Szolnok Megyei Néplap, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-21 / 223. szám

1972. szeptember 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A rubrikák sem élnek örökké Zene sokezer percben Az ember születéséről, ha­láláról a statisztikai évköny­vek „száraz” adatai is valla­nak. Érdemes egyszer meg­vallatni a statisztikát, a ben­ne szereplő rubrikák születé­séről, haláláról. Az adatok ugyanis már azzal sokat el­árulnak az érintett korrá!, évről, hogy bekerülnek a sta­tisztikába vagy éppen felesle­gesnek bizonyulnak. A születéssel kezdve szól­junk először az ifjabb rubri­kákról. A statisztikai évköny­vekben 1950-ben jelent meg először a szülési segélyek adatait ismertető rubrika. — Abban az évben kereken 70 millió forintot fizettek ki A LEGFIATALABB A statisztikai ívek még fia­talabb rubrikájára a termelő­szövetkezeti tagok családi pótlékánál találhatunk: 1966- tól kereken 50 ezer kétgyer­mekesnek járt ez a pótlék, amelyre a múlt évben 282 millió forintot fizettek ki. Talán legfiatalabb rubrika a gyermekgondozási segély­ben részesülők adatait közli. Amíg 1968 decemberében 92 ezren részesültek segélyben, S év múlva — 1971 végén — már 173 ezren élvezték a szo­Az új rubrikákat vizsgálva, találhatunk á televízióval kaocsolatos adatokra: 1958- ban kapott önálló helyet a statisztikában a „távolbalá­tás”. Akkor ezer főre másfél televíziót jelzett a statiszika, tíz évvel később már ugyan­csak ezer emberre 114 televí­zió-készülék jutott hazánk­ban. A múlt év lezárt statisz­tikai adatai szerint pedig ez a szám 187-re emelkedett. — Várható, hogy előbb-utóbb a színes televízió-tulajdonosok számát is — ha egyelőre még Igen „keskeny” — de külön rubrika fogja jelezni. A nyár, a kánikula miatt külön felfigyeltünk a hűtő­gépek rubrikájának születési dátumára is: a hazai statisz­tika 1956 óta vezeti külön az erre vonatkozó adatokat. — Eszerint 16 évvel ezelőtt 4000 háztartási hűtőgépet jegyez­tek fel. Öt évvel később már hatjegyű szám, 110 ezer bizo­nyította, hogy van kereslet és kínálat Méginkább kide­ilyen címen. Két figyelemre méltó év: 1962, amikor 191 milliót, 1963 pedig — annak' ellenére, hogy a „demográfiai hullám”, a születések száma akkor érte el a mélypontot — 305 millió forint volt a szülé­si segély címén kifizetett ösz- szeg. A nagy „ugrás” magya­rázata: akkor eínelték fel a segélyt. 1968-ban már félmil- liárd forint fölött volt a kifi­zetett összeg. A múlt évben pedig már milliárdos nagy­ságrendű számnak kellett be­leférnie a rubrikába: 1971- ben 1 milliárd 320 millió fo­rint szülési segélyt vettek fel a kismamák. ciális segélynek ezt a módját. Az elmúlt három évben — a téma fontosságára való te­kintettel — nemcsak külön rubrika, hanem külön táblá­zatok is születtek, melyekből — a többi között kiderül, hogy például 1971-ben a gyer­mekgondozási segélyt igénybe vevők legtöbbje — pontosan 11 százaléka — a textilipar­ban dolgozott, a legkeveseb­ben pedig az élelmiszeripar­ban dolgozók közül vették igénybe a juttatást. rül a fejlődés, ha azt a rub­rikát nézzük ahol az egy ház­tartásra jutó hűtőgépeket tüntetik fel: amíg 1960-ban 100 közül egybe, addig a múlt évben már 39 háztar­tásban könnyítettek magukon hűtőgéppel a nyári meleg­ben. A tapasztalat szerint a rub­rikák hosszú életűek: köny- nyebben születnek, mint hal­nak. Nemcsak a bürokráciá­hoz való ragaszkodás okozza, hogy a statisztikusok „hűek” a hagyományokhoz és mind­addig nem mondanak le egy- egy ténnyel kapcsolatos adat- szolgátatásról, ameddig ma­ga a tény létezik, hanem a statisztika egyik felhasználá­si lehetősége éppen az össze­hasonlítás, és ezért van szük- ség arra, hogy „végkimerülé­sig” vezessék az adatokat Szerencsére a legkitartóbb statisztikus is csak addig lát­ja értelmét a rubrikáknak, amíg adatokat is közölhet benne. A felszabadulás után például mindjárt „kimúlt”, feleslegessé vált a felekezeti hovatartozást közlő adat és így a rubrika is eltűnt az év­könyvekből. A FELESLEGESEK Hosszú évtizedes „haldok­lás” után szűnt meg az a rubrika, amely a faluvillamo­sítás eredményeit tüntette fel. 1962-ben ismertette utoljára a statisztikai évkönyv, hogy 3207 község villamosítását be­fejezték. (összehasonlításul: 1945-ben még csak 1258 köz­ségben égett villany.) Ugyancsak örömet okozott egy másik rubrika halála is. Először csak üres rubrikát fedeztünk föl ott, ahol a járványos gyermekbénulás­ban megbetegedettek számát tüntették fel. 1957-ben 2334 ilyen megbetegedést jegyez­tek fel, 1968 első negyedében már egyetlen egyet sem. Re­méljük, hogy egyre több olyan népbetegség lesz, — amelynek rubrikája az elkö­vetkezendő években üresen marad, és így feleslegessé válik. P. M. Az Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetem Bölcsészettu­dományi Karának III. éves magyar-történelem-francia szakos hallgatói KlSZ-alap- szervezetük közvetítésével levélben megkeresték a Szol. nők megyei tanács vb műve­lődésügyi osztályát, és fel­ajánlották, hogy egy általá­nos iskolai tanyai kollégium könyvtára részére segítséget adnak. A művelődésügyi osztály a jászapáti általános iskolai diákotthon támogatá­Janoárlól; rövidített általános iskolai munkás* tanfolyamok Az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű szervek veze­tőivel egyetértésben a művelő­désügyi miniszter a munkások szakmai továbbképzését és az ál­talános iskolai végzettség meg­szerzését elősegítő általános is­kolai tanfolyamok szervezéséről a következőket rendelte el: A továbbművelődéshez, — a munkások szakmai továbbképzé­séhez szükséges alapvető általá­nos ismeretek kiszélesítését és elmélyítését általános iskolai tan­folyamok szervezésével lehet elő­segíteni. A tanfolyam — mint a levelező oktatás különleges formája — az általános iskola felső tagozatá­nak tantervi anyagát három osz­tály — összevont ötödik—hato­dik, valamint hetedik és nyolca­dik osztály — keretében, rövidí­tett képzési idővel különleges óraterv és tanterv szerint dolgoz­za fel. A szorgalmi idő mindegyik osztályban — az ötödik—hatodi­kat egy osztálynak tekintve — 16 tanítási hét. A nyolcadik tanítási hetet kö­vetően a hallgatók a magyar nyelv- és irodalom, valamint a számtan-mértan tantárgyakból írásbeli és szóbeli beszámolót, a többi tantárgyból szóbeli beszá­molót tesznek. A tizenhatodik tanítási hetet követő 20 napon belül kell lebonyolítani azz osz­tályvizsgákat. Ha a továbbképzés szakmai igénye megköveteli, a magyar nyelv- és irodalom, valamint a számtan-mértan tantárgyak kivé­telével bármelyik tantárgyból az oktatás 16 hétről 8 hétre vonható össze. A tanfolyamra azokat a 20. élet­évüket betöltött dolgozókat lehet felvenni, akik munkaviszonyban állnak, vagy szövetkezeti tagok. A tanfolyam első alkalommal 1973. január l-től indítható. Az utasítás hatályba lépett. sát javasolta az egyetemis­táknak. A diákotthon vezetője megírta, hogy milyen köny­vekre lenne legnagyobb szükségük. Hamarosan meg­jött a válasz, amelyben a kért kötetekből megszerez­hető példányok mellett még néhány tucatnyi egyéb köny­vet is ígértek, összesen kö­rülbelül hatvan kötetet. Az ajándékot szeptember 29-én az iskolai úttörő csapatzász­ló ünnepén adják át. 4 óra 30 perc. Felharsan a rádióban a szignál, szól a zene, s csak azután kíván jóreggelt a bemondó. Kap­csolunk a Petőfi adóra. A számok egymás után forog­nak a magnón, beat-zene váltakozik a népzenével, s a sanzonnal. Dél. A hírek után tánczenei koktél. S az­tán sorolhatnánk egészen műsorzárásig, zene, zene, minden mennyiségben! Csak ha elgondolkozunk rajta, hogy hány ezer zeneszám szükséges ahhoz, hogy za­vartalanul biztosíthassák a zenei műsorok igényének kielégítését, akkor szinte ön.- kéntelenül is megemeljük kalapunkat azok előtt, akik napról napra produkálják a zenei műsorokat a Magyar Rádióban. Szentkúti Pál a szórakoz­tató zenei osztály vezetője. Bródy Sándor utcai szobá­jában sztereo erősítők, mag­netofonok és lemezjátszók társaságában tájékoztat ér­dekes munkájáról. — Milyen műsorok tartoz­nak a szórakoztató zenei osztályhoz? — Helyesebb lenne in­kább műfajokról beszélni. A mi osztályunk készíti a tánczenei, népzenéi, szimfo­nikus könnyűzenei, dzsessz és sanzon műsorokat. De emellett megpróbáljuk a ha­gyományos népzenét úgy interpretálni, ahogy a mai hallgatók igénylik. — Hány perc műsoridőt kell kitölteniük? — Hetente sokezer per­cet. Nincs a nannak olyan szaka, hogy valamelyik adón ne zenei műsort sugároz­zunk. Reggel fél ötkor mi kezdünk és például, ha éj­jel kettőig tárt az adás, mi zárjuk a melódia-koktéllal. — Hogy biztosítják ezt a rengeteg zenét? — Nagyon sok új felvételt készítünk. A szórakoztató zenei osztály valóságos nagyüzem. A felvételeink mellett tervezünk érdekes zenei eseményeket. Mint a hagyományos amatőr dzsessz-fesztiválok, de meg­említhetjük a népzenei fesz­tiválokat is. Évente mindig kikerül a táncdalénekes stú­diónkból néhány tehetséges fiatal. Az ő pályafutásukat is mi indítjuk el, segítjük őket. Több száz ember dolgo­zik a műsorok sikeréért, ti­zenhat szakszerkesztő, lek­tor közreműködésével. — Megemlítene közülük néhányat? — A közönség közül na­gyon sokan ismerik már Komjáthy Györgyöt, Boros Anikót. Bolba Lajost, Gra- bócz Miklóst. Ismert neves zeneszerzők is közreműköd­nek. Gyulai Gaál János, vagy éppen Bágya András. — S hogy kerül a rádió­hoz a nagyvilág sok friss felvétele? — A partner rádiók rend­szeresen megküldik új zenei műsorukat, természetesen mi is viszonozzuk ezt. Nyomon követjük a hanglemezpiacot, olykor, ha valami ritkaság akad, még egyes rádióhall­gatóktól is vásárolunk. — Milyen őszi újdonsá­gokra számíthatnak a rádió- hallgatók? — Idén is megrendezzük a népdal-hetét, ahol a leg­jobb magyar népdaléneke­sek és hangszervirtuózok is bemutatkoznak. Ugyancsak ismét találkozhatunk a ki­tűnő dzsessz zenészekkel az MRT dzsessz fesztiválján. Célunk, hogy minél színe­sebb. változatosabb szóra­koztató zenét sugározzunk a kedves hallgatóknak. R. I. A SZÍNES TÉVÉÉ MÉG „KESKENY« Az egyetemisták ajándéka ITÁL0 CÁLmO: HAZASTARSAK A rturo Massolai munkás éjszakai műszakban dolgozik, reggel hatkor végez. Hazafelé hosszú utat kell megtennie; szép időben ke­rékpárján, rossz időben, meg télen villamoson jár. Három­negyed hétkor ér haza; vagy­is hol kissé előbb, hol vala­mivel később, mint amikor feleségét, Elidét felriasztja az ébresztőóra. Gyakran a két zaj, az óra :sörgése és hazatérő férjének éptei, összekeverednek Elide .udatában, s így érik utol ál­ma mélyén, e kora reggeli :ompa, mézsűrű álomban, nelyet, miközben arcát pár­iájába fúrja, igyekszik még léhány percre kiélvezni. Az- án hirtelen felugrik, szinte ciszakítja magát az ágyból, izemébe lógó, csapzott hajjal, /aktában