Szolnok Megyei Néplap, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-05 / 209. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. szeptember 5. duifíeítn^, Csapongó gondolatok egy műsor, az olimpia és néhány apró dolog ürügyén A szokatlanul hosszú cím elsősorban egy, most a meg­szokottnál halványabbra si­került műsorhoz kapcsoló­dik. A Hang-Kép-Magazin nyári szünet utáni első adá­sáról van s^ó. Többek kö­zött. Ha elkalandoznék, an­nak az olimpia az oka. te­hát olybá vegyék, mint a vasárnap délutáni olimpiai rádióközvetítést, ahol nem győztük kapkodni a fülün­ket. ahol szerencsére gól­gól után esett, melyekről a riporterek, s velük mi is örömmámorban úsztunk, még akkor is, ha csak utó­lag derült ki, hogy az illető gól az uszodában, vagy a zöld gyepen esett-e. Ez a négy óra körüli körkapcsolás ta­lán az olimpiai közvetítések legizgalmasabb pillanatait hozta, éppen a gyors hely- szinváltással. Igazán nem volt könnyű dolguk a ripor­tereknek, no de erről ké­sőbb. Térjünk vissza a magazin­hoz. Annál is inkább, mert abban is elhangzott egy jegyzet (Lévai Béla, a Rádió és Televízió Újság főszer­kesztője olvasta fel) — Münchenből. Írásának ugyan mindössze annyi köze volt az olimpiához, hogy onnan szólt, s elmondta mindazt, amit itthon is megtehetett volna bárki. Ügy gondolom, ha már Münchenből szól a tudósítás, vagy éppen jegy­zet. nem árt neki, ha tény­leg müncheni. Akik viszont bőségesen kidolgozzák magukat ott Münchenben, azok kétségkí­vül riportereink. S a rádió riportere még nehezebb helyzetben van, mint tévés kollégája, aki, ha fárad, megengedheti magának, hogy csökkentse a tempót. Elég, ha álmatagon itt-ott közbeszól. (Legalábbis akad riporter, aki azt hiszi). A rá­dióban ez lehetetlen. Ott a riporternek mindig beszél­nie kell. Lehetőleg mindig érdekeset, újat. Hallatlanul nehéz feladat, ebből adódik, hogy nem mindig egyenletes a színvonal. De tanulmányt érdemelne annak elemzése is, hogy egy-egy riporterünk milyen körmönfont fantáziá­val teremt feszültséget, tölti ki az üres perceket. Legalább olyan érdekes lenne, mint az a tanulmány, melyről a magazin számolt be. Két vállalkozó kedvű szakértőt ugyanis — a mű­sor szavaival élve — „szigo­rúan tudományos” elemzést készített a slágerről. (Hogy doktori disszertációként elfo­gadják-e, arról lapzártáig nem érkezett hír.) Szó se róla, megér egy-két szót, vizsgálatot, ne adj isten még egy tanulmányt is a sláger­irodalom. De nem lehetne kissé szerényebben? Már csak azért is, mert e szigo­rúan tudományos mű né­hány kitételével enyhén szólva vitába lehet szállni. Például azzal, mely szerint azért nem lehet a slágert kiirtani, mert ma még lé­tezik nálunk egy olyan ré­teg, akit csak a saját kis környezete (szerelem, család, családi ház, stb.) érdekel, a közösség gondjai nem, (ha jól értettem). Tehát, aki közösségi em­bernek akarja tartani ma­gát, annak nem tetszhet Kovács Kati slágere. Hát nem furcsa? — irömböczky —" VIETNAMI NAPOK A „Kit jó” O A Vietnami Demokratikus Köztársaságban a 17 éven aluliak száma tízmihió — je­lentős tehát a népszaporulat. Közülük ötmillió diák, s 351 ezer az esti iskolások száma. 150 ezer tanító és tanár mű­ködik az országban. 1968-ban. Ho Si Minh el­nök így jellemezte a hely­zetet: „A nevelés területén legyőztük az amerikai ag- resszort.” Ekkor, a hatvanas évek vége felé már komoly sikereket értek el a VDK- ban a „két jó” néven meg­hirdetett mozgalommal. Nem valamiféle kampányfeladato­kat oldottak meg ezzel a versennyel, hanem a hábo­rús körülmények között a maximumot próbálták kihoz­ni tanárból és diákból egy­aránt. A „két jó” ugyanis azt jelenti: jól tanítani és jól tanulni. A mozgalom ma is él és fejlődik. Hogyan és hol képezik a tanárokat, milyen a vietnami felsőoktatás? Most nem tér­hetünk ki arra, hogyan ta­nul az a tízezer vietnami fia­tal, akiket a szocialista or­szágok fogadtak, s akik az adott ország felsőoktatási in­tézményeiben jórészt ugyan­olyan követelményeknek és ugyanolyan körülmények kö­zött tesznek eleget, mint a hazai diákok. A VDK-ban összesen öt tanári képesítést nyújtó pe­dagógusképző intézmény mű­ködik, három Hanoiban és kettő vidéken. Hanoiban — a kitelepítésekig — termé­szettudományi, bölcsészettu­dományi és idegen nyelvű „egyetem” működött. Az idézőjel magyarázata: szere­püket tekintve a mi tudo­mányegyetemeinknek felel­nek meg ezek az intézmé­nyek, ugyanis az innen ki­kerülő tanárok a gimnáziu­mainknak megfelelő VIII—X. osztályban taníthatnak. A négyéves képzési időt te­kintve viszont inkább a mi pedagógiai főiskoláinkhoz hasonlíthatók. Egyedül az idegennyelvi egyetemen öt év a tanulmányi idő. Itt négy nyelv, az orosz, a kínai, az angol és a francia közül vá­laszthatnak a hallgatók. Vinh-ben van még egy ter­mészettudományi és bölcsé­szeti egyetem, s Viet Bac-ban egy pedagógusképző, amely­nek elsősorban a nemzetiségi oktatás a feladata. Az öt, legmagasabb peda­gógiai képzettséget nyújtó intézményben évente több mint négyezer hallgató vé­gez. Ehhez jönnek még a mi felsőfokú tanítóképzőink­nek megfelelő intézetekben végző tanárok és tanítók, akik a vietnami kétfoko­zatú általános iskolákban ta­níthatnak. Az általános is­kola I—IV. osztályában az a tanító taníthat, aki a hét osztályos általános iskola el­végzése után legalább még két évig tanul. Az általános iskola második fokozatában (IV—VII. osztály) azok ta­níthatnak, akik a hetedik osztály elvégzése után még hároméves tanítóképzőben folytatják tanulmányaikat, il­letve azok, akik a középis­kola (VIII—X. osztály) befe­jezése után kétéves tanár­képzőben tanulnak. A hegyvidékeken, a nem­zetiségi oktatás fejlesztésére számos gimnázium működik. A nagy gondot itt az jelenti, hogy a lakosság szétszórtan él, s gazdaságilag sem eléggé erősek ezek a vidékek. Van két nemzetiség, amelynek — a hasonlóság alapján — egy közös nyelvet alkottak (thay-nung nyelv), ezt az I—II. osztályban tanulják a gyerekek, majd III-tól már a vietnamit. A nemzetiségi oktatás célja kettős: felne­velni a nemzetiségek saját szakembereit, majd segítsé­gükkel nemcsak a nemzeti­ségek kulturális felemelke­dését, hanem a hagyomá­nyok ápolását és megőrzését is biztosítani. Mondták, hogy minderről a saját szemünkkel is meg­győződhetünk. Hogy nem si­került, nem rajtunk és raj­tuk múlott. Az északi terü­letekre a bombázások miatt mostanában még futólag sem ajánlatos ellátogatni. Marafkó László Vége. Háborús „csendélet” egy haiphongi iskola udvarán — a bombaköpeny helyettesítette a csengőt a legutolsó bombázásig... Nyárias meleg a Mátrában Pompás kirándulóidő fo­gadta vasárnap a Mátra vendégeit. A nyárias meleg­ben több ezren szórakoztak a hegyek között. Különösen élénk volt a forgalom Mát- rafüreden, valamint a pa- rádi völgyben és az „ország tetején” — Kékestetőn — is, sokan a mátraházai sástónál töltötték a hét végét. Újkori „szobori népünnepély" A Pusztaszer és Sövényhá­za határában lévő Millenni­umi emlékműnél vasárnap zajllott le a hagyományos Árpád-emlékünnepség. Ano­nymus feljegyzései szerint a helybeliek által „szobori népünnepélynek” nevezett esemény színhelyén tartot­ták honfoglaló őseink az el­ső országgyűlést, s ugyan- ott kezdődött meg a máso­dik honfoglalás, a földosztás is. Feldíszített külön,buszo­kon, és más járműveken mentek a környező községek, Szatymaz, Paks, Kistelek, Sándorfalva lakói. Szeged és Hódmezővásárhely dolgozói közül is nagy számban vet­tek részt az ünnepségen. Együttesen mintegy tízezer ember gyűlt össze a virág- és lobogódíszbe öltöztetett emlékműnél, ünnepi beszédet Péter János mondott. Velence: fesztivál Véget ért a 33. velencei filmfesztivál, amelyen mint­egy 30 ország 90 filmalkotá­sát mutatták be. A fesztivál hagyományai szerint nem hirdetnek ki győzteseket, a nemzetközi zsűri azonban minden alkalommal Arany Oroszlán díiakkal jutalmaz­za a legjobb filmeket, ren­dezőket és színészeket. Va­sárnap a záróünnepségre Velencébe érkezett a 83 esz­tendős Charlie Chaplin is, aki Leone olasz elnök fele­sége kezéből vette át az Arany Oroszlán díjat a film­művészet terén kifejtett ki­emelkedő tevékenységéért és humanizmusáért. 1972. szeptember 4-én harminc éve, hogy meghalt Mó­ricz Zsimgond. Képünk Móricz Zsigmond síremléke a Kerepesi temetőben, amelyet tegnap délelőtt az évfor­duló alkalmából megkoszorúztak. A megemlékezésen meg­jelent dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese, Darvas József, a Magyar Írók Szövetségének elnöke, Dobozy Imre főtitkár, Boldizsár Iván, a Magyar Pen Club elnöke, valamint irodalmi élgtünk más -jeles képviselője Üvegházak szellőztetése Komoly gondot jelent a kertészeti üvegházakban a kielégítő szellőzés, amikor a nap igazán melegen süt. A kérdés megoldására automa­tikus üzemű szellőztető be­rendezést terveztek. A berendezés lelke egy fordulatszámváltó motor. A motort termosztátok vezérlik. A külső hőmérsékletet érzé­kelő termosztát a megszabott hőmérsékleti érték felett vagy alatt indítja a motort, amely kinyitja vagy zárja az üvegház minden oldalán el­helyezett szellőztető ablako­kat. Túlmelegedésnél a szellőzó ablak nyitásával szabályozza a motor a belső légállapotot. A sza­bályozás folytonos, így az előírt légállapot folyamato­san biztosítható, az üveg­házban felszerelt hagyomá­nyos fűtőberendezés üzeme mellett is. A belső hőmér­séklet csökkenésével az ab­lak fokozatosan záródik. A kubai gyermekgyógyászat Kubában a forradalom győzelme óta a gyermek- gyógyászat gyorsan és kor­szerűen fejlődött. A kormány létrehozta és kiterjesztette az ingyenes egészségügyi háló­zatot és erőteljesen szorgal­mazta a gyermekorvosok képzését. Az új gyermek­szakorvosok munkája közé tartozott az egész társadal­mat érintő védőoltások vég­rehajtása; ez a „hadjárat” egyes betegségeket, köztük a gyermekparalizist egycsapás- ra szinte kisöpörte Kubából. A gyermekgondozó rendelők a megelőzést szolgálják, és az újszülött és koraszülött csecsemők szakszerű ápolását végzik. Az ország minden kórházában felszereltek már ilyen rendelőt. 1969-ben minden 1000 élve született csecsemőre 40 halva születés vetett árnyat. 1971­ben éz a szám 34-re csök­kent. 1972 első negyedében még alacsonyabb volt. A kubai gyermekeket a vérhas és egyéb bélbetegsé­gek fenyegették leginkább. 1962-ben még több mint 4000, 1970-ben már csak másfél­ezer 1 éven aluli csecsemő esett ilyen betegségek áldo­zatává. A javulás a maga­sabb korúak között még szembetűnőbb: 1962-ben az 1—4 év közötti korosztály­ban minden 100 ezer gyer­mekből 65-tel végzett a vér­has. 1970-re ez a szomorú szám 8-ra csökkent. Ma a születések több mint 90 százaléka kórházban zaj­lik le és minden terhes asz- szony átesik a szakvizsgála­tokon. A vizsgálatokat a for­radalom óta kiépített egész­ségügyi hálózat végzi. Táv-röntgen Ez év tavaszán még világ- viszonylatban is különleges­ségnek számító berendezést helyeztek üzembe egy tokiói kórházban: olyan készüléket, amellyel akár 700 kilométer távolságból is elvégezhető a röntgenvizsgálat. Japán egy röntgen-átvilágítást a test meghatározott részein, mi­közben a sugárernyőn ka­pott álvilágítási képet egy készülék kábelen át továb­bítható elektromos jelek so­kaságára bontja fel. A meg­figyelőhelyen a jelek hason­távolabbi helységéből tele­fonvonalon érkeznek a kép­jelek a tokiói kórház műszer- asztalának katódsugárcsövére, amely előtt a szakorvos ül, aki, ha szükségesnek tartja, képmagnón is rögzítheti a hozzá eljutó képi informá­ciót. A távoli helységben auto­matikus berendezés végzi a ló folyamat során állnak össze ismét összefüggő és jól tanulmányozható képpé. A jó szakorvosok világ­szerte a nagy egészségügyi intézményekben koncentrá­lódnak. A táv-röntgen segít­ségével mód nyílik arra, hogy a távoli, orvossal rosz- szul ellátott helyek betegei­ről a legjobb specialisták készítsenek diagnózist. Halpikkely — mint biológiai naptár Már régóta ismert, hogy a halak növekedési ciklusai a fatörzseken található évgyű­rűkhöz hasonló apró gyűrű­ket hoznak létre a pikkelye­ken. A FAO európai belha­lászati bizottsága most egysé­ges állandókat dolgoz ki, amelyek segítségével számí­tógépes módszerrel meg lehet határozni a halrajok növe­kedését és életkorát. Ólom súlyosbítja a fertőző betegségeket Óiommérgezésben szenve­dő betegeknél a viszonylag ártalmatlan fertőző betegsé­gek is halálos kimenetelűek lehetnek. A New Orleans-i egyetem orvosi karán vég­zett vizsgálatok kimutatták, hogy patkányoknál és főem­lősöknél a szervezetben levő, önmagában még nem veszé­lyes ólommennyiség jelentő­sen növeli a baktériumos méreganyagok hatását. Ólom jelenléte esetén a különben kitűnően tűrt toxinmennyisé- geknél keringési zavarokat tapasztaltak. Néhány gyermek, akiknek ólommérgezését ólomtartal­mú falfesték okozta, nem az ólommérgezésben, hanem az ezzel véletlenül párosult bakteriális fertőzés következ­tében halt meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom