Szolnok Megyei Néplap, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-20 / 196. szám

1972. augusztus 20. 8ZOLNO* MEGYEI NÉPLAP 5 Művésztelepi nyár Portrévázlatok kitüntetettekről A magyar augusztusra tört hőhullám­ban Szolnokon a művésztelep a ritkaság- számba menő, viszonylag hűvös területek egyike. A pavilonokat szegélyező fák vas­tag, sötétzöld lombja féltve bársonyozza a műteremlakásokat. Nagyon foghíjasán tudjuk csak bemutatni, hogy mi foglal­koztatja jelenleg az alkotókat. Gácsi Mi­hály a Balaton partján viaskodik nagy Chiovini Ferenc, a telep korelnöke értetlenül csóvál­ja fejét, amikor a nyárral járó munkaiszonyt említjük: témájával, Dózsa háborújának újrafogal­mazásával. A szomszédságában nyaral Palicz József festőművész. Berényi Fe­rencet Pestre szólították dolgai, Simon Ferencről azt se tudhattuk meg, hol pi­hen. Mészáros Lajos (pedig, hogy vártuk, hogy visszadörmög kopogásunkra) elment amaz útra, „ahonnan nem tér meg utazó.” Alkotmányunk ünnepének 23. évfordulója alkalmából sokan kaptak kitüntetést megyénkben. Olyan embe­rek, olyan kollektívák, akik az átlagosnál többet dolgoz­tak. akik az átlagosnál töb­bet tettek a társadalom ja­vára. Igazgató és elnök Markáns arc, mégis mo­solygós tekintet. Mezőtúron talán nincs is olyan ember, aki Takács Józsefet ne is­merné. Ki úgy mint a II. számú általános iskolq igaz­gatóját. ki mint a Hazafias Népfront városi bizottsá­gának elnökét. Pedig nem is tősgyökeres mezőtúri. — Jövőre lesz húsz éve, hogy ide kerültem, é* nem is vágyódom el sehová. — Nyolc éve népfront ak­tivista. három éve igazgató. Nem nehéz a kettőt össze­egyeztetni? — Nekem nem. Korábban tanulmányi felügyelő vol­tam. de az ifjúsági mozga­lomban is részt vettem. A pedagóguspályát hivatá­somnak tekintem Takács József alkotmá­nyunk ünnepére kapta meg a Szolnok megyei Tanács vb és Hazafias Népfront megyei elnöksége által ala­pított „Kiváló társadalmi munkáért” aranyjelvényt. — A kitüntetés arra ösz­Takács József tönöz. hogy ezután még na­gyobb lelkesedéssel végez­zem munkámat. Mezőtúr nemrégiben indult meg az iparosodás útján. Nagyon sok, most még háztartás­ban dolgozó asszony kerül az üzemekbe. Több bölcső­de, több óvoda kell. És eh­hez föltétlenül szükséges a szövetkezetek, vállalatok tá­mogatása. A papírgyári brigád Lapozom a vörös bőrkö­tésű. gondosan vezetett nap­lót. Elismerések. kedves kis történetek, dicséretek, köszönő sorok a lapokon. A brigád 1970 májusában alakult. „Jelenlévők elhatároztuk, hogy szocialista brigádot alakítunk, és felvesszük Zrínyi Ilona nevét. Célki­tűzésünk egymás segítése, közös szórakozás, pihenés, művelődés, valamint társa­Tassy Ferencné dalmi munkában való rész­vétel. Felajánljuk a Ver­seghy úti óvoda patronálá- sát.” — olvasom az alapító j e gyzőkönyvben A papírgyár anyagköny­velési osztályának kilenc- nődolgozója alapította bri­gád a eltelt több mint két év alatt bebizonyította, hogy méltán viseli a szocialista címet. — Hogy miért éppen egy óvodát patronálunk? —kér­dez vissza Tassy Ferencné. Mindnyájan rajongunk a gyerekekért. Egyik brigád- tagunk ki síi., akkor még ebbe a óvodába járt, így könnyebben kialakulhatott a bensőséges jó kapcsolat. Az óvónők megmondták, hogy miben segíthetünk, és igyekeztünk is n tőlünk telhetőt megtenni. — Ügy érezzük, hogy mindazt, amit adunk, visz- sza is kapjuk szeretőiben a gyerekektől. Nők napja al­kalmából két fess ..fiatal­ember” látogatott meg min­ket. hatalmas virágcsokor­ral. Verssel kedveskedtek, s könyvjelzőkkel ajándékoz­tak meg. Jobban örültünk a kis kezek munkájának, mint bármilyen más aján­déknak. — mondta Szalainé. A brigád a városi tanács által adományozott „Társa­dalmi munkáért” jelvény ezüst fokozatát kapta meg. Szalai Lajosné „Szocialista kultúráért...“ Dr. Török Emilnek a Szol­nok megyei könyvtár gaz­dasági igazgatójának a kul­turális életben végzett ki­emelkedő munkájáért teg­nap a megyei tanács nagy­termében átadták n Szoci­alista kultúráért miniszteri kitüntetést. — 1963 óta dolgozom a könyvtárnál ebben a be­osztásban. Kilenc évi jó munkáját bizonyítja a könyvtár fej­lődése is. Aktivitásával ie- lentösen hozzájárult a me­gyénkben először 1969-ben megjelenő „Rövid úton” cí­Dr. Török Emil mű szakmai cikkgyűjtemény kiadásához. A megyei könyv­tár előkészítésében évi há- om alkalommal megjelenő gyűjteményes összeállítás nagy segítséget nyújt a pedagógusok munkájához, szakmai továbbképzéséhez. Z. A. I Chiovini Ferenc: A nyár a munka évszaka. — Szinte soha nem nya­raltam. Számomra mindig a nyár volt a munka évszaka. Ilyenkor parázsallanak leg­tüzesebben a színek, a ter­mészet valósággal kínálja önmagát. Most jöttem visz- sza Kisköréről. Az Országos Vízügyi Igazgatóság megbí­zásából tizenhat részes olaj­festmény-sorozatot készítek a Tisza II. Vízlépcső építé­sének legfontosabb fázisai­ról. A legelső képen csikó­sok robognak a kiszikkadt pusztaságon. A befejező fest­ményen az eredményt sze­retném ábrázolni, a kivirág­zott sivatagot, az alkotó em­ber diadalát. ' if. it ÜLI. # Baranyó Sándor műtermé­ben indulatosan lobbanó festékfoltokkal teli vásznak helyett, most alig egy négy- zetcentiméternyi nagyságú velencei-üveg és kerámia­lapocskák gonddal rendezett apró halmait találjuk. Perez Jenő festőművész baráti közreműködésével Baranyó Sándor első mozaikképe ké­szül, , ____ B aranyó Sándor: Küzdők a mozaikkal. — Még csak nagyon ke­vés látható belőle. Kicsi hí­ján 40 négyzetméteres kom­pozíció lesz. A huszadik szá­zad életérzését szeretném megfogalmazni, hisz mi mást tehetnék, lévén magam is huszadik századi. Rend­kívül leköt ezzel a klasszi­kus szépségű technikával va­ló találkozás, amely hihetet­len önmérsékletet, fegyel­met kíván. Remélem, nem sok időbe kerül, amíg kiál­lításon is bemutathatom. ' ír A festőházaspár. Meggyes Laszió és Fazekas Magdolna Fazekas Magdolna és Meggyes László: Igaz képeket szeretnénk. hát mit használ egy-két hét olyan festőnek idegenben, aki a szolnoki, Szolnok kör­nyéki tájból merített élet­kedvet, ihletet, amióta pa­lettáját szárnyára bocsátotta a főiskola — mondja a mű­vész. — A Munkásábrázolás a művészetben címmel kiírt megyei tanácsi pályázatra készülünk. Szeptember 15. a beadási határidő, nagyon közel van, úgyhogy nem le­hetnénk jobb helyen a mű­termünknél. Igaz képeket szeretnénk beküldeni *— mondja a művésznő. i; ír Szabó László törékeny alakját elföldi a szürkegrá­nit szállongó pora. A csiszo­lókorong percenként nyolc­ezres fordulatszámmal most tükröz fel egy mellszobrot: — Fodor Ferenc, a hősi halált halt szolnoki repülő­tiszt emlékműve lesz. A Fegyveres Erők Napján, szeptember 29-én avatják föl szülőfalujában, a Borsod megyei Cigándon. Fodor Fe­renc volt a modellem a fel- szabadulási emlékmű fák­lyavivő alakjához. Kevés- beszédű, de annál melegebb barátság szövődött köztünk. Olyan villámcsapásként ért a halálhíre, mint amilyen az a villám volt, ami repülő­gépét lesújtotta. Hinni sze­retném, hogy méltó lesz éle­téhez az a küzdelem, amit ezzel a vidiacsorbító gránit­tömbbel vívok. Máig sem értem a halálát. Nem lehet a halált megérteni, nem le­het belenyugodni. Vakító fehérséggel emel­kedik ki a jóságos és rakon­cátlan gipszsárkány hátra­vetett feje, mozdulatlanul, de lendülésre készen feszül­nek hungarocellből kivágott szárnyai. Nagy István szob­rászművész és felesége Imre Márta (maga is művész és rajztanár) szeretettel szemlé­lik a végleges változathoz képest csupán negyedrésznyi kompozíciót: — Eredetileg fémből kép­zeltem, de beton lesz a vég­leges anyag. Ez a tévé-sár­kány, ahogy házi haszná­latra becézzük. A „Fekete­fehér igen-nem” vetélkedőn nyert a főváros XI. kerülete egy óvodát, annak az udva­rára kerül ez a munka. Sze­retnék sokszor elsétálni mel­lette, ha majd felállítják, hogy lássam, okoz-e örömet a gyerekeknek. Örömet sze­Nagy István: Örömet szerez­ni: ezért lettem szobrász. remi: én ezért lettem szob­rász. Várjuk a hőség csap- panását, és megyünk Ken­gyelre, Bagi-majorba, a szél­malomból átalakított műte­rembe. De nem akarok szél­malomharcba keveredni. így múlik a nyár a mű­vésztelepen ... Szabó János — Nagy Zsolt Szabó László: Nem lehet a halált megérteni. olyan csöndes szavakkal szól, mint amilyen fátyolos finomságúak álmatag szí­nekben derengő, poétikus vásznaik: — Mehettünk volna Bala- ton-menti alkotóházba, de­Elfáradt már a főmolnár Hajnal óta esik. A főmolnár áll a liszt­raktár bejáratánál, szívja a cigarettát. A műszak rendben, este tíz óra óta szaka­datlanul jár a malom. A Tisza Malom. Nem tudom, feljegyez­te-e a krónika, hogy 1945-ben építették fel ezt a malmot Szolnokon, a Vörös Hadsereg útja és a Temető utca sarkán. — Gulyás volt a gazdája. Először nem is malmot akart, aztán meggondolta ma­gát. Itt volt az építőanyag, megtervezte az építész a malmot. Akkor én Nagykörű­ben dolgoztam, a szükségmalomban. Üzent értem a tulajdonos. Jöjjek, legyek rész­vényes. Visszaüzentem. Nincs nekem arra pénzem. Az volt a válasza, hogy a tudá­somra van szükség, jöjjek. Hát újra haza­jöttem. Akkor már szerelték a gépeket a pesti szerelők. Velük dolgoztam, mert nekem két szakmám van. Először malmi asztalosságot tanultam, s aztán, 1948-ban mint molnármester is vizsgát tettem a debreceni kamaránál. Huszonnyolc óta a malomban múlik az életem. Sokáig vol­tam fomolnár a Neugebauer-féle nagy­malomban itt, Szolnokon. De az a hábo­rúban leégett. Akkor mentem először Jászkar a jenőr e, aztán Nagykörűbe. És on­nan haza, ide ni! Felépült a Tisza Malom. A pesti sze­relők mentek, de hívták is magukkal Sí­pos Ferencet. Azt mondták, ott a helye, hiszen nagyon érti a malomszerelést. Hajlott a szavukra, 1949 végén. Jó tizenhat évig malomszerelő volt. Bejárta az országot — Pesten a malomszerelő vállalatnál az ember kezébe adták a tervet, a műszaki leírást. Kezdetben még kérdezgettem. Az­tán rászoktatott a főnököm, hogy magam boldoguljak. Csak annyit mondott néha: „Keresse a munkát Magyarországon!” Kereste. Az államosítás évében megkez­dődött a malmok villamosítása. A vásá- rosnaményire különösen büszke. Az volt az ország első pneumatikus malma. Ott volt a szerelésénél. És ott Balatonboglá- ron, Dunaújvárosban, Tatán, Kiskunha­lason és Majsán, Nagykállóban és Síro­kon. Tótkomlóson. Szolnok megye szinte valamennyi malmának felszerelésénél ott volt. Országjárásba is belefárad az ember. Tizenhat év után Sípos Ferenc nem vál­lalta tovább a vándoréletet. — Ügy nevelődött a három gyerekem, hogy hetente egyszer láttam őket, vagy akkor se. Aztán a korom is haladt, a betegség is kikezdett. Kértem, engedjenek már haza. A Tisza Malomban 1966 óta főmolnár. — Már nem sokáig. Napok kérdése az egész, s megyek nyugdíjba. A malomirodán Giziké nevet. Mondja, hogy nem napok, hónapok még azok. — Már eltelt az idő. Nem könnyen. Az aratás sem egyforma, a búza minő­sége se. Hát ilyen az ember munkája is. Ingéről lever néhány szem hófehér lisztet. Jó búzát, újat őrölnek már július eleje óta. A főmolnár elégedett. Dicséri húsz em­berét. Azt mondja, mindkét műszakot jó szakember vezeti. Valamelyikük biztosan a helyére áll majd, ha végleg elbúcsúzik a malomtól. A gépek odafenn meleget árasztanak. A zsákokba szelíden, szépen pereg az idei búza lisztje. S. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom