Szolnok Megyei Néplap, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-29 / 203. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972; augusztus 29. Az öt karika jegyében Most, amikor minden eddiginél összetettebb, szerteágazóbb az olimpiai tévé- közvetítés, látszólag csökkent a rádió szerepe. Ennek ellenére a Magyar Rádió is a korábbiaknál lényegesen nagyobb aparátussal( és szélesebb technikai lehetőséggel) jelentkezik Miünchen- ből, már a múlt hét eleje óta. Azzal, hogy közvetítéseivel, riportjaival, apró müncheni előzetesekkel már napokkal előbb felcsigázta valamennyiünk érdeklődését, amolyan olimpiai hangulatteremtőnek bizonyult. Különösen szívesen, és feltehetően nagyon sokan hallgattuk a reggeli tudósításait. Két ok is van tehát, ami miatt az olimpia rádióközvetítéseinek jelentősége nem csökken. Az egyik a műsoridő megválasztása, hiszen akkor is hallunk az olimpiáról, amikor például munkába készülődünk, s ehhez kapcsolódik a másik: nem vagyunk állandóan a képernyőhöz szegezve. Az adások ideje (mintegy 250 óra) olyan bőséges, hogy minden eseményről részletesen és szinte azonnal értesülhetünk. Természetesen mindent végighallgatni lehetetlen. De ki-ki kedvenc sportága (sportágai) szerint kedvére válogathat. Az előzetes beszámolók és az első két nap közvetítései alapján (a még előforduló vonalhibák ellenére) állíthatjuk, hogy izgalmas, változatos közvetítésekre számíthatunk. Példának csupán egyet: a vasárnapi súlyemelő bajnokság közvetítése talán izgalmasabb volt rádión keresztül hallgatva. A rádió tehát jól kiegészíti a vizualitással kétségtelenül nagyobb élményt adó tévé- közvetítéseket Most már csak az kellene, hogy az eredmény se maradjon eL Két kedves furcsa játék Véletlenül kerültek' egy hét műsorára, itt mégsem véletlenül beszélek együtt róluk. Szerzőik szellemi-lelki rokonok, még akkor is. ha a két hangjáték témában nagyon-nagyon messze esik egymástól. Az egyik Sólyom László Játék a nádasban című hangjátéka az öngyilkosság gondolatával játszadozik, a másik Mihail Caranfil az Elhagyott robot című műve, két tudj’isten huszonhanya- dik századbeli gép emberi élet iránti nosztalgiáiból kerekít furcsa, meglepő asszociációkra késztető darabot. A két játék minden különbözősége ellenére gondolati szerkesztésmódjában szinte azonos. Mindkettő, mintha egy olyan fonálgombolyag lenne, melyből sok szál lóg ki, s az ember hiába kezdi el az egyiknél fogva legombolyítani, máris másik szál akad a kezébe. Ebben rejlik varázsuk, az, hogy oda kell figyelnünk, részt kell vennünk ebben a gondolati bűvészmutatványban. De amikor a végükre érünk, akkor már nem tudunk mit kezdeni velük. Mert sok a felvetett, bizarr, óm végig nem gondolt gondolat. Annyira sok. hogy eszünkbe sem jut újra előszedni. Talán kevesebb többet adott volna mindkettőnél. Mindenesetre igényes, intellektuális szórakozásnak mindkettő megfelel. Sólyom László darabjában emellett két színészi alakítás is megörvendeztet bennünket. Halász Jutka egyszerű eszközökkel teremtett sokszínű karaktert, míg Básti Lajos inkább markáns férfiasságát használja erre. — trömböczky — Az olimpiai üzlet Szombaton délután, bemutatkozott és azóta nap mint nap láthatjuk az olimpiai „csodát”; azokra a létesítményekre gondolok, amelyekkel München szolgál a sportjátékoknak. A televízió kitűnő közvetítései jóvoltából arra is alkalmunk nyílhat, hogy Münchent kissé összevessük Tokióval vagy épp Mexikóval. Nos, mi az, ami a legteljesebb mértékben kiviláglik az öszehason- lításból. Mindenekelőtt az, hogy az olimpiai „csoda” megálmodásával a tervezők a józan mértéknél nem igyekeztek tovább menni. Legyünk szerények és mértéktartóak, — így fogalmazták meg maguknak a praktikus szemléletre valló alapelvet. Óvakodni kell minden felesleges túlzástól, „szeszélytől”, mint ahogyan a japánok vagy a mexikóiak tették. Az említett józan mértéktartást tükrözik mindenekelőtt az olimpiai park méretei. A létesítmények nagyrésze — az olimpiai stadion* a sportpalota, az úszók stadionja, az ökölvívók terme, a kerékpárversenypálya — valójában egy ezer méteres átmérőjű körben helyezkedik el. Együtt közel minden. Járműre, gépkocsira, hogy az egyik stadionból eljussunk a másikig, nincs szükvezés jóvoltából, kevés átalakítással, könnyűszerrel igazítható a bajor főváros sportigényeihez. A most kilencezer embert befogadó stadion ezerötszáz személyesre redukálódik. Az olimpiai falunak is megvan a maga jövője. Itt alakítják ki a város új lakónegyedét. Tízezer müncheni számára lesz itt lakás, igaz nem valami olcsó áron. Egy teraszos lakás ára négyzetméterenként 1800 márka. (Egy márka körülbelül 8.5 forintnak számítható.) Az olimpiai létesítmények megtervezésében a mérték- tartáson túl egy másik alapvető szempont is közrejátszott: a televízió. A müncheni olimpiai park az első a világon, amelyik teljes egészében a televízió, a színesadások igényeit van hivatva kielégíteni. Ennek érdekében olyan világítási és fényelosztási megoldásokat kelkitt teremteni, amelyek biztosítani tudják bármilyen körülmények közepette a közvetítések egyenletes minőségét. Olyan mesterséges világítási rendszert dolgoztak ki a tervezők, amelyek este, eső, vagy egyéb váratlan időjárási viszontagságok esetében is tökéletes fényt tudnak adni a színes közvetítésekhez. Munkás a híres tetőn — alulról nézve. ség. Az utat gyalog lehet megtenni. Maga az olimpiai falu és a létesítmények is mindössze 6 kilométerre vannak a város központiától, és metróval közvetlenül elérhetők. München egyébként sem szereti a gépkocsikat. A város belsejéből ki is tiltották őket. De visszatérve az úgynevezett józan mértéktartásra és előrelátásra. Bármily furcsa a tervezők lelki szemei előtt nem csupán az olimpia képei jelentek meg, hanem az is, ami majd az olimpia után következik. A játékok csak tizenhat napig tartanak, vélekedtek, de mi lesz azután. Ezért szabták a terveket az egymilliós München igényeihez. Az olimpiai stadion például csak 80 ezer nézőt tud befogadni és nézőterén 33 ezer hely és csupán állóhely. Bizony ez mondjuk egy NSZK—magyar labdarúgódöntő esetében nevetségesen kicsinek bizonyulhat! Igen ám, de a városnak az olimpia befejeztével ennél nagyobb stadionra nem lesz szüksége. A tervezők ezért is kerülték a gigantikus méreteket. Az úszók stadionja is az előrelátó terA televízió szempontjait szolgálja a nagyszerű, ötletes tetőszerkezet is. Átlátszó ' műanyagtető, anyagát erre az alkalomra kísérletezték ki. A tartószerkezet is könnyed, elegáns. Münchenben azonban nem mindenki a sportot látja elsősorban. Vannak, akik a játékokban jó üzletet szimatoltak, és nem egyszer nagyszerű üzleteket ütöttek nyélbe. Nemcsak a pályákon folyik versengés, hanem különféle vállalatok, vállalkozók is heves harcot vívtak egymással, hogy ki, részesedjék az olimpiai létesítmények építéséből, és az ebből származó nyereségből. Így például a Longines és az Omega közötti harcból, ki szállítson közülük időmérő szerkezeteket, ezúttal az előbbi került ki győztesen. De — képletesen szólva — a legszenzációsabb üzletet alighanem a BMW-gyár kötötte. A világ legravaszabb és talán, legkifizetőbb reklámjaként az olimpiai stadion bejáratától mintegy 200 méterre felépítette a gyár modern formájú reklámtornyát. Az olimpiai parkot szinte nem lehet úgy fény-. képezni, hogy az autógyár tornya ne díszelegnék rajta a képen. S mi több, még az olimpiai játékok hivatalos albumának utolsó oldalán is ott látható a torony fényképe. S az aláírás: Tisztelettel az olimpiának. Üzlet és fogás az olimpia hálójával. Az árak is alaposan felszöktek az olimpiai parkéttermeiben. A város öt legnagyobb sörháztulajdonosa kezében vannak az éttermek, és így monopolhelyzetből diktálják az árakat. Míg például bent a városban, a sör litere 2.5 márka, kint 4.10 márkába kerül. A kotlett ára is alaposan megugrott, 6 márkáról 12-re, éppen a duplájára. Hasonló üzleti manipulációk egész sorát lehetne említeni. Természetesen a spekulánsok is igyekeznek megsütni a maguk pecsenyéjét az olimpia füzénél. Az újságok apróhirdetései például tele vannak a jegyüzérek különböző ajánlataival. A megnyitóra és a záró ünnepségre szóló belépőt feketén 500— 1000 márkáért kínálták és kínálják. De a falakon olyan plakát is olvasható, amely szemérmetlenül híreli: olimpiai vendégkisasszony-szolgá- lat. S a szöveg: „Egyedül érzi magát Münchenben? De nem velünk. A vendéglátó kisasszony kellemes társalgóként áll az ön rendelkezésére. Csak kérnie kell!” Természetesen a kellemes ,,útikalauznak” szabott ára is van, öt órára 150 márka a fizetség, 12 óráért 300 márkát kémek, de 600-ért már egy teljes napig áll a kisasszony a kölcsönző rendelkezésére. Bizonyára jó üzlet az olimpiai játékok spiráljelvényével ellátott tárgyak árusítása is. Vagy az úgynevezett Waldi kutyus bársonyból, melyre 15 millió vevőt várnak. Mikor valaki éppen az említett tényekből kiindulva az olimpia levegőjét szennyező üzleti szellemre célzott, a célzásra a következő volt a válasz: ezen egyáltalán nem lehet csodálkozni. Hiszen a nemzetközi olimpiai bizottság francia alelnöke, Baumont herceg nem vezetője-e a Rivaud banknak, vagy a Krupp-cég elnökét nem iktatták-e be az olimpiai bizottság tagjainak sorába. A körülbelül húszezer munkásnak, akik építették az olimpiai létesítményeket, és azoknak a technikusoknak, alkalmazottaknak, akik hasonlóképpen részt vettek az építkezések menetében az olimpia szintén hozott valamit a konyhára. De aránytalanul sokkal több munkát, mint amennyi pénzt. Éjjelnappal dolgoztak, volt aki nyolcvan órát is egyetlen héten. Akadt gépkocsivezető, aki két nap két éjjel egyfolytában dolgozott anélkül, hogy valamelyest is pihent volna munka közben. Az itt dolgozó munkások számára így München nem a profit városa, mint a nagy vállalkozóknak, hanem elsősorban a túlórák színhelye. Amikor az egyik szakmunkástól megkérdezték, hogy megtekinti-e az olimpiai játékokat, és elmegy-e majd a stadionba, akkor röviden azt válaszolta: a játékokra én nem megyek. Ez bizony sokba kerülne nekem. Majd megnézem, ha tudom, a tévében. V. M. (A L.Humanité cikke nyomán) Évnyitó az iskolatévében Szerdán délután sugározza a Magyar Televízió az Iskolatelevízió ünnepélyes évnyitóját. A műsorban a szerkesztők tájékoztatják a pedagógusokat az Iskolatelevízió műsorairól, újdonságairól. A programban helyszíni közvetítés is lesz egy új zuglói általános iskolából. Az adás során a felvetődött kérdések, re az oktatásügy illetékes szakemberei válaszolnak majd. Jégeke A stockholmi kikötőben az idén télen új típusú, úszó ekét próbálnak ki. Ez az eke alulról fogja feldarabolni a jeget, a jégdarabokat pedig Kézi EKG-készülék A szív állapotáról, működéséről gyors tájékoztatást adó elektrokardiográfra (EKG) nemcsak helyhez kötötten (kórházakban, rendelőintézetekben) lehet szükség, hanem „küldő” vizsgálatoknál is (elsősegélynyújkiszórja az így nyitott csatorna mindkét oldalát szegélyező szilárd jégtáblára. A jégeke már jól bevált Kanada belső tavain is. pát a mellkas meghatározott pontjaira kell illeszteni a vizsgálatkor, közvetlenül a szív fölé. A műszert négy szárazelem táplálja. Az elülső műszerlapon helyezkednek el a kézelőgombok, szabályzók, a tásnál, el nem mozdítható fekvőbetegeknél, sportorvosi megfigyeléseknél stb.) Erre a célra „Visicard” néven kis hordozható EKG-készüléket hoz forgalomba egy freiburgi cég. A készülék három taljelzőlámpa és az EKG-görbét mutató kisméretű katódsugárcső képernyője. Csecsemők és kisgyerekek vizsgálatához cserélhető, egymáshoz közelebb eső talpakkal szerelik fel a készüléket. a?, óriás toronydaru A Richier Gyár lyoni üzemében elkészült Franciaország legnagyobb toronydaruja. Az új berendezés az alábbi súlyokat a feltüntetett távolságra képes áthelyezni: 6 tonna 60 méter, 9 tonna 50 méter, 25 tonna 21 méter, 40 tonna 13,50 méter, 50 tonna 11 méter, 62,5 tonna 9 méter (maximális terhelés). A darut elsősorban a hajógyárak szerelődokkjain kívánják felhasználni, de hasz. nálható az útépítéseknél, és a nehéz fémkonstrukciók felszerelésénél is. Lézer, mint bányász Ég a vörös lámpácska: a (bányakombájn pontosan a megszabott irányban halad. Mozgását a rászerelt ernyőre irányított lézersugár szabályozza. Mihelyt a gép eltér az iránytól az érzékeny berendezés azonnal helyreigazítja azt A „PK—8” típusú bányakombájn működését távolból irányító kísérleti lézerberendezést a „Beloruszkalij” ércbánya újítói alkották. A bányászoknak a rádióaktív izotópok is segítséget nyújtanak. A ladizsini vízierőmű Ukrajnában befejezték a ladizsini vízierőmű építését. Az erőmű kapacitása 1 800 000 kilowatt lesz. Ez az erőmű 40 hónap alatt épült fel az eredetileg tervezett 64 hónap helyett. Az európai energetikai építkezés gyakorlatában ennél az erőműnél alkalmaztak először három elektronikus számítógépet (minden energiatermelő blokkpárnál egyet) és teljesen kiküszöbölték a környezet szennyeződését is. A ladizsini erőmű 1973- ban kezd áramot szolgáltatni Ukrajna környező vidékeinek, ezenkívül Csehszlovákiának és Magyarországnak. Átlátszó kesztyű Csehszlovákiában „átlátszó kesztyű” készítését dolgozták ki, kocsonyaszerű műanyagból. A munka kezdete előtt rákenik a dolgozó kezére a műanyagot, az nyomban megkeményszik. s vékony, de eléggé tartós és rugalmas hártyát képez. Az ilyen „kesztyű” nemcsak átlátszó, de nem is zavarja a munkát. A védőréteg élettartama 5—6 óra. Ezután forró vízzel, szappan nélkül, köny- nyen lemosható. Az új módszernek az a célja, hogy lehetővé tegye a bőrre káros oldószerek kiküszöbölését. Kerékpár a hátizsákban A lengyelországi Bydgoszcz városban készült első Romét márkájú, összecsukható kerékpárok sok ország turistáinak tetszését megnyerték, nemcsak külsejükkel és kényelmességükkel, hanem azért is, mert egy iskolai hátizsákban könnyűszerrel szál. lí tható k. A Romet-ek mellett másféle összecsukható úti kerékpárok is lekerülnek a futószalagról — a Karat-ok, a Pelikan-ok és a Sokol-ok.
