Szolnok Megyei Néplap, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-13 / 216. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. szeptember 13. r r Űrhajós—inkognitóban Megjelent a Nemzetközi Szemle szeptemberi száma A legújabb szám igen sok cikk és dokumentum közlésével járul hozzá a nemzetközi helyzet úgynevezett „kenyes kérdéseinek” elvi jelentőségű probléAiáinak tisztázásához. Elsősorban a nemzetközi munkásmozgalommal foglalkozó, valamint a „Nacionalizmus és osztály- harc cím alatt összegyűjtött cikkcsoportra gondolunk. Az előbbiben a Román Kommunista Párt országos konferenciájáról közölnek beszámolót, arról a konfe- renciáról, amelyet maguk a RKP vezetői „sok kongresz- szusnál fontosabb” eseményként jellemeztek. Ugyancsak jelentős az Izraeli KP kongresszusáról készült beszá - móló. E rovatban szerepel a francia baloldal két legnagyobb Pártjának, a kommunistáknak és a szociáldemokratáknak közös kormány- programjáról készült ismertető ég elemzés első része, a második részt a folyóirat következő számában közli. A nacionalizmus és osztályharc kérdéséről közölt elvi cikk mellett különös figyelmet érdemel a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének új. terjedelmes, elvi állásfoglalásokat tartalmazó határozata, „A nacionalizmus az ellenforradalmi erők ideológiája” címmel, amelyet a folyóirat teljes szövegében ismertet, s a hozzá fűződő jugoszláv sajtóvisszhangból is szemelvényeket közöl. A folyóirat két fontos dokumentum-gyűjteményt hoz: az egyiket a két Korea közti megegyezés dokumentumairól, s Kim Ir-Szennek ezzel kapcsolatos interjújából, amelyet amerikai újságíróknak adott, a két ellentétes társadalmi berendezésű ország egyesítésének lehetőségiéről. A másik dokumentum-sorozat a vietnami nép elleni irtóháborúban alkalmazott fegyverfajtákat, az „esőcsinálás” technikáját ismerteti, tudósok, szakemberek tollából. Az UNCTAD nemrég lezajlott III. konferenciájáról e tanácskozás résztvevője, Nyerges János számol be. A „Kairói változások” hátteréről szóló kérdésre ad választ Aczél Endre. A Nemzetközi Könyvszemle rovatban a világháború előtti német antiszemitizmusról szóló könyvek ismertetése, valamint az Ifjúsági Kiadó nemzetközi könyvsorozatának méltatása egészíti ki a folyóirat cikkeinek sorát Kiállítás Szolnokon Kun István festményei az Aba-Novák teremben Szászfenesen született 1908- ban. Kolozsvárott kezdte, Nagybányán folytatta és végül Budapesten, Rudnay Gyula tanítványaként fejezte be festészeti tanulmányait. Kolozsvárott, Pécsett, Budapesten és Baján volt önálló kiállítása. Több külföldi tárlaton szerepelt képeivel. Számos alkotását megvásárolta a magyar állam és a Magyar Nemzeti Galéria. Rudnay Gyula és a város meghívására 1946- ban Bajára költözött, azóta is ott él és dolgozik. A Képcsarnok Vállalat szolnoki Aba-Novák termében holnap délután 5 órakor nyílik meg Kun István kiállítása. A megnyitót Horváth Ferenc, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának főelőadója tartja. Újsághír: Vitalij Sze- vgsztyjanov a Szovjetunió Hőse, a Szojuz 9 űrhajó fedélzeti mérnöke, a Szovjet Újságíró Szövetség elnökségi tagja, néhány napot ha- zánkban töltött. Nagyot dobbant a szívem az örömtől, amikor közölték, hogy megbíznak a vendég kísérésével. Hiába no, megértik ugye, egy űrhajóssal randevúzni, beszélgetni, utazni, programot szervezni nem köznapi dolog. Sze- vasztyjanovot várjuk, aki annak idején, 1970 júniusában Adrian Nyikolajevvel (Tyereskova férjével) 18 napot, azaz 424 órát töltött a világűrben. Most saját kocsiján, a feleségével indult el Moszkvából, turista útra. Átutazott Lengyelországon, az NDK-n és Csehszlovákián. Hogy pontosan mikor érkezik, nem tudjuk. Annyit tudunk csak, hogy fehér Volgával jön. És egy szerény kérése előzi meg: ő most a szabadságát tölti, ne fáradjunk vele, majd elboldogul... Maradhat-e azonban egy űrhajós-világhíresség a magyarok hagyományos vendégszeretete mellett inkognitóban? Vasárnap délben megjelenik a fehér Volga a határon. Az átkelő-ponton a Magyar Újságírószövetség képviselője, tolmácsa várja a vendéget. Az átkelőhely parancsnoka parkírozó helyet biztosított a kocsinak, mert nagy a forgalom. Kezében nagy csokor szekfű Sze- vasztyjanov feleségének, Aljának. Párszavas köszöntő, s a jókívánság: érezzék magukat otthon mi nálunk. Ellátás a világűrben Vacsora az Intercontinentalban. vasárnap este. Zsúfolt étterem, sok külföldi vendég, halk zene. Vitalij Ivanovics sötét ruhában, zakóján a Szovjetunió Hőse aranycsillaga. A felesége halványkékben. Kedves pohárköszöntők. amire a vendég a következőképpen válaszol. — Köszönöm szépen. Kedves egészségükre! Szinte egyszerre kérdezzük, honnan a nyelvismeret? Aki nem hazánkfia, de ki tudja mondani, ^ hogy „kedves egészségükre”, az már koccintott valahol honfitársainkkal. _ Jártam már Magyarországon, — magyarázza Sze- vasztyjanov. — tíz esztendővel ezelőtt, egyetemi hallgatók csoportjával. Emlékezetes, szép ut volt. Egy későbbi emléket is idéz: — Amikor visszatértünk a világűrből, Moszkvában a Kreml-beli fogadáson ott volt Németh Károly elvtars is. Magyar pártmunkásküldöttséget vezetett Moszkvába. Átadta nekünk a Budapest felszabadulásának 25. évfordulójára készített arany emlékplakettet... nagyon meghatott ez a figyelmesseg. De legalább annyira buszke voltam, hogy ezt is magyarul köszönhettem meg. Hozzák az ételt. _ Vitalij Ivanovics, — é rdeklődöm — milyen volt az ellátás a világűrben? _Tartósított ételeket vittünk magunkkal. Borscsot, scsit, húsos derelyét, tubusban kávét, kakaót és hűsítő italokat... M eglepetés Hirtelen elhallgat a zenekar. Várakozásteli csend. A szakszofonos arca ünnepélyes, ahogy a közönség fele fordul: _Hölgyeim és uraim, engedjék meg. hogy mindany- nyiunk nevében szeretettel üdvözöljem a körünkben tartózkodó Vitalij Szevaszty- janov szovjet űrhajóst! V italij Ivanovics zavartan feláll és mosolyog. Az asztaloktól szintén felállnak a vendégek: angolok, belgák, japánok, németek és hosszan tapsolnak. A zenekar pedig rázendít az ismerős dalra, az űrhajósok kedves slágerére, amelyet még Jurij Gagarin kezdett énekelni a világűrben: „Szeretlek Téged, élet...” Kic§i a világ Városnézés. Hősök tere, Margit-sziget, Gellért-hegy. Vitalij Ivanovics útközben igen pontosan sorolja a városrészeket... „Itt a körút, most a Duna következik. Ez már Buda...” A Halászbástyán, séta közben egyenruhás szovjet tá- homokkal találkozunk. Az űrhajós hozzálép. lelkesen üdvözli, mint régi ismerőst szokás. Megölelik egymást Kiderül, hogy a Krasznaja Zvezda szovjet katonai lap főszerkesztőjével találkoztunk, aki most a Néphadsereg hetilap vendégeként tartózkodik Magyarországon. A beszélgetés után arról érdeklődöm Szevasztyjanov elvtárstól, hogy mérnök létére, hogyan került kapcsolatba az újságírással? Fent a világűrben készítettem először riportokat, magnetofon-feljegyzéseket. Azóta pedig rendszeresen írok az űrrepülés kérdéseiről a szaklapokban, folyóiratokban. n E rí a pa§zf al átok Ellátogat a vendég a Nemzetközi Újságíró Iskolára. Bengáliai fiatalok tanulnak most itt. Nagy tisztelettel fogadják az űrhajóst. Belép a társalgóba, mindenkivel kezet fog. A távoli földrészről jött kollégák élnek az alkalommal, szinte ontják a kérdéseket: — Mi volt a páros űrrepülésük célja? — Munkarepülés volt. A Szojuz—9-el az űrben hosz- szabb ideig tartózkodó orbi- tális állomások létrehozásával kapcsolatos kísérleteket végeztünk. — Milyenek voltak a kísérletek? — Az űrállomáson sokiráMint a világ minden nagyvárosának, a svéd fővárosnak is nagy gondjai vannak: nincs már hely építkezésre, nincs elegendő park és jó levegő, szűkek az utcák a forgalom számára. Mint a világ minden fővárosában, a svéd fővárosban is egyre újabb és újabb tervek születnek e problémák megoldására. A sokféle terv között van egy rendkívül merész elképzelés. A terv szerint Stockholm belvárosát egy óriási parkká építenék át, s az emberek nyú műszaki- és tudományos munkát folytattunk. Ezek közé tartozott a tájékozódás, a manőverezés, a • berendezések próbája, koz- movíziós adások biztosítása, földrajzi, meteorológiai megfigyelések és így tovább. — És biológiai is? — Igen. Orvos-biológiai szempontból az volt a megfigyelés tárgya, hogy emberi szervezet miként viseli el a tartós súlytalanság állapotát és a világűrben hosszabb időn át végzett munkát. — Hogyan sikerült elviselni a súlytalanságot? — Könnyebben megszoktuk. mint visszatérésünk alkalmával a földi viszonyokat. — A felesége nehezen viselte-e el az izgalmakat? — Elég nehezen. Tyeres- kovával együtt várták a híreket. Tíz-tizenkét nap után már nagyon kifáradtak. Amikor földet értünk, és az elgémberedett lábaink még nem engedelmeskedtek, telefonon már beszélhettünk szeretteinkkel. Földi visioniok Búcsúzunk. A vendégek reggel indulnak tovább. Jugoszlávián át Bulgáriába. Este még vásároltak: szőttes térítőkét a családnak és a rokonoknak, ingeket Vitalij- nak, babát a kislányuknak Natasának. — Kilenc éves a lányunk, — mondja Álja és sóhajt, hogy nem hozhatták magukkal. — Kezdődik az iskola, s neki is kötelezettségei vannak. Reggel feltankoljuk a fehér Volgát, s elindulunk a Soroksári úton. Szörnyű forgalom, tülekedés, dugók a kereszteződésekben. Nos, kedves Vitalij, értem már, hogy a súlytalanság állapota után miért oly nehéz megszokni a földi viszonyokat... Hegedűs Ferenc nem kirándulnak, hanem „berándulnak” majd oda. Az ékszerdobozhoz hasonló óváros maradna csak meg, továbbá a múzeumok, amelyek látogatása ugyancsak hozzátartozik az emberek kikapcsolódási igényéhez. E park körül helyeznék el az ünnepségek, sport- és kulturális események rendezésére alkalmas építményeket. A város maga lakatlan lenne: a lakások, forgalom, munkahelyek mind a város köré építendő elővárosokban kapnak elhelyezést A stockholmi merész elképzelés KÉPERNYŐJE ELŐTT Számunkra, tévénézők számára a mostani olimpia jelentette a legtöbbet. Magyarázatául csupán annyit, hogy az előző játékok közvetítéseihez is viszonyítva: a televíziótól most kaptuk a legtöbbet. Úgyszólván minden jelentősebb eseményen jelen voltunk. Nem tudom, hány műsorórát tett ki a tévések maratoni „futása”, de tény, hogy lényeges mozzanatról sohasem maradtak le, és az olimpiai események izgalmában mindig részesítettek bennünket. A közvetítések során úgy tűnhetett, mintha egy hatalmas, több napra tervezett modem dráma jelenetei peregnének a képernyőn: formabontó drámáé, hiszen a múlt és a jelen képei az olimpiai stúdió vezérletére szabadon keveredtek, akár csak egy időbontó, különböző idősíkokkal operáló színpadi alkotásban. A különböző színhelyekről párhuzamosan érkező képek továbbítása révén pedig ritka élmények lehetőségét kínálták a közvetítések. Ami egyszerűen fizikai képtelenség: egyszerre voltunk ott több esemény színhelyén. Csak egyetlen példát a vasárnap esti döntők közvetíté- sébőL A tévé jóvoltából lehetőségünk nyílott, hogy egyszerre szurkoljunk Orbán győzelmének és a magyar labdarúgók sikerének. (Más kérdés, hogy ezúttal a magyarok küzdelmét nem koronázta siker.) A kamerák segítségével tehát megadatott a nézőknek a több színhelyen egyidőben való jelenlét, már-már földöntúli öröme. A televízió sokat vállalt a mostani olimpián. És amit vállalt, többnyire jól is teljesítette. Rájuk nem panaszkodhatunk. Tévéseink, az olimpia müncheni stúdiójának munkatársai — ha volna ilyen — akkor aranyérmet érdemelnének. Az elmúlt hét műsorából az „egyéb” programok közül egy tévéjátékot és egy do- kumentumíilmet emelhetünk ki. Nazdar Tudományos ülésszak A közép-keleti európai parasztmozgalmak Kedden a Magyar Tudományos Akadémián — négy napos programmal — nemzetközi tudományos ülésszak kezdődött, amelynek témája a XVI—XVII. századi Közép-Kelet európai parasztmozgalmak története. Az esemény, amelynek rendezője az MTA történettudományi intézete és a Magyar Történelmi Társulat, a Dózsa jubileumi év országos ünnepség-sorozatának mintegy záróakkordja. Európai országokból 50 neves tudóst hívtak meg, körülbelül ugyancsak félszáz magyar szakember tart előadásokat, s a hazai tudományos élet képviselőivel együtt több száz résztvevője van a tanácskozásnak. Az első plenáris ülésen Pach Zsigmond Pál akadémikus, a Történettudományi Intézet igazgatója köszöntötte a részvevőket, majd Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Dózsa emlék- bizottság elnöke mondott megnyitót. Egyebek között hangsúlyozta, hogy Magyar- országon az MSZMP és az állami szervek következetesen érvényesítik azt a művelődéspolitikai alkpelvet, amely a társadalomtudományok kibontakozását igényti és segíti. Mély meggyőződéssel és felelősségérzettel tesszük ezt — mondta Kállai Gyula — hiszen a társadalomtudományok fellendülése a jelen és a jövő formálását is nagymértékben is elősegíti. Számunkra a társadalom múltjának, történetének, szerkezetének, a különböző koroknak a vizsgálata nemcsak szellemi öröm, izgalmas foglalatosság, és érdekfeszítő élmény, hanem egyben tudatos felkészülés arra. hogy megfelelő választ tudjunk adni napjainknak az új történelmi helyzetben felvetődött, sokszor bonyolult, nagy kérdéseidé ÍSi Érdekes hangzású szó, de meleg, emberi tartalmat hordoz, cseh nyelven a baráti üdvözlés kifejezése. Egykor ezzel a szóval köszöntötték a Moldva ménti kisvárosban, Tynben azokat a magyar katonákat, akik a második világháború utolsó hónapjaiban cseh földre keveredve itt verekedtek meg a német fasisztákkal és, akik — páratlan eset — díszszemlével fogadták a városba érkező felszabadító szovjet csapatot. A hősi harcok emlékére ebben az évben a cseh városban emlékművet állítottak és egy utca A csehszlovák- magyar barátság utcája szintén ezekre az időkre emlékeztet. Kik is voltak ezek a katonák, hogyan történhetett az önmagában is érdekes eset, és milyen nyomai maradtak hz egykor történteknek, Wiedermann Károly rendező ezekre a kérdésekre kereste a választ dokumentumfilmjében. Nyomozása eredménnyel járt és mi nézők Rióban törénelmi felfedezéssel lettünk gazdagabbak. Bár igaz, eredményét talán kissé vontatottabban tálalta a képernyőn, a film szívverése lassúbbnak tűnt a normálisnál. Érdekességén túl a film szép dokumentuma az internacionalizmus szellemének, a népek közötti testvériség eszméjének is. Halálos döíés Alfonso Sastre kitűnő író. Nem véletlen, hogy a Magyar Televízió immár harmadik művét viszi képernyőre. Ami azonban az első két alkalommal, a Szájkosár és a Hálóban című tévéjátékokban sikerült, az most elmaradt: a Halálos döfés általános emberi mondandó szempontjából nem éri el az előbbi két Sastre-mű színvonalát. A félelemtől gyötört torrero és a hideg, számító hiéna-menedzser konfliktusa túlságosan leszűkül és túlságosan sterilnek hatott a képernyőn is. Ezúttal a szerző, úgy látszik, nem szentelt kellő figyelmet és nem áldozott elegendő energiát a dráma mélyebb társadalmi hátterének és emberi viszonylatainak ábrázolására. Háttérként megelégszik a feszültségteremtő arénaháttér villogtatásával. Egyébként az efféle torreádor-téma sem túlságosan új a spanyol irodalomban. Ez persze nem zárja ki, hogy a drámának ne lehetnének kiemelkedő mozzanatai, feszültséggel leli, igazi drámai pillanatai. Rendezésében Hajdúffy Miklós ízléssel ezeket a pillanatokat aknázta ki, és két kitűnő színész játéka révén — Gábor Miklós és Harsányi Gábor — élvezetes játékot teremtett. Élvezetes, izgalmas játékot, de nem megrendítő emberi drámát! — VM —
