Szolnok Megyei Néplap, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-15 / 218. szám

1972. szeptember 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 „Velem mindig év elején történik valami.. Négyszemközt az országoyűlési képviselővel Háromszáz vagon kukoricát silóznak be az idén a jász alsószen tgyörgyj Petőfi Tsz szarvasmarha-telepén. Képünkön: újabb szállítmány érkezett a silókazalhoz Gyümölcsprognózis Azt is írhattam volna: négyszemközt Szűcs János­sal. a kunszentmártoni já­rási pártbizottság első titká­rával. Mert. ahogyan mond­ta: — Én ezt a két munka­kört nem tudom egymástól elválasztani. Van speciális feladatom, ez természetes, ilyen például a pártszervek­kel való foglalkozás, de a területfejlesztésnél, az egyé­ni panaszokkal való foglal­kozásnál már e két meg­tisztelő munka együtt je­lentkezik. Számtalanszor előfordult már. hogy valaki megkeres, mint országgyűlé­si képviselőt, aztán úgy be­szél velem, mint párttitkár­ral. vagy fordítva. De nem is az a fontos, milyen mi­nőségben, hanem az, hogyan dolgozik az ember, mennyi­re viseli a szívén a szűkebb haza és annak lakói ügyes­bajos dolgait. Ez az első ciklus, amikor mint országgyűlési képviselő dolgozik. — Még nem szólaltam fel a parlamentben. Nálunk, a mi képviselőcsoportunkban az a munkarend, hogy meg­beszéljük, ki, mikor kér szót és milyen témában. mert mindegyikünk a saját szak­területét ismeri a legjobban, abban tud a legátfogóbb ké­pet adni és a leggyümöl­csözőbb javaslatokat tenni. Szakterület! Szűcs János — a hét holdas parasztszü­lők egyetlen fia — agrártu­dományi egyetemet végzett és van agrárközgazdász vég­zettsége is. A háború alatt volt gimnazista a szülőfa­luból, Medinából járt a 17 kilométerre lévő gimnázium, ba. Háborús emléke nem sok van: Medina, ez a dunántúli kis falu eldugott helyen van. csak egy bekötőút visz oda. A harcok is elkerülték. Őszinte szeretettel beszél róla: török eredetű település, ma magyarok és szerbek lakják, összes lakosa ezerhét- száz körül van. — A szüleim még ma is ott élnek. Apám 1959-ben belépett a tsz-be, ma már nyugdíjas. A kisfiúnk min­den nyáron ott tölti a szün­időt. Olyankor aztán anyám­nak ismét van kit babusgat­nia. Azután 1949-ben jelentke­zett matematika—fizika ta­nári szakra az Eötvös Lóránd Tudományegyetemre. Egy évet hallgatott, behívták katonának, egy barátjával azután már az agrártudo­mányi egyetemen folytatta a tanulmányait. — Az osztályunkba há­rom lány járt. az egyik ab­ba a tanulócsoportba, ame­lyiknek én voltam a vezető­je. Patronálni kellett a lá­nyokat, én addig-addig pat­ronáltam a miénket, amíg feleségül vettem. És mivel az a lány Szolnok megyei volt. így 'jött a Ti­sza mentére Szűcs János fe­leségével együtt diplomaosz­tás után. Előtte a szakmai gyakorlatot a szolnoki álla­mi gazdaságban töltötték el. és ide jöttek vissza dolgozni. Köröstetétlen, Tiszavárkony az állomások sora, majd 1961-ben a megyei pártbi­zottság javaslatára Tiszafü­redre költöztek, ott lett a já­rási pártbizottság mezőgaz­dasággal foglalkozó munka­társa. később közgazdasági titkár. És 1968-tól a kun­szentmártoni járási pártbi­zottság első titkára. — Velem mindig év ele­jén történik valami. Mindig az év első hónapjaiban ke­rültem új beosztásba — mond ta. — Valóban, év elején volt képviselővé választása is. — Igen és lehet, hogy közhelynek hat már. de én valóban nagyon megilletődött voltam, amikor először be­léptem a Parlamentbe. — Azután jöttek a képvi­selő hétköznapjai. — Így van, amiből sokkal több van, mint az ünnepna­pokból. Sok a gondunk, kü­lönösen a területfejlesztés­ben. Az a tervünk, hogy tárgyalásokat folytatunk az üzemekkel: mit lehetne a hiányokból kooperációban egy középtávú tervidőszak­ban pótolni. Óvodát, nap­közit építeni, javítani az egészségügyi ellátást. Fel­mérjük a lehetőségeket és azt is, ki mivel tud hozzá­járulni az ötödik ötéves terv­ben az említett intézmények felépítéséhez. Beszélt arról is. hogy a Kunszentmártonba települt ipari üzemekkel nagyon jól együtt lehet dolgozni. Bár a településfejlesztésből ők ed­dig nem nagyon vehették ki részüket, mert saját üzemi fejlesztésük foglalta el őket. Megkérdezem, melyek a sok fontos termlivaló közül a legfontosabbak, amelyek megoldása szerinte a legsür­gősebb? — össze akarjuk állíta­ni a reális igényeket, ame­lyeket a következő ötéves tervben mindenképpen meg kell valósítanunk. És ennek a megvalósításnak segítésé­re a munkában való rész­vételre meg kell nyernünk az üzemeket. a szövetkezete­ket. a lakosságot és a köz­ponti szerveket is. Nem lu­xus-igényeket akarunk ki­elégíteni, de hogy legyen víz, napközi és így tovább ez reális kérés. — Megszokta-e már a Szűcs-család Kunszentmár­toni? — kérdezem később. A sok gondot, amivel a csa­ládfőnek itt birkóznia kell. — Igen már otthon va­gyunk. A feleségem a járási hivatalban dolgozik. köz­gazdász. Jancsi fiamnak is vannak barátai. A családom is segít a munkámban. A fé­leségemmel nagyon sok té­mát megtárgyalunk, tőle na­gyon sok részletkérdésben információhoz jutok. Persze ennek meg van a hátrá­nya is, mert még odahaza is dolgozunk. Lehet, hogy ne­vetséges, de mi a feleségem­mel még soha semmin nem veszekedtünk, csak a mun­kán. Vannak témák, amik­ben neki más a véleménye, és azt nem hallgatja él. Beszéltünk még a napi tennivalókról, ami éppúgy dolga az országgyűlési kép­viselőnek, mint a járási pártbizottság első titkárá­nak. Akkor mondta: — Mindkét posztra az em­berek bizalmából kerültem. És nem is olyan könnyű megfelelni, rászolgálni erre a bizalomra. Pártszervezeteinket mind gyakrabban foglalkoztatják azok a kérdések, melyek a kispolgári szemléletről, ma­gatartásról és életformáról kialakultak. A helytelen szemlélet elleni harcban na­gyon fontos az a felismerés, hogy az alapszervezet, a pártcsoport — a szó szoros értelmében vett kommunis­ta közösség — véleményét és javaslatát a végrehajtásnál figyelembe kell venni! Itt az első lépés, amely a sike­res harc alapkövét jelentené a pártszervezeteken belüli megbonthatatlan egység meg­erősítése. Ezen belül lénye­ges a közvetlen elvtársias vélemény-nyilvánítás, a fo­kozott bizalom és megbecsü­lés elvtársaink iránt. Ezen túlmenően pedig a közössé­gért társadalmi munkában dolgozó elvtársak fokozot­tabb megbecsülése, munká­jú!: nyilvános értékelése, el­ismerése. Nagy többségében a társa­dalmi munkában tevékeny­kedők szerényebb jövedelmű­ek, és nem az anyagi oldalát nézik ennek a munkának. Ugyanakkor joggal elvárják, hogy ne kerüljenek hátrá­nyosabb helyzetbe. Termelő munkájuk közben és annak elvégzése után is energiáju­kat a közösség szolgálatába állítják. Sok helyen még ma is találkozunk olyan helyte­len szemlélettel a -munkahe­lyeken, hogy ha az elvtársa­kat néha munkaidőben is el­szólítja a közösség érdeke, a közvetlen feletteseik azt nem jó szemmel nézik, sőt meg­jegyzésekkel illetik a távo­Jászíelckcn nem lesz gond az ivóvízzel Jászteleken nemrég fejez­ték be az új víztároló gló­busznak és a tárolót össze­kötő gerincvezetéknek az építését. A 200 ezer forint költséggel épülő létesítmény­nek átadása csak első lépés volt a község ivóvíz-ellátá­sának javítására. A napokban elkezdték a 25 köbméter űrtartalmú víztá­roló aknának és a hozzátar­tozó gépháznak az építését is. Ezzel egyidőben bővítik a vízvezetékhálózatot. A meg­lévő 2300 folyóméter víz­vezetékhez újabb három ki­lométer hosszúságú vezetéket raknak le. Ezzel lehetővé te­szik, hogy jövőre a lakások többségébe — több mint 50 százalékába — bevezessék az egészséges, jó ivóvizet. A csaknem félmillió forint­ba kerülő: törpevízmű-ter- vek szerint ez év december 31-ig elkészül, s ezzel Jászte­leken hosszú időre megszűn­nek az ivóvízellátási gondok. zókat. Gyakran csak a há­tuk mögött, mert gerinces­ségükből már annyira nem telik, hogy szemébe monda­nák. Nekik ez az általános módszerük. Sőt kifinomul­tabb formában a főnökök fülébe sugdosnák egy-egy „jópofa” bemondással, vala­mely munkahelyi vagy or­szágosan nyilvánosságra ho­zott hibára utalnak. így ter­mészetesen, kellemesebb be­nyomást keltenek, mint a szókimondó, határozottabban véleményt nyilvánító embe­rek. Sok esetben ezek ez elvtársak — amiért munka­idő alatt is kell végezni _ a társadalmi munkát — a ju­talmazásoknál, felterjeszté­seknél az előbbiek miatt hátrányosabb helyzetbe ke­rülnek, holott munkájukat rendesen, becsületesen el­végzik. így azután nem cso­da, ha felüti a fejét a pasz- 6zivitás. ' Azt tapasztaljuk, hogy az ilyen helyeken a pártszerve­zeteknek nincs még az ereje, tekintélye ahhoz, hogy sport- nyelven szólva az ilyen „be- tartásos” egységlazító mód­szert megakadályozzák. Pe­dig igen fontos lenne, mert sok elvtárs aktív társadalmi munkáját veszíthetjük el Amikor ez a kérdés így me­rül fel, igen elgondolkoztató, hogy a kispolgári szemlélet­ből fakadó gondolkodásmód egyik legveszélyesebb fertőző bacilusa ez a „mindent ma­gunknak” — elv, s ellene minden eszközzel harcolni kell. Ónodi János Törökszentmiklós Az Agrártudományi Kuta­tó Intézet munkatársai táv­lati gyümölcsprognózist ké­szítettek. Az 1980—85-ös években várható kereslet meghatározásánál figyelem­be vették a lakosság számá­nak várható alakulását, a feldolgozó iparok igényét, valamint azokat a nemzet­közi prognózisokat, amelyek­ből az exportigényekre lehet következtetni. Az egy főre jutó hazai gyümölcsfogyasztás 1970-ben meghaladta a 70 kilogram­mot, 1980-ra — az előrejel­zés szerint — kereken 11 ki­lóval növekedik, ezt követő öt évben 1985-ig pedig meg­közelíti a 90 kilót De nem mindegyik gyümölcs iránt növekedik egyenlő mérték­ben a kereslet. Számol­nak azzal, hogy egyes A belkereskedelem képvi­selői részére az utóbbi idő­ben számos észrevétel hang­zott el a textil-, valamint a konfekcióipari termékstruk­túra, illetőleg a választék alakulása miatt. A ruhaipari vállalatok érvelése szerint azonban az anyagszállítók nem tudnak megfelelő vá­lasztékot, minőséget biztosí­tani üzemeik számára, s ezért jelentős importra is kényszerülnek. A továbbfejlődés érdeké­ben a nagy ruhagyárak igaz­gatói a közelmúltban egyez­tették elképzeléseiket; olyan vélemény alakult ki, hogy megfelelő intézkedésekkel jövőre már elegendő és jó választékú konfekciót lehet biztosítani a belkereskede­lem számára. Ennek egyik feltétele, hogy a ruhagyárak kapacitási lehetőségeiket el­Szepterr.ber világszerte az írástudatlanság elleni küz­delem hónapja. 1965-ben az UNESCO teheráni világkong­resszusán született ez a dön­tés, s időszerűségét mi sem igazolja jobban, mint az, hogy a legfrissebb statisztikai adatok szerint földünkön 783 millió írástudatlan em­ber él. A becslések szerint az elmúlt 20 esztendőben vi­lágszerte mintegy 10 száza­lékkal csökkent az analfabé­ták száma: 1950-ben a föld­kerekség lakosságának még 44,3 százaléka tartozott ide, fajták népszerűsége csök­ken, másoknak a for­galma stagnál, egy sor gyümölcs pedig a következő évtizedben „előretör”. Az egy főre jutó almafogyasztás 1980-ra tíz, 1985-re pedig 12 kilogrammal lesz nagyobb az 1970. évinél. Ennél arányo­san nagyobb mértékben nő a körte „népszerűsége’1 amennyiben legalább egy- harmadával többre lesz be­lőle szükség. Tizenöt év alatt 1,5 kilóval fokozódik a cse­resznyefogyasztás és 6-ról 7 és fél kilóra fut fel az őszi­barack-vásárlás. Ellenben- kevesebb szilva kerül majd a piacokra. A piaci igények nem növekednie jelentőseb­ben a dinnye iránt, ellenben a szőlőből minden eddiginél többre lesz szükség. sősorban a belföldi igények kielégítésére használják fel, és az eddiginél jobb kapcso­latokat teremtsenek a textil- és bőrgyárakkal. Erre nézve már vannak jó kezdeménye­zések. Ilyen például a Május 1. Ruhagyárnak a Hazai Fé­sűsfonó és Szövőgyárral kö­tött szerződése. Ennek alap­ján a ruhagyár az export- eladás tiszta hasznából ré­szesedést fizet a Fésüsfonó- nak, s így teszi érdekeltté abban, hogy az ne exportál­ja legjobb alapanyagait, ha­nem átadja azokat konfek­cióipari feldolgozás céljaira. A szakemberek úgy talál­ták, hogy a választék bőví­téséhez nem kell túlságosan sok fazon; amit azonbap ad­nak, az legyen divatos, vál­tozatos mintázatú, esetleg többféle anyagból készült, különféle díszítésű modell. jelenlegi arányuk 34,2 szá­zalék. Hazánkban a felszabadu­lással egyidőben —* a szo­cialista kultúrpolitika egyik legfontosabb célkitűzéseként — kezdődött meg az írástu­datlanság felszámolása. 1941-ben még nem kevesebb, mint 600 000 analfabétát tar­tottak számon Magyarorszá­gon. Jelenleg — a legutób­bi népszámlálás adatai sze­rint — nem egészen 50 000 analfabétát illetve félanal­fabétát tartanak nyilván. Űj szőrmekikészítő csarnokkal bővül a Pannónia Szőr­mekikészítő és Feldolgozó Vállalat kunszentmártoni gyár­egysége. Az októberben átadásra kerülő első szőrmekiké­szítő csarnokon kívül még két kikészítő és egy konfekció- műhely épül. Ezzel a gyárral megvalósul a teljes technoló­giai sor: a nyers bőr kikészítésétől a kész bundáig. A négy épület alapterülete 10 ezer négyzetméter lesz. Az építkezés költsége 230 millió forint. A négy csarnok elkészültével a jelenlegi 70 millió forintos termeléssel szemben évente 200 millió forint értéket termelnek, és a munkáslétszám a há­romszorosára — nyolcszázra — emelkedik. Varga Viktória Fokozott bizalom és megbecsülés A társadalmi munkáról A ruhaipar a jobb belkereskedelmi áruellátásért Jövőre már elegendő és jó választékú konfekció Szeptember világszerte az analfabetizmus elleni küzdelem hónapja Földünkön 783 millió írástudation

Next

/
Oldalképek
Tartalom