Szolnok Megyei Néplap, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-17 / 220. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

Ara: 1,— Ft

XXIII. évf. 220. m. 1912. szept. 17., vasárnap.

Verseny — a hazai piacon

t

V

erseny a javából! — állapíthatjuk meg, ha a szintetikus mosószerek mind gazdagabb választékára, korszerű csomagolására és csökkenő árára gondolunk. S jóleső érzés arra gondolni, hogy ehhez megyénk egyik nagy üzeme, a Tiszarr.enti Vegyiművek is hozzájárult. Hasonló következtetésre jutunk akkor is, ha a televíziós vevőkészülékek gyártását, kereskedelmi forgalmát nézzük. Gondoljunk csak arra, hogy az Orion, és a Videoton páros versenyének következtében emelkedett a tévé-készülékek garanciális ideje, egy esztendőről két évre, sőt, időszakonként bizonyos típusoké háromra. A piaci verseny vitathatatlan eredményeit fedezhetjük fel az olaj- és gáztüzelésű kályhák, fűtőberendezések növekvő gyártásában, választékuk bővülésében is. A termelőszövetkezetek feldolgozó üzemeiben, közös vállalatainál gyártott konzervek, száraztészták, tejtermékek szintén gyarapították az áruválasztékot.

Valószínűleg nehezebb lenne felsorolni azokat a termékeket — mert ezek vannak többségben. —, amelyeket még nem mozdított ki a verseny évtizedes „nyugalmi” állapotukból. A termelők és az eladók számára persze kényelmes és átmenetileg talán még előnyös is ez a monopolhelyzet. A vevő viszont kiszolgáltatott: eszi, nem eszi, nem kap mást.

Sokan úgy gondolják, hogy verseny csak ott lehet, ahol párhuzamosan kettő, vagy több vállalat, szövetkezet foglalkozik az adott termék előállításával. Valójában a verseny, a versenyképes termelés nem feltételezi minden áron a párhuzamos hazai gyártást. Gyakran ez egyébként is megvalósíthatatlan. Ha például két hazai vállalatnál gyártanának háztartási hűtőszekrényeket csupán azért, hogy verseny legyen a termelők között, annak több lenne a kára, mint a haszna. Mert a készülékek így kisebb szériában, drágábban, korszerűtlenebb módszerekkel, s valószínűleg gyengébb minőségben készülnének. De ugyancsak sokba kerülne a verseny a jelenlegi nagyságrendű termelés mellett, ha az autóbuszok, a konténerek, az erőművek, turbinák és generátorok stb. gyártását osztanák meg két vagy több vállalat között.

M

indehhez még hozzátehetjük; abból, hogy nincs párhuzamos gyártás, még egyáltalán nem szükség- szerű a hazai termelő kiváltságos, monopolhely- zete. Noha a háztartási hűtőgépek gyártásával például egyetlen vállalat foglalkozik hazánkban, mégis bővül a választék, javul a minőség. A jászberényiek európai színvonalon dolgoznak, a garanciális időt is elsőnek emelték két évre. A svájci licenc alapján készülő hűtőgépeikkel a svájci és a nyugatnémet piacra is betörtek. Ebbe a két országba több ezer hűtőgépet szállítottak, A Lehel készülékek csak látszólag vannak kiváltságos monopolhelyzetben, Magyarországon. A hazai piacon versenyt támasztanak az import (szovjet, csehszlovák, lengyel) készülékek. De a Lehel hűtő- szekrényeket egyre nagyobb mennyiségben, exportálják is, s így külföldön még élesebb versenyben kell helytállniuk. Tehát a gyártók égy pillanatig sem pihenhetnek babérjaikon.

Vagyis a hazai piacon folyó versenynek fontos eszköze a külkereskedelem, mindenek előtt az import. A hazánkhoz hasonló, nyílt gazdaságú országokban, ahol a külkereskedelem súlya rendkívül nagy, az import fogyasztási cikkek aránya a lakosság ellátásában többnyire két-háromszor magasabb mint nálunk. A gazdag választék, az árubőség elképzelhetetlen nagyarányú import nélkül. Bár az utóbbi években tudatosan törekszünk az import és az általa támasztott verseny fokozására, az erőfeszítések bizonyos korlátokba ütköznek. A nyugati import mértékét behatárolja az ország deviza helyzete. (A nyugatról vásárolt fogyasztási cikkek bővítik ugyan a választékot, de korlátozott mennyiségük és viszonylag magas áruk miatt érdemben nem szólnak bele a versenybe.)

Az árubőség, amely részben szülője, részben következménye a versenynek, de mindenképpen a fogyasztói érdekeket szolgálja, csak sok esztendő kitartó erőfeszítései árán jöhet létre. Az elmúlt négy-öt évben sokat javult az áruellátás, csökkent a hiánycikkek száma, de a helyzet még mindig nem kielégítő. Ezért például hiába készít sok-sok állami és szövetkezeti üzem cipőt, eddig mégsem alakult ki igazi verseny közöttük, a lábbelik minőségét évek óta igen éles bírálatok érik. S a nagyarányú cipőexport sem serkentett jobb munkára, furcsa módon, inkább az elkényelmesedés irányába hatott. A vállalatok, a szövetkezetek előnyben részesítették ugyan a nagysorozatú szovjet rendeléseket, de nem becsülték meg a valóban kedvező piacot. A magyar könnyűipari termékekkel szemben egyre nagyobb követelményeket támasztanak a szocialista országok piacai, amelyeken mind nagyobb mennyiségben megjelennek a nyugati áruk is.

A piaci verseny nem önkéntességen, alapul, nem előzi meg felhívás és csatlakozás, a termelő és a kereskedelmi vállalatok mégsem térhetnek ki előle. Ha a feltételek adottak, a verseny a részvevők szándékaitól függetlenül hat. A központi és az ágazati irányítás feladata a verseny feltételeinek megteremtése és mértékének, „hőfokának” szabályozása. Esetenként arra is ügyelni kell, hogy a verseny ne váljon öncélúvá, ne legyen több a népgazdasági kára, mint a haszna. Egyelőre azonban még inkább a monopolhelyzet felszámolása, a verseny feltételeinek megteremtése a fő feladat. Ezért célszerű például gyarapítani a kis- és középüzemek ma még szerény számát. A nagyvállalati szervezetek felülvizsgálása során pedig — ha a monopolhelyzet fenntartásához nem fűződik bizonyítható nép- gazdasági érdek — kívánatos a versenynek és a vevőnek egyaránt kedvező decentralizálás. A kereskedelmi hálózat fejlesztésénél ugyancsak érdemes a bolti, a vállalati verseny feltételeit erősíteni, nehogy az értékesítés monopóliuma fékezze a választék bővítésére, a zavartalan áruellátásra irányuló erőfeszítéseket. Szolnokon például sokat jelentett a lakosság ellátásának javításában az, hogy a kiskereskedelmi vállalat korábbi monopolhelyzetének megszüntetésével a szövetkezeti kereskedelem négy új ÁBC-áruházat létesített, — méghozzá példás gyorsasággal.

K. J.

„Ebből már cukor lesz estére"

Megkezdődött a kampány a Szolnoki Cukorgyárben

Soós István, a Szolnoki Cukorgyár főmérnöke tegnap, — hajnalban négy órára már bement az üzembe. A gépek mellett akkorára már ott álltak a munkások. Megmozdultak a szalagok, jött a répa, futott a répacsík, az emberek megálltak mellette: — ebből már cukor lesz estére.

Igaz, még nem étkezési cukor. Az első három nap termése tulajdonképpen még csak a berendezéseket tisztítja meg. Azért, hogv attól kezdve aztán nyolcvan napon át 'egyfolytában 400 vagon répát „megegyen” a gyár mindennap. Most már 400 vagonnal! Még tavaly sem érték' el a napi 300- vagonos teljer sítményt. Ám 1964-től kezdve

szinte minden kampány kezdete hozott valami újat a gyár életében. Akkor kezdődött a felújítás. — 1975-ig majdnem egymilliárd forintból fiatalítják meg a 60 éves gyárat. Az idén is sok az új. Szeptember végére üzembe lép a 300 vagonos teljesítményű lengyel lényelő berendezés. Az idén „csak” 130 millió forintot költöttek el a rekonstrukcióra.

Hajdan — nincs még tíz éve sem — ezerkétszáz ember kellett a kampányhoz. — ' Most már csak nyolcszáz kellene, de még annyi embert se » kaptak. Ezen csak az. segít, ha- majd 1975-re befejeződik a teljes felújítás, s akkorra -már mindössze hétszáz emberrel, naponta 500 vagon répát fel tudnak dolgozni.

A gyár étvágya már most is hatalmas, örömmel mondja Lüllei Lajos osztályvezető, hogy az idén lesz mit ennie a gyárnak. Mintegv 30—34 000 vagon réptatermésre számítanak. — Tavaly mindössze 24 ezer vagon volt. Akkor 2 ezer 100 vagon cukrot adtak, most legalább ezer vagonnal többet remélnek. Bár a cukor- tartalom most — a nagy esőzések hatására — kisebb a tavalyinál, de hat alföldi megye ontja a nyersrépát naponta. Szolnok megye a legnagyobb termelő a körzet' '(Folyt, a 3. ■oldalon)

Ma:

Elengedhetetlen követelmény a rendszeres kádermunka

Az új mama

Üj feladatok előtt

Támadás két frontról

Jász-kun Kakas

Két perc nyelvművelés

„A dolgozó népért, a hazáért előre!’’

Vendégek a Néplapnál

Vello Lindslau, testvérlapunk, a tallinni OHTULEHT főszerkesztőhelyettese — és Czeslaw Zasadzki, a lodzi Glos Robotniczy című újság munkatársa a Néplap szerkesztő bizottságának meghívására pénteken Szolnokra érkezett.

Vendégeink tegnap délelőtt a Néplap szerkesztőségében jártak. A baráti, kollegiális megbeszélésen kölcsönösen tájékoztattuk egymást a szerkesztőségek életéről, munkájáról. Üjságíró barátaink délután a szolnoki művésztelepre látogattak el, ahol Bokros Lászó, Szabó Lászó és Simon Ferenc műtermében is jártak,

Vello Lindslau és Czeslaw Zasadzki több napot tölt Szolnok megyében.

—————■

IHtRKK - TUDÓSÍTÁSOK - HÍHEK - TUDÓSÍTÁSOK. - HÍIiKK

miniszter Ausztriába látogat, viszonozva Oscar Weihs osztrák mezőgazdasági miGratulálunk a győzteseknek

Pénteken került sor az országos „Kell a jó könyv!” olvasópályázat televíziós döntőjére, melyet a szolnokiak ezúttal fokozottabb érdeklődéssel figyeltek, mert „hazai csapat” indult a győzelemért.

A hatfordulós elődöntőből továbbjutott szolnoki versenyzők imponáló szerepléssel megérdemelten megszerezték az első helyet, s így mindhárman kétszemélyes moszkva—leningrádi utazást nyertek, amelyen 1973 nyarán vesznek részt. A győztesek: Szatmári György- né, a megyei könyvtár munkatársa, Trömböczky Péter, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat mérnöke, lapunk külső munkatársa és Ilyés István főhadnagy. Több ezer oldal elolvasásával készültek a pályázatra és sok éjszakai órát rááldoztak, mire a döntőig eljutottak. A győztesek tiszteletére a megyei tanács és népfront képviselői hétfőn délután 3 órakor fogadást rendeznek. Győzelmükhöz szívből gratulálunk!

Magyar küldöttség utazott az NSZK-ba

Dr. Dimény Imre mező- gazdasági cs élelmezésügyi miniszter vezetésével szombaton küldöttség utazott Münchenbe, a FAO VIII. európai regionális konferenciájára. Innen a jövő héten a

niszter tavalyi látogatását.

önálló gyáregységgé alakul a

GANZ-MÄVAG mátranováki üzeme

Volt szénbányászok alkalmazására 1969-ben szervezték meg a Ganz-MÁVAG hídgyárának mátranováki részlegét. Eleinte mindössze negyven-negyvenöt ember dolgozott a szabad ég alatt. Azóta 170 millió forintos költséggel megépült a hatezer négyzetméteres két- hajós munkacsarnok, az elektromos fogadóállomás, a kompresszorház és más üzemi létesítmények. A környékbeli bányák bezárásával párhuzamosan gyarapodott a mátranováki üzem létszáma is, s ma már megközelíti a hatszázat. Átképzésükről kezdetben Budapesten gondoskodtak: százötven volt vájár, csillés kapott ilyen módon betanított lakatos, hegesztő és más vasipari képesítést, de ma már saját tanműhelyükben képezik és vizsgáztatják le új dolgozóikat.

A mátranovákiak eredményeikkel kiérdemelték, hogy üzemük „felsőbb osztályba” léphessen: döntés született

arról, hogy a gyárrészleg 1973. január 1-től önálló gyáregységgé alakul.

Kodály Zoltánra emlékezik a rádió

Gazdag és színes programmal emlékezik meg a rádió szeptember 25. és december 16. között Kodály Zoltán születésének 90. évfordulójáról. Ebből az alkalomból az ország összes középiskolája számára zenei műveltségi versenyt hirdet a Művelődésügyi Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága és a Magyar Rá- •dió. Dokumentum összeállítás készül Mátyás János szerkesztésében „önarckép és ars poetica” címmel, amely eredeti Kodály hang- felvételekből áll. Szabolcsi Bence előadássorozatának címe: „Űton Kodályhoz”.

Szeptember 25-től december 17-ig Kodály-zeneművek sorozata lesz a rádióban.

Az évforduló kapcsán számos Kodály-műből készült új felvétel.

Adatfeldolgozó épül Pécsen

Korszerű adafeldolgozó központ építését kezdték meg Pécsett. A Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat pécsi adatfeldolgozó központja kinőtte telepét, ahol nyolc évvel ezelőtt kezdte meg működését. A megrendelők egyre több és bonyolultabb feladat teljesítését várják a központtól. A több mint 10 millió forintos beruházás ehhez teremti meg a feltételeket. Az új központ a tervek szerint a jövő év végére készül el. A jelenleginél lényegesen nagyobb teljesítményű elektronikus számítógépet kap. Üzembehelyezése után mód lesz a távadatközlésre. illetve arra is, hogy a nagyobb megrendelők, közvetlenül működtethessék a számítógépet.

Fiatal írók tanácskozása

Több mint negyven fiatal író részvételével szombaton Hatvanban az Ady Endre Könyvtárban tanácskozást rendezett a Magyar Írószövetség KISZ-szervezete. A megnyitót Darvas József

Kossuth-dijas író, az írószövetség elnöke tartotta, majd Szentmihályi Szabó Péter

KISZ-titkár referátuma alapján „Fiatalok a közéletben, közélet a fiatal irodalomban” címmel rendeztek vitát.

Szakmunkásképző intézetet avattak Esztergomban

Szakmunkásképző intézetet avattak szombaton Esztergomban. A 30 millió forintos költséggel épült

létesítményt 1700 diák vette birtokába. 20 szakmát oktatnak, de az esztergomi üzemek profiljának megfelelően, a vasipari, a műszeripari és a villanyszerelő osztályok a legnagyobb létszámúak. Az érettségizettek tagozatán elektronikus műszerészeket képeznek.

Az épület 20 tantermében; fizika és kémia előadó termében kabinetrendszerű oktatást vezettek be. A termek felszerelése 6,5 millió forintba került, |