Szolnok Megyei Néplap, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-09 / 186. szám

1972. augusztus 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Qlvasöink Wjfy Mikor javítják meg a hűtőgépet 1971. március 3-án vásároltam egy 150 literes Lehel hűtőszekrényt a helybeli ÁFÉSZ-boltban. A gép már akkor is kisebb javításra szorult volna, de hiába kértük, nem jöttek ki. Közben teljesen használhatatlanná vált a hűtő- szekrény. Végső elkesererésemben fordultam Önökhöz. Idős öz­vegyasszony vagyok. A garancia 1973 márciusában lejár, utána nem tudom majd megcsináltatni. Arra gondoltam, hogy ha több mint egy évig hiába könyörögtem, nem jöt­tek a szerelők, a hátralévő időt már „kiböjtölik”. Esetleg az Önök közbenjárására kijavítják a hűtőgépet. Özv. Maduda Miklósné örményes Fagyi Megvert engem az atya­úristen! Oda vagyok a fagy­laltért, de annyira, hogy legszívesebben vacsorára is azt nyalogatnék. Jaj, és mindenfajtát egyszerre. Sok éve már, hogy Pesten a Margitszigeten ananászfagyi­ra akadtam. Most is érzem az ízét. Az NDK-ban az utolsó két márkámat is fagylaltra költöttem, többfé­le kandírozott gyümölcs volt benne. Szenvedélyem már-már az anyagi csődbe sodorna, de a szolnoki „főfagy táltosok” gondoskodnak róla, hogy családom asztalára estén­ként — esetenként — még gyümölcs is kerüljön. Meg­óvnak a túlzott költekezés­től. A módszer egyszerű; vaníliát, puncsot, barackot (néha őszi), málnát, epret, néhanapján citromot lehe­tett az idén kapni, de gon­dosan őrködnek afelett, hogy egyszerre csak egyfajta le­gyen a cukrászdákban, eset­leg kettő... A vanília és a puncs már a könyökömön jön ki. Mondom egyszer az egyik pénztárosnőnek, hogy a Ba­latonnál nyaraltam. Nagyon elkényeztetik ott a jónépet fagylaltot illetően. Ahová jártam fagyizni napjában többször is, minimum négy­fajtában válogathattam min­dig. S oda volt a tulaj meg vissza, hogy akikor éppen nem kapott citromot. — Maszek volt ugye? — kérdezte. — Az — válaszoltam el­hűlve, mert tényleg az volt, neve, budapesti lakáscíme ott ékeskedett a bérelt ház falán,. Az ördög érti, ő, és a többi maszek hogy csinálja! Nekik bolt a bolt? F. J. Szolnok Elutasító válasz Járjon Bánhalmáig a busz — kérték a 15 aláírással ér­kezett levélben, amelyet jú­lius 12-én közöltünk —, így a Bánhalmán lakó lányok­asszonyok is vállalhatnának munkát a kisújszállási fe­hérneműgyárban. A VOLÁN 7. sz. Vállalat válasza: „...Vállalatunkat az újságcikk megjelenése előtt a ken­deres! Nagyközségi Tanács és a kisújszállási fehérnemű- gyár képviselői is megkeresték. Előzetes vizsgálataink alap­ján kérésüket a csekély utaslétszám (műszakonként 6—8 személy), továbbá autóbusz-kapacitás hiánya miatt teljesí­teni nem tudjuk. A jelenleg Kisújszállás—Kenderes között közlekedő autóbusz menetrendjének módosításához hozzájárulni nem tudunk, mivel Kenderes nagyközség munkába járó dolgo­zóinak érdekeit ez igen hátrányosan érintené...” Gondoljuk, a fehérnemű­gyár kisújszállási üzemének ezzel nem mondunk újat, mert a VOLÁN 7. sz. Válla­lat elutasító válaszát ugyan­is már ismerik. Az üzemben több Bánhalmán lakó nő je­lentkezett munkára, bejárá­suk azonban a jelenlegi autóbusz-járat mellett meg­oldhatatlan. Ezért írt az üzem- vezetőség június 20-án a Vegyipari szakon szeptember 1-től levelező tagozat INDUL A VEGYIPARI FINOMMECHANIKAI ÉS MŰSZERIPARI SZAKKÖZÉPISKOLÁ­BAN (SZOLNOK, ZALKA MÁTÉ SÉTÁNY). KÉPZÉSI IDŐ NÉGY ÉV A TANULMÁNYOK VÉGEZTÉVEL általános vegyész szakképesítésű érettségi bizonyítványt ad az iskola. JELENTKEZHETNEK AZOK A DOLGOZOK. AKIK AZ ÁLTALÁNOS ISKOLA NYOLC OSZTÁ­LYÁT ELVÉGEZTÉK, ÉS A SZAKMÁBAN HÁROM ÉVES GYAKORLATTAL, VAGY SZAKMUNKÁS-BIZONYÍTVÁNNYAL REN. DELKEZNEK. VOLÁN-nak, amelyre meg is kapták a kedvezőtlen vá­laszt. Az indok: egyelőre csak kevés, tizenöt dolgozó járna Bánhalmáról a busz- szal. Pedig a mezőgazdasági munkák végeztével ez a szám növekedne — vélekedik Vá- gi János üzemvezető és Lu­gosi Károlyné munkaügyi előadó. A hozzánk küldött levelet aláíró tizenöt lánynak-asz- szonynak szól tehát vála­szunk. Egyelőre ne remény­kedjenek. Az autóbusz nem jár Bánhalmáig. Majd talán később...? Ne csak a számonkérés miatt.; $ Minden sorát élveztem a július 25-én megjelent „Hát­ha valaki megkérdezi...” cí­mű vezércikknek. Valóban érdemes arról a témáról be­szélni, írni, amiről a cikk­ben is szó volt. Lényege: ne csak a számonkéréstől való félelem, hanem önbecsüle­tünk vezéreljen bennünket munkánk végzése során. Erezzen felelősséget min­denki a saját feladataiért. Nemrégen egy képesítő­vizsgán vettem részt. Az el­nök a mindennapi gyakorlati élethez adott útmutatást. Hangsúlyozta, milyen fon­tos a munka szeretete, a lel­kiismeretesség, a becsületes­ség. Beszélt az önképzés fontosságáról. Milyen igaza volt! Enélkül lemaradunk, elmaradunk. Napjainkban egyre na­gyobb tervszerűségre, éssze­rűségre van szükség ahhoz, hogy a munka jól, zökkenő- mentesen haladjon. Ehhez hozzásegítenek bennünket a külföldi tapasztalatcserék, tanulmányutak is. örülhe­tünk, ha van ilyen lehető­ség és ki is kell használni. Azt viszont úgy gondolom, joggal elvárhatjuk, hogy a külhonban látottakról, hal­lottakról tájékoztassanak bennünket; mi az, amit jól csinálunk, min kell változ­tatnunk, hogy eredményein­ket növelhessük. Molnár Eerencné Szolnok Kevés a váltópénz Szajoli „szép este” címet adta munkatársunk július 11-én megjelent írásának. Ebben amiatt méltatlanko­dott, hogy a szajoli vasút­állomás pénztárában nem kapott jegyet, mert nem tudtak az 500 forintosából visszaadni. A panaszkönyvet csak sok utánjárásra, ami­kor a vonat már elment, akkor kapta meg. Méltatlankodott a cikk megjelenése után Virág Gyu- láné is, aki a kérdéses na­pon és időben a pénztár­ban szolgálatban volt. Raj­ta kívül jelen volt még He­gedűs Istvánné és Lajkó Im- réné személypénztáros is. Nyomatékül velük is alá­íratta a levelet. Idézünk be­lőle: „...A harmadik magyarázat után, sem értette meg az újságíró, hogy nem tudok neki visszaadni... megmutattam a pénztárkészletet, 1050 forint volt... Felajánlottam, hogy az ötszázast felváltom és az egyik százasból visszajáró pénzt a vasút hivatalosan elküldi neki, mert ez a szabály ... Az egész cikk egyoldalú és nem ellenőrizték az állomásfőnök­inél az ügy valódiságát. Én úgy látom, még induláskor az volt a cél, hogy a szajoli pénztárt megnézzük az ötszázas­sal ... amikor az állomásfőnök nincs jelen, akkor a helyet­tese vagy a mindenkori forgalmi szolgálattevő a felelős ve­zető. Egy állomásfőnök nincs állandóan, szolgálatban pá­lyakezdetétől nyugalomba vonulásáig ...” Afelől megnyugtathatjuk levélírónkat: az újságíró nem azért utazott Szajolba, hogy próbát tegyen az ötszázas bankjeggyel. Eszerint az ominózus mondás így mó­dosulna: a téma Szajolban hever, csak el kell utazni érte? Azt is kitalálta magá­tól, hogy az állomásfőnök­nek nem kötelező éjjel-nap­pal — nyugdíjazásáig — munkahelyén tartózkodnia. Éppen ezért kereste a he­lyettesét vagy a forgalmi szolgálattevőt, aki viszont nem tudhatja, hogy mi a feladata, mert simán „le­rázta” munkatársunkat, mondván, az ügy nem rá tartozik. Hát akkor kire? ... Előírásaink szerint a panaszkönyvet — Szajol ál­lomáson — a forgalmi irodában kell tartani és azt kérés esetén minden további nélkül rendelkezésre kell bocsátani. A pénztárosnő hibát követett, el, hogy nem adott megfe­lelő tájékoztatást a panaszkönyv hollétéről. Ezért felelős­ségre vontuk...” — írta többek között dr. Németh István, a MÁV budapesti igazgatóságának osztályvezetője. Az ő tájékoztatójából tud­juk egyébként, hogy más vonatkozásban a pénztárosnő szabályosan járt el. „A sze­mélypénztárak a forgalmuk­tól függően bizonyos váltó­pénzzel rendelkeznek... így Szajol állomás 100 forint váltópénzt tarthat... amely hosszú évek óta elegendőnek mutatkozik...” (Azt csak zárójelben mer­jük megjegyezni, hogy amíg Virág Gyuláné háromszor is elmagyarázta a szabályt — mert az ugye szabály —, ad­dig az egyik kolleganője kétszer is felválthatott vol­na — mondjuk az utasellá­tóban — egy százast. És nem csak az újságírónak!) Zárójelen kívül pedig: nem állítjuk, hogy a rendel­kezés olyan idős (125 éves), mint a magyar vasút, de hogy elavult, az bizonyos. Érdemes lenne ezen „fent” elgondolkozni, hogy a „lent” dolgozóknak — s nem utolsó sorban az utasoknak — ke­vesebb bosszúsága legyen! us V. M. Tiszafüred: A csa­ládi pótlék annak a hónap­nap az első napjától jár, amelyben a dolgozó a jog­szabályban meghatározott feltételeknek megfelel. Az újszülött vagy a dolgozó el­tartásába újonnan került gyermek után, a családi pót­lék a szülés hónapját, illető­leg a tartás kezdetének hó­napját követő hónap első napjától jár. A szülés hó­napjában tehát az újszü­lött gyermek után családi pótlék nem fizethető. Sza­bály az is, hogy a családi pótlékot havonta, utólag kell az igényjogosultnak ki­fizetni. L. M.-né Szolnok: A tar­tási, az életjáradéki és az öröklési szerződés érvényes­ségéhez hatósági jóváhagyás szükséges. Az írásban meg­kötött szerződéseket az el­tartott lakóhelye szerint il­letékes helyi tanács végre­hajtó bizottságának szak- igazgatási szervéhez kell jó­váhagyás végett bemutatni. A szakigazgatási szerv a szerződések jóváhagyása előtt köteles a helyszínen megvizsgálni a szerződő fe­lek személyes körülményeit. Ennek során türekednj kell arra, hogy a felek között esetleg felmerült vitás kér­déseket tisztázzák. Gi TANÁCSADÓ Az új orvosi rendtartásról Az egészségügyről szóló törvény, valamint a végre­hajtásáról szóló jogszabá­lyok őrködnek az orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek s az egészségügyi dolgozók — ápolónők, asszisztensek — hivatásának tisztasága felett. Elmarasztalják azokat, akik esküjüket megszegik, ugyan­akkor védelmezik a hivatá­suknak megfelelő magatar­tást tanúsító orvosokat a rosszhiszemű, vagy célzatos általánosítástól. Az egész­ségügyi dolgozók rendtar­tásáról és fegyelmi felelős­ségéről megjelent új jog­szabályok, a 11/1972. és a 17/1972. Eü. M. számú ren­deletek a korábbiaknál szi­gorúbbak, minden tekintet­ben nagyobb követelménye- ' két támasztanak az egész­ségügyi dolgozókkal szem­ben. Az orvos gyógyító tevékenysége A gyógyító tevékenység körében az orvosi vizsgá­latnak a beteg minden pa­naszára ki kell terjednie. Az orvosnak a legnagyobb gondossággal és körültekin­téssel meg kell tennie mind­azokat az intézkedéseket, amelyek a beteg gyógyu­lásához, munkaképességének helyreállításához szüksége­sek. Az orvos az általa gyó­gyíthatatlannak vélt beteget is a legnagyobb gondosság­gal köteles kezelni. Az állami egészségügyi szolgálatnál dolgozó orvos­nak olyan magataratást kell tanúsítani, amely a munka­körében ellátott beteget meggyőzi arról, hogy a ré­szére nyújtott szakszerű gyógykezelés ingyenes. Ilyen magatartást kell tanúsítani a beteg hozzátartozójával szemben is. Sérti az ingye­nesség elvét, ha olyan szel­lemet alakítanak ki, vagy tűrnek meg az egészségügyi intézményeknél, amelyben rendszeressé válik, hogy a betegtől anyagi juttatást fo­gadnak el. Az új orvosi rendtartás szerint fegyelmi, súlyosabb esetben büntető eljárást von maga után, ha az orvos anyagi, vagy egyéb előnyt kér. Az eddig hatályban volt orvosi rendtartás nem mondta ki egyértelműen, mely esetekben tiltott a ho­norárium, más szóval hála­pénz elfogadása. Az új jog­szabály kifejezetten tiltja az önként felajánlott juttatás elfogadását a beteg gyógy­intézetbe (kórházba, klini­kára, szanatóriumba, gyógy­fürdő intézménybe, stb.) történő elhelyezéséért. To­vábbá azért is, ha az orvos­nak a munkához. illetve egy-egy szakmához szüksé­ges egészségügyi alkalmas­ságot, a keresőképességet, a rokkantság fokát, a meg­maradt munkaképesség mér­tékét és minőségét, a továb­bi foglalkoztatás egészség- ügyi feltételeit kell eldön­teni. Továbbá minden olyan egyéb ténykedésért. amely hatósági vagy államigazga­tási jellegű tevékenységnek minősül: ilyen az orvosi bi­zonyítvány, orvosi látlelet kiállítása, a segélyre való jogosultság igazolása is. Minden más esetben az új orvosi rendtartás — éppen a realitásokkal számolva — megengedi az önként fel­ajánlott hálapénz utólagos elfogadását. Szigorúbb fegyelmi felelősség Fegyelmi vétséget követ el az orvos, ha az egészség- ügyi törvény s a végrehaj­tása tárgyában megjelent jogszabályok rendelkezéseit vétkesen megszegi. A fe­gyelmi felelősségről szóló rendelet új vonása, hogy az I. fokú fegyelmi hatóság jo­gával a közvetlen elöljárót ruházza fel. Ez lehetővé te­szi. hogy a fegyelmi ügyek­ben minél gyorsabban, mi­nél közvetlenebbül és haté­konyabban döntsenek. To­vább növeli a vezetők ha­táskörét, hogy a fegyelmi eljárás során kiróható fe­gyelmi büntetések súlyosab­bá váltak. A fegyelmi vétséget elkö­vető orvossal szemben a Munka Törvénykönyvében meghatározott fegyelmi bün­tetéseken kívül az alábbi fegyelmi büntetések szabha­tók ki: 20 000 forintig ter­jedő pénzbírság, 3 hónaptól 1 évig terjedő eltiltás az or­vosi magángyakorlattól, vagy az orvosi tevékenység­től. Az orvos a fegyelmi büntetés jogerőre emelke­dése után az orvosi tevé­kenységtől való eltiltás ese­tén 3 évig, pénzbírság és az orvosi magángyakorlattól való eltiltás esetén 2 évig a büntetés hatálya alatt áll. Ez alól jó munkája alapján korábban mentesíthető. Az új rendelkezések sze­rint is megmaradt az egész­ségügyi miniszternek az a joga, hogy ha véleménye szerint nem megnyugtató a fegyelmi határozat, újabb vizsgálatot rendeljen el. A rendtartás nemcsak az or­vosokra vonatkozik, hanem általában a felsőfokú egész­ségügyi dolgozókra, az egész­ségügyi hálózatban mind na­gyobb számban alkalmazott más szakemberekre. vala­mint az asszisztensekre, s az ápolónőkre is. Dr. Cs. I. Értesítjük kedves vásárlóinkat, hogy A FIM ROMHÄNYI ÉPÍTÉSI KERÁMIAGYÁRA (Cserépkályhagyár) még az idén megkezdi a fehér 150 x 150 mm-es, majd a későbbiek folyamán a minden igényt kielégítő, színes FAUCSEMPÉK GYÁRTÁSÁT Ugyancsak rövidesen sor kerül a többféle méretű és színű padlóburkoló lapok gyártására. Termé­szetesen a továbbiakban is megrendelhetők és kaphatók gyárunkban az eddig gyártott termékeink. — Ízléses és szép kivitelű, mázas, festett és bisquit virágcserepek, különféle mintájú és színű cserépkályhák, valamint egyéb kerámiaipari termékek. Nagyobb tételű cserépkályha vásárlásánál 10% kedvezményt adunk. Kérjük, szíveskedjenek mielőbb bejelenteni igényeiket — jelezve a szükséges mennyiséget is — gyárunk régi és új termékeire. FIM ROMHÄNYI KERÄMIAGYÄR Romhány

Next

/
Oldalképek
Tartalom