Szolnok Megyei Néplap, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-26 / 201. szám

4 SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 1972. augusztus 26. LENGYEL HÉTKÖZNAPOK: Varsói fiatalok kozott Közismert, hogy Lengyel- országban éppen olyan nagy a gyerekkultusz, mint ná­lunk. A kormány nagy ösz- szegeket fordít egyrészt a gyermekintézmények fenn­tartására, másrészt közvetett juttatásokkal is enyhít a nagycsaládosok gondjain. (Szükség is van erre — mondta varsói kalauzom W. Gergely, a frissen diplomá­zott bölcsész, aki jelenleg idegenvezetőként dolgozik, de ősztől újságíró gyakornok lesz a Lengyel Távirati Iro­dánál — mert, aki tudja, hogy például Varsónak a II. világháború során 80 száza­léka elpusztult, s hogy a lengyel nép több millió em­bert veszített a világégés so­rán, annak talán nem meg­lepő, hogy itt nagyon sok a fiatal és a gyerek.) Intelligencia játék, vitával De milyen lehetőségeik vannak a felnövő fiatalok­nak ? Erről beszélgettünk azon az estén, amikor a Putawska út 108. sz. alatt lévő szállásadómnál amolyan kis klub gyűlt össze zene- hallgatásra, „intelligencia­játékra”. (Ez utóbbi nagyon hasznos játék, ismerik ná­lunk is: mondanak egy be­tűt és nyolc—tíz szót, főne­veket kell gyorsan rögtönöz­ni. Aki a legügyesebb, az kapja a legtöbb pontot, majd ezeket a pontokat összesítik.) Lesek, a szállásadóm fia műszaki rajzoló. Menyasszo­nya, Anna, közgazdász az egyik élelmiszeripari válla­latnál. Gergely bölcsész. El­la gimnazista, Andrej szak­középiskolás. A lehetőségek szépek — állapították meg egyöntetűen. Sokoldalú kép­zést nyújt a középiskola, ná­luk is előtérbe került a po­litechnikai képzés, aminek a nyomát a beszélgetésünk színhelyéül szolgáló szobá­ban is fellelhettük: számta­lan vezeték húzódott a fa­lakon, minden szobába, még a fürdőszobába is elvezette Lesek a telefon mellékvona­lát; sorbakapcsolta a lám­pákat, a magnót, a kis rá­diót stb. Gergely pesszimista: — Én jól ismerem a ma­gyar viszonyokat, hiszen az egyetemen magyar szakra jártam, Váci Mihályból disz- szertáltam, többször jártam Magyarországon, konzultál­tam a fiatalon elhunyt köl­tővel is. Tudom, hogy Ma­gyarországon az egyetemről kikerülő fiatal szakemberek válogathatnak a jobbnál jobb munkahelyekben. Nálunk egy fizikai munkás igen sokszor többet keres a gyárban, mint a diplomás ... Ez aztán vitákat kavart. Lesek érvelt: neki ez tet­szik, mert végül is a gyári munkások teremtik meg az anyagi javak többségét, s az utóbbi években eléggé el­hanyagolták őket. „Nagyon jól van ez így — mondja —, hiszen az állam igen sok pénzt költ a fiatalra; amíg elvégzi az egyetemet, s ezt a pénzt is a munkások terem­tik elő”. Anna, Lesek jö­vendőbelije nem értett min­denben, egyet vőlegényével. „Nézni kell a végzett mun­ka társadalmi hasznát is, akkor pedig már más a kép. Szerintem is többet érde­melnének az egyetemről ki­kerülők”. Mennyibe kerül a szórakozás? Az anya a sarokból fi­gyelte a fiatalok szenvedé­lyes vitáját és csendesen mosolygott. „Azért nem hal­nak éhért a diplomások sem...” — mondta csende­sen, majd arra terelte a szót, hogy a fiatalok — mint mindenütt a világon — itt Varsóban is keresetük jó ré­szét ruhára és szórakozásra költik. És mennyibe kerül a szó­rakozás? — A klubokban nem sok­ba. Persze, akik osztályon felüli helyekre járnak és szeszes italt fogyasztanak, azoknak megbánja a pénz­tárcájuk. De a lengyel fia­talság jórésze nem a szesz miatt megy szórakozni. Elmondtam nekik, hogy mielőtt útnak indultam, so­kan mondták idehaza, hogy sörben nem lesz hiányom. És itt Varsóban, de több városban is alig lehet sört kapni. Valóban így van, — mond­ták — a legtöbb étteremben este nyolc óra után már n,em lehet sört kapni, de a lengyelek nem is nagyon ké­rik, inkább a teát szeretik. Aki sört akar, az a kiskocs­mákat keresi fel. Visszatértünk az érvénye­sülésre. Gergely most már boldog, ősztől biztos állása lesz a PAP-nál, a távirati irodánál. Igaz, ő albérletben lakik, egy pinceszobában, kinn a város szélén, amiért 800 zlotyit fizet havonta, de ha kétezret megkeres, be tudja majd osztani. Aztán a Katowicében élő szülei is „gondolnak rá” olykor-oly­kor ... Régóta „zárt Táros“ A lakás kevés, az albérlet drága. Tőlük tudom meg, hogy például Varsó már rég­óta „zárt város”, ami azt jelenti, hogy hosszú évekig kell itt lakni, hogy valaki jogot szerezzen állami la­kásra. Eddig igen sok la­kás épült, de sok a fiatal házas is, és Varsó millión felüli világváros. A társa­ság két legfiatalabbja, Ella és Andrej csak néha-néha tud beleszólni a beszélgetés­be, ők még élik a diákok gondtalan életét. Mindketten jó tanulók, el sem tudják képzelni, hogy érettségi után fel ne vennék őket maga­sabb iskolába. Andrej mér­nök lesz, Ella tanárnő. Nyel­veket tanulnak, már szépen eltársalognak angolul, és sze­retik a színházat: bérletük van az operába. Angyal Sándor (Következik: Városépítés — korszerűen) Döntő szakasz az aratásban Brezsnyev Kokcsetavban Befejező és döntő fontosságú szakaszához érkezett az aratás a Szovjetunióban. Megkezdődött a termés betaka­rítása a kazahsztáni szűzföld-vidéken, az Ural vidékén és Szibériában. Az idei mezőgazdasági év végső gabonamérlege szem­pontjából elsőrendű jelentősége lehet annak, hogy a keleti országrész szeszélyes időjárási viszonyai között milyen gyor­san tudják biztonságba helyezni a termést. A Szovjetunió központi területeiről a napokban 12 ezer mezőgazdasági gépészt és hatezer aratógépet küldtek a szűzföld vidékre, összesen hatvanezer tehergépkocsi indult útnak az Altáj-vidék, Novoszibirszk és Omszk körzetének mezőgazdasági területei felé. Kazahsztánban 18 ezer ipar­iskolás is résztvesz az új kenyér betakarításában. Sok millió tonna gabonáról van szó, amit nemcsak le­aratni, hanem szárítani és raktározni is kell. Az orosz- országi föderációból, Ukrajnából, a Baltikumból ezért mint­egy kétezer gabonatisztítási és szárítási szakember utazott Kazahsztánba. Csütörtökön a késő esti órákban a szűzföld-terület szomszédságában fekvő Kokcsetav városba érkezett Leonyid Brezsnyev. az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. A találkozón ott vannak a köztársaság mezőgazdaságának ösz- szes felelős vezetői. Síi ml a szellemében Magasszintű pakisztáni küldöttség érkezett pénteken Űj Delhibe, hogy megvitas­sa a múlt hónapban Szim- lában tartott indiai—pakisz­táni csúcstalálkozó óta ki­alakult helyzetet. A delegációt Ali Bhutto különmegbízottja, Aziz Ah­med. a pakisztáni külügy­minisztérium főtitkára ve­zeti. Minisztervándorlás Bolíviában Alig 24 órával a pénzügy- miniszter lemondása után Hugo Banzer bolíviai elnök újabb két miniszterének le­mondását fogadta el. Az el­nöki palotában csütörtök es­te feleskették az új tárca­tulajdonosokat: a bányaügyi minisztérium élére került Raul Lema Patino,, a tájé­koztatásügyi minisztérium élére pedig Guillermo For- tun Surez került A pénz­ügyminisztérium új vezető­je Luis Bedregal Rodo lett. Magas beiratkozási díjak Egyetemi hallgatók és rendőrök lassan egy hete tartó kisebb-nagyobb össze­tűzéseiről érkeznek jelenté­sek Amsterdam, Utrecht és Hollandia más egyetemeiről. A diákok sztrájkőrségeket állítottak fel tiltakozásul a beiratkozási díjak 250 hol­land forintra történt fel­emelése ellen. A rendőrök több diákot letartóztattak. Földrengés Belgrád közelében A belgrádi szeizmológiai intézet csütörtökön délután 4—4.5 erősségű földrengést regisztrált, amelynek epi-J centruma a jugoszláv fővá­rostól 120 kilométerrel dél­re volt. Jelentések