Szolnok Megyei Néplap, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-24 / 226. szám

1972. szeptember 24. SZOLNOK MEGVEI NÉPLAP 9 Mi van a szőnyege" alatt Tíz nyugat-európai ország Rómában tanácskozó külügy- és pénzügyminiszterei kiterí­tették a „Piros szőnyeget” az októberi közöspiaci csúcsér­tekezlet előtt. A római ta­nácskozáson az eredeti Kö­zös Piac hat tagállama (NSZK, Olaszország, Francia- ország, a három Benelux- országj mellett, a most csat- lakozottak (Nagy-Britannia, Norvégia, Dánia, Írország) képviselői is részt vettek. A megbeszélések napirendje rendkívül széles volt. Meg­elégedéssel lehet leszögezni; az európai biztonság ügyé­ben a Tízek „közös óhajnak” nyílvánították, hogy Helsin­kiben november 22-én kez­dődjenek meg az európai biztonsági értekezlet előké­szítő megbeszélései és azok „lehetőleg rövid időn belül eredményt hozzanak”. A halogatása taktika használhatatlan Ezt az állásfoglalást min­denképpen úgy lehet érté­kelni, mint annak a tudo­másulvételét, hogy az euró­pai politikai fejlődés olyan szakaszba jutott, amikor a halogatás eddigi taktikája már használhatatlan. így szükségszerűen nagyobb súlyt kapott azoknak a nyu- gat-európaj országoknak az állásfoglalása, amelyek — mint Franciaország — eleve hajlékonyabb, alkotóbb mó­don foglalkoztak az európai biztonsági értekezlet gondo­latával. Természetesen a Tízek dip­lomáciájának és pénzügyei­nek irányítói mindenekelőtt a maguk gondjaival és prob­lémáival vannak elfoglalva, s ezek a tárgyalások zárt aj­tók mögött zajlanak. Arra vonatkozóan azonban meg­született a döntés, hogy a tíztagúvá bővülő Közös Piac csúcsértekezlete a tervezett időpontban Párizsban össze­üljön a további fejlődés ve­zérelveinek meghatározására. A nagy kérdés természete­sen éppen az, hogy milye­nek legyenek ezek a „vezér­elvek”. S ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a csúcsértekezletet váró ünne­pi vörös szőnyeg alá számos súlyos problémát söpörtek. A reális veszély A legfontosabb természe­tesen az a teljesen reális ve­szély, hogy a Tízek közös piaca méginkább az Atlanti Blokk „párhuzamos gazda­sági szervezetévé” válik, mint a Hatot- időszakában; tovább folytatja diszkrimi­nációs keresedelempolitiká- ját — s ennek politikai ha­tása képpen károsan befo­lyásolja a kollektív európai biztonság rendszerének lét­rehozását. A szocialista or­szágok magatartását elsősor­ban ez szabja meg a Tízek piacával szemben. S tény­ként kell leszögezni, hogy ebben a vonatkozásban mindmáig nem alakultak ki egy új, a korábbinál pozi­tívabb politika körvonalai. Enélkül pedig az európai biztonsági értekezlet felé tett gesztus üdvözlendő ugyan, tényleges értéke és hatása azonban kétséges. Ezen túlmenően számos olyan ellentét is rejtőzik a piros szőnyeg alatt, amelyek a kibővülő Közös Piac leg­fontosabb országainak egy­más közötti hatalmi viszo­nyait érintik. Látszólag ezek a hatalmi ellentétek gazda­sági köntösben jelennek meg. Ismeretes például, hogy Franciaország eredetileg kö­vetelményként állította fel az arany árának ‘újabb feleme­lését. Ezzel részben az volt a célja, hogy megnyerje Olaszországot. Az olasz líra ugyanis pillanatnyilag a Kö­zös Piac leggyengébb pénz­nemei közé tartozik és köny- nyebben lenne megvédhető, ha a viszonylag nagy olasz aranytartalékok értéke egy újabb aranyáremelés útján emelkednék. Az aranyár nö­velésére vonatkozó francia követelés ugyanakkor azt is jelentette volna, hogy a tő­kés pénzügyi rendszer re­formját a francia érdekek­nek megfelelő módon olda­nák meg. A viták során vi­lágossá vált, hogy ezt a kö­vetelést London és Bonn — az amerikaiak hallgatólagos támogatásával — elutasítja. Nyugatnémetország részé­ről a francia törekvésekkel szemben nem annyira a pénzügyi kérdésekre he­lyezték a fősúlyt, hanem mindenekelőtt arra, hogy a kibővülő Közös Piac tényle­ges gazdasági egységgé for­málódjék. Ez természetesen az iparilag-gazdaságilag leg­Régi vasolvasztók Á közép-lengyelországi Mazóvia hajdani lakosai már 2000 évvel ezelőtt vasat ol­vasztottak: ezt igazolják a vasolvasztásra szolgáló, pri­mitív kemencék, amelyeket nemrégen fedeztek fel Prusz- ków környékén, Kanie tele­pülés területén. Eddig 24 kemencét tártak fel, a régé­szek még száz kemence he­lyét állapították meg. A fel­fedezés megdönti a mai Lengyelország egykor erdők­kel borított központi és északi síkságain elő ősszlá- vok kultúrájáról eddig val­lott nézeteket. Kiderült, hogy ezeknek a területeknek lakói nemcsak erdei gyümölcsök gyűjtésé­vel és vadászattal foglalkoz­tak, hanem a délebbre élő földművelő népekhez hason­lóan a bonyolult vasolvasz­tással is. A kaniéi kemencék az idő­számításunk előtti I—II. szá­zadból származnak, abból az időből, amikor lengyel föl­dön a Szent Kereszt-hegy­ség és Krakkó környékén is olvasztottak vasat. Az itte­ni kemencékben azonban a vasat a dús hematit-ércből nyerték, míg az úionnan fel­fedezettekben az alacsony vastartalmú barna-, illetve pátvasércből; az ebből tör­ténő olvasztás sokkal bonyo­lultabb. A rendkívüli felfedezés egy kaniei diáklány, a 18 éves Hanna Sturszewska, a pruszkowi Általános Liceum tanulójának érdeme. Felkel­tette érdeklődését, hogy a környékbeli földeken sok sa­lak hever, s egy használa­ton kívül álló telken, köz­vetlenül a föld színe alatt vastömbökre bukkant. Azon­nal értesítette a varsói Ré­gészeti Múzeum „.archeoló­giái mentőszolgálatát”. Időszámításunk kezdetén a vasolvasztás több mozzanat­ban történt. A barna- és pátvasércet előbb megfele­lően előkészítették, majd a dúsított nyersanyagot a ke­mencékbe kiolvasztották. Az olvasztás hőfoka nem lépte túl a 700—800 fokot, s így igen rossz minőségű, feszén- nel szennyezett vastömböket nyertek. Ezekből törtek le kisebb darabokat, s hosszas formázás után alakították ki belőlük a nyílvesszők és dár­dák hegyét, amelyek abban a távoli időben az életfenn­tartás legfontosabb haszná­lati eszközei voltak. erősebb tagállam, Nyugat- Németország monopolistái­nak érdekeit szolgálná — az ilyén gazdasági egység létrejöttéhez elengedhe­tetlen „nemzetek feletti” vo­nások viszont jórészt éppen a nyugatnémet túlsúly miatt elfogadhatatlanok Párizs szá­mára. Ami Nagy-Britanniát ille­ti, annak álláspontja a „nem- zetekfelettiség” és a gazda­sági unió ügyében valahol a középen lebeg Párizs és Bonn között. Nem érdekelt annyira egy ilyen unió lét­rehozásában, mint az NSZK — de nem félt tőle gazdasá­gilag annyira, mint a fran­ciák. Ugyanakkor Nagy- Britanniát más gazdasági té­nyezők Bonnhoz közelítik, így például közös nyugatné­met—angol cél, hogy a kife­jezetten francia érdekeket tükröző közöspiaci agrár- rendszert a mezőgazdasági importra szoruló Nagy-Bri­tannia és NSZK érdekei sze­rint fokozatosan módosítsák. Hasonlóképpen közös törek­vés az, hogy a viszonylag elmaradott gazdasági körze­tek fejlesztését szolgáló kö­zös alapokból ne mindenek­előtt az elmaradt francia és olasz mezőgazdasági körze­tek, hanem az ipari átállás gondjaival küzdő brit és nyugatnémet területek (pél­dául a bányavidékek) ré­szesüljenek. Ezek a gyakorlati gazdasá­gi kérdések végső soron ha­talmi és hegemóniaharcot tükröznek. Leegyszerűsítve a dolgot azt lehetne mondani: De Gaulle vonalától „elha­jolva” Franciaország abban a reményben nyitottá meg a közöspiaci kapukat Nagy- Britannia előtt, hegy az an­golok segítségével ellensú­lyozni tudja a nyugatnéme­tek gazdasági túlsúlyát. —i—e Orosz nye vianu ás Szenegálban Megkapta .az orosz nyelvi tanfolyam elvégzését igazoló diplomát a szenegáli Dakar­ban lévő szovjet kulturális központban tanuló hallgatók első csoportja. Köztük van Demba Eliman Gning, a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulója tiszteletére rendezett vetélkedő egyik győztese, és Bissan N’ Gom, általános iskolai tanár. A tanfolyam egyik végzett hallgatónője, Fatu Diop, ta­nulmányai folytatására a Szovjetunióba készül. Az orosz nyelvtanfolyamok három esztendeje működnek, és egyre népszerűbbek Da­karban. Idén nyolc csoport­ban összesen 140 hallgató ta­nult és tette le eredménye­sen a vizsgákat. Ifjú újítók I Az NDK-ban minden üzem büszke fiatal újítóira, akik­nek száma állandóan növek­szik. 1971-ben 840 000 fiatal újítót tartottak számon (240 000-rel többet, mint egy évvel ezelőtt), az NDK nép­gazdaságát energia- és anyagtakarékossági ésszerű­sítéseikkel 2,7 milliárd már­ka megtakarításhoz juttat­ták. A jövő mesterei a min­den évben sorrakerülő kiál­lításon és vásáron mutatják be újításaikat. Az újítók jogait új ren­delet szabályozza, amely ki­mondja, hogy a jövőben jobban tájékoztassák őket az üzem racionalizálási tervei­ről és a népgazdasági terv előirányzatairól. A rendelet előírja az újítási javaslatok anyagi támogatását Romjaiból újjászületett város Hamarosan befejeződik Volgográd legnagyobb építé­szeti egységeinek végleges kialakítása. ív alakult területen épült új­já. 1962-ben jóváhagyták Volgográd általános város- fejlesztési tervét. Ennek alap­Volga-híd torony házakkal A Nagy Honvédő Háború­ban a várost a fasiszták föl­dig rombolták. Egyetlen há­ján a munkákat négy rész­re osztották, a leendő város négy nagy egységének meg­imm A Lenin tér Volgográdban za sem maradt sértetlen. A háború utáni első években a város a történelmileg ki­Tizenöt év az atomenergia szolgálatában Bécs középpontjában, a Ringen, egy régi négyeme­letes épületben az ENSZ zászlaja alatt dolgozik a Nemzetközi Atomenergia Ügynöksége, (NAÜ) amely ebben az évben ünnepli fennállásának 15. évfordu­lóját. Több száz alkalma­zottja és a NAÜ munkájá­ban résztvevő több mint száz ország delegátusa most dolgozik a következő, — szeptember 26-án Mexico- ban megrendezendő, — évi közgyűlés előkészítésén. Miért hozta létre az ENSZ ezt a szervezetet és mi a jelentősége? Ezzel a kérdés­sel kerestük fel Straub F. Bruno akadémikust, a Ma­gyar Tudományos Akadémia alelnökét, aki tagja a NAÜ vezető testületének. Mi a NAÜ feladata? A NAÜ az atomenergia békés felhasználásával fog­lalkozik, feladata a tagálla­mok rendelkezésére bocsá­tani mindazt az információt és segítséget, ami ezt elő­mozdítja. Az atomenergia békés felhasználása nem­csak az energiagazdálkodás, az atomerőmű létesítését je­lenti. Az atomreaktorokban előállíthatok a legkülönbö­zőbb elemek izotópjai. Ezek felhasználása hatalmas mér­tékben viszi előre a fizikai, kémiai és biológiai kutatást. A mezőgazdaság területén, a növénynemesítésben, a kártevők pusztításában egé­szen új lehetőségeket ad a radioaktív izotópok felhasz­nálása. Ugyanakkor izotópok felhasználásával ipari folya­matokat (pl. öntés, hegesz­tés. műanvaggyártás, fólia­gyártás) lehetett megjavíta­ni. Nem utolsósorban izotó­pok alkalmazásával új mód­szereket vezettek be a be­tegségek diagnózisában és kiterjedten alkalmazzák eze­ket az izotópokat a dagana­tok gyógyításában. Mindezeken a területeken a NAÜ sokféleképpen gon- - doskodik az információk ér­tékelésétől és annak elter­jesztéséről. Korszerű nem­zetközi nukleáris informá­ciószolgálata a megjelent adatok összegyűjtését és gyors megkeresését teszi le­hetővé. Ösztöndíjakat ad, amelyek felhasználásával fiatal kutatók megismerhe­tik az újabb módszereket külföldön. Szimpóziumokat rendez, amelyeken az új eredmények értékét a lég­jobb szakértők megvitatják. Tanulmányokat készít, pl. az atomerőművek egyes típusai­nak technológiai és gazda­sági problémáiról. Szabvá­nyokat dolgoz ki és ajánl a nukleáris anyagok keze­lésére, szállítására, valamint a hulladékok biztonságos tá­rolására, illetve megsemmi­sítésére. A NAÜ-ben folyó szak­mai, szervező munka veze­tője a NAÜ vezérigazgatója, 1961 óta dr. Sigvard Eklund, a Svéd Tudományos Akadé­mia tagja. A NAÜ tevékeny­ségének elveit az évente tartott közgyűlés határozza meg, a közgyűlés választja meg a 24 tagú kormányzó- tanácsot a tagállamok kép­viselői közül. Magyarország képviselője (az Országos Atomenergia Bizottság egy- egy tagja), az elmúlt 15 év alatt kétszer is két-két évig volt a Kormányzótanács tag­ja, egy évig annak alelnöke. Mint minden nemzetközi szervezetben, itt is sokszor éles viták zajlanak: a NAÜ tevékenységének politikai vetülete éppolyan fontos, mint annak szakmai tartal­ma. A szocialista országok szerepe és jelentősége a szervezeten belül egyre fo­kozódik s ez is hozzá járul ahhoz, hogy munkája egyre eredményesebbé váljék. A hasadó anyagok ellenőrzése Az elmúlt két év alatt a NAÜ tevékenységében való­sággá kezd válni, amire már alapításkor is gondol­tak: a világon egyre szapo­rodó nemzetközi egyezmény­ben az aláíró (eddig atom­fegyverrel nem rendelkező) államok lemondanak az atomfegyver gyártásáról. Ez szükségessé teszi a hasadó anyagok nemzetközi forgal­mának ellenőrzését és az energiatermelésre szolgáló atomreaktorok működése közben keletkező, egyre na­gyobb mennyiségű és atom­fegyver gyártására is alkal­mas hasadó anyagok további sorsának ellenőrzését. Az atomsorompó egyezmény ér­telmében ennek az ellenőr­zésnek a kialakítása és gya­korlása a NAÜ feladata. Mindkettő rendkívül kényes nemzetközi politikai problé­ma. A NAÜ a feladat első részét 1970—71-ben teljesí­tette, e munkában a magyar szakértők különösen aktív szerepet játszottak. Az el­lenőrzés megvalósítása most indul meg. Magyarország is megkötötte a maga szerző­dését a NAÜ-vel, a nálunk fellelhető hasadó anyagok ellenőrzésére. Sz. E, felelően, melyek mindegyike befejezett egészet alkot üz­letekkel, rendelőintézetekkel, óvodákkal, iskolákkal és más, közszolgáltatási intéz­ményekkel együtt. A különböző hírközlő esz­közökkel és közlekedési le­hetőségekkel összekötött vol- gográdi lakótelepek hossza 80 kilométer a Volga folyó mentén. Minden lakosra 9 négyzetméter zöld terület jut. A fa- és bokortelepítés év­ről évre nagyobb ütemben folyik és 1980-ra a város te­rületének 70 százalékát ker­tek foglalják el. A világszerte híres sztá­lingrádi csata hőseinek nagy­szerű emléke látható a Ma- majev-Kurganon, központjá­ban a 84 méter magas Ha­za-Anya szobrávaL A város fő útja a Lenin sugárút egységes építészeti és művészeti egészet képez. Jelenleg 860 ezer lakosa van. A tervek szerint 2000-re el­éri az 1 millió 300 ezer la­kost. KÜLPOLITIKAI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom