Szolnok Megyei Néplap, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-13 / 216. szám

1 1972. szeptember 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Országos ügy Ki látja hasznát? Óvónőképzés középfokon Nyilatkozik a tiszai ölclvári gimnázium igazgatója Megbeszéltük tehát, hogy a magyar szarvasmar­ha-tenyésztés csökkenő irányzatát meg kell fordíta­ni. Ezt a célt szolgálja a július végén nyilvánosságra kérült kormányhatározat. Ennek szellemében fejleszt­jük az állományt, külön sza­kosítjuk a gazdaságokat tej-, illetve hústermelésre. Cé­lunk, hogy fokozzuk a hazai tej- és tejtermékfogyasztást, feleslegessé tegyük a vaj­importot, viszont több mar­hahúst értékesítsünk jó áron a nyugati piacokon. A kor­mányhatározat lehetővé te­szi, hogy az eddig ráfizeté­ses vagy csupán minimális haszonnal járó szarvasmarha­tenyésztés a jövőben leg­alább annyi hasznot hozzon, mint most a sertés. Az áremelés, illetve a kü­lönböző állami juttatások százmillió forintokkal eme­lik a szarvasmarha-tenyésztő nagygazdaságok, vagy kis­emberek bevételeit. Kifize­tődő lesz tehát ezzel az üzemággal foglalkozni. De miből fizetjük ezeket a száz­milliókat? A magyar népgazdaság működésének és fejlődésé­nek arányait törvényerejű ötéves tervek írják elő. Ezekben megtervezzük az életszínvonalat; tehát a la­kossághoz jutó pénzjövedel­meket és az ezek fedezetéül szolgáló árualapokat is. A kormány úgy talált^, hogy ha a szarvasmarha-tenyésztés fellendítéséhez szükséges összeget túlnyomórészt az állami költségvetésből fe­deznék, akkor a mezőgazda- sági üzemek jövedelme meg­haladná a tervezett színvo­nalat, tehát sok áttétellel bár, de a forint szilárdsága kerülne veszélybe. Ezért úgy döntöttek, hogy a fedezet négyötöd részét a mezőgaz­daságnak saját erejéből kell kigazdálkodnia, csupán az egyötöd részt — mintegy 500 millió forintot — adja a költségvetés, az állam. A mérleg még így is a paraszt­ság javéra billen, de nem egyértelműen, és nem min­leknek. Lesznek azonban konkrétabb intézkedések is. A téeszek által fizetett SZTK járulékot például egysége­sen 10 százalékra emelik. A mesterséges termé­kenyítés és a törzskönyvezés a jövőben nem lesz ingye­nes, tehát ez a gazdaságok­nak kiadást jelent. Az idén október elsejével hét száza­lékkal felemelik a fehérje- takarmányok és 36 százalék­kal a takarmány-tejpor árát. Tíz forinttal emelkedik ' a kistenyésztőknek juttatott tápok forgalmazási költsége is. Ezek olyan tételek, ame­lyek főleg az állattenyésztés­re Vonatkoznak, tehát a meg­kapott többletbevételből va­lamit vissza kell adni. ■Mindenkit érint viszont az az intézkedés, hogy a nagy­üzemek aranykorona alapján számított földadóját 15 szá­zalékkal, a termelőszöveteze- tek jövedelemadóját 27 szá­zalékkal, a mezőgazdasági lakosság jövedelemadóját pe­dig 30 százalékkal emelik fel. Ezek lesznek a nyomós tételek, amelyek a szarvas­marha-tenyésztés fejlesztésé­re juttatott súlyos összegeket „ellentételezik”. Nem szakemberek részére ez így kevéssé érthető, pró­báljunk egyszerűbben be­szélni. A kormányhatáro­zat egyértelműen előnyös lesz azoknak az úgynevezett „gyenge” téeszeknek, ame­lyek adottságai a szarvas­marha-tenyésztésre egyéb­ként alkalmasak. Ha ugyanis ezek komolyan foglalkoznak a tenyésztés fellendítésével, akkor bevételeik lényegesen növekednek. Viszont ők gyenge termőképességű föld­jeik után adót továbbra is keveset fizetnek, tehát a ter- heknek kisebb részét viselik. Nekik tehát egyértelműen érdemes fokozni a szarvas­marha-tenyésztést. Előnyt je­lent a kormányhatározat azoknak a gazdaságoknak is, amelyeknek üresen álló fé­rőhelyeik vannak. Ök ugyan­is minden újonnan beállított tehén után 20 ezer forint tá­mogatást kapnak. jár az üszőbeállítás után a nyolcezer forint, azután pe­dig évenként minden tehén után az 1500 forint. A kis­ember is megkapja a fel­emelt árakat. Viszont mivel nála a beruházás minimális, nyugodtan számolhat az ön­költségarányos 15 százalékos tiszta haszonnal. Ez nem ke­vés, különösen ha arra gon- dalunk, hogy a saját mun­kájának bére még a 15 szá­zalékon felül jelentkezik. Nehezebb a helyzet a szarvasm arha-tenyésztéssel csak mellékesen foglalkozó üzemeknél és kedvező adott­ságok között működő jó gaz­daságoknál. Aki ugyanis ke­vés szarvasmarhát tart, az a juttatásokból is kevéssé részesül. Viszont a jó, tehát sokat termelő gazdaságoknál, jó földeken a földadó és a jövedelemadó emelése igen érzékeny tétel lehet. Esetleg negatív irányba billentheti a mérleget. A nem paraszti, nem me­zőgazdasági közvéleménynek a bejelentett intézkedések miatt tehát nincs oka felzú­dulásra. Továbbra sem fe­nyeget az a veszély, hogy a parasztnak a „bőre alatt is pénz lesz”. A küszködő gaz­daságok joggal várhatják, hogy most egy kis „külön­bözeti földjáradékot” átcso­portosít hozzájuk az állam. A kisemberek, ha szeretnek és akarnak tehénnel foglal­kozni, most hasznát láthat­ják. A jó gazdaságoknak pe­dig nagyon alapos számve­tést kel] készíteni, hogy vé­gül ők is a nyertesek olda­lán maradhassanak. Az Ö8«z-cél. az orszá­gos ügy pedig, hogy minden­ki, akinek valami köze is van hozzá az előre vezető utat keresse, azon fáradoz­zék, hogy a kormányhatáro­zatot megvalósítsuk, megold­juk mezőgazdasági termelé­sünk egyetlen igazán nagy problémáját. FÖIdeáki Béla Szolnokiak a negyeddöntőben Vasutas szakmai vetélkedő Szolnokon (Tudósítónktól.) Szerdán 9 órakor nagysza­bású, vasutas Ki mit tud szakmai vetélkedő kezdődik a szolnoki vasútállomás — és a fűtőház oktató termében. Ez lesz a MÁV Budapesti Igazgatósága által már ko­rábban megkezdett, hét me­gyére kiterjedő, 12 fordulós vetélkedősorozat negyeddön­tője. A Ki mit tud-on öt szak­ágban mintegy hatvan vas­utas méri össze tudását. Va­lamennyi szakág első öt he­lyezettjét pénzjutalomban ré­szesítik, vagyis a legjobban szereplő versenyző 700, a második 600, a harmadik 500, a negyedik 400. az ötö­dik pedig 300 forintot nyer. A versenybírák elmondták, hogy a szolnoki versenyzők közül az eddigi fordulók so­rán Barics Bálint forgalmi szolgálattevő és Bácsik Jó­zsef térfelvigyázó szerezte a legtöbb pontot; .mindketten az első öt közé kerültek, te­hát esélyesek a továbbjutás­ra. S. S. Félmillió ionná A nkor ica iái olóra vár Dotációt kapnak az építők Az új kukoricafajták a korszerű termelési módsze­rek elterjedésével évről év­re nő a betakarított termék mennyisége. A számítások szerint az idén 20 százalék­kal több kukoricát szednek le, mint tavaly. Az egyre nö­vekvő többlet az újabb tá­rolóhelyek építését sürgeti. Az értékes takarmány meg­felelő raktározására a terme­lőszövetkezetek, állami gaz­daságok és a terményfeldol­gozó és forgalmazó vállala­tok ártámogatást kapnak a Minisztertanács legutóbbi ülésének határozata alapján. A 30 százalékos ártámoga­tást a szeptember 7-től de­cember 31-ig építkező gazda­ságok vehetik igénybe, amennyiben még ez évben üzembe helyezik ez új léte­sítményeket, mentesülnek az előírt 20 százalékos tartalé­kolási kötelezettségtől. Az egyre nyomasztóbb óvó- ' nőhiány csökkentése érdeké­ben ebben a tanévben az or­szág tizenöt iskolájában óvó­nőképző szakközépiskolát in­dítottak huszonnégy első és hat második osztállyal. A másodikosokat a jelentkező gimnazisták közül választot­ták ki. Nekik „menet köz­ben” kell pótolniuk az első osztály szakmai tárgyainak anyagát. Az óvónőképző szakközép­iskolát a minisztérium átmeneti iskolatípusnak szánta, hiszen tovább­ra is a felsőfokú képzés fejlesztése jelenti a végleges megoldást. Ez az átmeneti jelleg azonban nem csökken­ti az iskolatípus jelentősé­gét. Várhatóan 1980-ra si­kerül elérni, hogy a jelen­legi és az addig épülő óvo­dákban minden helyet leg­alább középfokú képesítéssel rendelkező óvónők foglalhat­nak el. ☆ Szolnok megyében a tisza- földvári gimnázium adott helyet óvónőképző szakkö­zépiskolának. Tálas László igazgató a következőket mondotta az új szakközépiskola létrehozásá­nak és néhány hetes műkö­désének első tapasztalatairól. — Egy első és egy máso­dik osztályt indítottunk, ösz- szesen hetvenhét tanulóval. A teljes létszámot 1974 szep­temberében érjük el, ekkor a szakközépiskolának száz­ötven—százhatvan tanulója lesz. — Milyen feltételeket tud­nak teremteni az oktatás­hoz? — A feltételek jók. A szaktárgyakban (pedagógia, pszichológia) sikerült megfe­lelő képzettségű tanárokat alkalmaznunk. Egyelőre még nincs ki a teljes óraszámuk, újabb osztályok belépése ese­tén azonban teljes óraszám­ban taníthatnak. A tanköny­vek is rendelkezésünkre áll­nak. Felsőoktatási tanköny­veink vannak, ezeknek ter­mészetesen csak bizonyos fejezeteit veszik át a tanu­lók. Nagy segítség, hogy eze­ket a könyveket leszállított áron vehetjük meg. A vi­dékiek nagy részét kollégi­umban tudjuk elhelyezni, ki­véve természetesen azokat, akik a közvetlen környékről járnak be. Egyelőre tante­remhiánnyal sem küzdünk. Jövőre megüresedő műhely­termeket alakítunk át tan­teremmé. A tanulók felké­szültsége megfelelő. Az el­sősök 4,4-es tanulmányi át­laggal jöttek az általános is­kolából. A nagyközség és az általános iskolák minden se­gítséget megadnak a kez­deti nehézségek áthidalására. Az utóbbiak például egyes tanárokat óraadóknak enge­dik át a szakközépiskolának. — Mit tart még szüksé­gesnek a szakközépiskola to­vábbi fejlesztéséhez? — Hamarosan nagy szük­ségünk lesz egy korszerű gya­korló óvodára. Ez az iskolá­nak is hasznos, de a köz­ségnek legalább annyira fontos lenne, hiszen jelen­leg évente körülbelül száz gyereket kell elutasítani helyhiány miatt. Olyan óvo­dára gondolok, ahol a leg­korszerűbb módszerekkel és berendezéssel is megismer­tethetnénk a tanulókat. — Nem okozna ez később csalódást azoknak, akik kis községek korszerűtlen óvo­dáiban kapnak állást? — Mindenképpen hasznos, ha felkeltjük bennük az igényt a fejlettebb módsze­rek iránt. És nem szabad el­felejteni, hogy tanulóink még az ezredforduló után is hosz- szú ideig dolgoznak, tehát a jövő számára is fel kell ké­szítenünk őket. 1980-ban minden ötödik óvónő el­mondhatja, hogy Tiszaföld- váron szerezte a képesítését. Nem mindegy, hogy milyen tudással, felkészültséggel lép­nek ki az életbe. Hivatása: pártpropagandista denütt. A juttatásokat tehát ’„el­lentételezik”. Miből áll ez? Közismert, hogy az ipari árak évek óta lassan, de szí­vósan emelkednek, ez már maga is egyike az ellentéte­Hazánkban az egy főre ju­tó évi halfogyasztás alig két kilogramm, s a távlati ter­vek szerint 5 kilogrammra kell emelni. Ennek lehető­ségeiről, a halászat helyze­téről és fejlesztésének idő­szerű kérdéseiről beszélt dr. Nagy László, az Országos Halászati Tanács elnöke, a Magyar Sajtó Házában ked­den tartott sajtótájékoztató­ján. Halastavaink jelentős ré­sze, csaknem 50 százaléka „már megöregedett” iszapos, korszerűtlen. Ezért átlago­san a tavak holdanként négy és fél mázsa halat adnak, pedig kedvezőbb , feltételek esetén 8 mázsánál is többet tenyészthetnének. A tavakat tehát a nagyüzemi feltéte­leknek megfelelően a hal­hozamok növelése érdekeben korszerűsíteni, rekonstruálni kell. Több helyen, mint pél­dául a Biharugrai Állami Gazdaságban, máris korsze­rű haltenyésztésre alkalmas, Könnyen és ügyesen hasz­nálhatja ki a lehetőségeket a kisember is- A falusi por­tán ugyanis ott áll az istálló, többnyire megvan minden szükséges felszerelés. Az idén, december 31-ig még árutermelő, ivadéknevelő és teleltető tórendszert alakí­tottak ki. Szolnokon, a Tisza mellett is modem halasta­vat építettek. Jövőre Száz­halombattán üzembe helye­zik Európa legkorszerűbb ivadéknevelő és szaporító telepét, ami majd évente — a legszerényebb számítás szerint is — 50 millió iva­dékot szállít a halgazdasá­goknak, s így az ország iva­dék-szükségletének egyne­gyedét fedezi. Ebben az évben a tavalyi­nál 5 százalékkal többet, összesen 2840 vagon halat kapnak a vásárlók. Elsősor­ban tavipontyból nő a kí­nálat, a számítások szerint ugyanis a tavakban 20 szá­zalékkal több lesz a zsák­mány az idén, mint a múlt évben. Bővül a választék is, mert mind több ízletes húsú angolnát. s a tavainkban már meghonosodott busát és amurt adnak a gazdaságok piacra. Tősgyökeres járműjavítós család sarja. Nagyapja ko­vács volt, apja lakatosként dolgozott a szolnoki MÁV Járműjavítóban. Fülöp Fe­renc is ott kezdte, édesapja szakmáját folytatta, 1944- ben lett segéd. Utána felső­ipari szakiskolát végzett. Fiatalon kapcsolódott be a munkásmozgalomba, 1946 óta tagja a pártnak. Meghatot- tan emlékezik vissza az ak­kori időszakra. A falujáró vasárnapokon Öcsödön és a Jászságban rendszeresen részt vett a falusi emberek felvilágosításában. Sokáig volt szakszervezeti, majd pártbizalmi. Szereti az em­bereket, élethivatásának tart­ja a velük való foglalkozást, a meggyőzést, a marxizmus —leninizmus eszméinek ter­jesztését. örömmel vállalta a propagandamunkát. — Legelőször saját műn- kahelyemen, a mozdonvosz- tálvon vezettem gazdaság- politikai tanfolyamot. Tíz- tizenkét évvel ezelőtt. Azóta megszakítás nélkül propa­gandista vagyok Akkor sem hagytam abba. mikor esti egyetemre jártam. Sikerrel végezte el az esti egyetem hároméves tagoza­tát. majd a szakosítón szer­zett diplomát. 1965 óta mar­xista-leninista középiskolai osztályokat vezet. Lelkese­déssel beszél megbízatásáról. — Az emberek jórésze csak felületesen ismeri a marxizmus—leninizmus alap­jait. A középiskola átfogóbb ismereteket nyújt. Legna­gyobb örömöm hallgatóim politikai fejlődését látni. A foglalkozásokon okosan ér­velnek, a tanultak meggyő­ződésükké válnak. A párt ügyét — ne vegye nagy sza­vaknak — saját osztályom ügyét szolgálom ezzel. Nemsokára megkezdődik az új oktatási év. Fülöp Fe­renc egy huszonhattagú, kö­zépiskolai osztály propagan­distája lesz. De más párt­megbízatása ís van. Hat év óta tagja az üzemi pártbi­zottságnak és a végrehajtó­bizottságnak. ö fogja össze a nagyüzem agitációs és propagandamunkáját. — Most készítem a vég­rehajtó bizottság elé menő jelentést. Pozitív tapasztala­tokról adhatok számot. A pártoktatásban több mint négyszázan tanulnak, többen az esti egyetem különböző évfolyamain és a szakosító­kon, Harminc propagandis­tánk van. A szakszervezeti politikai tanfolyamokra öt- százkilencen a KíSZ-okta- tásra százbuszon négyen je­lentkeztek. összességében az üzem! dolgozóknak több mint 50 százaléka tanul. Ogv véljíjk, ez jó eredménv. A pártalapszer vezetek, tömeg- szeiveaetek és az üzemi pártbizottság jó együttműkö­dése révén értük el. A vidékről bejáró munká­sok tanulására terelődik a szó. — Vajon hogyan tudják egyeztetni az oktatást a vo­natok indulási idejével? — Ez valóban gondot okoz, de megoldjuk. A be­járó munkások is tanulnak, többen az esti egyetemre járnak. Az utóbbi években ebben pozitív a változás. Fülöp Ferenc fontos gaz­daságvezetői beosztásban dolgozik. A IV. osztály (moz­donyjavító) helyettes veze­tője. Négyszáz ember dolgo­zik ezen az osztályon. — Havonta hét gőzmoz­dony. három Diesel-mozdony nagyjavítását! végeztük. Ezenkívül több mint har­minc négytengelyes személy- kocsi forgóvázait javítjuk. És a MÁV-állomások hűtő- kazánjait !s mi hozzak rendbe. Ebben országos pro­filgazdák vagyunk. — Sok' Iránvú elfoglaltsá­gát hogyan tudja egyeztetni? — A napi nyolc órába nem fér bele. A család, a feleség megértése, támogatá­sa is kell hozzá. Vannak csúcsidőszakok. amikor az átlagosnál többet kell dol­gozni. (Oktatás kezdete, sür­gős üzemi munkai De szí­vesen vállalom, nem szere­tek panaszkodni. — A propagandamunká­ban milyen élményei voltak? — A megbecsülés. A vá­rosi és az üzemi pártbizott­ság elismeri a munkámat. Jóleső érzés, hogy szerény képességeimmel segíthetem a párt ügyét. A hallgatóimmal szoros elvtársi, baráti kap­csolat alakul ki. Az évzáró­kon forró a hangulat. Ezt nem lehet elfelejteni A beszélgetés során arra kér, hogy ne túlozzam el munkáját, önmagával kissé elégedetlen, szeretne többet nyújtani. Talán ezért Is vál­lalta a megyei pártbizottság propaganda és művelődést osztályának újabb megbízá­sát, hogy kapcsolódjon be a vezető propagandisták to­vábbképzésébe, Bíálhé László Korszerűsíteni kell a halastavakat Tavipontyból nő a kínálat

Next

/
Oldalképek
Tartalom