szerint a földmozgást különösen a magas épületekben lakók észlelték, sebesülések azon­ban nem történtek és anyagi károk sem keletkeztek. Polgár Edgár, a VAFÉM üzletszer­zője két hete pró­bált bejutni Elláth Boldog igazgató­hoz, hogy eladjon a társvállalatnak 3412 db csavarki- húzópeceket. Pol­gárt a főnöke 37- szer lehülyézte, csoportvezetője tu- tyi-mutyinak ne­vezte, felesége megtagadta tőle magát és az ételt. „Hervadt Edgár, ennie kár!” — így csúfolta. Pol­gár Edgár begu­rult, reggel a sar­ki talponállóban felhajtott két deci rumot és beron­tott Elláth Bol­doghoz. Pár szó­ban elmondta jö­vetele célját, El­láth udvariasin meghallgatta, bó­lintott, megkínálta cigarettával, s az ajánlatra így vá­laszolt: — Hozzávetőleg csaknem idejeko­rán — alighanem — éppen csak — lehetőleg — vagyis elképzelhető — feltéve —, ha — lehet — majdnem — idejében — ab­ban maradhatunk, hogy — addig-ad­din — addig is — adottságaink sze­rint — efféleképp —( ehhez képest — ajánlatos — akarva-akaratla­nul — akként — akkora — alapo­san — aláhúzva — alátámasztva — alighogy — alkalmasint — al­kalomadtán — ál­láspontunk sze­rint — állhatato­san — általános­ságban — amellett gató még az • ajtó előtt utolérte, rá­lépett a lábfejére, hogy mozdulni sem tudott, barát­ságosan kupán- csapta, rákacsin­tott: Pszt! Egy szót sem! Polgárt a VA- FÉM-nél elővet­ték, mi van a csavarkihúzópec- kekkel, csoportve­amellé — amellől — amennyiben — amennyire — amerre-amerről — amióta — amikor is — aminthogy — amúgy is — amúgy se — an­nak folytán — an­nak előtte — an­nál kevésbé — an­nál inkább — annyira, amennyi­re — arányosan — arra vonatko­zóan — arra néz­ve — arra irá­nyulva, hogy — avégböl — avatot- tan — azt hiszem — nem hiszem — Polgár Edgárra mintha bogarat dobtak volna, fel­ugrott, de az igaz­zetőjét félrehív­ta: „— Hozzáve­tőleg — csaknem — idejekorán — alighanem stb... stb...” rákacsin­tott, fülébe súgta az igazgatótól ta­nultakat. — Te jó isten! — a csoportveze­tő az osztályveze­tőhöz vitte: „El­képzelhető — fel­téve — lehet — majdnem — ide­jében — mondta Polgár, mire a főmérnökhöz, on­nan a Főhivatal­hoz vitték, a VA­FÉM igazgatóját rövidesen leváltot­ták és Polgár Ed­gárt nevezték ki helyére. Polgár felesége három pincér segítségé­vel tálalt vacsorát férjének és nem tagadott meg tőle semmit. Egyik nap az új, csinos, szőke hajú titkárnő, a VAFÉM üzletszer­zőjét jelentette be neki, alacsony, tömzsi emberke lépett a főúrian berendezett lu­xusirodába, és a csavarkihúzópe s- kek átvétele iránt érdeklődött. — Akarva, aka­ratlanul — akti­vizálódva — ala­posan — annak — folytán, amúgy is, amúgy se — mondta Polgár Edgár, mire a köpcös férfi fej­bevágta a már­vány hamutartó­val s elrohant. Polgár Edgár az agysebészetre ke­rült, gyógyultan távozott, de elfe­lejtette a varázs­igét, rövidesen le­váltották, osztály- vezető, majd cso­portvezető, utána üzletszerző lett, felesége azzal fo­gadta otthon: „Hervadt Edgár, ennie kár!” Szűts Dénes A negyedik szerződés Lengyelország és a Szov­jetunió élelmiszeriparainak együttműködése az utóbbi időben lendületes fejlődést mutat. Ezt bizonyítja a Szovjetunió Felvásárlási Mi­nisztériumával a közelmúlt­ban aláírt szerződés a tudo­mányos-műszaki együttmű­ködéssel kapcsolatban. A legutóbbi hat év során ez már a negyedik ilyen jellegű szerződés. Az előző három megállapodást Lengyelország a Szovjetunió Élelmiszeripa­ri Minisztériumával, Húsipa­ri és Tejipari Minisztériu­mával, valamint az Élelmi- szeripari és Könnyűipari Gépgyártás Minisztériumával kötötte. A lengyel—szovjet élelmi- szeripari együttműködés rendkívül sokoldalú: felöleli a közösen végzett tudomá­nyos kutatómunkát, a mű­szaki dokumentációcserét, a kölcsönös konzultációkat stb. Amerikai áruk Japánban Szaszaki Hidejo japán közlekedésügyi miniszter új­ságírók előtt bejelentette, hogy Japán az Egyesült Ál­lamokkal szemben mutatko­zó kereskedelmi mérlegtöbb­let csökkentése érdekében 300 millió dollár értékben amerikai árukat, közöttük 16 repülőgépet és 14 helikoptert importál az Egyesült Álla­moktól. Cellulózgyár az Angara partján Moszkvában, az 1971-ben elfogadott komplex program alapján a közelmúltban egyezményt írtak alá hat KGST-ország — Bulgária, Lengyelország, Magyaror­szág, az NDK, Románia és a Szovjetunió — képviselői egy, az Angara folyó mellett, fakészleteket, szakemberei el­végzik a tervezési és építke­zési munkákat, továbbá biz­tosítják az üzemeltetés felté­teleit. A többi ország gépek és berendezések, építőipari szerkezetek szállításával, va­lamint tervezési és műszaki szolgáltatásokkal járul hoz­Uszty-Ilinszk körzetében lé­tesítendő, évente 500 ezer tonna fehérített szulfátcellu­lózt előállító üzem létesíté­sében való együttműködésről. A Szovjetunió vállalta, hogy a kijelölt területen rendel­kezésre bocsátja a cellulóz­termeléshez szükséges fenyő­zá a hatalmas beruházáshoz. Az építkezés a jövő évben kezdődik és 1979-re készül el a monumentális üzem. Az egyezmény érvénye 1990-ig szól. A képen a cellulózgyártás végtermékét, a hófehér cel­lulóztekercset láthatjuk. már 2000 féle bútorgarnitú­rát és különálló bútordara­bot gyártott az Erdőgazdál­kodási és Építőanyagipali Minisztériumhoz tartozó több mint 50 bútorgyár. Ez magyarázza azt is, hogy a román bútorexport a leg­utóbbi 10 évben több mint 7,5-szeresére növekedett, és Románia a 6- helyen áll a bútorexportáló országok rangsorában (az NSZK, Bel­gium, Olaszország, NDK és Kanada után). Román bútorexport Románia területének 27 százalékát erdők borítják. Az utóbbi két évtizedben erős fafeldolgozó ipart s ezen belül bútoripart hozott lét­re. 1971-ben Románia bútor- termelése 5,4-szer nagyobb volt, mint 1960-ban, s e té­ren Japán után a világon a második helyen áll. A mennyiségi növekedés mellett nagy eredményeket értek el a választék bővítése és a minőség javítása terén is. Míg 1955-ben csak 400 modellt gyártottak. 1970-ben Konszernek terjeszkedése Hollandiában a textilipar­ban hatalmas átszervezés van folyamatban. A gyapjú­ipar — a hosszantartó visz- szaesés után — a bevezetett intézkedések hatására kezd megélénkülni. A kiskereske­delmi forgalom gyorsan emelkedik, mivel a lakosság száma is nő. Az áruházak esetében megfigyelhető, hogy egyre inkább a közepes nagyságú városok felé őrien. tálódnak, mivel az utóbbi években a nagyvárosokban 10 áruházat be kellett zárni a konszernek terjeszkedése miatt. Jelenleg a nagyváro­sokban már csak 29 áruház működik. Ezek csaknem mind nagy konszernekhez tartoznak. Hollandiában a textilkereskedelemben a tő­ke nagymértékű és igen gyors centralizációja figyel­hető meg. A vevők véleménye a döntő A varsói Cipőáruház teljes cipőválasztékot mutat be a közönségnek, méret, szín, fa­zon szempontjából, mert egyszerre 450 modell árusí­tására alkalmas. Naponta 14 000—15 000 pár cipőt ad el. Árubeszerző tevékenysé­gük a 7 legnagyobb lengyel cipőgyárral kötött védnök- ségi szerződésen alapszik. A vevők véleménye alapján döntenek a további gyártás­ról, a termelés emeléséről vagy csökkentéséről. A Cipőáruház értékeli az országos poznani vásáron be­mutatott modelleket, a gyár­tók mór a vásár előtt elküldik kollekciójukat. A szerzett tapasztalatok alapján kötik meg a megrendeléseket a vásáron. Ennek eredménye­ként — az előző évekhez vi­szonyítva — jelentősen csök­kent a vevők reklamációja a cipők rossz minősége miatt. A közvélemény-kuta­tás szerint jelenleg a parafa­talpú bőr- és antilopcipők a legnépszerűbbek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom