Szolnok Megyei Néplap, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-17 / 220. szám

\i Dimv. A családban marad Az intézetben már sokan suttogták, hogy Vaszkov, a laboráns válik a feleségétől. Ez .a tény még önmagában nem lenne meglepő. Az az izgalmas a dologban, hogy Vaskov felesége nem más, mint az intézet igagatójának a lánya. Így aztán, amikor Vaszkovot ez ügyben magá­hoz kérette az igazgató, va­lamennyien felcsigázott ér­deklődéssel várták: most az­tán mi lesz? Borisz Pavlovics megve­tően nézett hűtlen vejére, s így kezdte: — A dolgok logikája sze­rint nekem most a lehető leglátványosabban ki kellene tennem a szűrödet az inté­zetből. De ez nem így lesz. Emelkedhetsz egyet a rang­létrán. Holnaptól te leszel a laboratórium vezetője. Eltelt hat hónap. Vaszkov félénk udvariassággal ismét kopogott az intézet igazgató­jának ajtaján: — Hívatni méltóztatott? — Ah, megjöttél, te gaz­ember — mormolta fogai kö­zött Borisz Pavlovics. A vérig sértett Vaszkov kidüllesztett mellel kezdte: — Kérem önt igazgató elvtárs... — Elhallgass!... Te, te... Tőled sokkal okosabb em­bert passzolok most is ki az intézetből. Holnaptól te vagy az osztályvezető helyettese. — Borisz Pavlovics, én csak nehezen birkóznék meg azzal a feladattal... — Vagy még úgy sem! Tu­dom. De lesz, ahogy lesz. Holnap már ott állsz mun­kába. — Nem. Én. nem vagyok valami kiegyensúlyozott ál­lapotban. Ott én csak szét­robbantanám a kollektívát. — Annyi baj legyen. Leg­alább friss erőket is tudunk felvenni. Két hónap múlva az igaz­gató titkárnője ismét Borisz Pavlovicshoz kérte Vaszko­vot. — Tudod mit, te semmire­kellő? — ment át azonnal támadásba az ex-após — ki­nevezlek osztályvezetőnek! — Hát még mit nem! — kiabált ijedtében Vaszkov. — Nem érdekel a véle­ményed. Döntöttem és kész! Értetted ? — Fel fogok mondani. — Nem fogadom el! — or­dította az igazgató, majd hir­telen hangnemet váltott. — Galambom, galambocskám, aranyos Vaszkovom, fogadd el a vezetői kinevezést. Így kétszeres lesz a fizetésed, hozzá még a prémium, no meg reprezentáció! Kérlek, habozás nélkül fogadd el! — Milyen főnök lenne én- belőlem?... — Meg leszel valahogy. Adok melléd két helyettest. Csökkentem a tervet is. No? Este, amikor Borisz Pav­lovics leült vacsorázni, a fe­lesége idegesen csavargatva a szalvéta csücskét, halkan suttogva megkérdezte a fér­jétől: — Boriszom, a volt vőd beleegyezett? — Rábírtam — ragyogott az örömtől az igazgató. — Nagyszerű! És így most már mennyi gyerektartási díjat fog kapni a mi Nyi- nocskánk? Fordította: Sigér Imre Szemre­hányás Két öreg csavargó bandu­kol Velence utcáin, amikor egyikük lehajol és felemel a földről egy ötezer lírás bank­jegyet. — Hurrá! — most vehe­tünk magunknak néhány fiaskó bort és tíz deka sült halat. Társa végigméri és rosszal­lóan így szól: — Ennyire éhes vagy? Vita Budapest egyik utcáján le­robban egy kocsi, amelyet egy hölgy vezet. A vezető odafordul mellette ülő fér­jéhez és megkérdi: — Most mit csináljak? — Furcsa — morogja a férj —, amikor én vezetek mindig te tudod jobban, mi a teendő. Későn érek haza, drágám. Ha látnád az aktahegyet az íróasztalomon... Kép szöveg nélkül

Next

/
Oldalképek
Tartalom