Szolnok Megyei Néplap, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-24 / 199. szám
1972. augusztus 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Mit kíván a rádióhallgató? I. A címre egy szóval lehetne válaszolni: mindent. Ha tehát tartalmilag akarjuk vizsgálni a levéltípusok főbb vonásait, ki kell zárnunk a szélsőségeket. (Két szélsőséges kívánság: „Örökbe fogadnék egy kismacskát. Egyetlen kérésem, hogy fekete legyen és ne nyávogjon. Kérem, mondja be a műsorába!” — „Szerkesztő úr, kérem, intézze el, hogy a szom. szádom ne dolgozzon este, mert a varrógépe zavarja a rádiómat és a tévémet”.) A leggyakoribb téma konkrét műsorokkal függ össze. Van, aki a tánczenét sokallja (vagy kevesli), van, aki a kabarét stb. Folytathatnánk a felsorolást, míg ki nem merítjük az összes rádiós műfajt. Éppen ezért a rádiónak vigyáznia kell arra, hogy a hallgatók ízléscsoportjának megfelelően alakítsa ki a műsort, vigyázva az arányokra. Fontos szempont, hogy ki. mikor kapcsolja be a készülékét, tehát melyik társadalmi réteg érdeklődését mikor lehet kielégíteni. A három csúcsidőben kell a rádiónak kielégíteni a leggyakoribb, legáltalánosabb igényeket. A politikai információ is ebben a három napszakban kap fő hangsúlyt a Krónikákban. A reggeli zenés műsorokra, a déli tánczenei, vagy melódiakoktélra, valamint a népzenére bátran elmondhatjuk, hogy általános igényeket elégítenek ki. Az esti műsorban nagyobb a választék, a kabarészínház is ebben az időpontban kerül műsorra. Gyakori kérés, sőt az utóbbi időben egyre gyakoribb, hogy még több műsort ismételjen a rádió. Az ok így fogalmazódott meg az egyik levélben: „Családom és jómagam is este 8-tól inkább tv-t nézünk. Néha csak utólag jövünk rá, hogy emiatt elmulasztottunk egy jó hangjátékot vagy hangversenyt”. Akik rendszeresen figyelik a rádió műsorát, bizonyára, rájöttek, hogy három nagyobb ismétlési időpont található hetenként a rádió műsorában: hétfő este Petőfin a „Közkívánatra”, amely régi nagy sikereket hivatott feleleveníteni a hallgatók kérései alapján; szombat délután a „Hét műsorából” ismételünk meg néhányat, végül vasárnap délelőtt a ..Szívesen hal lgattuk”-ban dokumentumműsorokat, operetteket és hangjátékokat hallhatnak. Mindhárom időpontot úgy választotta ki a rádió műsorszerkesztősége, hogy ne ütközzön a tv-vel, tehát ne állítsa a „hallgatónézőket” dilemma elé: „Nézni, vagy hallgatni!” „Szerkesztő úr! Miért nem ad a rádió újra „Szívküldi” műsort, miért nem ad alkalmat arra, hogy szeretteinket effy-egy szód magyarnótával, vagv táncdallal köszönthessük?” Ezekkel, a kicsit szemrehányó sorokkal gyakran találkozik a szerkesztő, de az ellenkező véglettel is: „Ugyan, hagyják már abba azt a sokféle, álcázott ,Szív- küldi’-t! Csak fiataloknak, Üzenetek, Kívánságműsor kettőtől hatig, A la carte stb. .Már a könyökömön jön ki!” Ügy látszik, ez a vita még tíz év múlva is aktuális lesz. Mindenesetre a rádió, az előbb ismertetett elvek alapján döntött: a legnagyobb igény jelenleg nem a „Szívküldi”, hanem a különböző típusú és funkciójú kívánságműsorok iránt van. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a rádió erősen és állandóan figyelemmel kíséri a társadalmi rétegek igényeit, és ehhez igazítja a műsorpolitikát — nem véletlenül, hiszen nem a hallgatók vannak a rádióért, hanem a rádió a hallgatókért. ZL (Folytatjuk) A „Fényes szelek" Helsinkiben A Huszonötödik Színházban megkezdődtek a Fényes szelek és a Tou O igaztalan halála című darabok próbái. A színház két produkcióval Helsinkibe indul, ahol az augusztus 29. szeptember 2. között megrendezendő magyar—finn barátsági hónap rendezvénysorozatán szerepelnek öt alkalommal. A színház szeptember 19. és 23. között részt vesz a 6. belgrádi nemzetközi színházfesztiválon is a Fényes szelekkel. A fesztiválra első ízben hívtak meg magyar- országi együttest. Könyv Móricz Zsiomond utolsó nyaráról A szolnoki és a zagyva- rekasi kirándulás Szeptember 4-én lesz Móricz Zsimond halálának 30. évfordulója. Emlékezésül különböző ünnepségeken kívül érdekes könyv készül, amely a nagy író utolsó esztendejéről számol be. Az utolsó idők stációi közül a Debrecenben töltött hetek, a szolnoki és a zagy- varékasi kirándulás, egy erdélyi út, az utolsó szatmár- megyei és nyírségi látogatás, a leányfalui otthonban az alkotó hetek, a könyvnapon való részvétele és a Kelet Népe szerkesztőségében a szerkesztőségi órák emelkednek ki. Debrecenbe még az év elején, barátjának és egykori diáktársának, Oláh Gábornak írói jubileumára utazott le és Móricz Zsigmond tartotta a Déri Múzeum előadótermében rendezett matinén az ünnepi beszédet. Ez a beszéd főleg abból a szempontból irodalomtörténeti érdekességű, mert az akkor már betegeskedő, szédülésekről, állandó agyzúgásról panaszkodó író egész sor irodalmi tervét vázolta fel. Készült, bizonyos tekintetben a Légy jó mindhalálig remekműve társának tervezett, — „A jó tanár” című regényre, amelyben Gulyás István kollégiumi tanárnak, a költő Gulyás Pál apjának s rajta keresztül az igazi nevelőnek portréját rajzolta volna meg a debreceni kollégium diák- és tanárkörnyezetében. Oláh Gábornak, akit már a klinikán látogatott meg, elmondotta, hogy regénybe önti — neki barátjának és írótársának — sorsát, aki elmerült a porvárosban, a Kar utcai magányban, elszigetelődött az emberektől, magára maradt. ,-,Azt akarom bemutatni — mondotta, — hogy olyan az ember, mint Oláh Gábor: ellensége saját magának”. Végül a vidéki színészek életéről akart regényt írni, akiket nagyon szeretett, nagyra becsült és utolsó nyarán is többször összejött velük Harmathy Ferenc és Bőhm István társaságában, előbbinek szőlőjében rendezett vacsorákon. Ezek a tervek voltak azok, amiket már nem tudott megvalósítani, ezt a három regényét elvitte magával az író. Pedig a kis írógép szorgalmasan kopogott a debreceni hónapok alatt az Arany Bika Szállóban, vagy a szolnoki látogatások idején a Tisza szállodai szállásán is. Hosszú évekre szóltak a tervek, amelyek után pontot tett szeptember elején a halál. HBP1 500 évvel ezelőtt, 1472-ben kezdte meg a könyvnyomtatást Hess András nyomdája. Napjainkban évente több millió könyv hagyja el a nyomdákat. Csupán a Kossuth Nyomda 4000 tonna papírt dolgoz fel évente. Képünkön: Magasnyomású nyomdagépek a Koaath Nyomdában (MT fotó: Jászai Csaba felvétele — KS) Hej horgászok, horgászok Horgászok. Hosszú órákig ülnek a bot mellett akkor is, ha az úszó. vagy a bot vége meg se rezdül. Van, aki kora hajnalban kel, van, aki estétől reggelig ül a vízparton. Van közöttük igazgató, segédmunkás, főkönyvelő; mindenféle foglalkozású, mindenféle korú. Van, aki ócska bambuszbottal, van aki teleszkópos üvegbottal várja a „kapást”. Mégis van egy közös tulajdonságuk : szenvedélyük a horgászás. — Nyugdíjas vagyok, van bőven időm. — Hat éves voltam, amikor láttam, hogy egy bácsi szép halat fogott. Annak már nyolc éve. Azóta csinálom. — Fárasztó a munkám, a horgászás a legjobb kikapcsolódás. — Nekem szenvedélyem. Talán ki sem bírnám, ha hetente kétszer-háromszor ki nem jönnék a víz mellé. ☆ Horgászok. Általában türelmes emberek, de azért halat fogni is szeretnek. Nem egyszer előfordul persze, hogy üres zsákkal térnek haza. Az utóbbi időben ez egyre gyakoribb. Horgász egyre több lesz, hal egyre kevesebb. Nem azért mert kifogják, hanem mert lassan kipusztulnak. — Negyven éve járom a Tiszát. Sok kilométer hosszan úgy ismerem, mint a tenyet hőség olyan nagy J\ volt, mint egy óriási görögdinnye, amelyik nem fér bele a hidegvizes hordóba. Már a fagylalt sem hűsített. Erzsébet a frissen ke- ményített_ rövid, fehér köpenyében állt ki a bolt elé fagyit árulni. —Egyet? — Egyedül vagyok — mondta mosolyogva a fiú. A lány benyúlt a jégszekrénybe. kivett egv fagyit és a fiú kezébe nyomta. Teltek a napok. Erzsébet megint fagylaltot árult. A vevők sorhaálltak a jégszekrény előtt. — Egyet? — kérdezte szokás szerint. — Még mindig egyedül vagyok... A faoyislány a válaszból ismert rá a fiúra. Most jobban megnézte magának. Zárás után Erzsébet sietve indult a villamosmegállóhoz. Az árkád alól kilépett valaki és csatlakozott hozzá. — Haragszik? A lány a zavartan lépkedő fiúra nézett. — Egyet? — kérdezte cinkosan. — Most már kettőt1 — mondta a fiú nevetve. A villamos döcögött. A hőség nem oldódott, — Elkísérhetem? — Hosszú út lesz.r. A fiú nem felelt. Nem tartotta fontosnak. ErzséVARGA CSABA: 'A fiú ezzel sarkon fordult. mert az ellenvonat már beérkezett. A lány eltűnt a sötétségben. Másnap megint az árkádok alatt találkoztak. Már végérvényesen gezték egymást. teNYÁRI SZERELEM bet azt hitte, hogy csak a pá^audvaria kíséri. Tévedett. A fiú felszállt vele a vonatra. — Csak éjfélre ér visz- sza. — Miért baj ez? A lány naponta megtette ezt az utat. Egy Pest melletti községben lakott. A vonaton mindenki ismerte eaymást. Az ,.új utast’’ kíváncsian méregették Erzsébet barátnői. A kicsi állomáson gyorsan búcsúztak. — Szevasz! — mondta Erzsébet. — Szia 1 Holnap megint várlak. — Miért kísértél hazáig? — Vagy mindent — mondta a fiú —, vagy semmit. Erzsébet nem válaszolt. Nem tetszett neki. ez a gyors odaadás. Túl váratlan volt az ismerkedés. — Ma ne kísérj el! A fiú vállat vont. — De egy vonattal később megyek, addig sétáljunk... — Inkább ne... — mondta a fiú váratlanul. — Menjél csak haza. De nélkülem. Erzsébet megsértődve hagyta ott a fiút. a vonatban már szomorúan gubbasztott. A következő nap nem várta a fiú. Csak két nap múlva jött elő. — Megértesz már? Erzsébet hallgatott. Igen vagy nem? — kérdezte megint a fiú. A lány mosolygott. — Hát nem látod... — mondta és belekarolt a fiúba. A vonaton egymás mellett ültek. A lány a szüleiről mesélt, és a vicinális utasairól. Az ellenvonat ismét hamar jött. Erzsébetnek azért maradt annyi ideje. hogy n fiút homlokon csókolja. — Csak azért — mondta —, mert álhatatos vagy. Másnap Erzsébet újra fagylaltot árult. Rövid fehér köpenyben állt a bolt előtt — Egyet? A fiú Erzsébet arcát nézte. Kettőt7 — mondta és az egyik fagylaltot a lánynak nyújtotta. — Csak azért — mosolygott —, mert nyár van. remet. Ahol még tíz évvel ezelőtt is 30—40 kilós harcsákat lehetett fogni, most még csak méretes 6em álcád horogra. — A Zagyva volt a jó horgászvíz. Most? Olyan, mint egy szennycsatorna. A nemes halak, ponty, süllő teljesen kivesztek belőle. Tudom, hogy megbüntetik a vállalatokat, mert szennyezik a vizet, de attól még nem lesz több hal. Aztán meg a büntetéspénzből vajon menynyit fordítanak ivadékolásra? A horgászoknak kétségtelenül jogos ez a kifogása, mert valóban kevesebb a hal. viszont a területi jegy ára — ami csak az állami horgászjeggyel együtt érvényes — az idén drágább lett. A szolnoki Felszabadulás Halászati Tsz vizeire szóló összterületi jegy árát például 80 forintról 120 forintra emelték. Ehhez jön még llo forint, amit a MO- HOSZ-nak kell befizetni, az egyesületi tagdíj — ez egyesületenként változó — és a horgászújság előfizetése. Az utóbbi kivételével valameny- nyi kötelező. Hogy ki milyen fölszerléssel horgászik, az már rajta, a pénztárcáján múlik. Drága szórakozás? Akik hódolnak neki azoknak nem. — Ez a három üvegbot, a három Mishael-orsó, meg a zsinór, több mint négyezer forintba került Természetesen vannak tartalékbotjaim meg orsóim is. Nem sajnáltam rá a pénzt — (Mi a véleménye arról, hogy fölemelték a területi jegy árát? — Bosszant Nem az a negyven forint érdekel, de miért drágítják, amikor a hal egyre kevesebb? ☆ A horgászás nem olcsó szórakozás, mégis egyre többen választják az „aktív pihenésnek” ezt a formáját. Szolnokon 1960-ban csupán egy horgászegyesület volt, jelenleg már nyolc. Az akkori taglétszám alig érte el a négyszázat, idén már megközelíti a kétezret. Legtöbb tagja a „Munkásának van — ez volt egyébként az első horgászegyesület a megyeszékhelyen — 1972-ben ezeregyszáznegyvenhatan váltották ki itt engedélyüket. Az egyesületi tagság nemcsak a horgászásra jogosít, hanem... — Nyolc évvel ezelőtt egy közgyűlésen határoztuk el,' hogy horgásztanyát építünk. El is készült a Tiszaliget- ben. Az egyesületnek 165 ezer forintjába került, da ebben nincs benne az a sok- ezer óra társadalmi munka,’ amit a tagok és az egyes vállalatok végeztek. Az épületben 2—3 ágyas vendégszobák vannak, ezeket bármely horgász igénybe veheti, sőt egy vendéget is hozhat magával. Fizetni mindössze hat forintot kell naponta ágyanként. Van 9 horgászladikunk, 2—4 és 10 személyes sátraink. Ezeket napi 4 forintért lehet kölcsönözni. Horgászok. Esőben, tűző napsütésben, kora hajnalban. késő este is kint vannak a vízparton. Hobby? Sport? Szórakozás? Szenvedély? Kikapcsolódás? Mindegyik. / •—i zámbó — Új szobrok a megyeszékhelyen A rohamosan fejlődő és szépülő Szolnok az utóbbi időben több értékes képző- művészeti alkotással, köztéri szoborral lett gazdagabb. Most újabb két szobor készül a városi tanács megrendelésére. Grantner Jenő Munkácsy-díjas szobrászművész a századforduló szocialista agrármozgalma kiváló harcosának, a földmunkáspolitikus Várkonyi Istvánnak mellszobrát készíti el, amely a Várkonyi István nevét viselő térre kerül, és amelynek átadását a jövő év tavaszára tervezik. A másik alkotás, illetve plasztikai kompozíció, Kamotsay István Munkácsy- díjas szobrász műve már novemberre elkészül. A műszaki-technikai fejlődést jelképesen ábrázoló, illetve kifejező modern komopzíciót a Szamuely Tibor Gépipari Szakközépiskola Költői úti kollégiuma előtt helyezik el. Külön érdekessége, hogy az alapzaton, üveg alatt egy költeményt is elhelyeznek, az úgynevezett kozmikus himnuszt, amelyet közös munkával a művész és dr. Marx György filozófus írt. A szobor avatása november 7-én lesz.