bebújik a pongyo- ájába. Így lép a konyhába, ihol Arturo épp előszedi tás­kájából az üres edényeket, az éthordót meg a termoszt, s lerakja őket a mosogatóba; i gázt meggyújtotta már és öltette a kávét. Elide, ahogy nagán érzi férje tekintetét, látrasimítja a haját, erőnek srejével tágra nyitja a sze­nét — mintha csak újra meg íjra szégvellné, amiért haza­érő férje mindig így, ilyen •endetlenül, álomittas képpel úllantja meg. Más dolog, ha ■gyütt alszik két ember: reg­jei mindketten ugyanabból az álomból ébredeznek — egyen­lőé k. Néha a férfi kelti fel; egy perccel az ébresztőóra csö­römpölése előtt, kezében ká­véscsészével, belép a szobába. Ilyenkor minden természete­sebb, az álomból kiszakadás fintorát valami édesen lustál­kodó vonás lágyítja, a nyúj­tózkodó meztelen karok a fér­fi nyakára kulcsolódnak. Megölelik egymást. Artúron e6Őköpeny, ahogy hozzásimul, aszerint, hogy nedves vagy hideg. Elide arról is tudomást szerez, milyen idő van oda­kint: esik, havazik, köd szi­tál... De azért megkérdezi: — Milyen az idő? — a férfi meg belefog szokásos félig-meddig gúnyolódó dörmögésébe; sor- raveszi a kellemetlenségeket, amelyek aznap érték. A vé­gén kezdi: milyen volt a bi­cikliét hazafelé, és milyen idő fogadta, amikor kilépett a gyárkapun — egészen más, mint tegnap este, amikor be­ment; szót ejt a munka körüli mérgelődésekről, arról, mi­lyen szóbeszéd járta az üzem­ben, satöbbi. Í lyenkor, e korareggeli órában a lakás mindig kissé hideg, kihűlt. Elide mégis teljesen levetkőzik, s pi­cit vacogva mosdani kezd a kis fürdőszobában. Férje mö­götte lépked, tempósan ő is levetkőzik, szép nyugodtan le­mossa magáról az üzem porát, piszkát. Ahogy félmeztelenül mindketten egyazon mosdó fölé hajolnak, kissé merev tartással, de azért lökdösődve is olykor, s egymás kezéből kapkodva a szappant, fog­pasztát, tovább beszélgetnek — így élik át a bizalmas együttlét perceit; néha, amint megtörlik egymás hátát, moz­dulatuk simogatássá lágyul, majd ölelésben végződik. De Elide egyszeresek fel­kiált: — Istenem! Hány óra? — s máris szalad, kapkodva felkapcsolja a harisnyakötő­jét, felölti a szoknyáját, meg- fésülködik, miközben hajtűit összeszorított ajkai között tart­va, a szekrény tükre felé nyújtogatja a nyakát. Arturo mögötte ácsorog, rágyújt egy cigarettára, úgy nézi; ilyen­kor mindig kis zavar fogja el, hogy csak áll és nem tud mihez kezdeni. Elide végre elkészül, az előszobában be­bújik a kabátjába, megcsó­kolják egymást, nyílik az aj­tó, s már a lépcsőházból hal­latszik. mint szalad lefelé. Arturo egyedül marad. Hallgatja Elide cipősarkának kopogását a lépcső kövén, s amikor már semmi sem hal­latszik, gondolatban követi tovább a gyors tipegést végig az udvaron, a kapun át, a gyalogjárón — egészen a vil­lamosmegállóig. A villamost hallja is, hallja, amint csiko­rogva fékez, megáll, s kicsa­pódik az ajtaja. „Elérte” — gondolja, s szinte látja, a fe­leségét szorongani a munká­sok és munkásnők zsúfolt tö­megében, ott, a tizenegyes vil­lamoson, mely most is, mint mindennap, beviszi a gyárba. Elnyomja a csikket, behúzza a zsalut és a sötétben bebú­jik az ágyba. A z ágy úgy maradt, aho­gyan Elide kikelt belő­le, de az ő, Arturo oldalán majdnem egészen érintetlen, mintha csak az imént vetet­ték volna meg. Kényelmesen elnyúlik a maga oldalán, de csakhamar átdugja egyik lá­bát; még ott érződik felesé­gének melege. Aztán a másik lábát is átnyújtja, s így, fok­ról fokra, lassanként egészen átcsúszik Elide oldalára, abba a meleg mélyedésbe, mely még őrzi felesége testének