Szolnok Megyei Néplap, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-29 / 203. szám
1972. augusztus 29. SZOLNOK HEGYEI NÉPLAP 7 Könyvtár az iskolában Ha csapán a számokat nézzük, aggodalomra nincs ok. A legkisebb iskolában is van könyvtár, legalább néhány száz kötetnyi könyvvel. Nem nagyok ezek a könyvtárak, de ahhoz mégis elegendőek. hogy iskolai évek idején megfelelő mennyiségű és minőségű olvasnivalót nyújtsanak a tanulóknak. Mégis, ha szóba kerülnek az iskolai könyvtárak, igen gyorsan kiderül, hogy a legtöbb helyen a diákok és a pedagógusok egyaránt elégedetlenek velük. Az elégedetlenség e • könyvtárak kihasználtságának mértékében is megmutatkozik. A törökszentmiklósi járásban például a tanulók 63 százaléka iratkozott be az iskolai könyvtárba, a közművelődési könyvtárakból viszont 81 százaléka kölcsönöz rendszeresen könyveket. Az arány a megye többi általános iskolájában is hasonló. Még jellemzőbb adat a könyvek forgási sebessége. Ez az iskolai könyvtárakban 1 körül van, azaz évente elvben minden könyvet egyszer kölcsönöznek, a közművelődési könyvtárakban viszont ötször. Általános jelenség, hogy a diákok szívesebben mennek a községi-városi közművelődési könyvtárakba. A könyvtárak helyzetének vizsgálata választ ad a „miért?”re. Jóllehet, a közművelődési könyvtárak zöme sem felel meg a korszerűség követelményeinek, mégis sokkal jobb körülményeket tudnak biztosítani a kölcsönzéshez és az olvasáshoz, mint az iskolaiak. A legtöbb általános iskola nem rendelkezik önálló könyvtárhelyiséggel. A könyveket zsúfoltan, elzárt szekrényekben tartják valamelyik osztályban. A kölcsönzés ideje meghatározatlan, de a heti négy óra már igen jó időnek számít. Gyakori a szünetekben futtában kinyitó könyvtár, ahol komoly válogatásról egyáltalán nem lehet szó. A könyvtárak fejlesztésére egyre kevesebbet tudnak áldozni az iskolák. A legtöbb helyen csak néhány száz forintot, ami a tönkrement könyvek pótlására sem mindig elegendő. Az iskolai könyvtárak így óhatatlanul elmaradnak a könyvkiadás mögött, állományuk elöregszik, egyre kevésbé vonzza a tanulókat. Az ideál!«* megoldást az jelentené, ha mód nyílna a fejlesztésre szánt összeg nagymérvű növelésére, önálló szabadpolcos könyvtárszobák létrehozására, ahol heti 6—12 órában tiszteletdíjas pedagógus foglalkozna a könyvek kölcsönzésével. A közeli években azonban az iskolák többsége aligha lesz képes ilyen fejlesztésre. Vannak azonban olyan lehetőségek, amelyekkel számottevő anyagi befektetés nélkül is javítani lehet az iskolai könyvtárak helyzetén. Nem indokolt például a tanári és a diákkönyvtárak jelenlegi kettőssége. A tanároknak szükségük van ugyan egy szakirodalmat tartalmazó kézikönyvtárra, de az állomány nagyobbik részét össze lehetne olvasztani a diákkönyvtáréval. Ezáltal gazdagodna annak a választéka, s továbbra is ugyanúgy használhatnák a tanárok is, mint korábban. Ez az iskolán belüli átcsoportosítás azonban a gondok többségét nem oldaná meg. A helyzet további javításához szükséges, hogy az iskolák működjenek együtt a községi-városi könyvtárakkal. A törökszentmiklósi járásban kidolgozták az együttműködés néhány megvalósítható formáját, melyek alkalmasnak látszanak arra, hogy más járásokban is előmozdítsák a könyvtárügy helyzetének javulását. Az első változat az iskola és a közművelődési könyvtár által közösen működtetett fiókkönyvtár, amely ellátja az iskolai ifjúsági és a területi jellegű gyermek- könyvtár funkcióját. Állományát az iskola és a községi könyvtár közösen gyarapítja. Könyvtárosa tisztelet- díjas pedagógus. Hetente legalább 12 óra a nyitvatartási ideje. Kialakítása olyan helyen célszerű, ahol az iskola helyiséget tud biztosítani. A második változat szerint a községi könyvtár gyermekrészlege látja el az iskolai könyvtár feladatát, a harmadik változat esetén pedig a községi könyvtár külön gyermekrészleg kialakítása nélkül látja el ugyanazt a feladatot. Ez utóbbi két esetben az állomány gyarapításánál messzemenően figyelembe veszik az iskola szempontjait. Az iskolai könyvtárak jelenlegi kötetei beolvadnak a községi könyvtár állományába. Az említetteken kívül természetesen más megoldások is lehetségesek, kiválasztásukban, mindigaz iskola és a község helyzetét, lehetőségeit kell számbaven- ni. B. A. — Hát igen, rosszul állnak a dolgok — jegyezte meg az orvos, amikor befejezte a vizsgálatot. — Hetvenkétéves korban az infarktus nem gyerekjáték. Volt valami előzménye? — Szurkoltam, doktor úr. — Szurkolt? Mivel? — Nem „mivel”, hanem „kiért”! Magáért, doktor úr! — Egy szót sem értek az egészből. — Mi ezen az érthetetlen? Maga tegnapelőtt tagja volt a válogatottnak a 4x100 méteres váltófutásban. Igaz? Igaz. Nahát én magáért meg a csapatért szurkoltam és annyira felizgattam magam, hogy ime... A fiatal, atleti- kus termetű orvos elpirult az örömtől, megveregette a kezem és azt mondta: — Semmi baj, öreg! Én majd talpra állítom magát. Az orvos- tudomány még nem mondta ki az utolsó szót! „Elfutunk az infarktustól!” — tudja mit jelent ez? Most feküdjön egy keveset, azután megkezdjük a futást. Amikor a kék melegítőben először léptem ki az utcára, elég hitvány bőrben voltam. A doktor pedig vezényelt: „Rajt!” — és megindította a stopperóra mutatóját. Én pedig jó tízméteres óránkénti sebességgel száguldani kezdtem, s lehagytam minden egyhelyben álló tárgyat. Mellettem nagy hor- kantásokkal, mint a csödörök elisz- koltak az egészséges futók; az egyiknek még arapuskám! — dörzsölhette kezeit a doktor. — Futsz te még a válogatottban is velem! Rá kell állnod a 4xl00-ra. Nem nagy ügy, csak 10 másodperc alatt kell futnod a százat. Bekövetkezett a régen várt nap. Az ünneplő stadion megtelt a tízezres tribünök hullámzó gúláival, Jevgenyij Turovszk ij: Elfutunk az infarktustól ra is jutott ideje, hogy gúnyosan megkérdezze, nem a temetőbe ügetek-e ilyen „őrült” tempóban? De mi a doktorral ügyet sem vetettünk a gúnyolódókra! Mindennap futottam, a doktor mérte az időt a sopperral, s kezdődtek a kellemes meglepetések. Először a kerület rokkantjait és nyugdíjasait hagytam le, azután az óvodásokat, majd az assszo- nyokat, akik kontyba tűzték a hajukat futás előtt. Végül orrhosszal megelőztem az egészségeseket is. akiknek ugyancsak elment a kedvük a nevetéstől. — Várj csak, napsütéssel, zász- lólobogással. A doktor, az ismerős stopperral a kezében mellettem állt, egyik cigarettáról a másikra gyújtott rá és ellátott az utolsó, taktikai tanácsokkal. Megszólaltak a hangszórók: „A négyszer 100 méteres váltófutás döntője következik. Felhívjuk a közönség figyelmét az utolsó váltásban futó, het- venhároméves Alfréd Fomics Zsu- ravszkijra.” Teljes nyugalom szállt meg, biztosan tudtam, hogy bajnok leszek. Amikor átszakítottam a célszalagot, a stadion szinte felrobbant a tapstól. Idegen emberek fogtak közre, öleltek, csókolgattak, fényképeztek. Én meg csak mosolyogtam, s mondtam valamit a számhoz emelt mikrofonba. Nehezen jutottam el a doktorhoz, hogy gratuláljak neki közös győzelmünkhöz... A doktor hordágyon feküdt, fehérköpenyes orvosok gyűrűjében. Megérkezett a mentőautó is. Egészen sápadt volt, bal kezében görcsösen szorította a stopperórát. Odaléptem a hordágyhoz: — Mi történt vele? — Infarktus — válaszolta komoran az egyik orvos. — Nagyon felizgatta magát a versenyen. Nem bírta a szíve. A doktor felnyitotta a szemét, rámnézett és halkan, csaknem suttogva mondta: — Ilyen az élet, öreg! Én megnyugtatóan megveregettem a kezét: — Semmi baj, fiacskám! Majd talpra állítalak! Az orvostudomány még nem mondta ki az utolsó szót! „Elfutunk az infarktustól!” — tudod mit jelent ez? Most feküdj egy kicsit, azután megkezdjük a futást. Havas Ervin fordítása Néprajzkutatás magánszorgalomból Cserépedények, középkori szerszámok, fegyverek fogadják a látogatót ha belép Macsi Sándor, a jászágói iskola igazgatójának lakásába. Festői össze-visszaságban a különböző korok használati eszközei. — A művelődési házban kapott helyiség már zsúfolásig megtelt, s napról napra új dolgokat hoznak a falusiak — mutat körbe az előszobába. Tekintete lágyan, féltő gonddal simogatja a tárgyakat. Nem önmagának gyűjt. Célja a község múltjának feltárása. — Hivatalosan fiatal település Jászágó, de jelentős történelmi múltja van. A leletek arról tanúskodnak, hogy már a bronzkorban is élt itt ember — mondja útközben. A művelődési házi kis helyiségben valóban minden hely ki van használva. A kőbaltától az első világháborúból származó felbontatlan húskonzervig látható itt Az „illegális falumúzeum” kincseinek nagy részét azonban néprajzi tárgyak alkotják. A gyűjtés a 60-as évek elején . kezdődött. Ekkor kapott villanyt a falu, s az éppen meginduló honismereti — Ezt a leánynéző mécsest akkor használták, ha legény ember jött a lányosházhoz. Gyenge, pislákoló fénye van, de éppen ez kellett — a sötétség közelebb hozta egymáshoz a fiatalokat. Az iskolás gyerekek és a község lakói segítségével Mucsi Sándor bronzkori leleteivel A művelődési házban látható „házi bemutató” egy részlete ! minden, történelmi korszak emléke. — Ezek mind véletlenül kerültek elő — mondja. Felfordította az eke, kútásás' közben, kapáláskor jöttek napvilágra a falu különböző pontjain. Tudatos ásatás nem volt itt, de véleményem szerint érdemes lenn© elkezdeni. szakkörben elhatározták, hogy bemutatják a világító eszközök fejlődését. A gyertyatartók, lámpáli mellett azonban sok más érték is előkerült az elrejtett zugokból. A tárgyakról beszél. Begyűjtésük történetét hozzájuk fűződő szokásokat, babonákat mond. gazdag múzeális anyagot halmozott fel Macsi Sándor, ami alapja lehet egy leendő falumúzeumnak. Újjáalakult a nyugdíjasok klubja Jászberényben Tartalmas program, új vezetés Jászberényben vasárnap tartotta újjáalakuló ülését a szakmaközi bizottság és a Déryné Művelődési Központ fenntartásában működő nyugdíjasok klubja. A klub tagjai — nyolcvan nyugdíjas — megválasztotta az öt tagú társadalmi vezetőséget, majd meghallgatta a klubprogram kialakításáról szóló javaslatot. A klubprogramban a nyugdíjas tagok hasznos és kulturált időtöltése mellett fontos helyen szerepelnek azok a célkitűzések, hogy a klub tagjai segítsék a különböző város politikai feladatok megvalósítását, vegyenek részt a város szociális, kulturális és egészségügyi helyzetét ismertető vizsgálatokban. T 0 r ii a c • 1 p rr o k férfi, női, gyermek és óvodás méretekben nagy választékban kaphatók az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat szolnoki, jászberényi és törökszentmiklósi cipő- és sportboltjaiban, valamint a kisújszállási Áruházban.;
