Szolnok Megyei Néplap, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-27 / 202. szám

/ 1972. augusztus 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 A Közös Piac gazdasági és pénzügyi • r uniója Rippon máris üdvözölte a megegyezést A hat közös piaci tagál­lam gazdasági és pénzügy- miniszterei elégedettek le­hetnek. a Közös Piacnak gazdasági és pénzügyi unió­vá való. továbbfejlesztésével kapcsolatos tárgyalásaik so­rán megegyeztek, hogy a tavaly májusban félbesza­kadt munkát folytatni kell. Az erre vonatkozó határo­zattervezetet ugyan az 1973. január 1-ével csatlakozó négv új tagállammal is meg kell vitatni, azonban komo­lyabb ellenállással r^m kell számolni. A brit Európa- miniszter. Rippo máris üd­vözölte a megegyezést. A „/öld dollár“ A monetáris kérdések- te­rületén a tagok többsége hajlott arra, hogy első lé­pésként kezdjék meg a kö­zös piaci tagállamok valu­tái egymás közötti ingado­zási sávjának 2,25 százalék­ra való leszűkítését. Mind a francia, mind a német de­legáció egyetértőén hangoz­tatta. hogy ennek a döntés­nek visszavomhatatlannak és végérvényesnek kell len­nie. Éppen ezért nem fogad­ták el a Közös Piac bizott­ságának 1,5 százalékra vo­natkozó javaslatát, hanem először a 2,25 százalékos in­gadozási sáv tapasztalatait kívánják bevárni. A hatá­rozattervezetbe így végül is ez került be. A megállapo­dás mindenesetre jelentősen megkönnyíti a Közös Piac mezőgazdasági miniszterei­nek soron következő tárgya­lássorozatát. A .,zöld dollár­ra”, a közös mezőgazdasági elszámolási egységre vonat­kozó tárgyalások megkezdé­se ugyanis ilyen megállapo­dások nélkül lehetetlen lett volna. Az ülésen foglalkoztak az un. regionális alap képzésé­vel is. Meglehetősen gyor­san jött létre az ezzel kap­csolatos kompromisszumos megállapodás az olasz kincs­tárügyi miniszterrel, Colom- bóvai. A megegyezés szerirt ebben az évben a mezőgaz­dasági alapból fognak esz­közöket rendelkezésre bo­csátani a regionális politika céljára. A továbbiakban október 1. előtt a miniszte­ri tanács dönteni fog arról, hogy külön regionális ala­pot képezzenek-e, vagy pe­dig valamilyen új szisztémát alakítsanak ki. amelv a re­gionális politika céljaira kö­zösségi eszközöket biztosí­tana. Ezzel kapcsolatban az Európai Beruházási Bank bekapcsolására gondolnak, amelv kedvezményes hite­leket bocsátana rendelkezés­re. A végső következtetés A ’„valutakiegyenlítésd alap” képzése kérdéseben a miniszteri tanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Közös Piac valuta­ügyekkel foglalkozó bizott­sága és a jegybankok kor­mányzóinak bizottsága, ez év közepéig terjesszen be jelentést, a jelentésből a végső következtetéseket még az év vége előtt a minisz­teri tanács fogja levonni, mindennemű döntési jogot fenntartva magának. Megfigyelők szerint nem valószínű, hogy a szakértők az új intervenciós szabá­lyokkal kapcsolatos rövid néhány hónapos tapasztalat alapján a valutakiegyenK- tési alapra vonatkozó állás­pontjukat ki tudják alakí­tani. A miniszterek megegyez­tek abban is, hogy sürgős­séggel fogják a miniszteri tanács napirendjére tűzni azokat az intézkedéseket,, amelyeket n múlt évben ki­bocsátott katalógus tartal­maz a gazdasági és pénz­ügyi unió első lépcsőjének megvalósítására vonatko­zóan. Az utóbbi időben első ízben jelölt meg dön­tési határidőt a tanácá. Le­szögezte. hogv a javaslatok­ról legkésőbb hat hónappal azok napirendre tűzése után dönteni kell. A gátak elleni háború Az elmúlt hónapokban Hanoi ismételten riasztotta a világot észak-vietnami gátak bombázásáról szóló jelenté­seivel. Az amerikai háború­zásnak ez a fajtája különle­gesen embertelen, mert em­berek — békés parasztok — millióit fenyegeti. Ahhoz, hogy megértsük az észak-vietnami gátak rend­szeres bombázása révén fel­idézett veszélyt, tudnunk kell egyet-mást a földrajzi és mezőgazdasági adottsá­gokról, de a lakosság elosz­lásáról is. Észak-Vietnam mintegy 15 millió lakosának kereken a fele azon a hordalékos sík­ságon tömörül, amelyet a Vörös-folyó és a Song Ma folyó torkolatai alkotnak. Ez a legtermékenyebb trópusi ártéri terület, amely alig 3 —4 méterrel magasabb a tengerszintnél. Repülőről nézve mélyzöld színű a táj, amelyet számtalan világos folyó és csatorna szel át. A folyók és csatornák mentén sárga földgátak húzódnak. Ezek egyúttal elhatárolják egymástól az egyes rizsföl­deket. Végül pedig megvé­dik a falvakat az áradástól. A vietnami rizstermesztő parasztok megművelt terü­letei évezredek során jöt­tek létre. A gátak elválaszt­hatatlan részei ennek a táj­nak. Csakis a gátak tették lehetővé a föld művelését, mert zsiliprendszereikkel szabályozzák a víztömegek be- és kiáramlását. A száraz és az esss évszak Vietnam folyói a trópusi természet ritmusa szerint áradnak és apadnak. Itt lé­nyegében két évszak van: a száraz évszak november­től áprilisig, az esős évszak pedig májustól októberig tart. Az esős évszakban ned­ves monszunszelek pásztáz­zák az országot a Dél-kínai tenger felől. A hőmérő, „té­li” körülbelül 20 fokról több mint Ü0 fokra emelkedik, a levegő nedvességtartalma pedig 80—90 százalékra. Na­ponta többször felhőszaka­dás-szerű esők jönnek, ame­lyek 1—2 óra hosszat tar­tanak, és a szó szoros értel­mében megállítanak minden életet a szabadban. Ember és állat fedél alá menekül, még ha csak egy kis trópusi fa levélfedele alá is. Ebben az esős évszakiban kezdenek a folyók áradni. A Vörös-fólyó 14 méterre] is meghaladhatja a környező föld szintjét. Képzeljük csak el: a víztükör négyemeletes ház magasságában van. De a Vörös-folyó „rendes” idő­szakokban is például május és október között kereken 4 méterrel a főváros, Hanoi szintje fölött folyik. Kéfmillióazi halhatnak meg Világos, hogy az össze­omló gátak katasztrofális hatást gyakorolhatnak, első­sorban Észak-Vetnam leg­sűrűbben lakott területein. Számítások szerint a delta elárasztása kereken 2 mil­lió ember halálát okozná. Falvak ezrei pusztulnának el, sokkal alaposabban, mint bármiféle bombázás követ­keztében. Az ország mező- gazdasági bázisát ez évekre előre a legsúlyosabban érin­tenél Talán éppen ez az oka annak, hogy az ameri­kaiak megkezdték a gátak rendszeres bombázását. Ennek során „feltűnés nél­kül” járnak el. A gátakat nem támadják közvetlenül, hanem a környék bombázá­sával „fellazítják”. A gátak réseit ugyanis azonnal ki le­hetne javítani. A „meglazu- lások” nem tűnnek fel rög­tön. A gát csak akkor sza­kad be, ha a megterhelés már elegendően nagy lesz, ha a folyók víztükre meg­felelően magasra emelkedik, ha a katasztrófa kívánt idő­pontja elérkezik. Ilyenkor pedig mindig arra lehet hi­vatkozni, hogy természeti katasztrófa volt. Mesterséges eső Azt azonban, hogy a Penta­gonban egész különleges fajta tömegpusztítási tervet szőt­tek Észak-Vietnam ellen, azokról a mesterséges eső­zésekről szóló jelentések is bizonyítják, amelyeket szin­tén amerikai repülőgépekről idéznek elő. Ezek a jelen­tések néhány hete forognak közkézen. Olyan felhőszaka­dásról van itt szó, amelyek előidézésére a repülőgépek­ről ezüstjodid lemezkéket szórnak az esőfelhőkbe. Eb­ben az esetben is csak hosz- szabb távra szóló „kísérleti programról” lehet szó. Fél tucat „mesterséges eső” nem számít. Az ilyen esők százai azonban a gátak bombázá­sával kombinálva katasztró­fához vezethetnek. Vietnam az amerikai ka­tonai stratégák számára a tömegpusztító fegyverek gyakorlóterévé vált. Az el­nökválasztás évében azon­ban nyilvánvalóan „diszkré- tebb” tömegpusztító eszkö­zökhöz fognak folyamodni, mint amilyen a napalm, a golyószóró-bomba, a robba­nóbomba és a mérgesgáz. (Volksstimme) Bulgária — Jugoszlávia Petr Mladenov bolgár h ütiigymmiszter nyilatkozata Petr Mladenov bolgár kül­ügyminiszter a Literaturen Front című lapnak adott nyilatkozatában foglalkozott Bulgária és Jugoszlávia vi­szonyával. „Jugoszláviával jó kapcso­latot tartunk fenn. Az utób­bi időben ezek minden irányban fejlődnek, szaka­datlanul bővülnek. Politikai viszonyaink számos kérdé­sében mindkét ország ked­vező megoldásokra törekszik. Jugoszláviával való kapcso­latainkra vonatkozólag derű­látóak vagyunk, mert mind­két ország népének érdeke az együttműködés, a jószom­szédi és baráti viszony... Bulgária a maga részéről minden tőle telhetőt elkö­vet, hogy a kapcsolatok erő­södjenek és bővüljenek mindkét ország javára’* — mondta. A külügyminiszter megíté­lése szerint Bulgária és a többi balkáni ország viszo­nya is kedvező. Petr Mladenov interjújá­ban nagy figyelmet szentelt az európai biztonsági érte­kezlet előkészületeinek. Vé­leménye szerint megvannak a feltételek a biztonsági ér­tekezlet mielőbbi összehívá­sára. (Literaturen Front) Sikertelen merénylet Hasszán ellen — Nem szcgyellítek magatokat? Hogyan találtok majd el egy ellenséges gépet? (Magyar Szó) Itáiia: A „forró ősz" küszöbén //■ Itáliában augusztus általában a legtel­jesebb uborkaszezon; bezárják a parla­mentet, szünetel a munka az ország leg­nagyobb üzemeinél. Az idei esztendő augusztusa abban különbözik az előző évekétől, hogy a munka gyakran nem a szabadságolások, hanem sztrájkok miatt szünetel. Az idén — 1969-hez hasonlóan — több millió dolgozó munkaszerződése jár le. A sztrájkok és egyéb megmozdulások jelzik, hogy megkezdődött a harc ezek megújí­tásáért, új, haladóbb tartalmú kollektív szerződések megkötéséért. A gazdasági és üzemi jogok kibővítéséért, így a foglal­koztatás különböző kérdéseibe való bele­szólásjogért folytatott küzdelem lángjai várhatóan ősszel csapnak majd magasra, a harc előszele azonban már most érez­hető. Hogy az őszi vihar milyen erős lesz, nagyban függ attól, mennyire lesz egy­séges a dolgozók harcát szervező és irá­nyító szakszervezeti szövetségek együtt­működése. A „forró ősz” küszöbén nagyfontosságú esemény volt a kommunista többségű CGIL, valamint a katolikus és szociálde­mokrata befolyás alatt, álló CISL és UTL szakszervezeti szövetségek elhatározása, hogy „csúcsszövetséget” alakítanak akció­egységük fokozása érdekében. A csúcsszö­vetség létrehozása újabb lépés a szerve­zeti egység megteremtése felé, megalakí­tását az olasz dolgozók nagy erővel ki­bontakozó harcai tették időszerűvé. A csúcsszövetség nem „szakszervezetek fe­letti” szerv, döntései akkor érvényesek, ha azokat egyhangúlag hozzák. A három szakszervezet képviselőit azonos arányban tömöríti. Fontosságát növeli, hogy a dol­gozók legfőbb érdekeiért indított harc koordináló központjává válhat, hatéko­nyabbá teheti mozgalmukat, hiszen egy­séges követeléseket állít a monopóliumok­kal, a munkáltatókkal szemben. A csúcsszövetség politikailag is jelentős: elmélyíti a három szakszervezet akcióegy­ségét, lehetőséget teremt azok együttmű­ködésének szorosabbá tételéhez. A szak- szervezeti szövetségek csúcsszövetségük megteremtésével a jelen pillanatban lehet, séges legnagyobb lépést tették meg. A kö­zös szervezet azonban olyan összefogásra is módot ad, amely már túl mutat az ideiglenes együttműködésen és a mozga­lom teljes egységének helyreállítása irá­nyába hat. S. E. Lin Piao titokzatos halála (A Kulisky című varsói hetilap „Lin Piao titokzatos halála” című cikkében elemzi a Lin Piao-üggyel kapcsola­tos nyilatkozatot.) Kínában 1971 nyarának végén — immár hányadszor — összeomlott a kormány­hierarchia. Megfigyelők szá­mára ez olyan volt, mintha földrengés döntötte volna össze ezt a jelek szerint már stabilizálódott hierarchiát. A Kínai Kommunista Párt IX. kongresszusa nemcsak Mao elnök egyetlen helyet­teseként; hanem feltétlen örököseként is megerősítette Lin Piao marsallnak, Kína nemzetvédelmi miniszterének pozícióját. A kommentátor emlékeztetett arra, hogy a KKP IX. kongresszusának idején Csou En-laj valami­vel távolabb foglalt helyet az elnökségben, mintegy hangsúlyozni akarván, hogy Mao Ce-tung és Lin Piao f után ő tölti be a harmadik helyet. Talán már akkor a második — .Mao után az el­ső — akart lenni? Minden jel arra vall. hogy éppen Csou En-laj kényszerítette tá­vozásra Lin Piaót. 1971 őszén a „vörös köny­vecske” sok millió példányá­ból eltávolították azt a la­pot, amely Lin Piao elősza­vát tartalmazta. Mi történt hát Mao és Lin Piao között a „vörös könyvecske” soron levő kiadása és aközött az időpont között, amikor ki kellett szakítani az előszót, — teszi fel a kérdést a kom­mentátor, majd a követke­zőket írja: Elfogadhatatlan az a vál­tozat, amely szerint Mao Ce- tung feltétlen örököse és el­ső helyettese államcsínyt akart volna végrehajtani. Talán a hadsereg és a polgári vezetés, az éles irányvonal hívei és a polgári pragmatikusok közötti harc­ról van szó? Ez hihetőbb. Viszont hihetetlen az, hogy Kína jelenlegi viszonyai kö­zött az államvezetőség tag­jainak ereje lenne szembe­szegülni a hadsereggel. Marad hát egyetlen ma­gyarázat: Csou En-laj intri­kái Lin Piao és hívei ellen éppen egy olyan pillanatban, amikor azok kapóra jöttek Maónak is, vagyis éppen ak­kor, amikor soronlevő ma­nőverét akarta végrehajtani, pontosabban a soron levő fordulatot Kína politikájá­ban. E fordulat lényege pe­dig, hogy bármilyen áron keresni kell a kapcsolatot a Nyugattal, az Egyesült Álla­mokkal még Vietnam eláru­lásának árán is, még olyan áron is, hogy kihívják ma­guk ellen a „harmadik vi­lág” közvéleményét. . Csounak korántsem volt szándékában fejleszteni a „permanens forradalmat”, amelyről Maóra és Lin Piaó­ra való hivatkozással, annyit beszélt a kínai sajtó. Két­ségtelenül véleményét foko­zatosan sugalmazta Maónak, amikor sikerült eltávolítania a kínai párt gyenge, ingado­zó vezető csoportját, ame­lyet megfertőzött a maoiz- mus soviniszta, nacionalista, dogmatikus ideológiája. Csou En-laj pragmatizmusában az államaparátus szakembereit — polgáriakat és katonákat — mindenkor a párt politi­kai káderei fölé helyezte. Ilyen módon egymás után nyerte meg őket és ez men­tette meg őt, ez tette lehető­vé neki. hogy eltávolítsa a „Mao legjobb tanítványai­nak” szerepére pályázó, szá­mára nem kívánatos szemé­lyeket. Csou En-laj Mao mellett a szovjetellenes politika megteremtőjévé és megvaló­sítójává vált, és „a két szu­perhatalom” elleni állítóla­gos harc teóriájának leple mögött megkezdte a flörtöt az Egyesült Államokkal. Az új helyzetben távoznia kellett Linnék. Választhatott, hogy a halált. a börtönben való pusztulást vagy mint Liu Sao-csi, az árulás vád­ját választja. Ö a repülő­gépet választotta, amelyen titokzatos körülmények kö­zött meghalt a Gobi-sivatag fölött. Kína első embere ma nem Lin, hanem Csou. Ö lenne Mao első helyettese? Csou nem szereti a síkos ösvénye­ket. Ö „Mao első tanítvá­nyának” a szerepét vállalja. Mindenkor néhány lépcső­fokkal lejebb van, néhány lépéssel hátrább van, mint .Mao. Csou tudja, hogy Mao ezt így szereti. Tetőtől tal­pig ismeri ő Maót. A pragmatikus Csou En- laj hisz a diplomáciai já­tékban és talán nem gondol arra a veszélyre, hogy őt is maga alá temetheti a hierar­chia. ö majdnem kortársa Maónak, és ezért, mint Mao is, siet „megváltoztatni Kína színét”, nem törődve a kö­vetkezményekkel. KÜLPOLITIKAI

Next

/
Oldalképek
Tartalom