körvonalait. Belefúrja fejét az asszony párnájába, beszív­ja illatát és elalszik. Este, mire Elide hazaér, Ar­turo már egy kis ideje tesz- vesz a lakásban: begyújtott a kályhába és elkezdett valamit kotyvasztani. Némely házi­munkát ő végez el ezekben a vacsoraelőtti órákban: rend­berakja az ágyat, söpröget egy kicsit, beáztatja a szeny- nyest. Elide szerint mindez balul sikerül, és ő — őszintén szólva — nem is nagyon igyekszik; amit csinál, az tu­lajdonkeppen affele szertar­tás, a várakozás szertartása; valahogy ezzel megy az asz- szony elé, miközben valójá­ban otthon marad a négy fal között, odakünn meg kigyul­ladnak az esti fények. Elide járja az üzleteket, annyi más asszonytársával együtt, akik ebben a városrészben vala­mennyien ily szokatlan idő­ben végzik a bevásárlást. ... TZ égre a lépcsőházból fel­» hangzanak az ismerős léptek — most egészen más­képp mint reggel, elnehezed­ve, tompán kopognak, mert Elide fáradtan vonszolja ma­gát a napi munka és a bevá­sárolt holmi súlya alatt. Ar­turo elébe megy a lépcsőfor­dulóig, ott kiveszi a kezéből a szatyrot, beszélgetve lépnek be a lakásba. A konyhában az asszony le sem veszi ka­bátját, csak leroskad egy székre, eközben férje kirako­dik a szatyorból. — No, lás­sunk hozzá! — mondja végül Elide, feláll, leveti kabátját, belebújuk a házi ruhájába. Nekilátnak a főzésnek: elké­szítik a vacsorát — mindket­tejük vacsoráját — aztán a férfi uzsonnáját, melyet éjjel egykor szokott megenni a gyárban, az asszony reggeli­jét, melyet másnap magával visz, s végül azt a reggelit, melyet Arturo holnap dél­után fog megenni, amikor fel­ébred. Elide tesz-vesz egy kicsit, aztán elüldögél egy kicsit a szalmafonatú zsámolyon és irányítgatja a férjét, mit ho­gyan csináljon. Az viszont frissen, pihenten ide-oda sür­gölődik, mindent egymaga akar csinálni — de ugyanak­kor kissé szórakozott is, gon­dolatai már másutt járnak. Ezekben a percekben néha majdnem veszekednek, már- már csúf, goromba szavakkal vagdalkoznak — mert az asz- szony azt szeretné, hogy az embere több figyelemmel csi­nálja, amit csinál, nagyobb buzgalommal; vagyishát áll­jon jobban mellette, legyen közelebb hozzá, igazi támasza legyen, nyújtson több vi­gaszt... Az viszont, az asszony hazatérte fölötti első öröme múltával, gondolatban már nincs is otthon, azon igyek­szik, hogy gyorsan végezzen, mert hamarosan indulnia kell. Megterítenek, mindent úgy készítenek az asztalra, hogy ne kelljen mellőle fölkelni ;s ekkor mély szomorúság fogja el őket, hogy ily keveset le­hetnek együtt — szinte alig megy le torkukon a falat, a vágytól, hogy még tovább is ott üljenek és fogják egymás kezét De még meg sem itták az utolsó korty kávét, s a férfi már a kerékpárja körül fog­lalatoskodik, vizsgálgatja, hogy minden rendben van-e rajta. Megölelik egymást. Ar­túron csak most villan át a gondolat, milyen bársonyos langymeleg a felesége teste. De felkapja vállára a kerék­párját és óvatosan lebaktat a lépcsőn. Elide elmosogat, kitakarítja a lakás minden szegletét, fej­csóválva nézi, mit végzett a férje. Arra gondol, hogy az most épp a gyér lámpákkal szegélyezett sötét utcákon ka- rikázik, tán már elhagyta a Gázmüveket. B ebújik az ágyba,' eloltja a villanyt. Ahogy ott fekszik a maga fekhelyén, átdugja lábát a f-rje paplana alá, hogy érezze a melegét; de minden esetben rájön arra, hogy az az oldal, ahol ő fek­szik. melegebb — tehát Artu­ro is ott alszik mindig; és na®” gyöngédség fogja el. Telegdi Polgár István fordítása ... !

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom