Szolnok Megyei Néplap, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-02 / 207. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. szeptember 2. . VIETNAMI NAPOK Gépesített embertelenség Lenau kutatás Tudományos ülésszak. Sárospatakon Sárospatakon, a Rákóczii- ak ősi várának lovagtermében, szeptember 4-én, hétfőn nyílik meg a nemzetközi Lenau-társaság tudományos ülésszaka. A társaság 1964-ben alakult meg Ausztriában azzal a céllal, hogy a Lenau-emlékeket felkutassa mindazokban az országokban, ahol a költő élt és alkotott. Az idei ülés azért lesz Magyarországon, mert Nicolaus Lenau gyermekéveit nevelőapjánál, Tokajban, töltötte, és középiskolai tanulmányai során az ötödikhatodik osztály anyagából a sátoraljaújhelyi piarista főgimnáziumban vizsgázott. A négynapos ülésszakra tizennégy országból mintegy száz vendéget várnak. Bejelentette a részvételét dr. Fred Sinowatz osztrák kultuszminiszter, a nemzetközi Lenau- társaság elnöke. A tanácskozás idején a hazai és külföldi vendégek felkeresik Tokaj községet, ahol megtekintik a költő életét bemutató kiállítást, majd emléktáblát avatnak annak a háznak falán, melyben Lenau gyermekéveit töltötte. SPECIÁLIS SZEMÜVEGKERET Az esztergomi Látszerésze- ti Eszközök Gyára, a Gran- visus, 3.5 millió szemüvegkeretet gyárt már évente. A hazai igények kielégítése mellett nagy mennyiséget exportál. Nagyon gazdag választékkal áll a vásárlók rendelkezésére: mindenki megtalálhatja ízlésének, arcformájának megfelelő keretet. A gyár most újabb szolgáltatással bővítette gyártmánylistáját. Megkezdték az úgynevezett ortopéd keretek készítését. Sok olyan ember van ugyanis, akinek orra már születésétől fogva, vagy valamilyen baleset, illetve műtét következtében, olyan formájú, hogy a hagyományos keretet egyáltalán nem vagy csak nagy kényelmetlenség árán tudja használni. A Granvisus, a kijelölt OFOTÉRT-boltok közvetítésével. három hét alatt készíti el részükre a speciális keretet. 0 Tudják-e az amerikai pilóták, hogy mit művelnek a Vietnami Demokratikus Köztársaságban ? Természetesen tudják, de más tisztában lenni a fegyverek pusztításával, esetleg felvételekről ellenőrizve hatásukat, mint közvetlenül, saját szemünkkel meggyőződni a rombolásról, amit mi megtehettünk. Egyáltalán azért lehet így felvetni a kérdést, mert a VDK ellen jelenleg olyan modem légiháború folyik, amelyben a technikai eszközök sokszor pótolják és kiegészítik az embert. Látszatra tehát a „technikára” léhet hárítani a felelősséget. A VDK helyzetét nemcsak az jellemzi, hogy nagyon kiterjedt és intenzív légiháborút folytatnak ellene az amerikaiak (átlagban napi 200—300 bombatámadás éri az országot), hanem az is, hogy ez a légiháború megfélemlítő és megtorló céllal a polgári lakosság ellen folyik. Kint járva jónéhány, a Johnson időszakban még nem használt vagy azóta jelentősen továbbfejlesztett harci eszközt láthattunk. Az egyik ilyen eszközt távolról cserjének, bokornak hinné az ember. Aztán közelebb megy látja, hogy műanyagból van. S ahol a valódi bokornál a gyökér kezdődne, itt hegyes véget találunk. Amerikai repülőgépek szórják le ezeket a „cserjéket”, amelyek belevágódnak a földbe, ágaik kinyílnak, s adóberendezésként kezdenek el működni. Az „ágaik” — antennák. Ha valaki közeledik feléjük — legyen az vietnami paraszt vagy kisgyerek — az adóberendezés minden zajt, hangot továbbít. Néhány percein belül repülőgépek érkeznek és kioldják bombáikat. Persze védekezni is lehet ellenük. Ágaikat felhajtva össze kell kötni azokat — s az adás megszűnik. Ugyancsak a polgári lakosság ellen készült az ún. golyósbomba. Időközben már ezt is módosították — nem golyók, hanem szabálytalan fémdarabok vannak benne. Roncsoló hatásuk így többszörös. Ezekből a kisméretű bombákból 150—200 darabot beletesznek egy-egy konténerbe. Egyszerű szorzás kérdése, hány ezer gyilkos fémdarab röppen szét, ha ledobják. Láttunk olyan parasztot, aki ilyen bomba robbanásának közelében volt — testének szinte minden négyzetcentiméterén volt seb. Amikor a kitelepített kórházban meglátogattuk, még élt. A fúróbombát a polgári lakosság óvóhelyei ellen használják az amerikaiak. Ezt a bombát a tankelhárító rakétából fejlesztették ki. Lényege, hogy a bomba nem robban fel, ha az óvóhely falának ütközik, hanem áttöri és bent vagy mélyen a föld alatt robban. Elsősorban tehát a bentlévők megsemmisítése a célja. Annyi bizonyos, hogy a jelenlegi bombázások minden korábbi időszakot felülmúlnak. Csak néhány összehasonlító adat: márciusban még csak 45 B 52-es óriásbombázó volt a térségben, jelenleg 250, — több mint az USA összkészletének a fele (150 van az egyéb támaszpontokon). S ma ezeket a légierődöket nemcsak a határövezetek ellen vetik be, mint a Johnson időszakban, hanem a sűrűn lakott települések és a nagyvárosok ellen is. Ugyancsak márciusban még csak 600 amerikai repülőgép tartózkodott az indokínai térségben — jelenleg 1300, s ezek a legkorszerűbb típusok. A Johnson- időszakban alkalmazott F— 105-ös helyett most a sokkal korszerűbb F—4-es vadászbombázót használják, összesen mintegy 60 típusú gép tartozik az itt állomásozó amerikai haderő fegyvertárába. Egy korábbi háborúhoz, a koreaihoz viszonyítva a helyzetet: akkor összesen három bombázótípust használtak az amerikaiak. Hét nagy repülőgépanya- hajó és hatvan egyéb csatahajó cirkál Vietnam partjai közelében. Egy B—52-es egyszeri támadása 41 ezer dollár — s átlag naponta százszor támadnak a B— 52-esek. A taktikai légierő egy gépének egyszeri támadása 8500 dollár. A taktikai légierő naponta 800-szor támadja az indokínai országokat. Tehát egy napi bombázás ára 10 millió dollár, így jön ki az a végösszeg, amely szerint az USA-nak évente 20 milliárd dollárba kerül a vietnami háború. Egy összehasonlító adat: a meghirdetett „nagy társadalom” program megvalósítására évente csak két milliárd dollár jut. Nem véletlen, hogy az USA aranytartalékai az 1949. évi 24,6 millárd dollárról 1971-re 9,7 millárd dollárra csökkentek. Marafkó László (Következik: Hó „apó” és Buddha) A Nam Dinh-i II. számú kórház egyik épülete állt ezen a helyen ... A színész rosszkedvűen jött haza a színházból. Öreg színész volt már, amolyan megtűrt személy az egyik pesti színháznál. —- Már itthon vagy? — kérdezte a felesége. — Még nincs készen az ebéd! A színész nem válaszolt. Leült és köhögött. Néhány éve asztma kínozta. A felesége sóhajtott és tovább kötött. — Dac Dezső egy gör- rrény! Görrrény! Görrrény! — rikácsolt Frufru a papa- gály, mire a színész odament, bedugta az ujját a kalitkába és engedte, hogy a madár kicsit megcsíp- kedje. — Igazad van! — mondta. Dac Dezső a színház főrendezője volt s mint ilyen dicstelen, de állandó szereplője az ottani társalgásoknak. — Történt valami? — kérdezte az asszony és újra sóhajtott. Bevezető sóhajtás volt ez. — Történt! — kiáltott a színész, kirángatva ujját a kalitkából. — Megint megalázott a nyomorult. Láttam, röhögnek a statiszták! — Mit mondott? — kérdezte az asszony. — Azt mondta — fújtatott a színész — hogy úgy mozgok mint egy tetű! — Pulóvert! Neked! — Pulóvert! A telkemen korcsolyázik egy bitang, az életem karcolja össze és te csak kötsz, kötögetsz, mint egy pók! Amikor részvétre lenne szükségem, bíztatásSZOBROCSKA Olyan vagyok, mint egy lajhár! Ügy beszélek, mint egy csecsemő! — Ezt mind mondta? — állt meg az asszony kezében a kötőtű. — Mind! — állt meg a színész a járkálásban. — A szemét! — Ezt is mondta? — Ezt én mondtam — dühöngött a színész. — Meg azt is, hogy gazember! Nagyképű állat! — Mi van azzal az átkozott ebéddel? Mi az istencsudáját kötsz? ra, amikor meg kéne, hogy fogd a kezem! Az asszony letette a kötést és kiment a konyhába. A színész lehevert a heve- rőre és fölbámult a plafonra, közben arra gondolt, hogy egyszer ezt a Dacot megveri, megalázza, megpofozza, kibelezi, megeszi! — Gyere ebédelni! — szólt be az asszony. Kiment. Leült az asztalhoz, vágott egy darab kenyeret. — Már megint milyen ez a kenyér! Mint a csiriz, mint a sár... Ehetetlen! — levágta a.z asztalra. — Nem én sütöttem! — méltatlankodott az asszony. — Most miért veszekedsz ezért is velem?! Szidd a pékeket! — Ebéd után a színész egyedül maradt a konyhában, és a sületlen kenyeret nézte. — Majd belemarkolt, és kitépett egy gombócnyit. Szórakozottan gyúrogatni kezdte. Egyre izgatottabban formálta, simogatta, kapar- gatta a kenyérbelet, * és amikor egy óra múlva kijött az asszony, meglepetten kiáltott fel. — Hiszen ez Dac Dezső! A színész elégedetten dőlt hátra a széken. A kis pöf- feteg Dac Dezső ott feszített a tányér mellett, ez egyszer némán és kiszolgáltatottan. A színész és felesége sokáig nézték. Aztán a színész megragadta a kis kenyérbél Dac Dezsőt és leharapta a fejét! Majd szép lassan, az utolsó morzsáig befalta az egészet! (Tóth—Máthé) ............................................................................................................................................... » wwwwmm Jugoszlávia és a fejlődő országok Az e területre irányuló jugoszláv kivitel az 1961—1965 közötti időszak 16,8 százalékos részarányáról 1965—1971 között 11,6 százalékra csökkent. A hatvanas években bekövetkezett stagnálást a szóbanforgó országokban végzett jugoszláv beruházási tevékenység viszonylagos fellendülése váltotta fel. A jugoszláv behozatalban a fejlődő országok részesedése a fenti időszakban 12,3 százalékról 10 százalékra esett vissza. Bár Jugoszlávia 70 fejlődő országgal áll kereskedelmi kapcsolatban, az összvolumen közel felét az Indiával, Egyiptommal, Indonéziával, Kubával és Brazíliával folytatott forgalom teszi ki. Libanoni importpolitika Libanon csak nehézségek közepette képes exportálni mezőgazdasági termékeit. Ennek az az oka, hogy az országok többségében ezeknek a termékeknek az importját kvótarendszer szabályozza. A helyzet orvoslására Sza- bah a politika megváltoztatását javasolta, mégpedig a kliring alapján kötött kétoldalú szerződések révén. Ez különösen azokra az országokra vonatkozik, amelyeknek kereskedelmi mérlege túlságosan pozitív Libanonéhoz képest. Abban az esetben, ha az említett országok megtagadnák az egyezmény megkötését, a libanoni kormány kénytelen lenne előzetes engedélyhez kötni az ezekből az országokból származó áruk importját. A szovjet energetika hatvan országban A Szovjetunió hatvan országba exportál energetikai és elektrotechnikai berendezéseket, áramot és vasúti felszerelést, Ezekből a cikkekből az elmúlt évben 2o százalékkal többet szállítottak külföldre, mint 1970-ben. A szocialista országoknak, valamint Finnországnak és Norvégiának 6,5 milliárd kilowattóra villanyenergiát továbbítottak. Jelentősen bővült a nagy teljesítményű transzformátorok kivitele — a legelső exportgépek vevője az Egyesült Államok volt. India 5 vízi- és hőerőmű teljes felszerelését vásárolta meg a Szovjetuniótól. Turbó- és hidroagregátorok szállítására szerződést kötöttek az NDK-val, Lengyelországgal, Norvégiával és BrazíliávaL Édességek az „E. Wedel” védjeggyel A varsói 22 Lipca édesipari gyárból kikerülő sokféle csokoládé, cukorka, ostyatorta és a híres „halva” (törökméz), amelyeken a hagyományos „E. Wedel” védjegy látható, világszerte egyre nagyobb keresletnek örvend. A gyár kapuit mindennap összesen 180 tonnányi „édes” termék hagyja el, amely egyrészt hazai piacra, másrészt Európa, Afrika, Amerika és Ázsia 30 országába kerül. Az „édes gyár” gazdag múltra tekinthet vissza. A gyáralapító Wedel az első üzemet Varsóban nyitotta meg 1851-ben, a Miodowa (azaz Mézes) utcában. Jelenleg a 22 Lipca néven működő gyárnak kb. 3500 dolgozója van, legnagyobb részt nők. Az üzem 260 fajta édességet állít elő, többek között olyan — belföldön és külföldön egyaránt keresett — csemegéket, mint a közkedvelt „madártej”, azaz csokoládébevonatos gyümölcshab, a csokoládékrémes ostyatorta, a törökméz és a vegyes csokoládébonbon. Száz ember helyett — egy gép A Szovjetunió földmunka- gépeit előállító üzemei közül a Taskenti Exkavátorgyár az egyik legnagyobb kapacitású, csupán a képen látható „E— 304—V” típusú lánctalpas exkavátorból évi 1200—1600 darabot állít elő. E jól bevált géptípus száz csatornaásó munkás tevékenységét pótolja. Merítőkanala 0,4 köbméter befogadó- képességű. Néhány apró szerelési átalakítással a gépet buldózerként és autódaruként is lehet használni. Sziklás, valamint laza, ingoványos talajon egyaránt jól megállja a helyét. Széles lánctalpai következtében csupán 200 gramm a talpak egy négyzetcentiméterére eső fajlagos nyomása. A mérnökök tovább dolgoznak a géptípus tökéletesítésén. Teljesítményének növelésén és irányítószerkezetének korszerűsítésén, automatizálásán fáradoznak. ,A
