Szolnok Megyei Néplap, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-28 / 255. szám

1972. október 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szakmái és nyelvei tanultak az NDK-ban Minden szombatunk szabad volt, legtöbbször kirándulni mentünk. Sok szép helyet bejártunk, nekem legjobban Potsdam és Weimar tetszett. A fiatalok a KISZ szervezé­sében a Keleti-tenger part­ján jutalomüdülésen is részt vehettünk. Néhány társam­mal gyakran jártunk mozi­ba, színházba, táncolni. Saj­nos előfordult, hogy a ma­gyar fiatalok közül többen hamarabb hazajönnek, mint a hároméves szerződés le­járna. Nem mindig azért, mert nem tudják megszokni a kinti körülményeket. A hazajövetel oka: fegyelmi. Többen rákapnak az italra, nem mennek dolgozni, vere­kedésbe keverednek. — Magát hogyan, fogad­ták itthon? — Az új rendezőpályaud- varon dolgozom. Mindenki számít rám. Egy modern fej­lődő gyárban dolgozom és megtanultam néhány szak­mai fogást, mindezt szeret­ném itthon hasznosítani. Né­hány év múlva újból szeret­nék kimenni az NDK-ba. A fiatalok az NDK-ból külföldet járt-látott, a mo­dern tehcnikában jártas — tapasztalt, érett emberként térnek haza. A többség bi­zonyosan. Itthon, a régi vagy az új munkahelyükön örömmel látják őket abban a remény­ben, hogy bőségesen kama­toztatják új szakismereteiket. De: azt, hogy valóban tud­nak, vezetőik és munkatár­saik előtt bizonyítaniuk is kell, a béremelés azután kö­vetkezhet. Ám ha valóban érdemlik, ne is maradjon el. így helyes, és így igazsá­gos. Sz. E. , Megnyitották az építőipari műszaki hetet Tegnap a megyei ÁÉV munkásszállójának termé­ben megnyitották az építő­ipari műszaki hetet, amely­re az Építőipari Tudomá­nyos Egyesület szolnoki cso­portjának rendezésében ke­rült sor. További program­ja: előadásokat tartanak a vállalatoknál, szövetkezetek­nél azokról a legfontosabb leendőkről amelyeket me­gyénk építőszervezeteinél sürgetően megkövetel a IV. ötéves terv előirányzatainak teljesítése, a munka haté­konyságának növelése. A műszaki hét — filmve­títéssel és kiállítással szem­léltetett — megnyitó elő­adását Scharle Gyula, az ÉVM műszaki fejlesztési fő­osztályának főmérnöke tar­totta, a szakipari és befeje­ző munkák tapasztalatairól és technikai fejlesztésük táv­latairól. Közeli, megvalósu­ló távlatokról főképp, s csu­pán utalt néhány, még rész­legesen tisztázott fejlesztési lehetőségre. Sokrétű, gazdag ismeret- anyagot közölt a halgatóság- gal azokról a széles körű ta­pasztalatokról, s eredmé­nyekről, amelyek a szakipa­ri és befejező munkáknál je­lentkeznek, vagy a közeljö­vőben kibontakoznak. A műanyagok nagyobb mérvű alkalmazása és — új tech­nológiaként — a gipszvako­lás jelenti egyebek közt a legnagyobb ígéretet a szakipari munkaterületeken. • • Öntözési program, magyar segítséggel Mongol szakember megyénkben A Magyar Népköztársaság és az NDK között 1967 má­jus 26-án egyezmény jött létre: a magyar fiatalok há­rom évre munkát vállalhat­nak az NDK-ban. Megyénk­ből eddig hat csoportban száz leány és hatszáz fiú dolgozott, tanult szakmát, nyelvet a baráti országban. j_2_ Csoportokban álldogálnak a szolnoki vasútállomás pe­ronján. ötvenen, akik há­rom évre itthon hagyják a szülőket, a jóbarátokat, az ismerősöket. — Hogyan határozták el, hogy három évig' az NDK- ban dolgoznak? Milyen ér­zésekkel utaznak el? — kér­deztük a fiataloktól. Néhány pillanatnyi hallga­tás után a szolnoki Kása Sándor válaszolt: — Meg kell azt gondolni, elmenjen-e az ember három évre kül­földre. Különösen, ha már szakmája is van. Sokat hal­lottam már az NDK-ban dol­gozó magyar fiatalok életé­rő’.. A vélemények kiváncsi­vá tettek. Döntöttem: elme­gyek. Elsősorban a nyelvet szeretném jól megtanulni, és a szakmában továbbképezni magam. Négy éve dolgozom a Szolnoki Cukorgyárban, mint műszerész. A szerződést az erfurti mérőműszerek gyárával kötöttem meg. Re­mélem, jó sorom lesz, jól érzem majd magam oda- kinn. Kugler Gyula szandaszőllősi, szakmát tanul majd az NDK- ban: — Elvégeztem a nyolc általánost, és akkor nem volt kedvem továbbtanulni. En­nek hátrányára később jöt­tem rá, amikor itthon csak segédmunkásként tudtam el­helyezkedni. Hallottam, hogy lehet menni az NDK-ba szakmát tanulni. Jelentkez­tem. Tudom, hogy nehéz do­logra vállalkoztam, egyszer­re kell idegen nyelvet és szakmát tanulnom az egyik jénai vegyipari üzemben. A magyar fiatalok több­sége jól érzi magát az NDK- ban, ezért az első három év után többen ismét vissza­mennek. Sebők Lajos Kisúj­szállásról már másodszor utazik. — Az első éveket Karl- Marx-Stadt-ban töltöttem. Elég jól megtanultam néme­tül. Nem is szeretném abba­hagyni, mert nyelvvizsgát akarok tenni. Ha hazajövök esetleg még órákat is adha­tok, vagy idegenvezetésre is vállalkozhatom. A távoliét után egy évig voltam itt­hon, a kisújszállási vízmű­társulatnál dolgoztam eredeti szakmámban, kőművesként. Az NDK-ban esztergályos voltam, most a Leune-i vegy­ipari gyárban szintén ebben a szakmában fogok dolgoz­ni. Tetszik nekem, hogy a német gyárakban nagyobb a munkafegyelem, mint ná­lunk. Sokat és jól kell dol­gozni, de megéri, mert egy fiatal szakmunkás 600—700 márkát is megkereshet egy hónapban. — Ez körülbelül K ismotorüzemet avattak Cegléden A fennállásának 10. év­fordulójára készülő Egye­sült Villamosgépgyár új lé­tesítménnyel gazdagodott pénteken a gyár ceglédi részlegében felavatták a kismotorüzemet. Vasadi László, az ÉVIG vezérigazgatója avatóbeszé­dében többek között el­mondta, hogy a ceglédi új üzemet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulója tiszteletére, a kitűzött határidőnél két hó­nappal korábban adták át rendeltetésének. A mintegy százmillió forint beruházás­sal készült létesítményben a legkorszerűbb gépi beren­dezéseket szerelték fel. A fejlett technológia alkalma­zásával műszakonként két­száz motort szerelnek össze. 2500—2800 forint. Sajnos, ezt a fizetést itthon már nem mindig kapja meg egy fi­atal. 2 Egyszoba- konyhás albér­let Szolnokon, a Rákóczi úton. Lakója Losonczi Lajos és felesége, akit az NDK- ból hozott magával. — Szeptember 15-én ér­keztünk haza. A drezdai gép­gyárban dolgoztam. Egy év­vel a szakmunkásbizonyít­vány megszerzése után, húsz­évesen mentem ki negyven, társammal együtt. Az első három hónap rendkívül ne­héz volt. Űj környezetben éltünk, dolgoztunk. Abban az időszakban jöttek vissza Magyarországra azok a fia­talok, akik nagy álmokkal indultak, de nem volt kitar­tásuk a tanulásban. Nekem nagyon jó munkahelyem volt egy szerszámkészítő műhely­ben. Naponta csaknem tíz órát dolgoztunk, és minden szombatunk szabad volt. A keresetem havi 540 márka volt. — Ezt a munkabért itthon is megkapja? — Nem. A vegyiművekben dolgozom. Fizetésem nem éri el a 2000 forintot, pedig itthon is szakmunkásként dolgozom, és idegen nyelvet is beszélek. Nem értem, mi­ért ennyire nagy a bérkü­lönbség? Azt hittem, a gyár anyagilag jobban elismeri, hogy a szakmai képzettsé­gem magasabb lett, s tapasz­taltabb munkásként tértéin haza. Faragó Péter Lipcsében dolgozott, teherautók pótko­csijait javította. — Jól éreztem magam. A munka és a tanulás mellett jutott idő művelődésre, ki­rándulásra, udvarlásra is. Szerény, fekete zömök ember járja megyénket egy hónapja. D. Hadhurel, a mongol Vízügyminiszté­riumból. Vasárnap száll fel a menetrendszerű repülő­gépre, hogy a nálunk szer­zett vízgazdálkodási ta­pasztalatokkal tarsolyában folytassa munkáját otthon, hazájában. — Nagy fába vágtuk fej­szénket — mondja — 1990- ig szóló öntözési programun­kon dolgozunk. Hallgatom a programot. Eszembe jut, milyen köny- nyedén ráillesztjük vidé­künkre — a 6—000 milli­méter után — az aszályos jelzőt. Azt mondja D. Had­hurel : — Nálunk az évi átlag­csapadék 70 milliméter. — Mennyi? — Hetven milliméter. Az ország egyes helyein, a déli részen például, vannak kör­zetek, ahol szinte ismeret­len a hó vagy az eső. S ahol van, ott is kevés. Mongóliában most a prog­ram szerint kis tározókat építenek a vögyekben. Ösz- szegyűjtik a hegyekből ér­kező hólevet, felfogják a lassú folyóik vizét. S a kis tárolókból öntöznek. — Ne gondoljanak mind­járt kiskörei vízlépcsőkre. Láttam a kiskörei építke­zést — veti közbe — hatal­mas, lélegzetállító. Nálunk nincsenek ilyen bővizű fo­lyók, s nem is lenne pén­zünk ekkora öntözőrendsze­rek építéséhez. Hozzáteszi: — Amit csinálni tudunk, azt is a szocialista országok önzetlenségéből tehetjük. Magyarország különösen so­kat segít nekünk e tekin­tetben. Kezdve a vízkuta­tással, folytatva a víztáro­zók építésével, az öntözőgé­pek üzembehelyezésével, az öntöző szakmunkások okta­tásával. Kövér Gyula bará­tom tanúsíthatja. Kövér Gyula, a szolnoki vízügyi igazgatóság techni­kusa nemrég érkezett haza Mongóliából. Dolgozott Juzs- nij Góbiban, Bain Dalaj- ban, s máshol, ahol új tá­rozók épültek. A Diósgyőr­ben gyártott MA—200-as szivattyúk kezelésére taní­totta a mongolokat. Azt mondja róla D. Hadhurel: — Ismertem a munkáját, nagyon elégedettek voltunk vele. Most is van kinn Szol­nokról két szakember, Szed- lak József és Bereczkj Dá­niel. Szintén a vízügyi igaz­gatóságtól. Azt nem tudom, hogy hová kerültek, de azt tudom, hogy munkájuk a gépjavítás megszervezése és a gépkezelők tanítása. Na­gyon jók különben a ma­gyar gépek. Szolnokon ép­pen azt tanulmányoztam a vízügyi igazgatóságnál és a MEZŐGÉP Vállalatnál, ho­gyan történik, milyen rend­szer szerint javítják őket. — S hogyan van maguk­nál? — Állóműhelyünk Ulán­bátorban van, fővárosunk­ban és a megyeszékhelye­ken. A Német Demokrati­kus Köztársaságtól kaptunk IFA-gépkocsikat, ezeket ala­kítjuk át magyar barátaink segítségével mozgóműhe­lyekké. Nálunk nagyobbak a távolságok, nincsenek összefüggő nagy öntözőrend­szerek, s ezért a mozgó-ja-. vítóhálózat kiépítésén fára­dozunk. Felsőfokú szakem­bereinket a szocialista or­szágok egyetemein képez­zük, a szakmunkásokat pe­dig éppen magyar barátaink által vezetett tanfolyamo­kon oktatjuk. Mondhatom, nagy örömmel jönnek a mongol fiatalok ezekre a tanfolyamokra. D. Hadhurel járt a kis­újszállási Búzakalász Tsz- ben is. — Gyönyörű munka az új öntözőrendszer építése. Nagy érdeklődéssel kérdez­gettük a kisújszállásiakat. Nálunk a víz sokkal na­gyobb dolog, mint Magyar- országon. Ezért is történt, hogy külön minisztériumot szerveztünk az öntözési program valóraváltására. Sokat segít nekünk az is, hogy Magyarországon .— történetesen én Szolnokon — alaposan megismerked­hettünk a vízügyi igazgató­ságok felépítésével. Nálunk minisztériumi kirendeltsé- geg vannak megyénként. S ha hazamegyek, a Szolno­kon szerzett tapasztalatokat is igyekszünk hasznosítani az öntözőrendszerek működ­tetésében. az üzemeltető, a javítóhálózat kialakításá­ban. Külön is hálás vagvok ezért szolnoki barátainknak. B. L. _ Lomtárak helyett lakásokat ablak nemrégen még olyan volt, mint a bejárattól jobb­ra lévő rácsos sor. „Háznag” alakítottak ott ki kényelmes irodát. A kamrasor többi ré­sze viszont porosán, limlo­mokkal telitűzdelve ásít ott is, mint a környező épületek­Hatásvadászásnak tűnik a cím, pedig nem annak szán­juk, hanem jó ügy szolgála­tának. Szolnokon 3 800 lakás­igénylő van. Ugyanakkor a Szolnokon tartott kommunis­ta ipari aktívaülés beszámo­lója szerint nem tekinthető kielégítőnek a lakásépítkezé­sek üteme. Áz állami építő >- ipari vállalat az idén átadás­ra tervezett 754 lakásból a III. negyedév végéig 395 la­kást adott át. Az adott helyzet késztet bennünket arra, hogy min­den lehetőséget megkeres­sünk a lakáshiány enyhíté­sére. Aki a Vosztok úton kö­rülnéz, képeinken is látható épületek tömegét látja. Föld­szintjükön egy-egy lakás, — a többi szeneskamrának terve­zett, de a gáz bevezetése után lomtárnak használt, tel­jesen felesleges sufni, Te­ben (példaként második ké­pünk.) Ráadásul ezt az átalakítást a leghidegebb időben is el lehet végezni, hiszen kellően ..téliesítették” már az építés­kor. Igaz, nem olcsó mulat­ság még így sem, de bizonyo­san sokkal olcsóbb lenne, mint új lakások építése. A 3 800 lakásigénylő kö­zött nyilván sokan lennének; akik vállalnák az átalakítási költségeket, ha a tanács elte­kintette a lakáshasználatba vételi díjtól. De nemcsak la­kásokat, hanem üzlethelyisé­geket, klubhelyiségeket, eset­kíntve, hogy ezek típusépülé- tek, az ország más tájain is fellelhetők, máshol is adódna' mód lakások nyerésére. A belmagasság adott, a falak­ban ott a víz-, gáz-, villany- és a telefonvezeték. Az ab­lakrácsok alól mindössze egy középblokkot kell kivenni, s kész a megfelelő nagyságú ablaknyílás. Ügy, mint első képünkön is láthatják. A Vosztok úti buszmegállóban van ez az épület. A bejárat­tól balra lévő két hosszúkás leg raktárakat is lehetne nyerni az említett módon. A szóban forgó épületek között több szövetkezeti tömb is van. A lakáskarbantartási összeg­hez jelentős hozzájárulás len­ne a földszint értékesítése. Mindezt jó két évvel eze­lőtt már ajánlotta lapunk. Most azt javasoljuk: a városi tanács vb illetékes osztálya vizsgálja meg ezt a kérdést, és tegye meg „ szükséges in­tézkedéseket. Simon Béla Szabálytalanság okozta a bánya robbanást A bányák biztonsági hely­zetét, a technológiai fegyel­met vitatták meg a Tatabá­nyai Szénbányák szakszer­vezeti bizottságának pénte­ki ülésén. A vállalat az idén is több millió forintot köl­tött a munkakörülmények javítására, a biztonság nö­velésére. Az szb-ülésen hangsúlyoz­ták, hogy a biztonságot nö­velő új berendezésekkel, a milliós nagyságrendű kiadá­sokkal önmagában nem ér­nek el eredményeket, ha mindez nem párosul a meg­felelő technológiai fegye­lemmel. Sajnos — állapítot­ták meg — a föld alatti munkahelyeken megszegik a szigorú biztonsági előíráso­kat. Szabálytalanság okozta a 12/a aknában nemrég tör­tént szerencsés kimenete­lű sújtólégrobbanást is. Fe­szültség alatt végezték az elektromos szereléseket, s az így keletkezett szikra lobban tóttá be a metánré­teget. Más szabálytalansá­gok is gyakran előfordul­nak. A takarékosságra hi­vatkozva például több he­lyen elmulasztják a szénpor lekötését szolgáló vízzárak, pasztásövek, permetezőbe­rendezések kiépítését és al­kalmazásai.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom