Szolnok Megyei Néplap, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-26 / 253. szám

1972. október 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP O Nők — önmagukról Tágas, világos, tiszta üz­lethelyiség, a pultok előtt kisiskolások színes ceruzáért, háziasszonyok celofánért, kék iskolaköpenyes lányok a szomszéd gimnáziumból spi­rálfüzetért várakoznak. Nem soltáig. Gyors, udvarias a ki­szolgálás. Dolgozik a Zó.ja lánybrigád. Átlagéletkor 20 év. Farkas Eszter boltvezető 1969-ben vette át az üzle­tet. Akkor másfél millió fo­rint havi forgalma volt. Most 4 millió. — Mi ennek a titka? — Jó kapcsolatot alakítot­tunk ki a közületekkel — mondja az ifjú „főnök’’. — Tegnap 41 ezer forintot pos­táztam, s ebből 36 ezer kö­zületi bevétel volt. A me­gyén kívül is vannak állan­dó vevőink, például Püspök­ladányból és Budapestről is rendszeresen járnak hozzánk. Időnként előrendelést is le­adnak, s csalt az elkészített csomagért jönnek el. — Főnök — beosztott vi­szony? Azt hiszik, viccnek szán­tam a kérdést, nevetnek. — Arra nincs szükség. Ba­rátnők vagyunk. Vége a beszélgetésnek, jön­nek az újabb vevők és a Zója brigád ebben a hónap­ban is teljesíteni altarja a négymilliót. A tanácstitkámő. Játsszunk a szavakkal. Tit­kárnő, aki a tanácsnál dol­gozik? Nem. A tanácstitkár titkárnője? Nem. Tanácstit­kár — s ez ritka: nő. Föld­vári Imréné dr. Második éve vagyok ebben a beosztásban, eleinte bi­zonytalannak éreztem ma­gam. Ha valahol értekezle­ten voltam, mindig, a nők társaságát kerestem. Később rájöttem, hogy a közéletben nem nő és férfi, hanem tiszt­ségviselő van. — Jelent-e előnyt, vagy hátrányt a, munkájában, hogy nő? /— Miután a kezdeti szo­rongásaim elmúltak, hátrányt nem jelent, viszont a nőket érintő kérdésben „helyzeti” előnyöm van. — Nem okoz problémát a családban, hogy a feleség magasabb beosztásban van, mint a férj? — Egyáltalán nem. A fér­jem bíztatott legjobban, hogy vállaljam el ezt a munka­kört. A lányom viszont nem túlzottan örül neki, ő csak azt látja, hogy kevesebb időm van a számára. — Hol dolgozik legtöbb nő Karcagon? — A Híradűrtechnikaí Vál­lalatnál. Menjen el oda is. ☆ A HTV-f őkönyvelő je: Kál­mán Sándorné. — Nálunk az üzem dolgo­zóinak 54 százaléka nő. Leg­juk a dolgozók szociális hely­zetét. A vizsgálat a gyerme­két egyedül nevelő és a több- gyermekes anyákra terjed ki, de törődünk az egyedül­álló gyermekes apákkal is. — Konkrét segítség? — Órabér emelés révén minden évben jelentős ösz­Munkában a Zója brigád nagyobb részük a „fakanál mellől” jött el. Korábban nem volt munkalehetőségük. — Voltak-e problémáik az új dolgozókkal. — Sokon nem tudták meg» szokni a gyári munkarendet és néhány hét múlva kilép­tek. Most már stabil gárdánk van. — Mit tesznek a nők ér­dekében a gyár vezetői? — Évenként felülvizsgál­szeget tudtunk adni. Az óvo­dai helyzet javítását is ter­vezzük. A vállalat anyagi támogatást ad a városi óvo­dák fejlesztésére. Ez a közel­jövő feladata. Nők az állami vezetésben, a gazdasági irányításban, a pult mögött, a gyár munka­padjainál. Karcag életébe már ők is beleszólnak. X Zs, Megjelent a Delta új száma A Mars és a Jupiter eset­leges élővilága után nyomoz- naa világszerte az űrkutatás eddigi eredményei alapján a csillagászok és a biológusok. Megállapításaikról és felté­telezéseikről részletes cikk­ben számol be a Delta tudo­mányos magazin új száma. Másik cikkében összefoglalja az atomfizika néhány fon­tos tisztázatlan kérdését, be­pillantást enged a tenger- alatti régészeti kutatáson, va­lamint az ókori csillagászati berendezések világába, is­merteti a .legújabb utasszál­lító repülőgéptípusokat, az új szovjet elektronmikrosz­kópokat, cikket közöl a tele­fon jövőjéről, a közlekedési útvonalak biztonsági beren­dezéseiről, a bénult zsigere- ket villamossággal gyógyító új magyar orvosi berendezés­ről, új genetikai ismeretek alapján elsőként kitenyész­tett új állatfajról s színes képekben mutatja be a sző­nyeg szerepét a korszerű la­kásokban. Delta lexikon, szá­mos hír, képes információ, találmány és újdonság teszi teljessé a lapot, amely ezút­tal is száznál több — java­részt színes — látványos fotót közöL (KS) FEKETE SÄJSDOR: IX. peiöpitiere ,Hcr iéríi vagy../ A fiatal írók sztrájkjából Frankenburg Adolf, az Élet­képek szerkesztője húzott hasznot. Felhívta a Tizeket, oszlassák fel némaságra kényszerített társaságukat és működjenek közre ismét a divatlapokban (ahogy akko­riban a szépirodalmi újsá­gokat nevezték). A Tízek ál­talában hajlottak a szóra, s az 1846 novemberében Pest­re visszaérkező költő is ver­set adott az Életképeknek. A féléves megjelenési kénysze- szünet után egymás után közölte költeményeit. Ekkor már összes verseire is szerződést kötött egy ki­adóval. 1847. március 15-én, egy évvel ama nagy nap előtt, meg is jelent a díszes kötet, harminc ívnyi terjede­lemben. méltó kiállításban. Mottójául, jelmondatául ezt a hat sort tette Petőfi köny­ve elejére: Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom Az életet. Szabadságért föláldozom Szerelmemet. Január elsején írta e ver­set, amely egész életművé­nek is mottója lehetne. Az év, melyet ilyen művel kez­dett, legjelentősebb alkotá­saival folytatódott. A nagy megpróbáltatások után, és a még nagyobb küzdelmek előtt ezt az esztendőt kapta a sorstól költői remekeinek diszszemléjéhez. Már az első hónap az antológiák örök darabjaival, olyan sorozattal kezdődik, amelyhez foghatót ilyen sűrűségben, ilyen szin­ten és ilyen ütemben aligha mutat fel még egy költő: Ha férfi vagy. légy férfi... Ku­tyakaparó, Palota és kunyhó, A kutyák dala, A farkasok dala, A XIX. század költői, hogy csak a híresebbeket so­roljuk. A január elsejei „jelmon­dat” és a7 utána következő versek is azt mutatják, hogy a költő most érkezett el a teljes tudatosság csúcsaira, újra és újra megfogalmazza önmagát, a saját ars poeti­cáját, művészeti és erkölcsi elveit. Számára a művészet erkölcsi tett is a költészet jellem dolga is: Ha férfi vagy, légy férfi, Legyen elved, hited, És ezt kimondd, ha mindjárt Véreddel fizeted... Egy szolgaszellemre nevelt feudális országban, mint amilyen az akkori Magyar- ország volt, e költői-erköl­csi program vállalása az ül- dözöttség, a szegénység vál­lalásával volt egyenlői A hivatalos siker, a jólét azok­nak jutott, akik a „kegyel­mes jó urak” „kegyelmes lábait” nyalták boldogan, de áld nem volt hajlandó kutyák módjára viselkedni, azokkal úgy bántak, mint a farkasokkal: Fázunk és éhezünk S átlőve oldalunk. Budapest és Moszkva közös kötetben A könyv szerepe az Ifjúság kommunista nevelésében A szovjet Ifjú Gárda Könykiadó megalakulásának 50. évfordulója alkalmából Moszkvában rendezett ta­nácskozáson — tíz szocialis­ta ország gyermek- és ifjú­sági kiadói között — magyar delegáció is részt vett. Az ötnapos értekezletről — amelynek fő témája a könyv­nek az ifjúság kommunista nevelésében betöltött szerepe volt — Szilvássy Miklós, a Móra Könyvkiadó igazgatója tájékoztatta a sajtót. — Küldöttségünk négy, a központi témához kapcso­lódó előadást tartott. A ple­náris ülések mellett kétolda­lú tárgyalásokat folytattunk a szovjet, a lengyel és az NDK-belj partnerrel. A szovjet kiadó számos konk­rét kéréssel fordult hozzánk. Érdeklődnek egy novella és riportkötet iránt, amely a mai tizenéves magyar fiata­lok életét mutatná be. öröm­mel fogadnának összeállítást úttörőink és a KISZ tevé­kenységéről. Felmerült a? igény egy nagy magyar sze­mélyiséget — tudósokat, mű­vészeket, pőlitikusökat — is­mertető kötet iránt is. Sze­retnék, ha felszabadulásunk 30. évfordulója alkalmából néhány fiatal antifasiszta hősünk életleírásával ábrá­zolnánk a , magyarországi fegyveres ellenállást. • — Reményteljesen alakul­tak azok a megbeszélések, amelyeknek eredményeként — az itthoni nyomdagondo- kon enyhítendő — bővülne a közös kiadásban megjelenő művek száma. Díszes kiállí­tású könyv készül felszaba­dulásunk 30. évfordulójára. A képekkel illusztrált, ver­seket, prózát tartalmazó mű Budapestet és Moszkvát mu­tatja be. A készülő munka érdekessége, hogy a magyar anyagot szovjet sZerzőpár: Roasgyesztvenszkij/ költő és M. Trahman fotóművész, — a szovjet vonatkozású anya­got Garai Gábor Kossuth- díjas költő és Gink Károly fotóművész készíti. Valőszí- pű, hogy a nálunk 1974-ben megjelenő művet a Szovjet­unióban is kiadják. Részünk minden nyomor.» De szabadok vagyunk. A rövid sorok komoran csattognak, mint a farka­sokra irányított fegyvereit. A kép éles, felfokozott, szinte túlzott, de lényegében fájdalmasan találó: ez volt az igaz költő sorsa a Habs­burgok birodalmában. Pető­finek is tudnia kellett, mi­lyen veszélyeket vállal for­radalmi költészetével!. A Pesten hemzsegő rendőrspic­lik egyikének jelentésében olvashatjuk a bizonyítékot: „A társaságban többnyire néma és nem ott nyilvánít­ja forradalmi szellemét, ha­nem költői munkáiban. Pe­tőfi a minisztérium és a mo­narchia ellen szidalmakat szedett versbe és egy föl­hívást is készített Magyar- országhoz a lengyelek föl­szabadítására. továbbá egy forradalmi költeményt Ma­gyarország részére, amely a szabadság minden határán túlmegy. Ezt a három köl­teményt Petőfi csak bizal­mas körben olvassa föl vagy szavalja el. Ha észreveszi, hogy jegyeznek, akkor meg­szakítja előadását. Petőfi nagyon titkolódzók ezekkel a versekkel, s ez az oka, hogy a referens eddig nem kanhatta meg...” Besúgók gyűrűjében, sze­gényen, a fizetett ügynökök és az elmaradt ízlésű szá­nalmas irodalmárok ellen­séges kritikáinak tiizében. ..