Szolnok Megyei Néplap, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-20 / 196. szám
1972. augusztus 20. 8ZOLNO* MEGYEI NÉPLAP 5 Művésztelepi nyár Portrévázlatok kitüntetettekről A magyar augusztusra tört hőhullámban Szolnokon a művésztelep a ritkaság- számba menő, viszonylag hűvös területek egyike. A pavilonokat szegélyező fák vastag, sötétzöld lombja féltve bársonyozza a műteremlakásokat. Nagyon foghíjasán tudjuk csak bemutatni, hogy mi foglalkoztatja jelenleg az alkotókat. Gácsi Mihály a Balaton partján viaskodik nagy Chiovini Ferenc, a telep korelnöke értetlenül csóválja fejét, amikor a nyárral járó munkaiszonyt említjük: témájával, Dózsa háborújának újrafogalmazásával. A szomszédságában nyaral Palicz József festőművész. Berényi Ferencet Pestre szólították dolgai, Simon Ferencről azt se tudhattuk meg, hol pihen. Mészáros Lajos (pedig, hogy vártuk, hogy visszadörmög kopogásunkra) elment amaz útra, „ahonnan nem tér meg utazó.” Alkotmányunk ünnepének 23. évfordulója alkalmából sokan kaptak kitüntetést megyénkben. Olyan emberek, olyan kollektívák, akik az átlagosnál többet dolgoztak. akik az átlagosnál többet tettek a társadalom javára. Igazgató és elnök Markáns arc, mégis mosolygós tekintet. Mezőtúron talán nincs is olyan ember, aki Takács Józsefet ne ismerné. Ki úgy mint a II. számú általános iskolq igazgatóját. ki mint a Hazafias Népfront városi bizottságának elnökét. Pedig nem is tősgyökeres mezőtúri. — Jövőre lesz húsz éve, hogy ide kerültem, é* nem is vágyódom el sehová. — Nyolc éve népfront aktivista. három éve igazgató. Nem nehéz a kettőt összeegyeztetni? — Nekem nem. Korábban tanulmányi felügyelő voltam. de az ifjúsági mozgalomban is részt vettem. A pedagóguspályát hivatásomnak tekintem Takács József alkotmányunk ünnepére kapta meg a Szolnok megyei Tanács vb és Hazafias Népfront megyei elnöksége által alapított „Kiváló társadalmi munkáért” aranyjelvényt. — A kitüntetés arra öszTakács József tönöz. hogy ezután még nagyobb lelkesedéssel végezzem munkámat. Mezőtúr nemrégiben indult meg az iparosodás útján. Nagyon sok, most még háztartásban dolgozó asszony kerül az üzemekbe. Több bölcsőde, több óvoda kell. És ehhez föltétlenül szükséges a szövetkezetek, vállalatok támogatása. A papírgyári brigád Lapozom a vörös bőrkötésű. gondosan vezetett naplót. Elismerések. kedves kis történetek, dicséretek, köszönő sorok a lapokon. A brigád 1970 májusában alakult. „Jelenlévők elhatároztuk, hogy szocialista brigádot alakítunk, és felvesszük Zrínyi Ilona nevét. Célkitűzésünk egymás segítése, közös szórakozás, pihenés, művelődés, valamint társaTassy Ferencné dalmi munkában való részvétel. Felajánljuk a Verseghy úti óvoda patronálá- sát.” — olvasom az alapító j e gyzőkönyvben A papírgyár anyagkönyvelési osztályának kilenc- nődolgozója alapította brigád a eltelt több mint két év alatt bebizonyította, hogy méltán viseli a szocialista címet. — Hogy miért éppen egy óvodát patronálunk? —kérdez vissza Tassy Ferencné. Mindnyájan rajongunk a gyerekekért. Egyik brigád- tagunk ki síi., akkor még ebbe a óvodába járt, így könnyebben kialakulhatott a bensőséges jó kapcsolat. Az óvónők megmondták, hogy miben segíthetünk, és igyekeztünk is n tőlünk telhetőt megtenni. — Ügy érezzük, hogy mindazt, amit adunk, visz- sza is kapjuk szeretőiben a gyerekektől. Nők napja alkalmából két fess ..fiatalember” látogatott meg minket. hatalmas virágcsokorral. Verssel kedveskedtek, s könyvjelzőkkel ajándékoztak meg. Jobban örültünk a kis kezek munkájának, mint bármilyen más ajándéknak. — mondta Szalainé. A brigád a városi tanács által adományozott „Társadalmi munkáért” jelvény ezüst fokozatát kapta meg. Szalai Lajosné „Szocialista kultúráért...“ Dr. Török Emilnek a Szolnok megyei könyvtár gazdasági igazgatójának a kulturális életben végzett kiemelkedő munkájáért tegnap a megyei tanács nagytermében átadták n Szocialista kultúráért miniszteri kitüntetést. — 1963 óta dolgozom a könyvtárnál ebben a beosztásban. Kilenc évi jó munkáját bizonyítja a könyvtár fejlődése is. Aktivitásával ie- lentösen hozzájárult a megyénkben először 1969-ben megjelenő „Rövid úton” cíDr. Török Emil mű szakmai cikkgyűjtemény kiadásához. A megyei könyvtár előkészítésében évi há- om alkalommal megjelenő gyűjteményes összeállítás nagy segítséget nyújt a pedagógusok munkájához, szakmai továbbképzéséhez. Z. A. I Chiovini Ferenc: A nyár a munka évszaka. — Szinte soha nem nyaraltam. Számomra mindig a nyár volt a munka évszaka. Ilyenkor parázsallanak legtüzesebben a színek, a természet valósággal kínálja önmagát. Most jöttem visz- sza Kisköréről. Az Országos Vízügyi Igazgatóság megbízásából tizenhat részes olajfestmény-sorozatot készítek a Tisza II. Vízlépcső építésének legfontosabb fázisairól. A legelső képen csikósok robognak a kiszikkadt pusztaságon. A befejező festményen az eredményt szeretném ábrázolni, a kivirágzott sivatagot, az alkotó ember diadalát. ' if. it ÜLI. # Baranyó Sándor műtermében indulatosan lobbanó festékfoltokkal teli vásznak helyett, most alig egy négy- zetcentiméternyi nagyságú velencei-üveg és kerámialapocskák gonddal rendezett apró halmait találjuk. Perez Jenő festőművész baráti közreműködésével Baranyó Sándor első mozaikképe készül, , ____ B aranyó Sándor: Küzdők a mozaikkal. — Még csak nagyon kevés látható belőle. Kicsi híján 40 négyzetméteres kompozíció lesz. A huszadik század életérzését szeretném megfogalmazni, hisz mi mást tehetnék, lévén magam is huszadik századi. Rendkívül leköt ezzel a klasszikus szépségű technikával való találkozás, amely hihetetlen önmérsékletet, fegyelmet kíván. Remélem, nem sok időbe kerül, amíg kiállításon is bemutathatom. ' ír A festőházaspár. Meggyes Laszió és Fazekas Magdolna Fazekas Magdolna és Meggyes László: Igaz képeket szeretnénk. hát mit használ egy-két hét olyan festőnek idegenben, aki a szolnoki, Szolnok környéki tájból merített életkedvet, ihletet, amióta palettáját szárnyára bocsátotta a főiskola — mondja a művész. — A Munkásábrázolás a művészetben címmel kiírt megyei tanácsi pályázatra készülünk. Szeptember 15. a beadási határidő, nagyon közel van, úgyhogy nem lehetnénk jobb helyen a műtermünknél. Igaz képeket szeretnénk beküldeni *— mondja a művésznő. i; ír Szabó László törékeny alakját elföldi a szürkegránit szállongó pora. A csiszolókorong percenként nyolcezres fordulatszámmal most tükröz fel egy mellszobrot: — Fodor Ferenc, a hősi halált halt szolnoki repülőtiszt emlékműve lesz. A Fegyveres Erők Napján, szeptember 29-én avatják föl szülőfalujában, a Borsod megyei Cigándon. Fodor Ferenc volt a modellem a fel- szabadulási emlékmű fáklyavivő alakjához. Kevés- beszédű, de annál melegebb barátság szövődött köztünk. Olyan villámcsapásként ért a halálhíre, mint amilyen az a villám volt, ami repülőgépét lesújtotta. Hinni szeretném, hogy méltó lesz életéhez az a küzdelem, amit ezzel a vidiacsorbító gránittömbbel vívok. Máig sem értem a halálát. Nem lehet a halált megérteni, nem lehet belenyugodni. Vakító fehérséggel emelkedik ki a jóságos és rakoncátlan gipszsárkány hátravetett feje, mozdulatlanul, de lendülésre készen feszülnek hungarocellből kivágott szárnyai. Nagy István szobrászművész és felesége Imre Márta (maga is művész és rajztanár) szeretettel szemlélik a végleges változathoz képest csupán negyedrésznyi kompozíciót: — Eredetileg fémből képzeltem, de beton lesz a végleges anyag. Ez a tévé-sárkány, ahogy házi használatra becézzük. A „Feketefehér igen-nem” vetélkedőn nyert a főváros XI. kerülete egy óvodát, annak az udvarára kerül ez a munka. Szeretnék sokszor elsétálni mellette, ha majd felállítják, hogy lássam, okoz-e örömet a gyerekeknek. Örömet szeNagy István: Örömet szerezni: ezért lettem szobrász. remi: én ezért lettem szobrász. Várjuk a hőség csap- panását, és megyünk Kengyelre, Bagi-majorba, a szélmalomból átalakított műterembe. De nem akarok szélmalomharcba keveredni. így múlik a nyár a művésztelepen ... Szabó János — Nagy Zsolt Szabó László: Nem lehet a halált megérteni. olyan csöndes szavakkal szól, mint amilyen fátyolos finomságúak álmatag színekben derengő, poétikus vásznaik: — Mehettünk volna Bala- ton-menti alkotóházba, deElfáradt már a főmolnár Hajnal óta esik. A főmolnár áll a lisztraktár bejáratánál, szívja a cigarettát. A műszak rendben, este tíz óra óta szakadatlanul jár a malom. A Tisza Malom. Nem tudom, feljegyezte-e a krónika, hogy 1945-ben építették fel ezt a malmot Szolnokon, a Vörös Hadsereg útja és a Temető utca sarkán. — Gulyás volt a gazdája. Először nem is malmot akart, aztán meggondolta magát. Itt volt az építőanyag, megtervezte az építész a malmot. Akkor én Nagykörűben dolgoztam, a szükségmalomban. Üzent értem a tulajdonos. Jöjjek, legyek részvényes. Visszaüzentem. Nincs nekem arra pénzem. Az volt a válasza, hogy a tudásomra van szükség, jöjjek. Hát újra hazajöttem. Akkor már szerelték a gépeket a pesti szerelők. Velük dolgoztam, mert nekem két szakmám van. Először malmi asztalosságot tanultam, s aztán, 1948-ban mint molnármester is vizsgát tettem a debreceni kamaránál. Huszonnyolc óta a malomban múlik az életem. Sokáig voltam fomolnár a Neugebauer-féle nagymalomban itt, Szolnokon. De az a háborúban leégett. Akkor mentem először Jászkar a jenőr e, aztán Nagykörűbe. És onnan haza, ide ni! Felépült a Tisza Malom. A pesti szerelők mentek, de hívták is magukkal Sípos Ferencet. Azt mondták, ott a helye, hiszen nagyon érti a malomszerelést. Hajlott a szavukra, 1949 végén. Jó tizenhat évig malomszerelő volt. Bejárta az országot — Pesten a malomszerelő vállalatnál az ember kezébe adták a tervet, a műszaki leírást. Kezdetben még kérdezgettem. Aztán rászoktatott a főnököm, hogy magam boldoguljak. Csak annyit mondott néha: „Keresse a munkát Magyarországon!” Kereste. Az államosítás évében megkezdődött a malmok villamosítása. A vásá- rosnaményire különösen büszke. Az volt az ország első pneumatikus malma. Ott volt a szerelésénél. És ott Balatonboglá- ron, Dunaújvárosban, Tatán, Kiskunhalason és Majsán, Nagykállóban és Sírokon. Tótkomlóson. Szolnok megye szinte valamennyi malmának felszerelésénél ott volt. Országjárásba is belefárad az ember. Tizenhat év után Sípos Ferenc nem vállalta tovább a vándoréletet. — Ügy nevelődött a három gyerekem, hogy hetente egyszer láttam őket, vagy akkor se. Aztán a korom is haladt, a betegség is kikezdett. Kértem, engedjenek már haza. A Tisza Malomban 1966 óta főmolnár. — Már nem sokáig. Napok kérdése az egész, s megyek nyugdíjba. A malomirodán Giziké nevet. Mondja, hogy nem napok, hónapok még azok. — Már eltelt az idő. Nem könnyen. Az aratás sem egyforma, a búza minősége se. Hát ilyen az ember munkája is. Ingéről lever néhány szem hófehér lisztet. Jó búzát, újat őrölnek már július eleje óta. A főmolnár elégedett. Dicséri húsz emberét. Azt mondja, mindkét műszakot jó szakember vezeti. Valamelyikük biztosan a helyére áll majd, ha végleg elbúcsúzik a malomtól. A gépek odafenn meleget árasztanak. A zsákokba szelíden, szépen pereg az idei búza lisztje. S. J.