Szolnok Megyei Néplap, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-12 / 215. szám

1 £>72. szeptember 12. SZOLNOK MEGYEI N£l*LAP Országos ügy Soktényezős útkeresés Helyszíni jelentés Csehszlovákiából „PAJZS-72” A lestrérliadseregek Yizpgája Sorozatunk első ré­szében beszéltünk arról, hogy hazánkban a . tehénlétszám csökkent, és emiatt veszély­be került a hazai ellátás, va­lamint a létfoniosságu ex­port. Láttuk azt is, hogy a gond szerteágazó, a szarvas­marha-tenyésztési kedv csök­kenése komplex probléma. A július végén született kormányhatározat többirányú intézkedéssel segíteni igyek­szik a gondon. Mi a cél? Nem kisebb, mint hogy 1985-ig 200 ezer darabbal növeljük az el­múlt hat esztendőben 40 ezerrel csökkent tehénlétszá­mot. 1980-ig biztosítanunk kell 750 ezer korszerű férő­helyet, ebből 610 ezret már 1075-ig. El kell érnünk, hogy a specializált tehenészetek­ben a tejhozam évi 4—5 ezer liter, a többiekben legalább 260Ó liter legyen. A hazai tej- és tejtermék-fogyasztást európai színvonalúra kíván­juk emelni, miközben meg­teremtjük a biztonságos és növekvő tendenciájú húsex­port feltételeit is. (A szarvas­marhát jelenleg szívesen és jó áron veszik tőlünk, a kül­piac többet is fogadni tudna.) A szakemberek tud­ják igazán, hogy milyen nagy célkitűzés ez, még ak­kor is. ha a most következő esztendőkben elsősorban a tartalékok feltárása, az üres férőhelyek kihasználása, a ta­karmánykezelési és takar­mányozási figyelmetlenségek, lazaságok megszüntetése csu­pán a céL A nagyobb és drágább beruházások, fej­lesztések inkább a következő ötéves terv során történne majd. Jó dolog, ha nem a mező­gazdasági foglalkozású új­ságolvasók is tudják, milyen főbb lépésekből áll majd ez a „hadjárat”. Először is tudomásul kefll venni, hogy derék tehén­kénk, a magyartarka, amely évszázadokon át szolgált ben­nünket, nagyobb méretű fej­lesztés célra már nem alkal­mas. Mai vagy feljavított formájában csupán a kis­üzemekben, kisembereknél marad meg, mint kettős hasz­nosítású, tehát tejet és húst is termelő fajta. A nagyüze­mek pedig fokozatosan sza­kosodnak, vagy hús, vagy tejtermelésre. Hústermelés céljára a magyartarkát erő­teljesen szelektálni és ke­resztezni kell, vagy pedig külföldi fajtákat kell te­nyésztésbe állítani. (Ez utób­bi egyébként rendkívül drá­ga dolog.) Nagyüzemi tej­termelésre elsősorban külföl­di fajtákat kell meghonosí­tani. A távlati elképzelések szerint 1985-ben tehénállo­mányunk fele a tejtermelést, harminc százaléka a hús­termelést szolgálja majd, 20 százaléka lesz a kettős hasz­nosítású a kisgazdaságok­ban. Ebből az is kiderül, hogy a következő évtizedben a kisüzemi tartás szerepe lé­nyegesen csökken, hiszen ma még az összes állomány közel 50 százaléka a ház­tájiban található. Meg kell teremtenünk a szilárd takarmánybázist. A termőterületeket növelni nem lehet, tehát mai rétjeinket és legelőinket kell jobban, A tiyári betakarítási mun­kák után a megyei (fővárosi) élelrrúszerellenőrző és vegy­vizsgáló intézetek munkatár­sai a malmokban és a sütő­ipari vállalatoknál széles kö­rű vizsgálatsorozatot kezdtek. Megállapították, hogy a mal­mokban az edmúlt évinél többet adnak az előírások betartására és csak elvétve talaltak kifogásolnivalót, A legtöbb gondot a kü­lönböző raktári kártevők okozzák; előfordult, hogy a gyári tárolókat nem fertőt­lenítették kellőképpen, és így szakszerűbben kihasznál­nunk, valamint nem szabad eltűrnünk azt, hogy a szán­tóföldön megtermett takar­mányozásra alkalmas táp­anyag egy része tönkremen­jen. Ezért új. feldolgozási for­mára lesz szükség. Olyan ipari bázist fogunk teremteni, amely képes ezeket a takar­mányokat helyben tartósíta­ni és feldolgozni úgy, hogy távolabbi üzemekbe vagy a háztáji gazdaságokba is el­szállíthatok legyenek. Megbízható állategészség­ügy nélkül nincs szarvas­marha-tenyésztés. Ezért 1978- ra be akarjuk fejezni az or­szág állományának gümő- kórmentesítését, a távlati cél pedig az, hogy az állatorvos feladata inkább a megelőzés, mint a gyógyítás lenne. Köz­ben pedig magát a szarvas­marha-tenyésztést is anyagi­lag és erkölcsileg elismert szakmává kell fejlesztenünk, igen sok, külön e célra kép­zett szakemberekkel. A mun­ka 1985-ben is nehéz lesz, ezért a dolgozók különös megbecsülést érdemelnek, de azt is, hogy legyen egy hé­ten legalább két szabadnap­juk. Egyébként a hústermelő gazdaságok viszonylag egy­szerű épületeket alkalmaz­nak majd, de jó gépesítéssel, a tejtermelők viszont igazán belterjes körülményeik között végzik munkájukat. A tej­termelő gazdaságok elsősor­ban a városok közelében lesznek. A feladat megoldása nem olcsó dolog, mert a korszerű szarvasmaqhatelep legalább háromszor annyiba kerül, mint a modem ba­romfifarmok. A nagy befek­tetésnek pedig meg is kell térülni. Erre is gondolt a kormány. A lényeg: a kormány cél­ja az, hogy a szarvasmarha­ágazat legalább annyi hasz­not hozzon, mint a sertéste­nyésztés. Tehát a tiszta jöve­delem kétféle számítási mód — az eszközarányos és az önköltségarányos — szerint átlagosan legalább nyolc, il­letve tizenöt százalék legyen. A marhahús átvételi ánjt kilónként 5,70 forinttal eme­lik, persze fajták és minő­ségek szerint differenciál­tan. Ez a jövedelmezőségi problémát meg is oldja. A tej átvételi ára literenként 1,30 forinttal emelkedik, azonban még így is kevés lesz. Ezért a kormány a' jö­vedelmezőséget különböző közvetett juttatásokkal biz­tosítja. Ilyen például, hogy a nagyüzemek minden meg­született borjú után kapnak háromezer forintot, vagy ha ezt nem igénylik, akkor kap­hatnak az értékesített tejért literenként még további egy forint 10 fillért. Ha a tehén- állományt a nagyüzemek­ben növelik, altkor támoga­tásként kapnak tehenenként 20 ezer forint forgóalap ki­egészítést. A háztáji és egyéb kisgazdaságokban az eddigi nyolcezer forintos üszővásár­lási támogatás megszűnik, vi­szont a kisember, ciki tehenet tart; minden évben, min­den tehén után kap az ál­lamtól 1500 forintot (így elszaporodtak a különféle kártevők, amelyek rontják a gabona minőségét. Ezért ese­tenként a termelést mind­addig le kellett állítanjok, amíg a fertőtlenítéssel el­készültek az üzem szakem­berei. Ismét napirendre került a száraztészta. Ezúttal nem­csak a gyártók a hibásak, hanem a kereskedelem, ugyanis több esetben a nagy­kereskedelmi vállalatok rak­táraiban romlott el az áru és vált fogyasztásra alkal­matlanná. ugyanis az az érdeke, hogy a tehenet minél tovább te­nyésztésben tartsa.) Megszűnik a kivágási keretszám, vagyis a tehenek levágásának adminisztrativ korlátozása. Az állam fokoz­za az üszőborjak interven­ciós felvásárlását. Az a kis­ember, aki tehenet akar ven­ni. 25 ezer forint OTP-köil- csönt kaphat. A nagyüzemek az istállóépítéshez továbbra is kapják az ötven százalé­kos vissza nem térítendő ál­lami támogatást, de 50 szá­zalékos dotációt kapnak a korszerűsítésre (a régi istál­lók átalakítására), valamint a takarmány termesztés és iparszerű feldolgozás fej­lesztésére is, A kedvezőtlen adottságú gazdaságok, amennyiben adottságaik a szarvasmarha-tenyésztésre alkalmasak, ennél magasabb arányú támogatást is kap­hatnak. Arr.it most elmondtunk, az főként a mezőgazdaság ügye. Legfeljebb még az iparé, mert nem lenne helyes do­log, ha a korszerűsítéshez szükséges összes gépeket kül­földről kellene hoznunk. A leg«zélesel’b köz­véleményt is érdekli azon­ban, hogy milyenek a kilá­tásaink a határozat végre­hajtására és honnan te­remtjük meg a fokozott tá­mogatás anyagi eszközeit. Erről lesz szó sorozatunk be­fejező részében. A Varsói Szerződés had­seregei egyesített fegyveres erői főparancsnokságának tervei szerint a Csehszlovák Szocialista Köztársaság terü­letén tartják több testvér­hadsereg „Pajzs—72” fedő­nevű közös gyakorlatát. A gyakorlat vezetője Martin Dzur hadseregtábomok, Csehszlovákia nemzetvédel­mi minisztere. A résztvevő csapatok és törzsek már néhány nappal ezelőtt beérkeztek kijelölt táborhelyeikre. Az első te­endő természetesen az volt, hogy meghatározott időre megépítsék és berendezzék a táborokat. Ez a munka egyáltalán nem kis fizikai igénybevételt jelentett, mi­után a csapatok és a techni­kai eszközök kiszállítása — a ki- és berakodás is ko­moly próbatétel elé állította a katonákat és a parancsno­kokat egyaránt. S magyar alakulatok — amint ezt az illetékes katonai vezetők el­mondták. — szervezetten, a legnagyobb rendben érkez­tek be az előre meghatáro­zott körletekbe, és azonnal hozzákezdtek a további fel­adatok megoldásához. Ezek­ben a napokban — a politi­kai és a katonai program­nak megfelelően — a pa­rancsnokok minden időt ar­ra használtak ki. hogy az embert és a technikát ala­posat! próbára tevő gyakor­lat rájuk eső mozzanatát alaposan begyakorolják. Emellett természetesen bő­ségesen nyílt alkalom arra is, hogy találkozzanak a környékbeli falvak lakóival, ellátogassanak ipari üzemek­be, állami gazdaságokba és termelőszövetkezetekbe és rsézletesen kidolgozzák az együttműködés részleteit a csehszlovák fegyvertársakkal. Hasonló tevékenység folyt a többi baráti hadsereg tá­boraiban is. Szinte óráról- órára érkeztek a híradások arról, milyen gazdag prog­ramot bonyolítottak le a Csehszlovákiában tartózkodó, különböző országokból ér­kezett alakulatok katonái. Kölcsönös látogatásokat tet­tek egymásnál az együttmű­ködő csapatok képviselői, a táborokban megfordultak a helyi párt- és állami veze­tők, a dolgozók képviselői. A közös gyakorlatot kísérő politikai aktivitás tovább mélyítette a népeink és a néphadseregeink közti meg­bonthatatlan barátságot. „A Pajzs—72” egészében, tar­talmában hűségesen kifejezi a gyakorlat alapgondolatát; a Varsói Szerződés a szo­cializmus építésének védő­pajzsa. Az egyesített fegy­veres erők főparancsnoksá­gának terveiben szereplő feladatok együttes megoldá­sa tovább szilárdítja majd, hadseregeink egységét, je­lentősen hozzájárul a harc- készültség tökéletesítéséhez. A szocialista hadművészet egyes kérdéseinek kidolgozá­sához K. Rusoy altábornagy, a csehszlovák nemzetvédel­mi miniszter első helyettese, vezérkari főnök, az Obrana Lidu-ban. a csehszlovák néphadsereg központi lapjá­ban írott cikkében hang­súlyozza: a közös gyakorla­tok nélkülözhetetlenek a csapatok és a törzsek ösz- szekovácsoltságának erősí­téséhez, a hadászatról val­lott nézetek, a konkrét ka­tonai és politikai feladatok megoldásának egységesítésé­hez. A vezérkari főnök vilá­gosan utalt arra is, hogy a nemzetközi imperializmus stratégiája, szocialista-elle- nessége mitsem változott és agresszív természete, új ag­ressziók szervezésére irá­nyuló szándéka fokozott éberséget követel meg a szocializmust építő népektől. Olyan helyzetben, amikor a NATO nem csökkenti, há­borús előkészületeit, fokozza a fegyverkezési hajszát, és amikor az Atlanti Tömb történetének eddigi legna­gyobb hadgyakorlatára, a szeptember 14-én kezdődő „Strong express”-re készülj a szocialista hadseregek nem gyengíthetik erőfeszítéseiket Ezen a NATO-gyakorlaton több mint 60 ezer katona, sokszáz hadihajó, sokezer harci jármű vesz részt és befejező mozzanatára Cseh­szlovákia és az NDK hatá­rainak közelében kerül majd sor. Az európai békét és biztonságot fenyegető nyu­gati katonai erődemonstrá­ciót a Varsói Szerződés tag­államainak párt- és állami vezetése messzemenően fi­gyelembe vette, amikor ál­lást foglalt a közös védelmi potenciál további szilárdítá­sának kérdésében. A „Pajzs —72” gyakorlat kifejezése annak az eltökéltségünknek, hogy nem engedjük meg­bontani kontinensünk bé­kéjét és a testvérhadseregek vállvetve bármikor készen állnak feladataik teljesíté­sére. A kijelölt magyar csapa­tok és törzsek — szoros együttműködésben a cseh­szlovák néphadsereggel és a többi baráti hadsereggel — becsülettel eleget tesznek kötelezettségüknek, a kato­nák és a tisztek fáradtsá­got nem ismerve készültek fel küldetésükre, a parancs­nokok által megszabott fel­adatok legjobb tudásuk sze­rinti végrehajtására. Mind­annyian bíznak abban, hogy harci tevékenységükkel, a kezükbe adott korszerű tech­nikai eszközök mesteri al­kalmazásával kivívják majd a fegyvertársak, a gyakorla­tot megszemlélő felső ka­tonai vezetők elismerését. Parancsnokaink elmondot­ták, hogy mind a kiszállítás, mind a táborverés, mind pedig a konkrét harcfelada­tok begyakorlásában rnesz- szemenően felhasználták az NDK területén 1970 őszén megtartott „Fegyverbarát- ság” gyakorlat értékes ta­pasztalatait. Annak is tuda­tában vannak, hogy bár sok­oldalúan számításba vettek minden lehetséges szituá­ciót, váratlan helyzetet, mégis előfordulhatnak meg­lepetések. Valóban, ezzel mindenkor számot kell vet-’ niök a parancsnokoknak, hi­szen egyesített fegyveres erőinknek a Varsói Szer­ződés egyik gyakorlata sem egyszerű megismétlése a ko­rábbiaknak, hanem mindig magasabb fokon, szintézis­ben összegeződnek a régebbi tapasztalatok. Ebben a fo­lyamatban mindinkább ki­fejezésre jut a katonai in­tegráció, a koalíciós vezetés évről-évre emelkedő szín­vonala, a tervezés és a vég­rehajtás tudományos alapok­ról való megközelítése. A különböző országokból ér­kezett hadseregek koordinált irányítása, tevékenységük óramű pontosságú össze­hangolása, a dinamikai hely­zetek gyors változása rend­kívüli fizikai és szellemi energiák bevetését követeli meg minden egyes parancs­noktól és katonától. A magyar és a csehszlo­vák alakulatok együttműkö­désének megszervezésében felbecsülhetetlen értékű ta­pasztalatokat jelent az 1966- os „Vitává” fedőnevű közös gyakorlat. Jelentős előny az is, hogy a parancsnokainkat személyes ismeretség fűzi a csehszlovák parancsnokok­hoz, akikkel ennélfogva könnyen szót értenek. Egé­szen bizonyos, hogy amikor­ra sor kerül majd a gya­korlatot bezáró közös kato­nai díszszemlére, a mieink is, csehszlovák katonatár­saink is elégedetten állapít­hatják meg, hogy kölcsönö­sen megfeleltek a várakozá­soknak, férfiasán helytálltak a béke nagy csatájában és mindent megtettek a siker érdekében. És amikor / a magyar csapatok elhagyják majd a testvéri Csehszlo­vákia területét, a közös tá­bor helyén márványtábla hirdeti majd a „Pajzs—72” emlékét, népeink és nép­hadseregeink széttéphetetlen barátságát. SerfőzS László alezredes Földeaki Béla A 900. évforduló eseményeiről Elkészült az eseménynaptár Darvas dráma a jubileumra 1 eslvérvárosok napja Nem először foglalkozunk városunk 900. jubileumával, és valószínű, hogy még jó- néhányszor adunk hírt a nagy évforduló előkészítésé­ről. A közelmúltban írtunk az egymillió forint összér­tékben, kiadásra kerülő em- lékbólyegekről. Márton Er- nőné ügyintéző és szervező szerdán már a próbanyoma­tokat is bemutatta és — mint mondotta — a tervek­nek megfelelően október 1-én megkezdődhet a bélye­gek forgalmazása. Az 1975-ös jubileumi év kulturális eseményeiről ér­deklődve értesültünk róla, hogy már elkészült a janu­ár 1-től augusztus 20-ig ter­jedő időszak eseménynaptá­ra.' Az alapos előkészítést jel­lemzi, hogy tudjuk például: az ünnepélyes megnyitó hu­szonhét hónap múlva, ja­nuár 1-én ll órakor kezdő­dik a Szigligeti Színházban, s ezt szimfonikus zenekari hangverseny követi. Február­ban Üzemi népművelés és munkáskultúra címmel or­szágos konferenciát rendez­nek, amelyet a SZOT — SZMT Megyei Művelődési Ház szervez. Március az „If­júság Hónapja” lesz. Ékkor kerül sor a fiatalok „900 éves Szolnok” című vetélke­dőjére. A Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján mutatják be Darvas József „A 144. nap” című drárná­ftöozítették a hurgonyaíraíat Mint már az szokásos, szeptember első napjaiban, ezúttal is meghatározta az Országos Anyag, és Árhiva­tal az étkezési burgonya 1972. évi felvásárlási árait, valamint az állami és a szö­vetkezeti kereskedelem ál­tal alkalmazható maximált fogyasztói árakat. Az I. faj­tacsoporthoz tartozó áruk — elsősorban a gülbaba és a kifliburgonya — maximált ját, melyet az író Szolnok város felkérésére alkotott. A legfiata.Yhbak seregszemlé­je lesz júniusban, amikoris az ország úttörőkórusai mu­tatkoznak be. Országos ren­dezvény, a Költészet Napja megnyitójának színhelye lesz április 11-én a Szigligeti Színház. Ugyanebben a hó­napban, a „Magyar nyelv hete” keretében tudományos előadások hangzanak el. Szakmai tanácskozást foly­tatnak a pedagógusok és a népművelők a televízió okta­tásban és művelődésben be­töltött szerepéről. Május vé­gén a képzőművészeté a szó. Ekkor nyílik a Tavaszi Tárlat. Az Üj magyar dráma hete keretében fővárosi és vidéki színházak hazai da­rabokat mutatnak be, s ugyanakkor a drámapályá­zat nyertes darabjainak ős­bemutatójára is sor kerül, A nagyobb eseménysoro­zatokból nem maradhatnak ki a különböző találkozók sem. Ezek között jelentős a testvérvárosok kórusaival kö­zösen rendezett szövetkezeti dalostalálkozó, a Röpülj Pá­va-körök országos találko­zója és az Országos Vasutas Eszperantó Találkozó. A kül­földi kapcsolatokat fémjelzi a júliusban megrendezendő „Testvérvárosok Napja”, amellyel az internacionaliz­mus mellett tesz hitet a vá­ros. fogyasztói ára kilogrammon­ként 3,50 forint; a II. fajta- csoportba tartozó termékek — elsősorban a rózsa-fajták, valamint a termesztésbe nemrég bevont holland faj­ták ára 3,20 forint, míg a III. fajtacsoportot képező — nagyrészt sárga- és fehérhú­sú — burgonyák kilogram­monkénti ára 2 forint 70 fillér. Ellenőrzés o malmokban Napirendem ismét a szárastészta

Next

/
Oldalképek
Tartalom