Szolnok Megyei Néplap, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-14 / 217. szám
1972. szeptember 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 „Aki előbb lép, gyorsabban halad“ (Folytatás az 1. oldalról) Sári Mihály előadása Ezt követően Sári Mihály, a Szolnok megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályvezetője tartott előadást a megye élelmiszergazdasági helyzetéről, az idei s a távolabbi tennivalókról. El- iSÓnek — miután megköszönte a rendező testületek nevében a nyári betakarítás eredményes munkáját, s gratulált a búzatermesztő rekordereknek — az őszi munkacsúcsról szóik Mint mondta az őszi munkák jó elvégzésével nagyot léphet a megye, hogy véglegesen úrrá legyen a még 1970-ből származó nehézségein. A megyében 175 ezer hektár őszi termés betakarítása előtt állunk. Kukorica 75, a rizs 15. a cukorrépa 7.7 ezer hektáron terem az idén. Ezentúl 155 ezer hektár őszi vetés és annak előkészítése is vár a mezőgazdasági üzemekre. Csak a realitás alapján A terméskilátások jók. Ez öröm. egyben viszont azt is jelenti, hogy nagyobb erővel kell történetesen a szállítására is felkészülni. S most már rövidebbek a nappalok, közeleg a hűvös idő. az esős évszak. Az üzemek többségében ugyan erre készültek fel a vezetők. Néhány helyen viszont túl optimálisan ítélik meg saját helyzetüket. Nagy teljesítményekre számítanak, és kivétel nélkül minden napot bekalkulálnak, <j arra már nincs variációjuk, ha esős idő jönne. Sári Mihály kérte, vizsgálják felül ezeket a terveket, s csak a realitás alapján kalkuláljanak. A megyei vezetőtestületek nagyon fontosnak tartják, hogy az üzemek időben kezdjenek hozzá az őszi munkákhoz. A késés többnyire abból szokott adódni hogy a munka elején kényelmesebbek az emberek. Aratáskor is volt/ arra példa a megyében, hogy egy szövetkezet bérbe adta kombájnjait az elején, és saját üzemében csak az esők után fejezte be az aratást, nagy veszteséggel. A korszerű nagyüzemi termelésben egyre nagyobb a terményszállítás és a szárítás szerepe, különösen az őszi időszakban — mondta Sári Mihály. — A megyei vezetötestületek intézkedtek abban, hogy a szárító és gyorsan felszerelhető tárolóhelyek vásárlására hitelt kapjanak az üzemek. Any- nyival is kedvezőbb a helyzet nálunk, hogy a könnyű- szerkezetes épületeket és a szárítót is a szolnoki MEZŐGÉP gyártja. A terményszárítás biztosításával előbbre hozható a kukorica és a rizs betakarítása. Könnyebb néhány százalékos nedvesség- tartalmat mesterségesen elvonni, mint a betakarítás végén ennek a többszörösét. Az őszi vetésekről szólva említette az előadó, hogy a 30-—31 mázsás hektáronkénti búzatermés még nem a plafon, hiszen ha egyéb nem történik, minthogy a ■jelenleg csak 18—20 mázsát termelők utolérik a Sári Mihály előadását tartja többieket, azok pedig tartják a magasabb szintet, már akkor emelkedik az átlagtermés. Ebben nagyon lényeges a jó termőfajták megválasztása. A Bezosztá- ján kívül helyet kell adni a nála többre képes Kav- káz, Avróra és Jubilejnaja s más búzaíajááknak. A búzavetés legalkalmasabb idejének az októbert tartja a szakvélemény. Ez igaz is, csakhogy ahol ennek nincs meg a műszaki feltétele, ott inkább szeptember második felében kezdjenek hozzá, mintsem november elején még vetnivaló legyen. Nagy munka az őszi betakarítás, de megfelelő üzem- és munkaszervezéssel el lehet érni a munkaerő és a munkaeszközök összhangját. Felkészülés 1973-ra Sári Mihály a napi teendőkön túl szolt arról is, hogyan készüljenek a mező- gazdasági üzemek már a jövő évre. 1973-ra. Megítélésünk szerint — mondotta — a most következő egy-két évben kedvezőbb helyzetben leszünk, mint az utób- tbi három évben voltunk. Nagyobbak lesznek az anyagi források, kedvezőbbek a termelésfejlesztés lehetőségei. Szolnok megyét különösen sújtotta az 1970-es év. A szabályozó rendszer 1971- ben történt változása több központi elvonást jelentett. Az ipari eredetű anyagok növekvő mennyisége és ára évről évre növelte a termelés költségeit. Több Szolnok megyei gazdaságban alacsony színvonalon termeltek. más helyeken megalapozatlanul magas tag- jövedelmet biztosítottak, s mindez együtt visszafogta a fejlesztés anyagi forrásait. Ez is magj arázza, hogy a központi programokhoz miért csak mérsékelten kapcsolódtak a Szolnok megyei üzemek. S fgy, jó- néhánv más megyével szemben. lemaradtunk a fejlesztési lehetőségek felhaszná fásában. Ennek a feszült helyzetnek a feloldási lehetőségei teremthetők meg 1973—74- ben. Az üzemek egy része mar 1973-ban is tisítességes fejlesztési alappal rendelkezik. S ez 74-re már jellemzővé válhat. Hiszen amíg 1972-ben például 180 millió forint a beruházási hitelesedékesség, 1974-re csak 40 millió forint körüli. Ebből az következik, hogy a 60-as évek végén kialakult fejlesztési lehetőségekkel számolhatunk. A fejlett termelési, műszaki eljárások alkalmazásáról szólva önkritikusan számolt be arról, hogy más megyékben több történt e területen, mint nálunk. A hagyományos mezőgazdálkodás idején az élenjárók közé tartozott Szolnok megye, jelenleg azonban a termelés korszerű nagyüzemi típusúvá válásának időszakában visszaestünk. Van az. országban szekszárdi és bajai kukoricatermesztési zá rt- renejszer például, de nem alakult ilyen Szolnok megyében. Nem tartozunk az elsők közé a gümőkór és a brucellamentesítésben sem. Minimális a rnegyeben a sertéstenyészanyag-előállítás is. Sok a baj a komplex állattenyésztő-telepek üzemeltetésével. Az újat tökéletesen alkalmazók, azt fejlesztők száma kevés Szolnok megyében. A megye élelmiszergazdaságában lassú a haladás üteme, nem fejlődik eléggé a termelés, a feldolgozó tevékenység, követkeLassú megyénkben — részben a szemlélet miatt — az üzemi összefogások, társulások alakulása. Noha az az igazság, hogy elkezdődött ez nálunk is. A hátrány egyre inkább nőhet, ezt viszont nem engedheti meg magának sem a megyei, sem a járási, sem a városi, sem pedig az üzemi vezetés. Különösen fontos a meglévő társulatok fejlesztése. Többek között a kunhegyes! Kunsági húsfeldolgozó, a túrkevei KEVITEJ társulás fejlesztéséről van szó, valamint Tiszafüred térségében egy tejfeldolgozó üzemi társulás szorgalmazásáról. A társulásokkal milliós kedvezményekben részesülhetnek a gazdaságok. A Szolnoki Cukorgyár Urabe- tin takarmánykeverék-gyártó üzemi társulás például 65 millió forintba kerülne forgóalappal együtt. Húszmillió forinttal a cukorgyár járulna hozzá, majdnem 24 millió forintos állami dotációt kapnának a társulok, s a mezőgazdasági üzemek részvállalása 21 millió forintot tenne ki. Ez nagyon nagy lehetőség. Mégis vannak üzemek, tsz-ek és állami gazdaságok, amelyek húzódoznak egy vagy több 100 ezer forintos részjegytől. Ezek után arról szólt Sári elvtárs, hogy a technika, a technológia gyorsan fejlődik, s ezt már csak hozzáértő, gyors reagálásra képes vezetők tudják irányítani. A legjobb eredményeket azokban az üzemekben tudják felmutatni, ahol minden poszton vezetésre, szakvezetésre alkalmas egyéniségek vannak. Az üzemi vezetők dolga nem az elsősorban, hogy a központi intézkedéseket bírálják, — bár arra is van lehetőség — hanem az. hogy saját üzemi feladataikat korszerűen végezzék el. Szólt az előadó az üzemi vezetők erkölcsi alapjáról is. Mint mondta, a megye mezőgazdaságában az a jellemző, hogy a vezetők ezreinek politikai, szakmai, erkölcsi magatartása elismerésre méltó. Az is igaz viszont, hogy néhány szövetkezet állandó munkát ad az igazságügyi szerveknek. Előrelátóan kell dönteni Más fontos témákról szólva a szarvasmarha-program, a gabona- és cukorrépatermesztés, az öntözésfejlesztés, az anyagi, műszaki fejlesztés teendőiről szólt az előadó. A megyében alapvető a szarvasmarhalétszám növelése — mondta. Javasolta, használják ki azt a lehetőséget is az üzemek, hogy az állami támogatás nemcsak új férőhelyek építésére, hanem a régiek korszerűsítésére is vonatkozik. A szarvasmarhaprogram ■megvalósításához hozzátartozik a legelőgazdálkodás, a takarmányalap. a szárító- és raktárhálózat megteremtése,a talajjavítás, a keverőüzemek létrehozása is. A szarvasmarhatenyésztés fejlesztésében döntő jelentősége van a tenyészanyagellá- tásnak és az állategészségügy javításának. A növénytermesztésben a zártrendszerek kialakítására hívta fel a figyelmet Sári Mihály. A megyében megkezdődött egy rizstermesztő rendszer kialakítása. Ebben különösen a nagykunsági tsz-szövetség segíthet sokat. A zárt termelési rendszereket egyébként úgy értékelte, hogy azok átgondolt, megalapozott rendszerek, gondos, precíz munkára kényszerítenek. s ez már önmagában. hozamemelkedéssel jár. összpontosítják a tudomány, a gyakorlat leghaladóbb eredményeit, alkalmasak specialisták foglalkoztatására. Érthető, hogy a kormányzat ezekre koncentrálja a hiteltámogatást, a vetőmagvakat, a növényvédőszereket és a technikát. Azonban nem ez a fejlődés egyetlen útja, már csak azért sem, mert egyelőre csak kevesen tudnak ezekbe bekapcsolódni. A termelés korszerű feltételei azonban ezentúl is adottak. Történetesen a gabonatermesztésben. a cukorrépatermesztésben is. Az ország nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy drága valutáért külföldről hozzon cukrot, amikor itthon is meg tudjuk termelni a ré- ■pát — hangsúlyozta Sári Mihály. Kiemelt feladat az öntözésfejlesztés is megyénkben. Az idén 65 ezer hektárt öntöztünk. 1974- és 76 között újabb tíz Szolnok megyei üzembe jut el a víz a Tisza II-ből. Utána 1985-ig ismét ötven üzem öntözhet több mint 50 ezer hektáros új öntözőterületen. Az öntözéssel nő a termékmennyiség, s értékesítése úgy nyereségesebb. ha minél magasabb feldolgozott állapotban adják tovább. Erre is tervszerűen és előre kell készülni. Az aktira ritája Elsőnek Hankó Mihály agrármérnök, a Pailotási Állami Gazdaság párttitkára jelentkezett hozzászólásra. A modellgazdaság pártéletéről beszámolva elmondta, hogy január elseje óta új szervezeti felállásban dolgozik a gazdaság, s ehhez igazodva szervezték át a pártcsoportokat is. A jól dolgozó pártcsoportoknak is része van abban, hogy a mindössze 6.6 aranykoronás értékű földön dolgozó üzem hektáronként 12 ezer forint termelési értéket állít már elő. Fekete Tibor. a .jászalsószenlgyörgyi Petőfi Tsz elnöke bejelentette, csatlakoznak ezer hold kukoricavetéssel a bajai zártrendszerű termesztéshez. Gazdaságuk az idén 200 holddal növelte a cukorrépa termőterületet., s 600 vagonnal takarítanak be többet a tavalyinál. Jövőre még újabb ötven holddal emelik a vetést. Or, Sipos Sándor, a karcagi talajművelési kutató intézet érdekes kísérleteiről számolt be. Kimutatták, hogy Szolnok megyében többnyire a 14—16 centiméter mélyen, tárcsával előkészített magágyba a legszerencsésebb a búzát vetni. A trágyázás nem csökkentheti a művelési teendőket. Kálmán István, a Héki Állami Gazdaság igazgatója mondta el, hogy náluk a búza 60 százalékát már új fajtákból, Kavkázból, Avrórából és Jubilejnajából vetik. Évről évre emelték a cukorrépavetésterületet, s most azon dolgoznak, hogy megvalósítsák a Szolnok megyei zárt- rendszerű termesztést. Ennek a vezérgazdasága lesz a héki az elgondolás szerint. licrcczkj Lajos, a szolnoki tsz-szövetség titkára bejelen tette, felmérést végeztek hatvanegy gazdaságban, s kiderült, hogy csak a meglévő épületek teljes feltölté- sével 9 ezerrel emelhető a szarvasmarhalétszám. Üjabb tizenkilenc szövetkezetben kisebb átalakítással, tizenegy tsz-ben pedig a tehenészeti telep bővítésével ismét növelheti', a létszámot. Kasza János, a törökszentmiklósi Rákóczi Tsz elnöke az AGROKER és a két MEZŐGÉP vállalat őszi ügyeletét méltatta többek között. Dr. Lőrincz József, a Mezőgazdasági és Élelmezésügvi Minisztérium főosztályvezetője a miniszter jókívánságait átadva nagyszerű kezdeményezésnek tartotta, hogy a megye ilyen önkritikus önvizsgálatot tart. Hiszen ez azt jelenti, hogy Szolnok megye mozdul végre — mondta — már pedig itt a méretek óriásiak lehetnek. A kormányzat bizonyos abban. hogy Szolnok megye élelmiszergazdasága ismét magára talál. Majd dr. Gergely István, a Szolnok megyei pártbizottság első titkára kért szót. Dr. Gergely István: „Szépen szóló emberek he’yelf, okosabban cselekvőket* A megyei pártbizottság első titkára azzal kezdte felszólalását, véleménye szerint hasznosan töltött nap volt a mai. A halyzetfeimérő és feladatrendszert meghatározó előadás után sok jó hozzászólás is elhangzott. Olyan dolgokról esett szó, amiről egyesek úgy vélik, sokat kell még beszélni. Az én. megítélésem szerint — mondotta dr. Gergely István — annak helye volt, hogy ma beszéltünk ezekről, s talán még egyszer-kétszer 6zó eshetik róla, de most már nem a szavak, hanem a tettek idejét várjuk. Arra nincs és nem lesz idő, hogy örökké csak magyarázzuk a dolgokat, ezt nem tehetjük meg sókáig. — A mai aktívának is az volt az egyik célja, hogy találkozzunk az élelmiszer- gazdaság párt- és állami vezetőivel, igazítsuk lépéseinket. Helye volt itt a dicséretnek is, és sajnos helye volt a noszogatásnak, az elmarasztalásnak is. Szolnok sokoldalú termelő megye. Gyorsan fejlődő vegyipara, hűtőgépipara, építőipara s más ipari ágazata mellett tiszteletre méltó múltú, jó természeti és közgazdasági adottságú mezőgazdasága is van. És azt akarjuk elérni, hogy ebben a termelői ágban gyorsuljon az élet. Mire alapozzuk a gyorsítást? Semmiképpen sem arra, hogy ebből személyi presztízst szerezzünk, hanem arra, hogy ha egyszer már az élbolyba tartozott ez a megye, akkor ismét oda kell majd tartoznia. Hiszen itt alakultak meg az első állami gazdaságok, itt ringott a szövetkezeti mozgalom bölcsője, ezékért tisztelte az ország ezt a megyét. Csakhogy közben teltek az évek, és a mi színünk megkopott. Az történt például, hogy ez a nagy búzatermesztő megye 1971-ben a 15. helyet foglalta el a 19 megye sorrendjében. Hasonlóképpen a 10. helyre csúszott vissza a tej-, a kukoricatermelésben például. Erre azt mondhatná valaki, hogy az idén viszont sokkal előkelőbb helyre jutott. Ne tévesszen meg bennünket az, hogy a Dunántúlon természeti csapás pusztított, s így a mi eredményünk összevetése az övékkel teljesen irreális. Attól tartok, lesz majd, aki enél- kül hasonlít össze, s ezért szólok erről. Ne takarjuk el a valóságot a szemünk elől, tartunk tükröt magunk elé, és a valóságból induljunk ki. Az pedig egyértelműen arra ösztönöz bennünket: egy a dolgunk, elhagyni tegnapi lassúságunkat, és ismét felzárkózni az élbolyba. Hiszen ennek a megyének nem ahhoz van adottsága, hogy csak a 15. helyen pironkodjék. Igaz, vannak itt is rossz termőföldek, de nem ez a jellemző, és érdekes módon nem Is csak ezekre, vonatkozik a megtorpanás. Ne szépítsük magunkat, valljuk be nyugodtan, hogy a megye eddig kimaradt a mezőgazdaság újkori történelméből. Mindig más megyében kitalált programokhoz csatlakoztunk csak, és azokhoz is késve, kényelmes, lassú vitázgatás után. önmagunkat rövidítjük meg. Most például a szarvasmarhaprogram van napirenden. Szarvasmarha Szolnok megye nélkül is lesz az országban. A mi érdekünk, hogy az elsők között csatlakozzunk és éhezzük azokat a kedvezményeket, amelyeket az elsőknek biztosítanak. Sokkal kevesebb vitatkozást és több pózmentes tettet. És főleg ne azok vitatkozzanak a gazdaságtalan cukorrépatermesztésről, az állattenyésztésről, akik primitíven termelnek. Ügy persze gazdaságtalan akármihez fogni. Jó volt hallani Kálmán István héki igazgató felszólalását, aki bizonyította, hogy igenis nyereséges a cukorrépa, ha valóban nagyüzemi módon termesztik. A megye szántóföldjeinek 60 százalékán búza, kukorica és árpa terem. Ha ezekben nem is törünk mindjárt az első helyre, de legalább a dobogóra kerülünk — márpedig tudják az elvtársak, hqgy az minimum a harmadik helyet jelenti — akkor mindjárt hatalmas jövedelmet teremtünk az embereknek, és mindjárt más lesz a szakmai becsületünk az ország, a kormányzat előtt. Ami szintén nem utolsó dolog. És azt hiszem, teljesen egyetértünk azzal, hogy az érdemeket, az elismeréseket — az anyagiakat is — azoknak adják, akik többet tudnak mutatni. Azok érvényesüljenek, akik dolgoznak is. A szépen szóló emberek eléggé megszaporodtak az országban és a megyében is, de ml azt akarjuk, hogy a szépen szóló emberek helyett, az okosabban cselekvők uralják a mezőnyt. Mindenki megunja folytonosan csak az idejétmúlt nézeteket hallgatni, ha azt tapasztalja, hogv közben az ideológus a saját dolgát meg nem végzi el. Az aktíván is van olyan szövetkezeti vezető, aki panaszkodik, hogy nincs pénz a közösben, de már bejelentette — szö- vetkeztében, hogy 15 forinttal emelik a munkaegység értékét. Azért szólok a panaszko- dókról, elvtánsak, mert ez is elharapózott jelenség. Nagyon könnyen rámondják valamire, hogy ezt lehetetlenség megcsinálni, s közben meg se próbálják. Ám hadd mondjak egy hasonlatot. Heteken át szemlélhettük, hogy az olimpián nagyon sokan indullak. De a világ csak azokra figyelt oda. akik el Is értek valamit. Most a megye élelmiszergazdasága is körülijeiül ilyen helyzetben van. Kicsi a hangunk, mert csak kicsit lehet a 15. hely- lyel, s majd akkor figyelnek ránk, ha legalább az elsők közé tudunk felzárkózni. Aki igazán vezetőnek, szakembernek tartja magát, az ne arra legyen büszke, hogyan tud magyarázkodni, hanem álljon oda a tábla szélére, és maid a tábla minőségéről ítéljük meg. Egyszóval ismét eljött az Ideje, hogy Szolnok megyeiekhez. Szolnok megyei hagyományokhoz híven dolgozzunk. Mint az előadásban és a hozzászólásokban is elhangzott, ismét hallatunk Szolnok megyei programokról. Azokat komolyan vesz- szük, s ha elvégeztük a saját dolgunkat, azt nyugodt önérzettel jelenthetjük, akkor kérhetünk majd kormányzati támogatást is. Régi igazság, hogy annak segítenek szívesen, akin látják, hogy nem helyette kell dolgozni, s akin érdemes is segíteni. ide akarunk mi eljutni. Befejezésül azzal búcsúzott, a megyei pártbizottság első titkára: Kecjves elvtársak, kedves kollegák. A szocialista nagyüzem, a korszerű technológia, technika, a korszerűen irányítani tudó szakemberek nélkül csalt keret. Azokkal, megtöltve viszont a világon verhetetlen. A többi tőlünk függ. Mindannyiunktól. És ha egy akaraton dolgozunk ismét, a felzárkózás napjai következho,nek. B. fc. Előnyös a társulás zésképpen a jövedelmezőség sem. Alacsony szinten kapcsolódunk az országos programokhoz, ezért az ezekből származó anyagi támogatásból is kevéshez jutunk.
