Szolnok Megyei Néplap, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-08 / 238. szám
1972. október 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 JUBILEUM KARCAGON HUSZONÖTÉVES a Talajművelési Kutató Intézet ÉVEK ÉS EREDMÉÍS YEK Józsa Lászlóné a fehérjevizsgálat eredményét méri a la boratóriumban A szakemberek által hazánkban jól ismert öt fő talajtípuson 123 szántóföldi kísérlete van az intézetnek, s a munkában 12 hazai és öt külföldi kutatóhely vesz részt. Szolnok megye ma még egyetlen tudományos kutató intézetének rangja van az országban, sőt a kontinens agrártudománya is ismeri nevét. Az indulástól ez idáig 25 év kellett ahhoz, hogy ilyen nagyon felelősségteljes megbízatást kapjon az intézet. mezőségi, szikes és réti talajok agrotechnikai, — mindenekelőtt a talajművelési kutatások. Az első időszakban e kutatások fő célja az alapvető talajművelési eljárások, módszerek tisztázása volt. A kutatások során kidolgoztuk a mezőségi, szikes és réti talajok Még csak 1971-ben alakult meg Karcagon a Talaj művelési Kutató Intézet, de tulajdonképpen 1947 óta van a városban mezőgazdasági kutatás. Sőt, majd csak ilyen múltra tekint vissza a talajművelési program is. Mig korábban ez, és az intézet többi tevékenysége is tájjellegű volt, addig ma a talajművelési és talajjavítási kutatásoknak az egész országban egyedüli gazdája, felelőse a karcagi intézet. Karcagon már a felszabadulás előtt is említésre méltó kutatások voltak. Szent- annay Sámuel szikjavítása és sziki gazdálkodása országszerte ismert még ma is. Az intézet gyökerei mégsem ebből táplálkoznak. A bödönháti uradalmi növény- termesztési és kísérleti üzem anyagát hozta magával Ve- zekényi Ernő a Karcagi Állami Növénynemesítő Telepre. Részint ebből az anyagból. részint pedig új neme- sítési alapanyagból kezdte meg munkáját az intézet. Történetében, 1947-től 1955- ig, a munka gerincét a nemesítés képezte; ekkor születtek meg itt az új fűfélék, a karcagi búzák és a karcagi szegletes lednek. A »Karcagi 21”-es, illetve a „Karcagi 522”-es őszi búzafajta a maga korában eredményesen váltotta fel a Fleischmann 481-es fajtát. A táj mezőgazdasági termelése a nemesítésen túl sok olyan új igénnyel lépett fel, aminek megoldására már a korábbi szervezet nem volt alkalmas, ezért a nemesítő telepből a mező- gazdaság szocialista átszervezése követelményeinek megfelelően táj intézetet alakítottak ki: a Nagykunsági Mezőgazdasági Kísérleti Intézetet. Ettől kezdve megnőttek a feladatok. Innen számítják az intézet történetének második szakaszát, (1955—1970). Ebben az időszakban elsősorban agrotechnikai, öntözéses növénytermesztési, legelőgazdálkodási és takarmány gazdálkodási kutatásokkal foglalkoztunk, tevékenyen résztvéve a termelőszövetkezetek szervezésében. Tájkutatással segítette az intézet az üzemek termelésszerkezetének kialakítását. Itt kezdődtek el hazánkban legelőször és folytatódlak a legintenzívebben a * művelésének optimális és gazdaságos mélységét, a mélyítés legmegfelelőbb módszereit. Első hallásra ezek az olvasóból nem váltanak ki különösebb érdeklődést, hiszen a világ sokkal látványosabb dolgokkal lepi meg az embereket. Ám ha arra gondolunk, hogy mindennapi kenyerünk előállításának költsége elsősorban a gazdaságos agrotechnikától függ, akkor mindjárt megnő jelentőségük a laikusok szemében is-. A hazai intézetek között a karcagi nagyon fiatalnak számít. Noha 25 éves múltja mellé még további negyedszázadot tehetünk, hiszen a kisújszállási telepen 1927-ben indultak a kutatások. A Kisújszállási Öntözéses Kísérleti Telepnek fontos szerepe van a magyarországi öntözéses növénytermesztési kutatásokban, 1938-ban kezdődött itt az ilyen jellegű munka. Itt tisztázták a kukorica, a napraforgó. a burgonya, a cukorrépa, s nem kevésbé a búza öntözésének legfontosabb elveit. Nyilván az itteni kutatási eredmények is magukon hordozták a táj jellegét; ezért felhasználási területük elsősorban a Kö- zép-Tiszavidék. „KIVÁLÓ 1 MÉZEI” A takarmánygazdálkodásról is sok olyan újszerű felfogás vált bizonyítottá Karcagon, ami ma már általános gyakorlat. Az öntözéses legelőgazdálkodásban a karcagi rendszer hazánkban az egyik leghaladóbb forma, amelyben több új technikai eszköz, találmány is szerepet játszik. Ilyen például a Karcagon született Csontosféle gördülőkocsis villanypásztor, amiből ma már mintegy másfél ezret alkalmaznak hazánk mezőgazdaságában. A párt Központi Bizottságának tudománypolitikai irányelvei alapján, 1971-től koncentrálni lehetett az erőket az eddig is már legnagyobb munkát képező talaj- művelési és talajjavítási kutatásokra. A Nagykunsági Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kutatóintézet rangjára emelkedett, 1972-ben pedig „Kiváló Intézet” címmel tüntették ki. A kutatás sikereit az állam már többször elismerte, 1967-ben például az országos mezőgazdasági kiállításon négy elismerő oklevelet kapott az intézet. 1970-ben ugyancsak az országos mező- gazdasági kiállításon „A növények pórustérfogat igé. nve és a műtrágya érvényesülés” című kutatása aranyérmet. a tőzeges savgvantá- val kapcsolatos kutatás bronzérmet kapott. A Talaiművelési Kutató Intézet 25 éve összeforrt Szolnok megve mezőgazdaságával is. Ez a kapcsolat változatlanul tartós, hiszen az országos főfeladaton kívül a tájkutatásban is tevékenyen részt veszünk. Az intézet fennállásának 25. évfordulóját 1972. október 11- én és 12-én ünnepli tudományos ülésszakkal. Ezt Váncsa Jenő, mezőgazdasági- és élelmezésügyi miniszterhelyettes nyitja meg. Dr. Borsos János tudományos osztályvezető A kunszentmártoni ÁFÉSZ épülő iparcikk áruháza madártávlatból. A 2500 négyzetméter alapterületű kétszintes áruház emeletén ruházati és vegyesiparcikk szaküzlet, a földszinten pedig élelmiszer önkiszolgáló ABC kap majd helyet. A 13 millió forintos beruházással épülő áruházat még aa idén átadják Fotói Temesköz Szövetségi politika és eszmei harc É letünk szebbé, jobbá tétele, az ország gyorsabb fejlődése általános közérdek. E munka csak milliók összehangolt tevékenysége révén vezethet eredményre. A X. kongresszus határozata ezért — többek között — ezeket mondja: „Folytatni kell pártunk eddigi szövetségi politikáját, mely nemzeti egységbe tömöríti társadalmunk minden dolgozó osztályát és rétegét; a munkásságot, a szövetkezeti parasztságot, az értelmiséget, a kisipari szövetkezetek dolgozóit, az egyéni termelőket." Azaz: a kommunista pórt vezette összes haladó erőt. Ez a szövetségi politika történelmi szükségszerűség, mind a szövetkező osztályok és rétegek érdekei, mind az épülő szocializmus szempontjából. Szükségszerű és lehetséges is a szövetség, noha jól tudjuk, hogy az egyes osztályoknak és rétegeknek sajátosak az érdekeik, ami sok esetben álláspontjukat, nézeteiket is befolyásolja. Mégis van közös nevező, s ez a dolgozó osztályok közös osztályálláspont j.a: a szocialista Magyarország, a szocializmus megteremtése. Csakis ezen a talajon valósulhatnak meg a munkás-, a szövetkezeti paraszti célok, sőt még az egyéni termelők érdekei is. Mégis feltehető a kérdés: vannak-e nálunk a párt politikájával ellentétes, vagy ezzel nem teljesen egyező nézetek? Vannak! S ezen nem kell csodálkozni, hanem természetes jelenségként felfogni. Nyilvánosságot kaphatnak-e ezek az ellentétes nézetek? A szóbeszéd során feltétlenül, s ezen nem kell csodálkoznunk. Csak arra gondoljunk, hogy ha nem lennének ilyen jelenségek, ha már társadalmunk minden vonatkozásban, gondolkodásban, nézetekben. tehát ideológiában is teljesen homogén lenne, akkor már nem lenne szükség sem propagandára, sem agitációra. De hát a társadalom még nem ilyen. Miután feltettük a szónoki kérdést, hadd folytassuk: lehetséges-e a társadalom egységes a legfontosabb célok érdekében, gondolkodhat-e a társadalom az alapvető sorskérdésekről egyazon módon? S erre is csak igennel lehet válaszolni. T ehát, amikor elismerjük a társadalmi valóságot, hogy a ma még meglevő, de nem kibékíthetetlen osztálykülönbségekből, az egyes embereknek a társadalom szervezetében elfoglalt különböző helyéből, valamint a még ható polgári, kispolgári ideológiából eredően nem teljesen homogén társadalmunk eszmei-politikai arculata, ez nem jelenti egyúttal azt, hogy a reális politikai szemlélet belenyugvást is jelent. Ellenkezőleg! A forradalmi erőknek az a feladatuk, hogy elsősorban saját soraikban eszmei-politikai egységet teremtsenek minden újonnan felvetődő kérdéssel kapcsolatban, valamint eszmei vitában másokat is meggyőzzenek, megnyerjenek annak a forradalmi eszmének és politikának számára, amit a párt képvisel. Hogy minél többen felismerjék objektív érdekeiket. Ily módon erősödhet a politikai szövetség eszmeileg is! így erősödik a párt és a tömegek kapcsolata. A szocialista építés soron lévő tennivalóit pártunk kongresszusai, határozatai tudományos elvszerűséggel és gyakorlatiság- gal megfoglalmazzák. Ez aztán a sajtó, rádió és a pártszervezetek révén közismertté válik. A párt határozatait minden esetben a társadalmi valóság alapos elemzése előzi meg, s tartalmazza a széles dolgozó rétegek általánosított tapasztalatait. Miután azonban egyes ember nehezen tudja áttekinteni az össztársadalmi vonatkozásokat. hajlamos részjelenségekből ítélni. Ezért nyilvánvaló, hogy még azonos kérdések megoldási módjában, elérésében, megközelítési módszerében is eltérők lehetnek a társadalom egyes osztályai, rétegei, vagy egyedei álláspontjai. Ez természetszerűleg fakad az osztályhelyzet különbözőségéből, de más kérdésekből is, például tájékozatlanságából, a nem lebecsülendő külföldi ellenséges agitációból, szocialistaellenes és revizionista propagandából, a polgári ideológia és gondolkodásrendszer hagyatékából, és így tovább. Márpedig az egységes cselekvéshez minél teljesebb egységes és közös eszmei alap szükséges. Ezt a közös eszmei alapot a marxizmus—leninizmus ideológiája, a párt politikája, s ennek határozott és következetes képviselete teremtheti meg. Hiszen minél inkább azonos — nemcsak a főbb alapelvek, hanem minél több részletkérdésben is — az eszmei-elvi egyetértés, annál hatékonyabb a körös cselekvés is. E z a közös eszmei alap azonban spontán módon nem teremtődhet meg, csak állandó és folyamatos eszmei harcban, olyanban, amely nem nélkülözi a tudományosságot. az elvszerűséget, a harcosságot, de a türelmet sem. Ha valaki helytelen álláspontot foglal el, ne gondoljunk mindjárt rossz szándékra, de ne is hallgassunk, hanem nyíltan szálljunk vele vitába. Ne sajnáljuk a fáradságot arra, hogy elfogadtassuk a helyes álláspontot vitapartnerünkkel. Ezt az eszmei harcot eredményesen kevesek nem vívhatják meg. De a párttagság összessége, valamint a tömegszervezetekbe és mozgalmakba tömörült pártonkí- vüliek sokasága együttes erővel sikerre vihetik. Mindebből logikusan következik, hogy a szövetségi politika nem az elvek és eszmék kompromisszumára, ellenkezőleg; a marxista politika es eszme elfogadtatására épül. Az osztályharc törvényszerűségei győztek meg bennünket arról, hogy eszmei-politikai engedékenységgel soha nem szilárdul, ellenkezőleg gyengül a szocialista erők szövetsége. A társadalom építése során vannak „régi” eszmei-politikai kérdések, s vetődnek fel újak is. Ez logikusan következik a társadalom dinamikus mozgásából, előrehaladásából. A régi elképzelések megvalósulnak, az élet újakat kíván, vagy egyeseket nem igazol az élet, s a változások ezért szükségesek. A fejlődés törvényszerűen ellentmondásos, a szocializmus sem mentes a konfliktusoktól. Azonban ma már régen elvetettük azt a politikai gyakorlatot, hogy a társadalmi ellentmondásokat csupán agi- tációval kíséreljük megoldani, úgy gondolva, ha netán mégsem sikerülne, „rossz volt az agitáció”. A párt politikájának ma sarkalatos elve, hogy az ellentmondásokat tudatos társadalmi tevékenységgel kell megközelíteni, és a társadalom erejével feloldani. E tevékenység magva a realitás. Sohase a vágyakból, elképzelésekből, mindig a tények és lehetőségek realitásából kell kiindulni, mert így kevesebb a hiba- lehetőség, s a problémák csak így oldhatók meg. Valószínűleg sok kérdésről kiderül majd, hogy csak hosszabb idő alatt oldható meg, mert megoldásuk realitása ma még nincs meg, de az emberek köny- nyebben elviselik az őszinte, igaz szót, mint ha — napi látszatsiker reményében — felelőtlenül ígérgetnénk. Mi még csupán harmadik évtizede járjuk az új társadalom építésének útját. Ezek az évtizedek maguk is rendkívüli ellentmondásosak voltak, mind a politika, mind az építés gyakorlata vonatkozásában. Sőt, jól tudjuk, volt időszak, amikor a társadalmi konfliktus a hibák miatt —az ellenforradalom idején — a legvégsőkig éleződött, ami végül is a szocialista forradalmi erők győzelmével oldódott meg. Az új társadalom építésének ez a korszaka ma már a felszabadulás óta eltelt idő kisebb szakasza. Az új társadalom helyes építésének nagyobb szakaszát ma járjuk, s a helyes célkitűzések és helyes módszerek nyomán sorozatos eredmények születnek, de az eredmények mellett átmeneti sikertelenségek is akadnak. N apjaink olyan fontos kulcskérdéseiről, mint a gazdaságirányítás reformjának közgazdasági szabályozói, a beruházások koncentrálása, és az ötéves tervnek megfelelő szabályozása, a szocialista munkafegyelem erősítése, az igazságtalanul szerzett nagy jövedelmek visszaszorítása érdekében hozott intézkedések, a közületi autózás megszigorítása, vagy az életszínvonal helyzetének megítélése, és más kérdések mindennapi beszédtémák. Ezekkel, valamint egész társadalmunk továbbfejlődésének kulcskérdéseivel kapcsolatban — a X. pártkongresszus határozataira alapozva — állami intézkedések születtek. Ezen intézkedésekkel elvben mindenki egyetért, de a maga területén érvényesülő megszorításokkal már kevésbé. Márpedig a kérdés nem egyszerűen elvi jellegű, az elv is csak a maga konkrétságában válhat valósággá, amikor vállalni kell a nem kellemes következményeket is, ha a fő cél: a népgazdaság tervszerű, arányos fejlődése, az életszínvonal emelkedésének politikája így követeli. Vagy, ha már az életszínvonalnál tartunk. A statisztika, az elemzés — de a mindennapi tapasztalat is — állandó előrehaladást mutat ebben a vonatkozásban. Akadnak vélemények viszont, amelyek szem elől tévesztik a milliók munkájával létrehozott eredményeket, s felületesen, egyes jelenségek alapján, elhamarkodottan ítélkeznek, hamis véleményt mondanak. zt mondják egyesek, hogy „már sok kérdésről bebizonyosodott, hogy nem volt helyes, de annak idején mégis sokan erre esküdtek, mi a biztosíték, hogy ezután nem így lesz”. A társadalom tudatos erői azonban nem fogadhatják el a politikai szkepticizmus, a mindenben való kételkedés álláspontját. Az embernek kell meggyőződésének lenni, hogy amit csinál, feltétlen helyes, hiszen csak ebben az esetben tudja szívét-lelkét munkájába beleadni. Az emberek többsége ilyen is: nemcsak tudja, hanem őszintén hiszi, hogy társadalmunk értelmes irányban fejlődik, az új élet építése megfelel az objektív társadalmi igényeknek és lehetőségeknek, s ennek az együttes tevékenységnek milliók, hazánk minden állampolgára hasznát látja. Ez a meggyőződés azonban szintén nem mindenkinél alakul ki csupán a tények hatására. Igenis kell a meggyőző munka is! Mind a párt politikája megismertetése, megértetése, elfogadtatása és megvalósítása szempontjából, mind a marxista—leninista eszmék befogadásához. Azt mondják, a szocialista építő munkában való aktív részvétel erősíti alapvetően azt az osztályszövetséget, amelyen a szocialista társadalom nyugszik. Kétségtelen, hogy az emberek mindennapi tapasztalata alapvető, de nem elegendő. Meg kell ismertetnünk a jelen és a jövő feladatait, valamint a mai tennivalóknak a jövővel való összefüggéseit. Azaz: formálni kell a szocialista tudatot, a társadalomban tevékenykedőket a szocialista társadalom tudatos építőivé tóaoi, Eáuz Lajoa ,
