Szolnok Megyei Néplap, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-14 / 217. szám

1972. szeptember 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Több mint negyedmillió tanuló az ifjú vöröskeresztes csoportokban Egészségügyi előadások, versenyek az új tanévben Az új tanévben tovább gyarapszik az ifjú vöröske­resztesek gárdája. A 7—10 esztendős kisdobosok sorai­ból a következő hetekben több ezren lépnek az ifjú­sági Vöröskereszt ..Kisegész- ségőr” csoportjaiba. Az út- Hörőcsaptok. rajok, őrsök volt tisztaságfelelősei az idei tanévben e'sajátítják maid az elsősegélynyújtás alapfo­kú tudnivalóit, ezenkívül részt vállalnak szűkebb közösségük — eey-egy őrs, vagy osztály — tisztaságá­nak megőrzésében. A gyere­kek az egészségügyi ..tan­anyagból” tavasszal a csa- nalvetólkedőkön vizsgáznak. Az úttörő és KlSZ-szerve- zetek keretében működő if­jú vöröskeresztes csoportok 250 ezer tagja is sok új tud­nivalóval ismerkedik meg az egészséges életmóddal kapcsolatosan. Ezekben a napokban választják meg az iskolák rendjének őreit, a vöröskeresztes felelősöket. Ebben az esztendőben elő­ször szerveznek az oktatási intézményekben fiúk számá­ra előadás-sorozatot ..A csa­ládi élet iskolája” címmel. Az idén is megszervezik- a dohánvzás és az alkoholiz­mus káros hatásával foglal­kozó nvomkereső játékokat. Az idén már valamennyi általános iskolában, a közép­iskolák 90 százalékában, a szakmunkásképző iskolák több mint felében megkez­dik tevékenységüket a gye­rekek vöröskeresztes közös­ségei. Az 1972—73-as tan­évben több mint 100 ezer fiatal jelentkezett az első­segélynyújtó. ifjú egészség­őr tanfolyamokra. A Vöröskereszt legifjabb aktivistái ebben az eszten­dőben is részt vesznek a tisztasági versenyben. A cél az, hogy tovább növekediék a jelenleg nyilvántartott 3360 „Tiszta iskola”, a 30 770 ..Tiszta osztály” és q 260 ..Tiszta műhely” száma. BVM Kunszentmárton Kunszentmárton ipara az utóbbi években egyre üte­mesebben, gyorsabban fejlődik. A nagyközség _ lakóinak helyben ma már több üzem és gyár biztosít munkalehetősé­get. Kunszentmárton üzemei közül kiemelkedik a Beton­éi Vasbetonipari Művek gyáregysége, ahol jelenleg több mint hatszáz munkás dolgozik. A gyártelepen most épül (alsó kép) 4,5 millió forint költséggel a modern fürdő és öltöző. Ebben az épületben kapnak helyet az egyéb szociá­lis célokat szolgáló létesítmények is. Az idén állították üzembe (baloldali kép) a szovjet gyártmányú négy méteres hosszgyalut, amely nagy mértékben meggyorsítja és minő­ségben is javítja a házgyári sablonok, a gyár legfőbb termé­kének gyártását. Félmegoldások múzeuma? Egyszer, régebben azt mondta az egyik állami vezető: Szolnok megyében nincsenek kirívó hibák, — de olyan tettek sincsenek, amilyenekkel magasan kiemelkedne az országos átlagból. Olyan középszerű megye ez... Nos, ha a középszerűség nem is ítélhető el túlságosan, általános elismerésre nem szolgál, annyi bizonyos. Lelkes tettekre serkentő példának sohasem állítható az, ami kö­zépszerű. Egyik ismerősöm — az imént említett véleményt hallva — a kelleténél .jobban elvetve a súlykot, így fogalmazott: ez a megye a félmegoldások múzeuma. Igaza bizonyítására több példát említett. így például: Székesfehérváron — és máshol is — új színház épült, — Szolnokon a régi szín­házépület egy részét építették csak át. így az építészeti stí­lusok keveréke öszvér-hatást kelt, — esztétikus külsőt ko­rántsem mutat színházunk. Építettünk fedett uszodát is — csak éppen a méretek nem felelnek meg az úszóverse­nyek nemzetközi követelményeinek. Az ilyen lépések évti­zedekre rányomják bélyegüket a város arculatára, s bizo­nyos fokig belső életére is. Jól tudom, az említettekkel vitába lehet szállni, jog­gal vallani: azóta sok víz lefolyt a Tiszán. Hűtőgépgyártá­sunkat, a vegyiművek termékeit, rekord búzatermésünket és sok egyéb tényt hozhatnánk fel annak bizonyítására, hogy megyénk lakói nem elégednek meg a szürke középszerű­séggel. De... De azért ki tagadhatná, hogy a középszerűség egyik jellemzője, a toldozás-foltozás, a véglegesnél végső soron sokkal többe kerülő ideiglenes megoldások keresése még elég gyakori megyénkben. így van ez a karcagi Nagykun Múzeum esetében is. A múzeum számára kijelölt épület pincefödémét át kell építeni, mert különben rövidesen le­szakad. A jövőre megnyíló állandó kiállítás hat termében ezt a munkát lényegében már el is végezték. (Mellesleg szólva: éppen ideje, mert a raktárul szolgáló rész pince­födémé erősen megsüllyedt, az utolsó percben dúcolták alá.) Az állandó kiállítás célját szolgáló termek mellett azonban vannak egyéb helyiségek is. Időszaki kiállításokra, a múzeumbaráti kör foglalkozására, előadásokra nagysze­rűen fel lehetne használni őket. (így például az iskolások múzeumlátogatása idején is.) Erre azonban nincs pénz. Hiába van meg a pincefö­dém-kivétel, azokat a termeket nem lehet majd használni. Lesz is múzeum Karcagon, meg nem is. Be is tölti a hiva­tását, meg nem is. Dr. Bellon Tibor múzeumigazgató lelkes munkájának eredményeként négyezernyi néprajzi tárgy várja végleges elhelyezését. A néprajzi állandó kiállítás mellett azonban az élet egyéb rendezvényeket is követel. A napokban vették fel például Özddal a kapcsolatot a kar­cagiak. Tartósnak ígérkező együttműködésük első megnyil­vánulása egy kiállításcsere lesz. Érdekes és mindenképpen hasznos az, ha egy kicsit kitekintenek a karcagiak váro­suk határán túlra, más tájak eredményeivel, művészetével is megismerkednek. Ilyen célokra is jól lenne az időszaki kiállítások terme. S nemcsak arra. A város új üzemei, termelőszövetkezetei életének rendszeres bemutatására is. Utóvégre a néprajzi kiállítás végső 'Soron mégis csak a múlt idézése. A jelen nagyon mellé kívánkozik. Mondhatnám úgy is: elválaszt­hatatlanul odavaló. Tájjellegű múzeumaink ugyanis csak így — a múltat és jelent összevetve — tudják betölteni egyik legfontosabb funkciójukat: a szülőföld alaposabb megismertetését, az Iránta érzett megbecsülés és ragaszkodás élesztősét. Mú­zeumaink fejlesztésekor tehát korántsem arról van szó, hogy néhány ósdi kacatot bemutassunk néhány unatkozó em­bernek, hanem az a tét: közművelődésünk egyik fontos elemét miként tudjuk a leghatékonyabban felhasználni. Tisztában vagyak azzal, hogy végső soron minden az anyagi lehetőségek függvénye. Jól tudom viszont azt is: pénzügyi forrásainkat korántsem koncentráljuk még kellő­en. A karcagi múzeumi épület felújítását is gyorsítaná, ha a „költségvetési keret” által biztosított összeg a helyi ta­nács, a város üzemei, termelőszövetkezetei hozzájárulásával gazdagodna. Ha az eddiginél is jobban éreznék: ez az egész város ügye... S ha máshol is, ha más vonatkozásban is így lenne. Ha az üzemeket, szövetkezeteket, kisebb-nagyobb kollektí­vákat jobban érdekelnék a nagyobb közösség: a község, a város ügyei, ha jobban osztoznának gondjaiban. Azért, hogy mindenhol befejezhessük azt, amibe kezdünk, hogy félmegoldások helyett teljes értékű munkát végezhessünk. Erre persze csak akkor számíthatnak városaink, fal- vaink vezetői, ha az erők összefogásáért alapos, kitartó szervező munkát végeznek. Csakis ez sokszorozhatja meg erőnket, tesz képessé bennünket helyi feladataink gyorsabb megoldására. S. B. Megjelent a Jelenkor szeptemberi száma A folyóirat hagyományos interjú-sorozatában ezúttal Vas Istvánhoz látogatott, el Bertha Bulcsu. A beszélge­téshez kapcsolódik Vas Ist­ván: Hát nem furcsa? c. köl­teménye. A lírai rovatban emellett többek között Bertók Lász­ló, Dalos György. Káldi Já­nos, Orsovai Emil és Páko- litz István verseit olvashat­juk. A költemények jelentős része a Dózsa évforduló ih­letésében született, Figyelmet érdemel Vár- konyi Nándor Pergő évek című önéletrajzi írásának részlete. valamint Gra- \nasztói Pál „Városok, ál­mok, zene” című írása.-.A föltámadt magyar kö­zépkor” címen Juhász 'Fe­renc írását olvashatjuk M6- ser Zoltán esztergomi fotó­kiállítása kapcsán. A szám il­lusztrációi bemutatják a fia­tal művész középkori mű­emlékekről készült fotóinak jelentős darabjait. Az irodalmi tanulmányok sorában érdeklődésre tarthat számot Loránd Imre „Köny­vek, könyvterjesztők és ol­vasók” című írása, valamint Pomogáts Béla összefogla­lása a derékhad prózairóiról. A szám kriVkai rovatából kiemelkedik Futaky Hajna Költészet és megismerés cí­mű írása melyben Devecse- ri Gábor, Somlyó György és Szécsi Margit új versesköte­teit elemzi. Babaház a parkban lesz, a gyermekeik napon­kénti ki- és beutaztatása még gond egyelőre. — Pedig az a terv — vette át ismét a szót az igazgató­helyettes, hogy a városi ta­náccsal közösen tovább fej­lesztjük ezt a gyermekintéz­ményt. Dr. Sülé Mihály vá­rosi főorvos negyven szemé­lyes bölcsődét szeretne itt létrehozni és bővíteni az óvo­dát is, mert itt olyan, mintha üdülőben lennéneK a gyere­kek, jó levegőn, egészségesen fejlődhetnek. És amiről eddig még nem esett szó: a munkaerőhiány is kényszerítette a gazdaságot arra, hogy bölcsődét, óvodát hozzon létre. Nem volt mun­káskéz és az asszonyok több­sége is csak kényszerűségből vette igénybe a gyermekgon­dozási segélyt, mert nem volt hol elhelyeznie kicsinyét. — Nos, a gond megoldódott, — hétfőn már tartósukba veszik a gyerekek az új intézményt. — Az óvoda fenntartását közösen vállaltuk a városi tanáccsal — mondta Cs. Nagy Mihály. — Év végén el­számolunk egymással a költ­ségeket fele-fele alapon vál­laltuk. A gyerekeknek külön főznek a gazdaság központi konyháján, egy szakácsnőnk most van éppen egvhetes fő­zőtanfolyamon Törökszent- miklóson. A beszélgetés során az is kiderült, nem ez az egyetlen olyan szociális intézkedés a gazdaságban, amelyik a gye­reken: érdekében született. — Öllé Menyhért mondta: — Szenttamáson és Csor­bán 3 éve százhúsz gyereket tízóraiztatunk az általános is­kolában. Egy gyerekre 1.70— 1.80 nyersanyagértéket számí­tunk. Surjánban is volt, most szűnt meg, mert a tsz nem tudta vállalni a költségekből rájutó részt. Azonban ott is mindenképpen megoldást kell találnunk, mert a gyeresek szerették ezeket a közös uzsonnákat. Kollektív szerző­désünkben rögzítettük, hogy azoknak a szülőknek, asik- nek gyermekét felvették kö­zépiskolába, vagv valamelyik felsőfokú tanintézetbe egy­szeri tanulmányi segélvt adunk. Középiskolai felvétel­nél ezer. egyetemi főiskolai felvételnél kétezer forintot. Ebben az évben erre 26 ezer forintot fizettünk ki. Ezenkí­vül a kétgyermekes szülőktől kezdve általános iskolás gyer­mekenként 100 forint segé'vt adtunk tanszerre: körülbelül 15—16 ezer forintot juttat­tunk így dolgozóinknak. A gazdaság ezen intézkedé­sei bizonvára kiváltották a dolgozók elismerését Es hogv mit jelent ez a munkahely­hez ragaszkodásban. — a jó munkahelyi légkör megte­remtésében. ez pénzbe" a’ig- ha fejezhető ki. V. V. A kastély az ötvennyolc holdnyi park közepén áll: ott van az állami gazdaság köz­pontja. A kastély szomszéd­ságában egy „babaház”: — negyvenöt kisgyermek tölt­heti majd ott napjait, míg szüleik dolgoznak. Ez utóbbi valamikor felvonulási épület, munkásszállás volt ott düle- dezett a büszke kastélyépület mellett. Nem nyújtott valami szép látványt. Most azonban bárki megnézheti: a hófehér falakon csak úgy villognak az ablakszemek, takaros ke­rítést húztak köréje, s az ud­varán megannyi játékot he­lyeztek el. Falovacskákat — (még nyergük és kantáruk is van), traktorok ócska gumi­kerekéből (szépen színesre festették ezeket) mászókákat, van ott egy igazi traktor is fehérre festve, aztán kis pa­dok, homokozók. — Látszik, hogy akik csinálták nemcsak a kezükkel, a szívükkel is dol­goztak. — Szocialista birgádjaink, a surjáni Vasas és a szentta­vel belépni. Á' legkisebbek szobájában falat beborító freskó: a kacsalábonforgó kastélyt, Jancsit és Juliskát, meg Piroskát és a farkast ábrázolja. Palicz József festő­művész társadalmi munká­ban festette. — Pár éve, amikor meg­történt több gazdaság össze­vonása, itt a szenttamási kas­télyban pedig, ahol a nagy gazdaság (12 500 hold földjük van és 950 a dolgozólétszám) központja helyet kapott, már eldöntöttük; közelebb kell hozni az óvodát a gazdaság­hoz. Nem szabad, hogy a kül­területen lakó gyerekek hát­rányos helyzete tovább fenn­maradjon. Az iskolaelőkészí­tés már a bölcsődében, az óvodában megkezdődik, tehát már ott kell gondoskodni ar­ról, hogy ne legyen különb­ség városi falusi és külterü­leti gyerekek között, — ma­gyarázta Cs. Nagy Mihály. — A szenttamási kerületben 118 család lakik, itt van a legtöbb gyerek. Kuricsorbán Az óvónéni kislánya és kisfia mutatta be az óvoda nagy­szerű játékait mási Gagarin brigád készítet­te a sok játékot, az építőbri­gádunk újította fel az épüle­tet, — mondta Cs. Nagy Mi­hály, a Szenttamási Állami Gazdaság igazgatóhelyettese. Mennyibe került nekünk az óvoda és bölcsőde létrehozá­sa? — A sok-sok társadalmi munkán kívül, amit ószintén szólva még nem számoltunk össze 110 ezer forintba és 12 ezer forintért vettünk játéko­kat. Az óvodában két terem van: egy a bölcsődéseknek, egy az óvodásoknak. Van még szép kis ebédlő, fürdő, az előtérben fogasok az otthoni ruhának és polcok a cipők­nek. A szőnvegDadlós foglal­koztatókba nem szabad cipó­lakik még hetven család, azt hiszem ott kell majd ezután valamit kiokoskodnunk, hogy legyen óvoda, — szólt Öllé Menyhért, a gazdaság szociál­politikai előadója. — És volt elegendő jelent­kező ide, az új óvodába? — Az óvónénivel együtt, aki egyik dolgozónk felesége, és eddig a törökszentmiklósi központi óvodában dolgozott, végigjártuk a családokat. Ed­dig nyolc gyereket vettünk fel a bölcsődébe és huszon­hármat az óvodába. Helvünk még van: tizenöt bölcsődést és harminc óvodást vehetünk fel összesen. Van öt olyan je­lentkezőnk, aki Törökszent- miklóson lakik, de a mi dol­gozónk. Nem tudjuk még. mi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom