótlási munkákat. Biztatóak az idei eredmények Idei eredményeink máris biztatóak. A mezőgazda­ság előreláthatóan néhány százalékkal túl teljesíti az éves terv előirányzatát. Az élelmiszeripar teljesítése 1971-hez képest mintegy 8 Emlékeztetett Szabó István arra a párthatározatra, amely a tsz-tagság anyagi érdekelt­sége kapcsán leszögezi: az egyéni ‘anyagi érdekeltség alapvető tényező, s a pa­rasztság jövedelme és társa­dalmi juttatásai együttesen — a szövetkezeti sajátossá­goknak megfelelően — fo­kozatosan válnak azonossá a munkások jövedelmével és társadalmi juttatásaival. E határozatnak az egyik fele már megvalósult: a paraszt­ság személyes jövedelme el­érte a fizikai munkásokét. A parasztság életszínvonala, társadalmi juttatásainak mértéke azonban még ala­csonyabb. * A gazdasági irányítás re­formja kapcsán kiemelte: a mezőgazdasági nagyüzemek túlnyomó hányada alkalmas­sá vált az önálló vállalati gazdálkodásra. A mezőgazda- sági tsz-ek öt év alatt 48 milliárd forintról 70 milliárd forintra növelték termelésü­ket. Javult a tervszerűség a szövetkezetekben a termelés terén, és a jövedelmek elosz­pezsdülés. Bizonyítja az is, hogy két képviselőnk kért szót e napirend vitájában. Gócza József, a jászkíséri Kossuth Tsz elnöke tegnap az esti órákban beszélt, s előreláthatólag ma délelőtt kap szót Fodor Mihály, me­gyénk tanácselnöke. — Nem ütjük egymást — mondta tegnap reggel Fo­dor Mihály. — Igaz, hogy minden képviselő szuverén joga, hogy szót kér-e, s mi­ről, de azért hétfőn beszél­tem Gócza József képviselő- társammal. Tájékoztattuk egymást: ő az üzemi vezető szemével nézi az eseménye­ket. én pedig megyei hely­zetképet vázolok fel. Gócza József felszólalása már az esti órákban hang­zott el. s két képviselőnk, Krásznai Károlyné és Orbán József nem is győzte kivár­ni, már délelőtt elkérték hozzászólását, s még akkor elolvasták. ☆ Sok mindenre rámondjuk, hogy varázsos hangulata százalékos növekedést mu­tat. Átlagon felül fejlődött a húsipar, a tartósítóipar és a növényolaj ipar. A cu- korrépatermelés növelésére tett intézkedések kezdeti eredménye abban is meg­mutatkozik, hogy a cukor­répát termeié' szövetkeze­tek, állami gazdaságok — és velük együtt a cukoripar — az elmúlt évi rendkívül ala­csony szinthez képest az idén jelentősebben emelik termelési színvonalukat. A lakosság élelmiszerel­látása az 1971. évi szinthez képest mintegy 8 százalék­kal emelkedik. — „Beszámolóm végére érve. az elmondottakat ösz- szefoglalva úgy érzem, meg­állapíthatom : a mezőgazda­ság, az élemiszeripar és a fagazdaság az elmúlt évek­ben dinamikus fejlődéssel eredményesen teljesítette azokat a fontos gazdaság­politikai célkitűzéseket, amelyeket a Párt és a kor­mány meghatározott és egész társadalmunk elvárt. A miniszter végül kérte az országgyűlést hogy a beszá­molót vitassa meg és fo­gadja el­Dimény Imre expozéja után tizennyolc képviselő kért 6zót, köztük Szabó István, a TOT elnöke és Gócza József Szolnok megye képviselője. fásában és a felhalmozásban is. A gazdaságirányítási re­form tapasztalatai az élel­miszergazdaságban kedvező­ek, mindamellett a szabályo­zást bizonyos kérdésekben még tovább kell finomítani. Szóvá tette Szabó István, hogy a termelőszövetkezetek jelentős részében a javuló termelési eredmények ellené­re sem kielégítő a gazdálko­dás -biztonsága. Jónéhány gazdaság pénzügyi gondok­kal küzd, annak ellenére, hogy a termelőszövetkezeti szektor egészében a terve­zett szinten, alakul a jövede­lem. Előfordul, hogy az üze­mek egy része inkább vál­lalja a termelési alapok csök­kentését (néha még szabály­talanságoktól sem riad visz- sza) mintsem hogy egyszer- smindenkorra felszámolja el­húzódó veszteségeit, vagy felszámoljon gazdaságtalan vállalkozásokat. Segíteni kell a szövetkezeteket abban — mutatott rá a szónok —, hogy növelhessék biztonsági alapjaikat, megszervezhessék mind szélesebb körben a kölcsönös támogatást. van. Az országgyűlésre, zsi­bongó folyosóira igazán rá­illik ez a jelző. Ragó Antal, megyénk legidősebb képvi­selője ott ül a szünetben egy folyosószöglet pamlag- ján. Fodor Mihállyal és a törökszentmiklósi Varga Sándorral beszélget: ponto­sabban szólva tréfálkozva méltatlankodik. — Nem tudom, nem asze­rint fizetik-e a filmeseket, hogy mennyi ideig világíta­nak a jupiter-lámpákkal, de alig látok. * Szolnok megye mind a ti­zenöt képviselője jelen volt a tegnapi ülésszakon. Raj­tuk kívül még sok megyénk­ben embert láttunk ott, igaz nem a széksorokban, hanem a karzatokon. Csorna Jánost, a Szolnok megyei Tanács V. B. fnezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályvezetőjét a miniszter hívta meg: hall­gassa meg a napirendet. Minden képviselőnek joga Gócza József, megyénk országgyűlési képviselője, a jászkiséri Kossuth Tsz elnö­ke hozzászólalásában annak a véleményének adott kife­jezést, hogy a miniszteri be­számoló jelentőségét elsősor­ban az adja, hogy az or­szág színe előtt választ kap­tunk az élelmiszergazdaság és fagazdaság fejlődésének méreteiről, a fejlődés tartal­mi vonatkozású kérdéseiről: — Az előterjesztett jelen­tés és miniszteri expozé megerősítette azt a meggyő­ződésünket, hogy népünk megelégedésére valósultak meg a mezőgazdasági ter­melésben mindazok a célki­tűzések, melyeket pártunk kongresszusai tűztek ki cé­lul. Felszólalása következő ré­szében Gócza József a mun­kás-paraszt szövetség jelen­legi állapotának néhány kér­dését elemezte: — A munkás-paraszt szö­vetség tovább erősödött, ezt az élet fejlődése igazolta. A fejlődés tartalmaz ellent­mondásokat, ezek a paraszti jövedelem területén is meg­jelennek, s ezt részben meg­elégedéssel, másrészt olyan mértékű kritikával kell tu­domásul venni, amilyen mér­tékben indokolatlanul túllé­pik az előirányzatot, vagy meghaladják a munkásság jövedelemviszonyait. Köztu­dott, hogy terveinkben a közelítés majd az azonos szintre hozás célkitűzései állnak. Amennyiben viszont a jövedelmiarány káros tor­zulása tartósan és tenden­ciózusan valósulna meg, úgy kormányzatunknak kell e téren hatékonyan közbe avatkozni. őszinte szívvel mondhatom, hogy a paraszt­ság nem akarja a jövedel­mi viszonyokat illetően füg­getleníteni magát sem a munkásosztálytól, sem más dolgozó rétegektől. — Közvéleményünk bizo­nyos részében eluralkodott az a nézet, hogy a paraszt jól él, (hadd tegyem hozzá: nem él rosszul, ha becsüle­tesen dolgozik), hogy a tsz- ekben ömlik a pénz. Mind­van egyébként egy-egy ülés­szakra három belépőt kérni választóinak. A mieink él­nek vele. Fodor Mihály a túrkevei választóknak juttat­ta a belépőket. Gócza József saját falujából és Jászbe­rényből hívott „hallgatókat”. Találkoztam Tóth Árpáddal, a szolnoki Lenin Tsz elnö­kével is, mint később kide­rült Oláh János képviselő „vendégeként”. Oláh János egyébként „megszedte” ma­gát belépőkkel. Felhasználta más képviselők „maradékát” is, és így juttatta bé az Or­szágházba a kunhegyesi Ju­hász Rozáliát, a fegyverneki Bihari Lajosné tanítónőt és a kengyeli D. Molnárnét, aki ugyancsak pedagógus. Dr. Bene Zoltán szolnoki főorvost a büfében találtuk ebédszünetben. Mint mond­ta: virsli-kúrát tart. A étel­ről aztán gyorsan az élel­miszergazdaságra terelődött a sző. — Én, mint más pályán dolgozó ember is érdeklődés­sel hallgatom a napirendet — mondta a főorvos. — Fi* annyian,. akiknek módjában van a mezőgazdaság berkei­be betekinteni, és józan íté­lő képességgel bírnak, tud­ják, hogy az utóbbi nem így van. Közismert, hogy voltak alkalmatlan és becs­telen vezetők, de nem ez az általános. A mezőgazdasági üzemek vezetőinek nagy többsége éjt nappallá téve, az órát, a percet kihasznál­va, egészségét nem kímélve felelősségteljesen irányítja a gondjaira bízott mezőgazda- sági üzemet, az üzemen be­lüli ágazatokat, szervezi a gazdálkodást. Az említett, eluralkodott nézetek bizal­matlan légkört szülnek. — Olyan őszinte légkört kell teremteni a gazdálkodó egységeket képviselő felü­gyeleti, érdekvédelmi irányí­tó szervek és más kapcsolt hatóságok részéről, hogy ne kelljen sem taktikázni, sem különösebb védelmet bizto­sítani az egyének és kollek­tívák részére. A képviselő rámutatott, hogy a legtöbb vita az utób­bi években az állami támo­gatások jogos vagy jogta­lan felhasználása miatt volt. — Valószínű, hogy sok tsz-vezető megbánta, hogy üzeme területén szakosított telep építését kezdeményezte. A problémát az okozza, hogy a telepek többe kerültek az eredeti előirányzatnál. Ez — bár növelte az állami támo­gatás mértékét, de lekötötte a tsz-ek saját forrását a kö­vetkező évekre, s ezzel meg­bénította a sok irányú to­vábbfejlesztés lehetőségéi. Jó volna, ha nemcsak azt a következtetést vonnánk le, hogy az üzemek nem kellően megalapozott beruházási döntése okozta a baj t. A felelősség ennél szélesebb, még akkor is, ha az illeté­kesek még nem nyilatkoztak arról, hogy ők milyen hibát köveitek el a program meg­valósításában. A kialakult helyzetet, mely nehezítette a szakosított telepek befeje­zésének módját, nem a tsz- ek teremtették, hanem a gazdasági élet objektivitásá­ból következett. Beszéde befejező részében Gócza József a következő­ket mondta: — Örömmel tölt el ben­nünket, hogy az értékelt időszakban az új gazdasági mechanizmus alapján a párt gazdaságpolitikájának meg­felelően fejlődésnek indult a tsz-ek önálló vállalatszerű gazdálkodása. Öröm a szán­tó-vető embernek látni a műszakilag fejlett, tudomá­nyos gazdálkodás kibontako­zását, és még nagyobb öröm részt venni ebben a folya­matban. Az országgyűlés ma dél­előtt 10 órakor a mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter beszámolója feletti vitával folytatja munkáját. atal koromtól érdekelt a mezőgazdaság, különösen a mezőgazdaságban dolgozók egészségvédelme. Készítet­tem is erről anyagot, el­mondtam az egészségügyi állandó bizottság ülésén. ☆ Az ülésteremben a mikro­fonba és a nyilvánosságnak, a folyosókon inkább egy­másnak mondják vélemé­nyüket a képviselők. Fábián Márton, a karcagi Május 1. Tsz elnöke Kiss Gy. János­sal, a Magyar Hírlap mun­katársával beszélget: — Amiről ma itt szó van, abban benne van az is. hogy a mi körzetünk Karcag, Kis­újszállás, Túrkeve és Mező­túr 21 évvel ezelőtt az or­szágban elsőként bátran ne­kivágott az új útnak. Na­gyon örültem, ahogy a mi­niszter elvtársat hallgattam, hogy mit fejlődött azóta a magyar mezőgazdaság. Az viszont fáj nekem, hogy a négy nagykunsági város las­sabban lépett előre, mint ahogyan szerettük volna. Borzák Lajos Országgyűlési jegyzetek A TOT elnökének felszólalása Alapvető az egyéni anyagi érdekeltség A nagyüzemek a meghatározok (Folytatás az 1-es oldalról) egyszersmind javultak a sze­mélyi jövedelmek. Az élet- és munkakörülmények. — A fejlődés egyik leg­nagyobb problémája azonban a differenciáltság. Ez a me­zőgazdaságban különösen a személyi jövedelmek, a ter­melés különböző ágai, a gazdaságon, elsősorban a termelőszövetkezetek és egyes területek között mutatkozik meg. A személyi jövedelmek nö­velésében az elmúlt idő­szakban jelentős eredmények születtek. Pártunk IX. kong­resszusa tűzte ki célul, hogy parasztságunk életszínvona­lát. ellátottságát gyorsabb ütemben növeljük, hogy az megközelítse a munkásosz­tályét. Pártunk politikájá­nak nagy sikere, hogy ezt a célt a személyi jövedelmek vonatkozásában az elmúlt években sikerült elérni. A személyi jövedelmek ki­egyenlítődésében elért ered­mény lehetővé tette, hogy a ÍV. ötéves tervben a munká­sok és parasztok jövedelmé­nek növekedését azonos ütemben irányozhassuk elő. Ezen belül azonban változat­lanul nagy probléma a sze­mélyi jövedelmek nagyfokú differenciáltsága, amely eh- sősorban a gazdálkodás, a termelési színvonal különbö­zőségéből ered. Az aktív ter­melőszövetkezeti tagok több mint 35 százalékának a kö­zösből származó személyi jö­vedelme évi 15 000 forint alatt van. Feladatunk tehát, hogy gazdaságpolitikai, jöve­delempolitikai intézkedéseink során továbbra is szem előtt tartsuk az indokoltnál na­gyobb mértékű differenciált­ság kiegyenlítését. Beszédének ebben a részé­ben részletesen szólt azokról a fontos intézkedésekről, amelyek a termelőszövetke­zeti tagság szociális, társadal­mi ellátottságának javítását szolgálták. Megemlítette azt is, hogy továbbra is fontos, hogy a termelőszövetkezetek segítsék az idős, munkában megöregedett tagjaikat. A lehetőségeihez mérten a kormány is tesz további in­tézkedéseket helyzetük javí­tására, elsősorban a járadé­kok összegének a jövő év ele­ién történő felemelésével. A nyugdíj-kérdést érintve ezt mondta: A társadalmi ellátottság másik kétségtelenül nagy különbsége a nyugdíj kor­határban van. Ez is úgy ítél­hető meg. hogy a nem túl távoli jövőben intézkedés születhet a nyugdíjkorhatár azonosítására. Dr. Dimény Imre a ked­vezőtlen adottságú terme­lőszövetkezetekben küszkö­di' emberek helyzetéről is beszélt, mondván, hogy an­nak számottevő javítása csak a termelési szerkezet további ésszerűsítésével, összehangolt területfejlesz­tési politikával és megkü­lönböztetett támogatással lehetséges.

Next

/
Oldalképek
Tartalom