Szolnok Megyei Néplap, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-19 / 221. szám
1972. szeptember 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nyári tanulságok egész évre A® idén talán a szokottnál is többet foglalkoztatta az időjárás a mező- gazdaságban dolgozókat, a mezőgazdasági termelést szervező, irányító embereket. Kezdődött azzal, hogy kitavaszodáskor korai aszály fenyegetett. A múlt esztendő őszén, s a téli hónapokban csak rendkívül kevés csapadék hullott, a talaj vízszintje mélyre zuhant. Felhívások hangzottak el az öntözésre, operatív bizottságok alakultak. Azok a gazdaságok, amelyek öntözésre hasznosítható vizet szerezhettek, felújították berendezéseiket, telepeiket, s új öntözőgépeket vásároltak. S aztán jött július, amely az ország jelentős hányadán — főként a Dunántúlon — minden napra hozott esőt. Az lenne tehát a tanulság, hogy az időjárás rejtelmeit úgy sem lehet kiszámítani, felesleges volt annyi figyelmet fordítani az öntözésre? Nem hiszem. Az tény, hogy hetekre előre nincs semmiféle biztosra vehető prognózis az időjárás alakulásáról. Eddig sem volt, s belátható időn belül ezután sem lesz. Az öntözéssel azonban nem volt felesleges foglalkozni. A jó öntözőberendezésekért kifizetett összeg egyáltalán nem kidobott pénz, az öntöző brigádok megszervezése nem volt felesleges fáradtság. A júliusi esőzések nem azokon a területeken okoztak bajt, amelyeket öntöztek. A kertészeti növények, a kapások egyáltalán nem sokallták a csapadékot — az alföldi tájakon pedig még kevesellték is. A fő tanulságot másutt kell keresni : a meglévő eszközök hatékony kihasználásában. S ha történetesen az öntözésről van szó, akkor legfeljebb az a hiba, hogy — most már több éves időszakot is tekintve — kampányszerű. Az öntözéses gazdálkodásnak, az öntözőberendezések gazdaságos, hatékony üzemeltetésének sok feltétele van. Ezeket a feltételeket teljesíteni kell, s ebben az esetben — vonatkozik ez az idei évre is — a berendezések folyamatos hasznosítása hozza a legjobb eredményt. A búzatermesztés köréből szerzett tapasztalatok általánosabbak, hiszen lényegesen több üzemet érintenek, mint az öntözéses gazdálkodás. Országos méretekben is, üzemenként is jócskán adódik tanulság. Az ismeretes, hogy az országos búzaátlag a tavalyi szint körül alakul, vagyis hektáronként mintegy 30 mázsás termés került raktárakba. Más kérdés az, hogy ennél több termett és jelentős mennyiség veszett el a betakarítás idején. A búzatermesztés fejlődése, az idei aratás ismételten napirendre tűzte a betakarító gépek mennyiségét, milyenségét. Ez vonatkozik a kombájnokra, a szállító járművekre és a szárítókra is. A korábbinál kétszeres hozamok nagyobb teljesítő képességű kombájnokat követelnek. A Lajta-Hansági Állami Gazdaságban dolgoztak az idén SZK—4-esek, s olyan kombájnok is, amelyeknek dobáteresztő képessége másfélszeres, kétszeres. Az előbbiek az aratási idényben átlagosan 70, az utóbbiak átlagosan 200 vagon búzát takarítottak le. Ahol a kombájnra kisebb aratandó terület jutott, ott lényegesen kevesebb volt a veszteség. Igaz, hogy a Dunántúlra átkerült pár száz alföldi kombájn. De ezek már csak akkor mehettek, amikor a saját gazdaságban végeztek. S a még nagyobb veszteségeket segítették elkerülni. Nagyon kézzelfoghatónak látszó teendő: a búzatermesztés fejlesztésével arányosan kell fejleszteni a betakarító gépparkot, a szárító kapacitást. (A szárítók üzembe állítása révén három-négy nappal előbb kezdődhetett a munka.) Sok jel mutatja, hogy a szárító — annyira hozzátartozik a sikeres munkához, mint a jó vetőgép. Egyébként is a kukoricabetakarítás szintén kombájnokat, szárítókat kíván. Az agrotechnikai tanulságok nagyon szétágaznak. Közülük csak kettőt említek. A vegyszeres gyomirtást és a műtrágyázást. A vegyszeres kezelés általában nem véd a nyári gyomok ellen. Nem is lehet arra berendezkedni, hogy augusztusban aratunk. Tény azonban, hogy a jól vegyszere- zett táblákon még nyáron is kevesebb lett a gyom. Egy érdekes jelenség valószínű a tápanyag ellátással függ össze. Lehetett látni még augusztus közepén is olyan búzatáblákat, amelyek nem dőltek meg. A termesztett fajta a Bezosztája volt, s szilárdan állt a lábán. A szakemberek a harmonikus növénytáplálásnak, a megfelelő adagban használt foszfornak, de főleg kálisónak tulajdonították ezt a jelenséget. Eléggé közismert, hogy a ? Csak a külföldi jó! A Szolnok megyei élelmiszergazdaság! pártaktíván történt. Felállt egy tsz-elnök, és drámaian ecsetelte, milyen állapotok vannak náluk. Hiába szaladnak fúhöz-fához, nem kapnak saját pénzükért se rukorrcpa-belakarító gépet, miközben a szövetkezeti tagok keservesen, kézi munkával dolgoznak a répaföldeken. Ugyanitt neves állami gazdaságunk igazgatója a gépesített vontatású öntözőberendezéseket sürgette. Egészen a válaszadásig úgy tűnt, közérdeket képviselve bátran szóltak mind a ketten. Csak azt nem mondták, amire aztán választ kaptak. Tudniillik, hogy kaphatók a szóbanforgó gépek, nem is kelt hozzá protekció se. Igaz, hogy a magyar inezőgépipar termékei. Amiről viszont eleve úgy tartják, kényesebb ízlésű gazdasági vezetők, hogy az már nem is lehet jó. Nos, nem állítanánk, hogy Ny ugat-Németországban vagy Amerikában nem gyártanak tökéletesebb gépeket, mint a mieink. Am az is igaz, hogy éppen a magyar cukorrépa-betakaritó gép és esőzlctó iránt Nyugat-Európa érdeklődik. Dánia például sikerre] alkalmazza, s korántsem azért, mert nekik akármi jó lenne. Sőt! A dán mezogazdusug hosszú idő óta Európa élenjárói közé számit. Magyar átok lenne tehát a régi közmondás: senki sem próféta a saját hazájában? Alighanem erről van szó. S még valamiről. Az teljesen magánügy, hogy ruhaneműben, háztartási gépekben, gépkocsiban avagy bármely magánhasználatú Cikk kiválasztásában kinek milyen kifinomult igénye van. Teljesen más ügy azonban, ha a szolnoki AGRO- KER telepein van cukorrépa-betakaritó gép, de itthon csak a nyugatnémet gyártmány kell. Miközben a szövetkezeii tAgok munkáját magyar gépekkel meg lehetne könnyíteni. b. I. Nvugat-Dunántúlon a sok eső, az esők nyomán keletkezett áradás, a forróságban feltámadó hatalmas erejű vihar, jég, tönkretette a termést. Ezekben a gazdaságokban csak az állam gyors segítsége révén lehetett olyan körülményeket teremteni, amelyek között folytatódhatott a termelő munka Persze a segítség nem pótolta a károkat, s az emberek nehéz helyzetbe kerültek. A kár tetemes részét — lévén termelőszövetkezetekről szó — sajátma- guk viselik. Két esztendeje a Tiszántúlt sújtotta vízkár, most a nyugati végeket. Közben pedig tavaly is, minden más, esztendőben is voltak közös gazdaságok ha nem is egész országrészek — amelyeket a tűz, a jég, vagy más elemi csapás ért. Az időjárás — a gazdálkodás mai szintjén — befolyásolja a szorgalom eredményét. Ez a tény — mindenütt ahol csak lehetőség van rá — tartalékolásra int. Azt követeli a vezetéstől, hogy a jobban sikerült években gondoljon a szűkös esztendőre is. De van egy általánosabb érvényű tanulság is. Azok, akik aránylag messze vannak a mezőgazdaságtól, s jórészt hallomásra hagyatkozva alakítanak ki véleményt az ottani jó módról, a nagy keresetekről, ilyenkor legalább egy percre eltöprenghetnek — ha másról nem is — arról: mennyi veszélynek bizonytalanságnak van kitéve a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben dolgozó százezrek jövedelme. Tervezhetik a gazdaságban, hogy a következő évben 1— 2 százalékkal nagyobb lesz a jövedelem. Dolgozhatnak is szorgalmasan. S ha az időjárás közbeszól, nem jövedelemnövekedéssel, hanem annak csökkentésével számolhatnak, S ezt is el kell viselni. Ha már az időjárás és a gazdálkodás alakulása került elsősorban szóba, mindenképpen említést érdemel: erőteljesen bele avatkoznak a természeti tényezők a munka végső eredményébe. Erőteljesen, de ma már valamivel kisebb mértékben, mint néhány évtizede. Egyre inkább az emberi munka a termés mennyiségének, minőségének meghatározója. Ez a lassú, egyik évről a másikra nem mérhető folyamat szorosan összefügg a termelés egyre korszerűbb eszközeivel, feltételeivel. A természet erői még hosszú ideig befolyásolják a termés sorsát. Hatásuk azonban fokozatosan — ahogyan képesek vagyunk korszerűsíteni a gazdálkodást — Csökken. Egyre inkább az ember lesz a gazda. Az ember, aki tudásban, tapasztalatban gyarapodva, egyre mélyebben hatol a részlet- kérdésekbe, s egyre pontosabban tárja fel a termés növekedésének, csökkenésének okait. Ezt a feltáró munkát pedig a mi mezőgazdaságunkban is követik — az igényekhez képest sajnos elég lassan követik — a tettek. Magasabb színvonalra kerülni: a vezetés, a szervezés, a termelő munka minden területén. E feladat teljesítése egyre bonyolultabb, egyre nagyobb alaposságot kíván. De csak ez lehet az út előre, s ehhez kell Igazítani az idei tanulságokat is felhasználva a mércét. A. I. •. * Ötvenezer látogató A jászszpritandrási strandfürdő idei mérlege Megnyitása óta legeredményesebb esztendejét zárta Jászszentandráson a községi strandfürdő. A tanácsi keze lésű létesítményt 10 évvel ezelőtt adták át rendeltetésének két medencéjével — egy sportméretű és egy gyermek- medence — 2,3 hektárnyi területen helyezkedik el. Vízellátását egy percenként 600 liter vízhozamú 43 °C hőmérsékletű termálkút biztosítja Az elmúlt 10 év során. [' megteremtették a feltételeit annak, hogy a strandfürdő megfeleljen akár az idegen- forgalmi követelményeknek is. A kedvező feltételek biztosításával a jászszentandrási strandfürdő a helybeli lakosokon, kívül a szomszédos községekben és távoli városokban lakók kedvenc szórakozóhelye lett. Sokan látogattak el Jászszentandrás- ra a hétvégi napokon Salgótarjánból, Aszódról. Ózdról, Budapestről, Gyöngyösről. Az is megszokott látvány volt, hogy a strand közelében. szovjet, csehszlovák, NDK vagy lengyel rendszámú gépkocsik parkíroztak. Az 1972-es fürdési idényben — négy hónap alatt — ötvenezer látogatója volt a strandnak. A fürdő melletti kempingterületen is nagy volt a forgalom. A kempinggondnok 280 gépkocsi és autóbusz 799 motorkerékpár és 951 kerékpár parkírozási jegyet adott el. Belépőjegyekből kempinghely-fogla- lási díjakból és különböző kölcsönzési díjakból 207 ezer, jármű megőrzési díjakból pedig 13 ezer forint volt az idei bevétel. Az idegenforgalom növekedését tükrözi, hogy a nyári négy hónap alatt az ÁFÉSZ ÁBC-áruház forgalma elérté a 3 millió forintot, a tsz- étterem — ahol a fürdési idényben csaknem 13 ezer adag ebédet szolgáltak fel — másfél millió forintos forgalommal zárta az idényt. Böcsün, a Borsodi Sörgyárban megkezdték az árpatároló silók próbaüzemeltetését, naponta 10 vagon árpa érkezik a tárotokba. Az 1,2 milliárd forintos beruházással épülő gyárban 18 ezer tonna malátát, 1,2 millió hektoliter sört készítenek majd. A gyár termelése az év végére indul meg. Képünk: Fogadják az árpát (MTI foto — Erezi K. Gyula felv. — KS) Nem kielégítő a húsellátás — Hiánycikk a kályhacső JászfcUusrcnlgyörgyi gondok Jászfelsőizentgyörgyön a kereskedelmi és a vendéglátóipari áruellátást a jászberényi ÁFÉSZ biztosítja. A községben három vegyesélelmiszer, egy hús-, egy iparcikkbolt, három vendéglátóipari egysig. egy TÜZÉP- telep és egy vegyes felvásárló részleg van. A boltok forgalma 1972. január 1-től augusztus 31-íg 7 millió 158 ezer forint volt. 182 ezerrel több a tervezettnél- A vendéglátóipari egységek csaknem 2 millió forintos forgalma is jóval magasabb a tervezett összegnél. A boltok számát tekintve a község kereskedelmi ellátása megfelelő, elhelyezkedésükkel és árukészletükkel azonban a boltok nem tudják maradéktalanul kielégíteni az igényeket. Gond, hogy a három éle'miszerüzlet a község központjában egymás mellett van. ugyanakkor a külterületen lakóknak sokat kell gyalogolniok azért, hogy az alapvető élelmiszereket megvásárolják. A húsellátás — bár az idén jobb mint a korábbi években volt — még mindig nem kielégítő. A húsipari vállalat he ten kén tt egyszer szállít, heti 250 kilogramm tőkehúst és 100 kilogramm hentesárut. Bér enyhít a hús- ellátási gondokon hogy a bolt egv héten egyszer é'ő- halat és baromfi aprólékot kap, de a lakosság nincs megelégedve az ellátással. Az alapvető élelmiszerekből megfelelő az ellátás. Egyes tartós élelmiszeráruk azonban — házitészta, keksz, literes palackozási! borok — gyakran szerepelnek a hiánycikkek között. Nem folyamatos az ellátás mosószerekből. olaifestékekből. budai földből. Sok bosszúságot okoz a vásárlóknak, hogv a fűtési szezon idején nem lehet kályhaesftveket kapni és. hogy szinte állandó hiánycikk az aprószög. Negyven éve az államigazgatásban Sok-sok türelem és emberismeret kell ahhoz, hogy egy tanácsi dolgozó jól végezze el munkáját. Nehéz és felelősségteljes igazságos döntéseket hozni. Szakmailag jól felkészült, a fejlődéssel lépést tartó embereknek kell lenniük. Kis községekben a falu központja a tanácsháza. Az emberek szinte nap mint nap megfordulnak ott, véleményt és eligazítást kérnek. Dora Imrének, a zagyvarékasi tanács szakigazgatási szerve vezető helyettesének a nagy tapintatot és körültekintést igénylő szabálysértési ügyekben kell állást foglalnia. S hogy döntései igazságosak, azt bizonyítja, hogy a köz- zég lakói mindig szeretettel beszélnek róla. Dora Imre 61 éves és 41 éve az államigazgatásban dolgozik. Beszéde a sokat tapasztalt ember megfontoltságára, higgadtságára vall. — A legutóbbi tanácsválasztás óta vagyok a szak- igazgatási szerv vezető helyettese és anyakönyvvezető. Emellett a szabálysértésekkel, a birtokháborítási ügyekkel, az elvált szülők gyerékeinek problémáival foglalkozom. 1954 óta titkára vagyukba Hazafias Népfrontnak, az önkéntes tűzoltótestület gazdasági ügyeit vezetem, az ÁFÉSZ felügyelő bizottságának elnöke vagyok és ellenőr a takarék- szövetkezetnél. — Ennyi munkát még felsorolni is sok, hogy van mindenre ideje? — Gyermekkoromban eltört a lábam, a csont rosz- szul forrt össze. Azóta is gyógycipőt hodok. Nem jártam sehova, nem is nősültem meg, most is a nővéremmel lakom együtt. Legjobban akkor érzem magam, ha dolgozhatok. Jó tudni, hogy elintézhetem az embe, rek ügyes-bajos dolgait. Nemrég egy idős, egyedül élő embert helyeztem el szociális otthonban, és mikor hazajött látogatóba, sírva borult a vállamra, hogy milyen jó ott neki. Elvégezte a négy polgárit, majd a kereskedelmiben két osztályt, aztán a háború miatt nem tudta folytatni tanulmányait. Felvették a községházára, ahol eleinte rendszeres fizetés nélkül dolgozott. aztán 1940-ben díjnok lett, a felszabadulás Után pedig vezető jegyző. Szereti az embereket, a velük való foglalkozást, a segítségadást. — Hosszú pályafutása alatt völt-e különösen emlékezetes esete? — Egy ember meglopta az élettársát, és a lopott összegnek kétszeresét kellett büntetésként fizetnie. Emlékszem olyanra is. hogy két szomszéd a mezsgyéjükre nőtt diófa tulajdonjogáért pereskedett hosszasan. De ezek nem különös esetek számomra, én ebben élek és naponta találkozom hasonlókkal. — Milyennek látja ügyfeleit? — Nagyon vigyázok arra, hogy az Ügyekben mindig az embert lássam, és ne vesszek el a jogszabályok útvesztőiben. Itt születtem, itt nőttem fel, a községben szinte mindenkit ismerek. Régebben a falu összes utcájának nevét fel tudtam sorolni. Ismerem az emberek problémáit, gondjait, mindennapi ügyeit, s ez nagy segítségemre van. — Milyen tanácsot adna pályakezdő tanácsi dolgo- zólőiak? — Csak azt. hogy mindig tartsák szem előtt a köz érdekét. mert nincs jőbb érzés, mint látni, hogy községünk épül. szépül. Dora Imre tavaly elérte a nyugdíjkorhatárt. Negyven év nagyon hosszú egv ém- beí életében, s ő ezt aZ időt fáradhatatlan lendüléttel a község életének szentelte. T, M.