ábrándos solvbónak” vaev éppen „félbolondnak” gú- nyoltatva — Petőfi ment a maga útján. Hp azt mondjuk — mert ezt kell mondanunk Pofon és foékaiigetés Korszerűbb fegyelmezesi eszközökre van szükség a hunhegyesi mezőgazdasági szakiskolában Százhatvanhét szakmunkás- tanuló képviseletében húsz küldött vett részt tegnap dél­előtt a kunhegyes! mezőgaz­dasági szakiskola diákparla­mentjén. A kialakult szokások sze­rint itt is két beszámoló hangzott el: az elsőt Szudi Antal igazgató, a másodikat Kurucz Nándor KISZ-titkár tartotta. Szudi Antal közepesnek minősítette az iskola felsze­reltségét, s a munkáról is azt mondotta, hogy megüti a közepes szintet. Az iskola ta­nulmányi átlaga 2.9. Ezt 3-ra szeretnék javítani. Minden tanulónak megvan a munka­helye és a gazdaságok általá­ban elégedettek szaktudásuk­kal. Részletesen beszélt a jo­gok és kötelességek összhang­járól. Bátorította a tanuló­kat, mondják el észrevételei­ket. „Egsézségesen fogadj uk á kritikát” — mondotta — „én magam is és a tanári kar is. Ha valamit megmondott az ifjúság, abból részéré sem­mi baj nemi származott.” Kurucz Nándor KlSZ-tit- kár igen röviden beszélt. Ivó- csapot kért az iskola folyo­sójára, néhány újabb sport­pálya kialakítását, diákklub létrehozását, a színházláto­gatások megszervezését, több szabad időt a jó tanulóKnak. Utolsó mondatában pedig ha­tékonyabb, nevelőbb hatású büntetést a fegyelem meg­szegőinek. Ehhez az utolsó mondathoz azután többen is tettek megjegyzést. Az első hozzászólók az is­kola sporteredményeiről, a diákotthon csinosításáról, — magnók és lábtörlők beszer­zésének szükségességéről, a tévénézésre szánt idő meg­hosszabbításáról beszéltek. Szóba került, hogy jobban meg Kellene ismerkedni a gé­pekkel a termelő üzemekben, s szakkört is szívesen alakí­tanának ebből a célból. Ügy tűnt. hogy nem is lesz több felszólalás és a diák­parlament alig órányi ta­nácskozás után befejezi ülé­sét. Ekkor az egyik Küldött, utalva a KISZ-titkár beszá­molójának utolsó szavaira, mintegy mellékesen megje­gyezte, hogy a nevelőtestület csak a megengedett határig menjen el a büntetésben. Nagy csend támadt. Orosz Attila, a KISZ megyei bi­zottságának képviselője meg­kérdezte, hogy konkrétan mi­re gondol a felszólaló, milyen határról van szó? Az illető nem válaszolt, de másoK elmondották, hogy a tanároknak be kellene szün­tetni a testi fenyítést. Az igazgató ismét biztosí­totta a küldötteket, hogy nyu­godtan mondják el a vélemé­nyüket, semmi bántódásuk nem lesz. A hangulat kissé feloldó­dott. Űjabb küldötteK kértek szót. Panaszkodtak, hogy a gyakorlatokon a tanárok nem magyarázzák el rendesen a tananyagot, — a kérdésekre gyakran azt válaszolják : „Ta­nuld meg a könyvből!” Álta­lában több megértést kértek a tanároktól. Felmerült, hogy inkább a kimenő, vagy a ha­zautazás megvonásával bün­tessenek, az eddig alkalma­zott békaügetés helyett. Az igazgató részletesen vá­laszolt a javaslatokra. Töb­bek között elmondotta, hogy szigorúbban fogják ellenőriz­ni, hogy a tanárok megfele­lően elmagyarázzák a tan­anyagot, és válaszoljanak a tanulók kérdéseire. Megszün­tetik a békaügetést és szigo­rúan felelősségre vonják a testi fenyítést alkalmazó pe­dagógusokat, * Helyenként ny omasztó han­gulatú, félmondatoKkal, cél­zásokkal, — elhallgatásokkal terheg diákparlamenti ülést tartottak tegnap a kunhe- gyesi mezőgazdasági szakis­kolában. Szokatlan ma már a diákparlamenteken, hogy az igazgatónaK többször is azzal kell biztatni a tanuló­kat. hogy semmi bajuk sem lesz, ha bírálnak, s még utó­lag is biztosítani kell őket, hogy az elmondottakért sen­kinek sem lesz bántódása. A felszólalásokban nagyon óva­tosan és olykor diplomatiku­san elmondott visszásságon meghallgatása után azonban ezen nem is lehet csodál­kozni. ■ Természetesen ezen a ta­nácskozáson is volt szó haté­kony diákönkormányzatról, szocialista tanár—diák viszo­nyáról. A diákparlament ülé­se azonban egészében azt bi­zonyította, hogy mindezektől még meglehetősen messze vannak a kunhegyesi mező- gazdasági szakiskolában. B. A. —, hogy az elvek és tettek eszményi egységét tekintve irodalmunkban senki sem állítható mellé, akkor nem­csak arra gondolunk, hogy elveiért végülís életét áldoz­ta. Háborúkban, forradal­makban másak is hailtak már meg hősökként. Talán még az eszméit megpecsé­telő halálnál is csodálatra­méltóbb, hogy békés min­dennapjaiban követni tudta a Ha férfi vagy önmaga fo­galmazta erkölcsi parancsát. Amilyen könyörtelen volt saját magával szemben, annyira az elvek embere­ként állt helyt nemcsak a hatalommal, a kiváltságo­sokkal szemben, hanem ba­rátai között is. Az alakos­kodást, a cél szentesíti az eszköz okoskodást, a sima mosolyú taktikázást meg­vetette. Elvei- kimondására mindenkivel szemben kény­szert érzett. Ha ezek az elvek paran­csolták, összeveszett Tompa Mihállyal, barátjával és köl­tőtársával, megszakította Jókaihoz fűződő meleg ba­rátságát. megtámadta (1848- ban) Vörösmartyt, atyai jó­tevőjét. összeütközött Szé­chenyivel. Kossuthtal. a szabadságharc több kiváló tábornokával. A szelid Arany Jánoson és a rajongásig szeretett Bem tábornokon kívül aligha tudnánk olyan nevet említeni, a reform­kor és a forradalom nagy­jai közül, akivel ne lettek volna kisebb-nagyobb ösz- szpr-sapásai. Ha a Hazánk című győri lapnak különben igen derék szerkesztője, Kovács Pál a költő Üti leveleiből kihagyott néhány megcsipkedett ne­vet, Petőfi így kezdte dor­gáló levelét: „Édes Palim... Kaptam leveled, s többek között azt a tanulságot merí­tettem belőle, hogy kisebb- nágyobb mértékben minden szerkesztő gyáva. Ebadta...” Ne gondoljuk azonban, hogy az elvi könyörtelenség valamiféle rideg emberré tette volna a költőt. Éppen nem! Ismerős a történelem­ből az a fajta megszállott, aki körül megdermed még a levegő is. aki gyengeségnek érzi a mosolyt és bűnnek a szeretetet, aki szemrebbenés nélkül áldozza fel emberi mivoltát elveiért (roszul fel­fogott elveiért). Petőfi tá­volról sem emlékeztet rájuk. Jó emberei között maga volt a szeretet reméltóság, a derű és önzetlenség, a hű­ség és az odaadás. Erre is hozhatunk példát, épp abból az esztendőből, amelyből kissé kitekintettünk a költő jellemrajza kedvéért — 1847 januárjában tűnt fel Arany János, pályadíjat nyert Toldijával. Petőfi „egy ülőhelyében” olvasta el a nagyszerű költeményt és azonnal versben üdvözölte pályatársát. De hogy Petőfi mennyire nem volt az elvek és esz­mék érzelemnélküli fanati­kusa azt nersze legközelebb­ről m*«i«c«8k szerelmi re- eénve mutatia. S ezz^I a iellemfpi/ról vissza is tér­hetünk az életrajzra. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom