Szolnok Megyei Néplap, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-10 / 239. szám

1972 október 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Fazekas-pályázat Nívódífat kapott a karcagi ifjú Szabó Mihály A Népi Iparművészeti Ta­nács és Baranya Megye Ta­nácsa. valamint a Háziipari és Népi Iparművészeti Szö­vetkezetek Országos Szövet­sége az idén ötödik alka­lommal hirdette meg a haj­dan i híres mesterről, Geren­csér Sebestyénről elnevezett fazekaspályázatot. Az or­szág minden részéből har­mincnégy korsós- és fazekas­mester küldte el munkáit a pályázatra: több mint félezer alkotást. A legszebb népi ke­rámiákból Siklóson — a névadó Gerencsér Sebestyén munkásságának színhelyén — kiállítást rendeztek, ame­lyet vasárnap ünnepélyes ke­retek között nyitott meg Ber- nics Ferenc, a Baranya me­gyei Tanács művelődésügyi osztályvezetője. A kiállítás megnyitása al­kalmából hirdették ki a Ge­rencsér Sebestyén fazekas­pályázat eredményét és Var­ga Marianna, a Népi Ipar- művészeti Tanács titkára át­adta a díjakat a legszebb ke­rámiák alkotóinak. Az első díjat Mónus Sándor hódme­zővásárhelyi fazekas iparmű­vésznek ítélték oda. Nívódí­jat kapott ifjú Szabó Mihály karcagi iparművész a faze- kasművesség hagyományai­nak felkutatásáért és alkal­mazásáért, s Szabó Kinga budapesti iparművész a népi kerámiaművészet továbbfej­lesztéséért. Az ünnepség ke­retében Gerencsér Sebestyén emlékérmet adományoztak a népművész Siklóson élő öz­vegyének, aki maga is sike­res alkotómunkát folytatott. Várostörténeti szabad­egyetem Szolnokon A múzeumi, műemléki és honismereti hónap kereté­ben várostörténeti szabad- egyetemet rendez a Damja­nich János Múzeum a Ság- vári Endre Megyei Művelő­dési Központ és a TIT szol­noki szervezete. Az első elő­adás a TIT előadótermében (Kossuth tér 4.) október 12-én 17 óra 30-kor lesz. Té­mája: Szolnok város törté­neti vázlata az őskortól nap­jainkig. A további előadások során Szolnok iparának, közlekedé­sének és kereskedelmének fejlődésével, a város mun­kásmozgalmi hagyományai­val, a megyeszékhely köz- művelődésének helyzetével, egészségügyi és kommunális fejlődésével s jövőjével is­merkedhetnek a szabadegye­tem hallgatói. Figyelemreméltó, hasmos kezdeményezés a szabad­egyetem megrendezése. Mél­tán vált ki érdeklődést nem­csak az egy-egy témához kapcsolódó szakterületek dol­gozói körében, hanem a ta­nácstagok, népfront-aktivis­ták táborában, és azok köré­ben is. akik nem feledik: a szülőföld szeretete csak annak történeti ismeretében lehet teljes. Pályázati felhívás A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a Köz­ponti Sajtószolgálat szerkesztősége pályázatot hirdet a me­zőgazdasági termelőszövetkezetek vezetői részére. A pályá­zat célja, hogy az MSZMP Központi Bizottsága, valamint a kormány 1971. évi decemberi határozatainak sikeres, vég­rehajtása érdekében feltárjuk, és minél szélesebb körben közkinccsé tegyük a mezőgazdasági szövetkezetek vezetői­nek az üzem- és munkaszervezésben, a közös gazdaságok vezetésében, a szövetkezeti munkaverseny és a szocialista brigádmozgalom irányításában szerzett legjobb gyakorlati tapasztalatait, eredményesen alkalmazott munkamódszereit. Ezért felhívással fordulunk a mezőgazdasági szövetke­zetek vezetőihez — tsz-elnökökhöz, elnökhelyettesekhez, párttitkárokhoz, főagronómusokhoz, főmérnökökhöz és üzem- ágvezetőkhöz —, hogy a pályázat keretében írják meg azo­kat a személyes tapasztalataikat, gyakorlatban jól bevált, konkrét esetekkel, példákkal illusztrált vezetési módszerei­ket, amelyek megfelelő módosítással más közös gazdasá­gokban is alkalmazhatók. A pályázat lebonyolítása és feltételei: 1. A pályázatot két kategóriában hirdetjük meg: a) a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek vezetői, b) az átlagos vagy annál jobb körülmények között gaz­dálkodó közös gazdaságok vezetői részére. 2. A pályázatra beérkező írások értékelése két szakasz­ban történik: a) Első szakaszban, minden megyében külön-külön a- megyei lap szerkesztősége mellett alakult zsűri bírálja el a beküldött írásokat, és azok közül a legjobbnak minősített 4—5 írást továbbítja az országos bíráló bizottságnak. b) Második szakaszban a megyei bíráló bizottságok által beküldött írásokat a TOT és a Központi Sajtószolgá­lat által alakított országos zsűri bírálja el, s közülük vá­lasztja ki a díjazásra, illetve országos közlésre alkalma­sakat. 3. Pálydíjak szövetkezeti kategóriánként külön-külön: 1 db I. díj 7000 Ft 2 db II. díj egyenként 5000 Ft 3 db III. díj egyenként 4000 Ft 4 db IV. díj egyenként 3000 Ft A helyezésnek megfelelő pályadíjon túl a szerzőket megilleti a megyei lapokban való közlésért a Központi Saj­tószolgálattól járó egyszeri honorárium is. A pályadíjakat nem nyert, de a sajtóban közölt írások szerzőit ugyancsak honorárium illeti meg. 4. A pályázatra küldött írások kívánatos terjedelme 6—8 ritkán gépelt oldal. Az írásokat 3 példányban kérjük beküldeni. 5. A pályázatra benevezett írások beküldésének határ­ideje: 1972. december 1. 6. A cikkpályázat nyílt, a beküldött íráson fel kell tün­tetni a szerző nevét, beosztását, pontos lakcímét, a szövet­kezet megnevezését és telephelyét. 7. A pályaműveket az alábbi címre kérjük beküldeni: Szolnok megyei Néplap szerkesztősége, Szolnok, Kossuth tér, irodaház. 8. A pályázat eredményhirdetésére és a pályadíjak át­adására legkésőbb 1973. január 15-én Budapesten kerül sor. 9. A borítékra kérjük ráírni: Pályázati felhívás. Termelőszövetkezetek Központi Sajtószolgálat Országos Tanácsa Szerkesztősége Hl ffi: fuyföZcbn ÜZEMET 1 ÜLÉLÖMSEK. A háború nem tűri az ér­zelmeket. Hódítani hideg vagy üres fejjel kell. A ka­tona csak annyit gondolkod­jon, amennyi a harchoz fel­tétlenül szükséges — vallja az üres várost elfoglaló se­reg Ezredese. Ez a maga módján rendkívül intelligens ember — jó érzékű pszicho­lógus — rögtön belátja, hogy az egyetlen, a városban ma­radt „ellenség”, a csetlő- botló, feleségét váró öreg saját belső békéjével, szó- szátyársága mögött megbúvó együgyű emberségével ve­szélyt jelent katonáira. Pe­dig hát ki is ez az öreg? Feleségétől félő, önmagának való polgárocska, aki ha su- tán-furán hősként viselkedik is, tulajdonképpen egy na­gyon átlag, esendő és eset­len ember. Mi mégis, ami veszélyes benne? Az, hogy a háború kellős közepén van képe ember módjára gondol­kodni, fecsegni, s ezzel az őrzésével megbízott katonák­ban is hasonló gondolatokat indít meg. Elesettsége képes a katonákból kicsiholni a legelemibb emberi reagálá­sokat. Kopányi György szuggesz- tív, elhihető erővel ábrázol­ja az alapjában abszurd helyzetet. Még azt is, ahogy az öreg túléli saját kivég­zését (az általa „megfertő­zött” katonák a feje fölé lőnek), a játék szinte min­den mondatát. A kitűnően megformált figurák a hang­játék hatását tovább növelik, az öreg szerepében Rajz János lehetőséget kapott ar­ra, hogy sajátos játékmodo­rát csillogtassa, Játéka még az itt-ott vontatottnak tűnő epizódokban is lebilincselő. KAB4RÉK Ismétlésként is jót mulat­tunk az Ez az én színpadom sorozatban a Szigligeti Szín­ház műsorán. Másodszor sem volt unalmas, jóleső öröm­mel nyugtáztuk, hogy meg­érdemelték a díjat. A „nem budapesti” szín­házak tehát bebizonyították, hogy nevettetésben nem ma­radnak el a budapestiek mö­gött. Nem mintha a rádió­kabaré évadnyitó műsorán nem nevettünk volna sokat. Hiszen minden terítékre ke­rült, amit vártunk, Lujza- Jenőéktől az olimpián ke­resztül Krahácsig. Igen, az olimpia szinte minden jelenetben, amelyik­ben szó eshetett róla, sze­repelt is. Mindemellett ügyes ötlet volt jó humorérzékül olimpikonjaink szerepelteté­se, csak Hegedűs Csaba oko­zott egy kis dilemmát. Ha az a szöveg, amit elmondott, a sajátja, — lehetett volna szerényebb. Ha meg úgy ír­ták neki, akkor gondolhat­tak volna rá, hogy egy fi­atal sportolónak még a nagyképűség látszata sem tesz jót. A villámtréfák között örömmel üdvözöltük az ak­tuális, mai dolgokat csipke- lödőket, a korábbi, avitt, csak rekeszizom-rezgetők he­lyett. A Pálfy-testvérek sze­repeltetése szintén szerencsés választás, de mintha kevés lehetőséget kaptak volna. Végül, visszatérve a vidé­ki színházak műsoraira: va­laki — éppen a „vidéki” szó némileg elmarasztaló érzete miatt — ötletesen (?) „nem budapesti” jelzővel illette a vidéki színházak kabarémű­sorait. Kedves figyelmesség, kár, hogy kissé válonvere- getős. Vagy talán ez a „nem budapesti”-ség nem ugyan­úgy kategórizál-e, mint a vi­déki? Akkor meg miért kell finomkodni? A Szigligeti Színház kép­viselője a díjkiosztáskor adott interjúban más megol­dást javasolt: legyen vesz­prémi, debreceni vagy szol­noki a színház. Így egysze­rűen. •— trömböczky — Schonherz Zoltán emléke 1942. október 9-én nagyszerű kommunis­tát kísértek utolsó útjára a Margit-körúti fegyház bazalt kővel kirakott udvarán. A foglyok zárkáikban összeszorított ököllel adták meg az utolsó néma tiszteletet Schönherz Zoltánnak, a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja titkárának. Schönherz elvtárs utolsó szavaival a bitófa alatt is a független, szabad, demokratikus Magyar- országot éltette. Meggyilkolása előtt néhány nappal fel­emelt fejjel, és bátran nézett bírái szemé­be és hallgatta végig halálos ítéletét. Bá­tor ember volt. előre tudta, mire számít­hat, nem kért kegyelmet Horthy osztálybíróságától. Schönherz Zoltán elektro­mérnök volt, már egyetemi évei alatt eljegyezte magát a kommunista párttal. A pol­gári demokratikus Csehszlo­vákiában a legálisan dolgozó Csehszlovák Kommunista Pártban vált hivatásos forra­dalmárrá. Gazdag tapaszta­latokra tesz szert a gyakor­lati népfrontpolitika megva­lósításában. 1936—38 között megszervezi a szlovák és magyar szervezetek antifa­siszta szövetségét. Az első bécsi döntés után a Magyar- országhoz csatolt területen marad és többedmagával hozzákezd az illegális kom­munista szervezetek létreho­zásához és a Kommunisták Magyarországi Pártjával való kapcsolatok megteremté­séhez. 1940-ben a Kommunista Internario- nálétól azt a megbízást kapja, több társá­val egyetemben, hogy hozza létre a Ma­gyarországon működő központi bizottságot, és kezdjen, hozzá a nemzeti összefogás po­litikájának gyakorlati megvalósításához. A Szlovákiából jött kommunista vezető és az illegalitás körülményei között dolgozó hazaiak, így Rózsa Ferenc és Schönherz Zoltán nagy szerepet játszottak a népfront- politika megszervezésében. Schönherz elv­társ felelős a Központi Bizottságon belül a Függetlenségi Front szervezésével kap­csolatban is a feladatokért. Tekintve, hogy járatlan az illegális munkában, ezért tár­saitól messzemenő segítséget kap. Schönherz Zoltán nagyszerű emberi ma­gatartása mégis áttöri az illegalitás vonta határokat. Nagyszerű tulajdonságai nem­csak a párt tagjaira és a vele együttmű­ködőkre hatottak, de még börtönőreire is. A komunisták kérésére sok közéleti em­ber személyesen, vagy levélben kért ke­gyelmet Schönherz Zoltánnak. Bajcsy­Zsilinszky Endre a honvédelmi miniszter­hez írt levelet. Nagybaconi Nagy Vilmos felkereste a vezérkari főnököt, ugyanis a vezérkari főnökség bírósága ítélte halálra. Hallatta szavát Sshőnherz Zoltán érdeké­ben a nagynevű történész és tudós. Szekfű Gyula, sőt még Serédy hercegprímás is. Mindez hiába, mert Szombathelyi vezér­kari főnök október 8-án aláírja a halálos ítéletet, és október 9-én reggel 8 óra 20 perckor Schönherz Zoltánt a Margit-körúti fegyház udvarán, kivégzik. Nem félt a haláltól, bátran vállalta azt, tudta, hogy nem kap kegyelmet. Erről beszélt harcostársának is, az október 3-án kivégzett kár­pátukrajnai kommunista ve­zetőnek, Borkenyuk Alex- nek, amikor az meglátogat­ta a siralomházban. Tisztá­ban volt vele, hogy azt a munkát, azt a harcot, ame­lyért fiatal életét adja elv­társai folytatják majd. Erről ír abban a levélben, amelyben elbúcsúzik szülei­től, húgától és a párttól: „Én nem cselekedhettem másképpen, mint ahogy cse­lekedtem, mikor felismer­tem, hogy milyen veszély fenyegeti embertársaimat Magyarországon. Nem hall­gathattam, meg kellett szó­lalnom, nem tehettem más­képpen ... Nem hal meg azért mindenki, akit földbe tesznek. Sokat dolgoztam és abban a hitben halok meg, hogy munkámban tovább élek. Ha még egyszer születnék és újból élnék, akkor sem tudnék másképpen, élni. Ahogy éltem, úgy is halok meg. A Kommunisták Magyarországi Pártját és az egész magyar ellenállási mozgalmat 1942 nyarán és őszén súlyos csapás érte, de a párt nem adta fel a harcot. A bel­ügyminiszter bejelentése a felsőházban, hogy a KMP megsemmisült, tiszavirág éle­tű. Még október hónapban megjelentek Budapest utcáin, a párt röpcédulái. As egyik röpcédulán az alábbi felhívást ol­vashatjuk: „Hiába kísérlik meg Kállay és vérebei pártunk elsöprését, a szabadság- harcosok kiirtását, Magyarország népeinek szabadságvágyát nem lehet megölni. Pártunk él, harcol, és harcba hív minden­kit Hitler zsarnoki uralma, Kállayék or­szágáruló politikája ellen”. A párt rendkívül súlyos áldozatok árán vitte győzelemre a független, szabad, de­mokratikus Magyarországot, amelyért pár­tunk és a nemzeti felszabadító mozgalom mártírjaival együtt 30 évvel ezelőtt Schön­herz Zoltán is fiatal életét adta. Vasárnap délben a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban dr. Ortutay Gyula akadémikus nyitotta meg a XIX. Vásárhelyi őszi Tárlatot. A Tornyai-plakettet ebben az évben Végvári Gyula kerámikusnak nyújtotta át a meg­nyitón Sajti Imre, a hódmezővásárhelyi tanács elnöke Múzeumi hónap Honismereti szakkörök találkozója Gácsi Mihály tárlata Kisújszálláson A megyei honismereti, mű­emléki és múzeumi hónap keretében a jászberényi já­rásban színvonalas program megrendezésére kerül sor. Ezek közt külön említést ér­demelnek a községi honis­mereti szakkörök — Jász- felsőszentgyörgy, Jászfény- szaru stb. — találkozói. A találkozókon a szomszédos községek szakkörei is részt vesznek. Sor kerül a program ke­retében ismeretterjesztő elő­adások, emlékműsorok és megemlékezések megtartásá­ra. Vasárnap Kenderesen, a Móricz Zsigmond nevét vi­selő művelődési házban ün­nepélyesen megnyitották a törökszentmiklósi járási honismereti napokat. Kis­újszálláson vasárnap Gácsi Mihály szolnoki grafikus- művész tárlatát nyitották meg a városi művelődési házban. Tiszaföldváron a tiszazugi néprajzi múzeumban az „Ondorvári táborozás” című kiállítás megnyitójára került sor. A magyar nyelvró l — Bécsbcn A debreceni anyanyelvi konferencia célkitűzéseihez kapcsolódva az elmúlt na­pokban Ausztriában dr. Im­re Samu, az MTA Nyelvtu­dományi Intézetének helyet­tes igazgatója és dr. Lőrincze Lajos c. egyetemi tanár előadókőrúton vett részt. Az Ausztriában működő ma­gyar egyesületek felkérésére, a magyarok világszövetségé­nek szervezésében tartott előadókőrút szombaton este Bécsben a Collegium Huna- ricumban rendezett esttel fejeződött be, amelyen Ko­dály Zoltán és a magyar nyelvművelés címmel hang­zott el előadás. Ezt követő­en levetítették azt a filmet, amelyben Kodály Zoltán a magyar nyelvkultura ápolá­sáról beszélt. Belga és francia tévések Jászkiséren Jászkíséren a nagyközség cigány lakosságának folklór­járól — tánc, zene és dal — készítettek félórás felvételt vasárnap a belga és francia televízió munkatársai. Dr. Sárosi Bálint, a magyar ci­gányfolklór avatott ismerő­je a stáb kísérőjeként el­mondotta, hogy a készülő belga—francia film tudomá­nyos és ismeretterjesztő cé­lokat szolgál. Ismerteti ' a hamisítatlan cigányzenét, eloszlatni igyekszik azt a világszerte elterjedt téves nézetet, mi­szerint a magyar cigányze­ne azonos a főként „ma­gyar nótákat” játszó cigány, illetve népi zenekarok szol­gáltatta zenével. A jászkisé- ri cigányok műsora nagy elismerést váltott ki az al­kalmi érdeklődőkbe! éppúgy, mint a külföldi televíziós munkatársakból. — illés —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom