Szolnok Megyei Néplap, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-15 / 244. szám

1972. október 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Régészeti korok, társadalmak, világképek... Régészeti kiállításokkal az utóbbi tíz évben ritkán találkozhatott a közönség. Ennek oka részben az, hogy egy-egy fel­tárás, illetve a feldolgozás hosszabb időt vesz igénybe. A Damjanich és néhány vidéki múzeum helytörténeti anyaga mel­lett bemutatott újszerzeményi kiállítások — szép sírleletek, használati eszközök, edények — nemigen győzték meg a láto­gatókat a régészet tulajdonképpeni lénye­géről. Az archeológia nem csupán kincs­keresés (nemcsak aranytárgyakat értünk ezen), hanem speciális forrásanyagával hasonló társadalmi-gazdasági összefüggé­sek megállapítására törekszik, mint a történettudomány. Különösen nagyjelentőségű a régészet szerepe arra az időszakra vonatkozóan, amelyből egyáltalán nem, vagy csak hiá­nyos írott forrásokkal rendelkezünk. A történelemírás jelenlététől viszont a ré­gészeti feltárások hitelesítik, vagy cáfol­hatják az írott forrásokat. Gondoljunk csak arra, milyen hitelességet kölcsönzött Homérosz adatainak az a tény, mikor Heinrich Schliemann az 1870-es évek ele­jén az Odüsszea alapján megtalálta és feltárta az ókori Tróját. Az ásatásokból előkerülő anyag elemzése, sokoldalú vizs­gálata tehát olyan következtetésekre ad lehetőséget, amelyből feltételezhető az érintett lakosság gazdasági-társadalmi fejlettsége, vallási hiedelemvilága. Kísérjük végig néhány megyénkből vett példán, hogy a különböző korsza­kokra vonatkozó ásatások tárgyi anyagá­ból hogyan tükröződhetnek ezek az ösz- szefüggések. Az újkőkorszakban a lelet­anyag a tartós települések elterjedésére utal. Az előkerült magvak, állatcsontok (sertés, juh, kecske, szarvasmarha) mu­tatják, hogy ebben az időszakban a vadá­szat mellett már jelentős szerepet kapott a földművelés, állattenyésztés. A hosz- szabb helyhezkötöttség szükségessé tette az élelem tárolását, amelyet nagyméretű magtároló edények, a korábbi fa, — esantkupáknál, tálaknál könnyebben elő­állítható, de nyugodtabb életkörülménye­ket kívánó agyagedények jeleznek. Kiala­kul a szövés-fonás mestersége, amelynek a korábbi helyváltoztató, vadászó nép­csoportoknál nem volt meg a feltétele. Míg az őskőkorban a hitvilág a vadá­szattal, halászattal volt kapcsolatos, ad­dig az újkőkorszak megváltozott élet­módja a termékenységhez kötődő új is­teneket választott. A termés, a természet periodikus megújulásának, újraszületé- sének eredménye. Az embert körülvevő, megélhetését jelentő búza, gyümölcs, há­ziállat hasonló fejlődési körforgáson megy keresztül, mint ő maga. Istenfogalma te­hát a termékenységet, születést szimboli­záló, hangsúlyozott nemi jelleggel formá­zott Vénus szobrokban ölt testet. A társadalom szerkezetét, valamely korszak népének egymás fölé vagy alá­rendeltségét jól mutatják a feltárt tele­pülések, illetve sírleletek. A bronzkor lakóházai között a nagyobb, a gazdagabb eszköz, — edény lelettel rendelkező; bi­zonyára nemcsak gazdája előnyös vagyoni helyzetét, de pozícióját is jelöli. Ugyan­így a sírokban elhelyezett használati cikkek,' ékszerek, fegyverek is viselőjé­nek kivételes szerepét mutatják. Ugyan­csak a bronzkor leletanyagában mutatko­zik általános érvénnyel a lónak. mint háziasított állatnak a jelenléte. Vizsgála­tok bizonyítják, hogy akkor még nem iga­vonóként használták, hanem hátas állat­ként. Feltehetően nagy szerepet játszott a közlekedésben, üzenetváltásban. Ugyan­úgy, mint a teherszállításnál a rézkor nagy találmánya, a szekér felfedezése. Sorolhatnánk még számtalan érdekes példát arra vonatkozóan, hogy a leletek hogyan utalnak valamely korszak társa­dalmára, hitvilágára, hogyan bizonyítják valamely népcsoport fejlődési fokát A Damjanich Múzeum kiállítása, amelyet Stanczik Ilona és dr. Selmeczi László rendezett, ezt kívánja bizonyítani jórészt megyénkben feltárt ásatások anyagának felhasználásával. Munkájuk érdeme a fi­gyelemre méltó szándék mellett még az is, hogy a korszakok jelölésénél minden esetben felhívták a figyelmet az időben párhuzamos, de fejlettebb kultúrák jelen­létére. (Például vaskor — ókori Róma.) Reméljük a jelenlegi kiállítás és az ezt követő, kisebb témákat kibontó sorozat után tisztábban áll majd előttünk, a vall­juk be, oly sokunk számára „misztikus” régészet. Egri Mária TÍ ESZ-vezetőknek Pályázati felhívás Ä Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a Köz­ponti Sajtószolgálat szerkesztősége pályázatot hirdet a me­zőgazdasági termelőszövetkezetek vezetői részére. A pályá­zat célja, hogy az MSZMP Központi Bizottsága, valamint a kormány 1971. évi decemberi határozatainak sikeres vég­rehajtása érdekében feltárjuk, és minél szélesebb körben közkinccsé tegyük a mezőgazdasági szövetkezetek vezetői­nek az üzem- és munkaszervezésben, a közös gazdaságok vezetésében, a szövetkezeti munkaverseny és a szocialista brigádmozgalom irányításában szerzett legjobb gyakorlati tapasztalatait, eredményesen alkalmazott munkamódszereit. Ezért felhívással fordulunk a mezőgazdasági szövetke­zetek vezetőihez — tsz-elnökökhöz, elnökhelyettesekhez, párttitkárokhoz, főagronómusokhoz, főmérnökökhöz és üzem- ágvezetőkhöz —, hogy a pályázat keretében írják meg azo­kat a személyes tapasztalataikat, gyakorlatban jól bevált, konkrét esetekkel, példákkal illusztrált vezetési módszerei­ket, amelyek megfelelő módosítással más közös gazdasá­gokban is alkalmazhatók. A pályázat lebonyolítása és feltételei: 1. A pályázatot két kategóriában hirdetjük meg: a) a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek vezetői, b) az átlagos vagy annál jobb körülmények között gaz­dálkodó közös gazdaságok vezetői részére. 2. A pályázatra beérkező írásók értékelése két szakasz­ban történik: a) Első szakaszban minden megyében külön-külön a megyei lap szerkesztősége mellett alakult zsűri bírálja el a beküldött írásokat, és azok közül a legjobbnak minősített 4—5 írást továbbítja az országos bíráló bizottságnak. b) Második szakaszban a megyei bíráló bizottságok által beküldött írásokat a TOT és a Központi Sajtószolgá­lat által alakított országos zsűri bírálja el, s közülük vá­lasztja ki a díjazásra, illetve országos közlésre alkalma­sakat. 3. Pálydíjak szövetkezeti kategóriánként külön-külön: újdonságok a tv műhelyeiben Napjaink és a közelmúlt legkiválóbb szerzői művei nyomán készülnek tv-játé- kok, feldolgozások; Örkény István 60. születésnapja al­kalmából „Az ember meleg­ségre vágyik” címmel készült válogatás. Heltai Jenő „Family hotel” és „VII. Emánuel kora” című művei nyomán Kétrészes tv- adaptációt készitettek Hor­váth Ádám rendezésében. Kahána Mózes „Tisztesség, becsület” című játéka sajátos korrajzot ad a hegyek közé ékelt moldvai vidék népének küzde^nes életéről. — Tabi László „Fortélyos asszonyok”- ja három tanulságos mese ar ról, hogyan bánnak el a talá- léKony asszonyok a könnyen becsapható férfiakkaL Az „Olvasta-e” sorozatban hamarosan láthatják a nézők Mikszáth Kálmán „Mégis tá- lentum Kiszlich” c. novellájá­nak feldolgozását. Szakonyi Károly „ítéletnapig” c. játé­ka két egymásra utalt em­ber mindennapjait ábrázolja groteszk, tragikomikus for­mában. ÜÍHC&et éiá Keddi lapszámunkban ad­tuk hírül, hogy a baranyai Gerencsér Sebestyén fazekas pályázaton ifjú Szabó Mi­hály karcagi népi iparmű­vész, ifjú népművész meg­kapta az emlékdíjat. Jó tíz évvel ezelőtt kell kezdenünk. A négy Szabó­testvér egyike, Mihály, ap­juk mesterségéhez pártol. Id. Szabó Mihály, a Nép­művészet Mestere, akkortájt még Kántor Sándorral dol­gozik együtt. A fiú a két nagy fazekas egyéniség bűv­körébe kerül. Édesapja ta­ni tgatja: 1966-ban már népi iparművész, néhány évvel később pedig már ifjú nép­művész. Néhány közös tárlat után 1971-ben a KISZ Központi Művészegyüttes székházában önálló kiállítást rendez. De ezt megelőzően a Ge­rencsér Sebestyén pályáza­ton — 1968-ban — második díjat nyert Munkáival a debreceni, a tiszafüredi és a mezőcsáti Eazekas hagyományokat ápolja. Az agyag nagy mes­terei tanítása nyomán for­málódik korongján, de vá­laszt keres és ad arra a kér­désre is, amelyet Domanov- szky György így tett fel: vajon a fiatal fazeka­sok hoznak-e valami újat, valami olyat, amit nem apáiktól, mestereiktől tanul­tak?” Ifjú Szabó Mihály már a maga útját járja, saját mű­vészi elképzeléseit valósítja meg, egyre markánsabbá, sa­játságosabbá, a nevével ösz- szefogottabbá válnak mun­kái. Zsúfolt éve volt. Volt? Van. Egyszerre két budapes­ti kiállítás, Münchenben be­mutató, az olimpia idején, — és a rangos Gerencsér Sebestyén pályázat, Sikló­son. Erre az alkalomra 60 ern­es átmérőjű, Debrecen kör­nyéki motívumokkal gazda­gon díszített, hatalmas tá­lat készített, és egy csaknem méteres nagyságú vörös alaptónusú bütyköst (Ké­pünkön ez látható). Már, már elhangzik a műhelyben a kikerülhetetlen kérdés: további művészi ter­vei, amikor a XVII. század­ból származó gyönyörű tá­lak, korsók fényképeit teszi elém a fiatal népművész édesapja, tanítómestere. A csaknem 300 éves cse­repek valahol Borsodban kerültek elő, a középtiszai tájegységhez tartoznak, ifj. Szabó Mihály ezeket a for­mákat, motivációkat szeret­né továbbfejlesztve ápolni. Szép terv, nagy terv, — fiatal tehetséghez méltó. ☆ Nem lehet újra és újra végig nem lapozni az V. Országos Gerencsér Sebes­tyén Fazekaspályázat 34 ol­dalas, gyönyörű albumát. A nehéz, hófehér papíron élnek a szebbnél szebb nép- művészeti tárgyak. A ren­dezők — többiek között a Baranya megyei Tanács Mű­velődésügyi Osztálya, és a Népi Iparművészeti Tanács — láthatóan mindent meg­tettek, hogy a pályázat kül­sőségeiben is jól reprezen­tálja népi iparművészetünk jelességét. De lapozzunk csak újra a katalógusban! Érdekes té­nyekre és összefüggésekre lelhetünk. A pályázaton résztvevő harminc népművész és népi iparművész közül tizennyolc Szolnok megyei. Igaz, már nem mindegyi­kőjük él a megyében de egytől egyig e táj indította, avatta művésszé őket: ifjú Fazekas Lajos (Nádudvar) Mezőtúron is tanult, Kiss Andrea (Budapest) Jakucs Imre bácsi tanítványa volt. Pozsár Lajos (Kaposvár) Kántor Sándort tartja mes­terének, Szabó Kinga (Bu­dapest) Mezőtúron dolgozott. Eddig ötször rendezték meg a Gerencsér Sebestyén iazekaspályázatot A megosztva kiadott 13 díj közül 1966-ban 8-at a szű- fcebb hazánkhoz kötődött fa­zekasok nyertek; 1967-ben 10 díjat hoztak el Baranyá­ból; 1968-ban ugyancsak 10- et; 1970-ben 5-öt; a jelen­legi siklósi kiállításról pedig 3 díjat, illetve emlékdíjat kaptak a megyében élő, vagy itt tanult, e tájtól ih­letett népművészek, népi iparművészek. Beszédes számok! Példáz­zák azt is, hogy Baranyában milyen tekintélyük lehet ti- szatáji pátriánk népművé­szeinek. S itthon? Igazságtalan lenne sarkos, ellentétes pár­huzamot vonni, — bezzeg máshol, jelszóval — hiszen fazekasaink munkáját a Kunságban is tisztelet öve­zi. Legfeljebb — és ez nem kevés! — arról van szó, hogy az eddigieknél jelentősebb kiállítási fórumokat kellene számukra megnyitni. Szolnok megyének a ma­gyar fazekasművészet leg­erőteljesebb és legrangosabb pártfogójának kellene len­nie! E vidéken virágzik leg­jobban még ma is a közép­tiszai fazekas tájhagyomány. Nekünk miért nincs a Gerencsér Sebestyén pályá­zathoz hasonló reprezentatív fazekas seregszemlénk. A hagyomány ápolására, saját gyönyörűségünkre. Elkéstünk volna egy, ta­lán Badár Balázs nevét vi­selő országos pályázat és szemle meghirdetésével? Jó terv volt, hogy a szol­noki Tiszaligetben felépül néhány kunház, ahol e táj fazekas művészetének ál­landó kiállítása is hajlékot kapott volna. Ezelőtt jó öt-hat évvel jelentettük be ország-világ­nak a .Kossuth rádióban, — hogy hozzáfogunk a kunhá­zak felépítéséhez. Fazekas múzeum-e már a mezőtúri Badár-ház? Finta Sándor mondta: „kincs van a kunsági agyag­ban, olyan kincs, hogy se­hol máshol.. Elégszer megmutatjuk ezt a formákká, színekbe álmo­dott kincset önmagunknak? Jóllehet, a nagyvilág töb­bet tudhat az agyag kunsági művészeiről, mint a ringató bölcső, — a felnövekvő nem­zedékek sora. Kincset érő kezek dolgoz^ nak nálunk, nagy öreg­jeink vannak, és nagy ígé­reteink: ifj. Szabó Mihály és ifj. Rusói István Karca­gon, Szűcs Imre Füreden és a túriak: Kósa Klára, Gon- da István, ... sorolhatnánk— Gondoljuk meg, mit tehe­tünk ... Tiszai Lajos 1 db I. dij 7000 Ft 2 db II. díj egyenként 5000 Ft 3 db III. díj egyenként 4000 Ft 4 db IV. díj egyenként 3000 Ft A helyezésnek megfelelő pályadíjon túl a szerzőket megilleti & megyei lapokban való közlésért a Központi Saj­tószolgálattól járó egyszeri honorárium is. A pályadíjakat nem nyert, de a sajtóban közölt írások szerzőit ugyancsak honorárium illeti meg. 4. A pályázatra küldött írások kívánatos terjedelme 6—8 ritkán gépelt oldal. Az írásokat 3 példányban kérjük beküldeni. 5. A pályázatra benevezett írások beküldésének határ­ideje: 1972. december 1. 6. A cikkpályázat nyílt, a beküldött Íráson fel kell tün­tetni a szerző nevét, beosztását, pontos lakcímét, a szövet­kezet megnevezését és telephelyét. 7. A pályaműveket az alábbi címre kérjük beküldeni • Szolnok megyei Néplap szerkesztősége, Szolnok, Kossuth tér, irodaház. 8. A pályázat eredményhirdetésére és a pályadíjak át­adására tegkésőbb 1973. január 15-én Budapesten kerül sor. 9. A borítékra kérjük ráírni: Pályázati felhívás. Termelőszövetkezetek Központi Sajtószolgálat Országos Tanácsa .... . Szerkesztősége TháJia és Euterpé „örömére" Színházi évad, hangversenysorozatok Törökszentmiklóson Törökszentmiklósim teg­nap este tartották a „szín­házi évad” megnyitóját. Az Állami Déryné Színház Au- ber vígoperáját, a Fra Dia- volót mutatta be a művelő­dési otthon színháztermében. A Déryné Színház nyolc előadásból álló sorozatára kerül sor ebben a művelő­dési évben, és már eddig csak a tsz-ek, vállalatok kétszáharminc bérletet vá­sároltak szocialista brigád­tagjaik részére, és igen szép számmal vannak az egyéni bérlettulajdonosok is. Külön ifjúsági bérletet is kibocsájtott a központ középfokú iskolák tanulói részére. Eddig háromszáz­húsz középiskolás váltott bérletet. De nem csak Thália, ha­nem Euterpé, a zene mú­zsája is örvendhet a tö­rökszentmiklósi tervek lát­tán. Az ősz folyamán két zenei sorozat indul: az egyik a szolnoki szimfonikusok és a városi zeneiskola tanárai­nak összefogásával, amely­nek nyitó hangversenye holnap este lesz, amikor a szolnokiak a klasszikus ze­ne remekeiből adnak ízelí­tőt, megszólaltatják többek között Beethoven VII, szimfóniáját is. A másik zenei sorozat mintegy az utat kívánja egyengetni a komolyzenéhez. Ismerkedés a kórusművészettel címmel a Budapesti Leánykórus ad hengversenyt, majd a ba­rokk zene életével ismer­kedhetnek a sorozat hallga­tói. Ezen tű] opera kereszt- metszet és világjáró művé­szek estje szerepel a bér­leti hangversenysorozatban. S ami a hét vége eseménye­it illeti: a művelődési köz­pont emeleti termében ama­tőr képzőművészek kiállítá­sa várja • látogatókat, Jó hír Túrkevéről Tovább bővül, gazdagodik a művészetbarátok városi klubjának tevékenysége. A képzőművészet, az irodalom barátaiból legújabban irodal­mi színpad alakút, amelyik — minthogy ebben az évszak­ban született — az ősz nevet kapta. Holnap Garai Gábor Rapszódia az elragadtatásról című irodalmi játékával mu- tatKoznak be. A klub képző­művész tagiainak munkáiból pedig október 22-én kiállítás nyílik, immár a második, a klub életében. És még ugyan­csak októberban a kör rende­zésében Finta Sámuel szob­rász — a híres Finta Sándor öccse — tárlatát rendezik meg a múzeumban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom