Szolnok Megyei Néplap, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-24 / 226. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. szeptember 24. Johanna a Szigligeti Színházban Először boszorkány, eretnek módjára elégették a máglyán, és még a megmaradt hamvait is vízbe szórták, a Szajna vizébe, hogy irmag se maradjon belőle, azután akik elítélték, egy-két évtized múltán ugyanazok szemrebbenés nélkül állították áldozatuk kiemelkedő emberi tulajdonságait, „szentségét”. A szerény pásztorleány, aki. tiszta hittel és önzetlen hazaszeretetből állt oda megtépázott hazája élére a százéves háború idején, és döntő győzelmeket aratott — erődöket hódított meg és városokat vett be — alattomos cselszövés, középkori barbárság áldozatául esett. Áldozat lett, de egyben a középkor emberi csodája. Jeanne d’Arc, az írástudatlan falusi leányka — alig 18 éves — bátorságával és hitével egy országot mentett meg, hazáját. Érthető, hogy az alakja köré fonódott históriák, legendák már közvetlen halála után és aztán évszázadokon át izgatták és foglalkoztatják az emberiséget. Történetírók, írók, művészek indultak a nyomába, s vállalták, hogy a titkot megfejtik. Akadtak, akik az Orleani Szűz példájából a vallás számára igyekeztek tőkét kovácsolni. Mások egyszerűen a történet miszticizmusában élték ki magukat, ki-ki saját világszemléletéhez igazítva Jeanne d’Arc képét. Van azonban példa arra is, hogy józan értelemmel, a történelmi és a társadalmi viszonyok mérlegelésével miként lehet megközelíteni Johanna életének igazságát. Ezek közé számít a nagy szkeptikus francia író, Anatole France minden természetfelettit kiküszöbölő, színes, dokumentumokra épülő, kritikával megalkotott életrajzi regénye, a színpadon pedig Bemard Shaw sikeres próbálkozása, mely szinte édestestvére a szabad szellemben fogant Anatole France-műnek. Nagy érdemük van abban, hogy Jeanne d’Arc igazi arcát egyre kevésbé takarják el előlünk a szent legendák és hamis mesék csipkebozótjai. Shaw három évvel azután adta közre Szent Johanna című drámáját, hogy Johannát szentté avatta az egyház. Nem véletlen, így akart figyelmeztetni az államhatalommal szövetkező egyház szemforgató, álnok magatartására. A Shaw- drámát műsorára tűzte a Szolnoki Szigligeti Színház. Ez lesz az évad első bemutatója, és egyben a darab szolnoki premierje. meddig tanulmányi feladatnak számítottak. Más. egészen más végzett színészként színpadra lépni, különösen ilyen szerepben. Most csak enyém a felelősség. Ügy érzem, csak akkor lesz igazán érvényes a diplomám, ha ez sikerül. — Másképp fogja fel a szerepet mint Csomós Mari? — Johanna annyira egyértelmű, kristálytiszta logikával alkotott jellem, hogy nem nagyon lehet különbözőképpen felfogni. Ami különbség lesz az eszközeimben az az egyéniségünkből adódik majd, mintsem abból, hogy másként vélekednénk a csodálatos alakról. — Nem zavarja a kettős szereposztás? Vagy inkább serkenti a vetélkedés lehetősége? — Nem vetélkedünk. A párhuzamos szereposztás régi hagyomány a magyar színháztörténetben. Johanna különben is megérdemli, hogy többféleképpen is megközelítsék. Minél teljesebb élményt akarunk adni a nézőnek, nem egymással versenyezni. — Miért érzi időszerűnek Johannát? — Az embersége, a hite miatt. — Van a megformálásban példaképe? Vagy látott már egyáltalán más Johannát színpadon? — Igen. Csomóst az előbb. Sz. J. A rendező A két Johanna Ä nézőtér tátongó ürességét csak egy parányi lámpa bontja meg. Mellette a feszülten figyelő rendező, a sötétben szétszórtan jelenetre várakozó színészek és néhány kíváncsiskodó. Színpadi összpróba, öreg este. A gótikus épületvázat idéző díszlet már áll, a főurak, vezérek, papi méltóságok még zakóban, pulóverben páncél és talár helyett. Johanna, mindig Johanna. Alig van yégszó, amire ne ő válaszolna, alig van jelenet, amikor nincs a színpadon. s amikor még sincs, akkor is csak miatta csapnak össze az indulatok. Csomós Mari meglepően kész a szereppel. Nem, nem arról van szó, hogy már egészen kifogástalanul tudja a szöveget, vagy nem bizonytalankodna olykor egy- egy hangsúlyban, mozdulatban. Nem. Johanna lényegét érzi. A szerep sodrát. Mintha egy madár már repülne, de a szárnycsapás technikáját csak most tanulná: olyan neki a próba. Bámulatos, hogy ez a színésznő, akit annyiszor láthattunk már könnyed, kacér színpadi alakként, most hogy át tudott változni eleven akaraterővé. A bemutató előtt nyilatkozni? Nem, azt nem. Vagy legalábbis, nem nagyon. Jeanne d’Arc heroikus csatamezejére nagy főszerep, Kertész Ákos Makra című regényének filmváltozata után érkezett. Csaknem közvetlenül a forgatáskor. Nem volt nyári szünete, mégsem látni rajta a fáradtságot. Az új feladatra való koncentrálás szinte elektromos árammal járja át. Kísérteties dolog, álommal találkozik. Johanna mindig szerepálmom volt. Csodálatos ember. Az igazság csalhatatlan felismerője, biztos elhitetője és a legdü- hödtebb igazságtagadás kiváltója. Zseni. Rövid történelmi szerepe elég volt, hogy egy korszakváltás minden haladó tendenciáját egyesítse magába jelképszerűen, hogy hosszú évszázadokig nyugtalanítsa a legnagyobb gondolkodókat, művészeket. Hihetetlen jelenség. Csillag- robbanás. El lehet ezt játszani? El kell játszani! Szólítják az utójátékhoz. Ügy indul, mint egy sprinter a rajtkörről. Forró körülötte a levegő: Elhiszem neki, hogy az előbb megégett a máglyán. Amíg Csomós-Jeanne d’Arc a színpadon életre rázza a gyáva trónörököst, megfordítja a szelet az ostromlott Orleans alatt, pengeéles érveivel hittudorok dogmáit metszi darabokra, a nézőtéren alig láthatóan meg-megrezdül egy rőtarany hajkorona. Andai Györgyi, aki párhuzamos szereposztásban játssza Johannát Csomós Marival, együtt mondja, gondolja, éli vele a szerepet fegyelmezett némaságában is. ö is egy filmfőszerep után kezdett bele ebbe a nagy színpadi feladatba, de az egészen más , jellegű volt,. mint Csomós Marié. — A vőlegény. Magyar József első nagyfilmje. Szatirikus mai témájú vígjáték. Balatonfüreden forgattuk, amikor megtudtam. hogy Szolnokon rámosztották Johannát. Olyan érzés lehet a tudathasadás, mint amikor még egyszerre nehezedett rám a két szerep súlya. — Most már csak Johanna létezik. Megkönnyebbült? — Nem, nehezebb lett a súly és ahogy közeleg a premier, egyre nehezebb. De egyre nagyobb az örömérzet ígérete is, ha megbirkózom vele. — Láttuk már egy nagyszerű filmbeli alakítását a Hangyabolyban. Elismerés fogadta játékát az öreg előadását a Pesti színházban, aztán a Vörös postakocsibeli szerepét a Vígben.., — Ch, ezeket még mint főiskolás csináltam. FéligKerekre csiszolt mondatokban beszél, de ez nem a könnyed felszínesség, hanem a tiszta gondolat kereksége. Csendes szavú, töprengő típus. Karinthy Márton a főiskola utolsó éves hallgatója. A szolnoki Szent Johanna bemutató a diplomarendezése. — Nem először rendezek Shaw-darabot. A főiskolán az egyik vizsgarendezésem A sors embere című egy- felvonásos szatírája volt. — Véletlen ez a gyakori találkozás Shaw-val, vagy valamiféle különös rokon- szenv húzódik meg mögötte? — Bár modem színház apostolai szerint Shaw konzervatív szerző, én gondolkodásmódja, iróniája miatt változatlanul modernnek tartom és szeretem. — Fabiánus eszméi felett azért mégis eljárt az idő. — Igen, ezek az eszmék valóban túlhaladottak. Ügy fogalmazhatnám meg pontosabban, hogy a társadalom ellentmondásainak feltárásában ma is modern, a megtett javaslatai azonban jórészt elavultak. — Van-e hasznosítható tapasztalata a mostani munkához A sors embere rendezése után? — A két darab szinte két végletet jelent Shaw munkásságában. A sors embere szatíra, a Szent Johanna pedig egészen az utójátékig tragédia. — A darabot játszották már az utójáték nélkül is, talán éppen azért, hogy megőrizzék a tragédia „tisztaságát”. — Játszották az utójáték nélkül is, de ez szarvashiba Shaw mondanivalójának meghamisítása volt. Az utójáték az egész darab kulcsa, mintegy onnan visszafelé végiggondolva érthető meg Shaw koncepciója. Johannát 1920-ban avatták szentté, Shaw 1923-ban írta meg rehabilitálás komédiáját. Tragikum és komikum furcsa ötvözete jött létre. Részben ezért áll hozzám közel, ezért érzem modernnek. A másik ok a darab moralitás jellege. Ez Shakespeare hatása, bár Shaw egyébként nem szerette Shakespearet. De mert hinni a XX. század elején, mert egy hívőt alkotni, sőt az egész darab a hitről szól. Ezzel elég sok ellenérzést, csipkelődést zúdított magára annak idején. — Mondana valamit rendezői elképzeléseiről, az előadás felépítéséről? — Beszélhetnék róla, ‘de azt hiszem, meggyőzőbb lesz, ha erről maga az előadás fog beszélni. — Mint rendező, kiket tart példaképének? — Sok nagy rendezőtől tanultam. Marton Endre tanárom volt, asszisztáltam Vámos László és Szinetár Miklós mellett. Legközelebb azonban Ádám Ottó színháza áll hozzám, Ez színészcentrikus, vagy pontosabban elsősorban a színészre épülő színház, nem pedig a rendező magamutogatásának színtere. — A Szent Johannát párhuzamos szereposztásban játssza a szolnoki színház. Mennyiben hat ez a rendező munkájára? — A két címszereplő játékmódja, temperamentuma természetesen nem azonos, és ezt figyelembe kell venni. A különbség elsősorban a partnerektől kíván többet, a rendezés koncepcióját nem befolyásolja. — Munka közben milyen benyomásokat szerzett a szolnoki színházról? — Hálás vagyok a színháznak, hogy megkaptam ezt a szép feladatot. A próbák hangulata jó volt, úgy érzem, sikerült megfelelően együtt dolgozni a színészekkel. B. A. Az angolok Rouen-ba viszik Jeanne-t (Fametszet egy 1493-ban készfiit francia nyomtatványból, amely Anatole France említett könyvében is szerepel.) ősA tünékeny varázs múzeuma Foto; Hegoczki Ferenc Ifjúsági Magazin Hitka, különleges élményben lehet részük azoknak, akik eljutnak Aradra, s megtekintik az Aradi Színház alsó helyiségében berendezett színházi történeti múzeumot. Ám az ember példája, aki létrehozta ezt a múzeumot, azok számára is figyelemreméltó, akik személyesen nem léphetnek be oda. Josif Sirbut, a múzeum megteremtője, igazgatója, főfoglalkozásban huszonkettedik éve az Aradi Színház műszaki vezetője. A múzeum anyaga szenvedélyes színházszeretetéről tanúskodik. Josif Sirbut megkísérelte a lehetetlent: a színház egynapos, tünékeny varázslatából elcsípni valamit, megőrizni, állandó értékűvé tenni. Sok színházat „becsavar- gott”, mint mondotta, amíg végül 1945 után az Aradi Színházhoz került. Már régóta foglalkozott a gondolattal, hogy összegyűjt egy színháztörténeti anyagot és engedélyt kér egy múzeum megnyitására. Szóvá is tette hivatalos helyen kérését, de visszautasították, mondván, magánszemély nem nyithat múzeumot. Így a múzeum tervéről letett, de a gyűjtést mégis elkezdte. Munkájában nagy segítségére volt az Aradi Színház igazgatója, Szendrei Mihály, aki 30 éven át töltötte be ezt a posztot. A gyűjtést plakátokkal, színlapokkal kezdte. Rendszeresen tette félre a premier plakátokat, v endégfellépése- ket és egyéb színházi eseményt hirdető plakátokat.. Elnézte, ahogy az utcákon eső mossa, nap süti a papírlapokat, és elszomorodott a gondolattól, hogv a halványodó betűkkel együtt merül feledésbe az a nap is, amikor Johann Strauss vezényelt az Aradi "zínházban. Vagy amely napokon Bartók Béla, Casals, Hubermann játékában gyönyörködhettek az aradiak. És ahogyan haladt vissza az időben, az emlékek plakátokkal követhető útjain, úgy tárult ki előtte egyre gazdagabban a múlt. A plakátok mellett előkerültek értékes dokumentumok, a négy színpártoló társaság — két román, egy szerb, egy magyar alkotta — adományairól, és a múzeum egyik legértékesebb darabja, a színház 1817-ben keltezett alapító levele, Hirschl Jakab aradi kereskedő aláírásával, mely levélben írva vagyon, .....hogy a Város ékességére é s javára a Teátrum építésévelkik járultak hozzá a kőszínház megépítéséhez. Időközben elterjedt Aradon a hír, hogy milyen anyagot gyűjt Josif Sirbut. Sok ismeretlen ember sietett segítségére. Volt, aki ilyen szavakkal adott át egy-egy értékes dokumentumot: „Meggyőződtem arról, hogy szép dolgot csinál. Tessék.” Volt olyan darab, amelyért komoly pénzösszegeket fizetett. A múzeum anyaga ma 16.000 darabból áll. A falakon felfüggesztve, eredeti színlapok között láthatók az elsőrendű tagok fényképei — így nevezték régen a színház vezető művészeit. Ott áll a múzeumban Liszt Ferenc zongorája, melyen aradi tartózkodása idején gyakorolt, mellette gyönyörű fehér márvány mellszobor a híres színészről, Szerdahelyi Kálmánról. Mosolyogni való látvány az első aradi mozi hangszórója. Egy ritka emléket különös szeretettel őriz Josif Sirbut: az egyik első repülőnek, Fa- ludi Károly aradi színész magakészítette repülőjének eltört légcsavarját. (Lásd: képünkön!) A múzeumban szomorú dokumentumok is találhatók. Az Aradi Színház kétszer leégett. 1883- ban, és 1957-ben. Üszkös szobrok, megfeketedett bársony függöny emlékeztet a második pusztulásra. 1960- ban építették újjá a színházat, és különleges engedély- lyel 1968-ban megnyitották a színházi történeti múzeumot. Azóta a látogatók sok szép bejegyzéssel köszönték meg azt az élményt, melyet a múzeum megismerése jelent. Hős;y mi lesz a múzeum sorsa, azt Josif Sirbut sem tudja még pontosan. Ügy gondolja, ha nyugdíjba megy, átadja az anyagot az Aradi Múzeumnak. Egyelőre még itt tölti minden szabadidejét, rendezgeti, a temérdek összegyűlt anyagot, és boldog, ha egy-egy látogató tekintetében meglátja felcsillanni, az őszinte érdeklődést, ha sikerül másokkal is felfedeztetni a múlt értékeinek egy piciny töredékét. És a látogatók, akik meg-meg- állnak a szépen rendezett vitrinek—fényképek—szobrok előtt, nem is sejtik, hogy mindaz, amit látnak annak az eredménye, hogy húsz egynéhány évvel ezelőtt egy ember elkezdte gyűjteni a sárguló, esőmosta plakátokat. László Ilona
