Szolnok Megyei Néplap, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-23 / 198. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. augusztus 23. Románia ünnepén Huszonnyolcadszor ünnepli Románia, a testvéri román nép nemzeti megújulása kezdetének, hazája felszabadításának napját. A szocializmust építő román nép ezen a napon tisztelettel és kegyelettel emlékezik meg a felszabaduláshoz vezető harc hőseiről, mindenekelőtt a szovjet hadseregről és azokról a belső, haladó erőkről, amelyek, a kommunistákkal az élen, a döntő pillanatban ösz- szefogtak, a szovjet csapatok mellé álltak, és fegyveresen is szembefordultak a fasizmussal. A felszabadulás és az antifasiszta felkelés, amely huszonnyolc évvel ezelőtt végleg eldöntötte a román állam jövendő útját, nagyszerűen jelképezi a népi sorsfordulók erejének legmélyebb forrását: a nemzeti és az internacionalista érdekek ösz- szeötvöződését. A népi^emzeti erőfeszítés és az internacionalista támogatás, együttműködés kísérte és határozta meg Románia nehéz, de sikeres útját a felszabadulás után is. Az, hogy viszonylag rövid történelmi időszakban leszámolhattak a múlt örökségével, s hogy Európa egyik elmaradott országa, a nemzetközi kapitalizmus egykori vadászterülete ma fejlett iparral és mezőgazdasággal rendelkező, szocializmust építő állam, annak tulajdonítható, hogy a román állam- és pártvezetés mindenkor támaszkodhatott a nép, a munkásosztály tehetségére, áldozatvállalására, és ugyanakkor a békés munkában maga mellett érezhette a testvéri szocialista országok szolidaritását. A szolidaritásnak és az internacionalizmusnak ez a közössége, a szocializmus építésének hasonló céljai és érdekei J kötnek össze bennünket, | magyarokat is a román | néppel. ♦ Felszabadulása ünne♦ pén a magyar dolgozók I baráti érzelmekkel kö- í szöntik Románia népét, ♦ s őszintén kívánják, J hogy útját sikerek ko♦ ronázzák a jövőben is. _40 Túl az Északi sarkkörön V ikingtazek lyalótól Ylivieskaig A finnek előszeretettel építenek parkokat, ligeteket, szökőkutakat — az erdők, ligetek és tavak között is. S a szökőkutak „társa” a díszbokrok közé bújtatott szobor, szoborcsoport Sommerferio — nyári szünet. A rövid, de idén igazán meleg nyár elsősorban a fiataloké Finnországban is. A diákszövetségek, utazási irodák, vagy éppen öntevékeny csoportok szervezésében a vikingtáborok százait hozzák létre ilyenkor. S ha éjszaka — óra szerint! —indul el az ember a lappföldi Ivalóból vissza délre, Helsinki felé, közel s távol az utaktól vi- kingtüzeket lát egészen Yli- vieskaig, tehát több, mint ötszáz kilométeres távon. Ezek az ifjúsági táborok általában a nyílt mezőkön létesülnek, hogy éjjel-nappal érje őket a napfény, a friss levegő. A tüzek is szinte éjjel-nappal égnek. A szúnyogok miatt. Még Helsinkiben figyelmeztettek a követségen, hogy készüljek fel a szúnyogok elleni harcra. Szerencsémre. Így csak tízfillér nagyságú dudorokkal díszítették ki homlokomat, hátamat, bokámat. Mert sajnos az edzettebb „dögök” fittyet hánynak a legmárkásabb aerosolos készítményekre is — és harapnak. A finn fiatalok, a „vikingek” tűzzel védekeznek ellenük. Közben énekelnek, gitároznak, játszanak, vagy éppen főznek maguknak. Az egész ország egyetlen utazás ebben az időszakban. Fiatalok és idősek hátán ott nehezedik a fémvázas hátizsák. Olyan terjedelmes málha, hogy azt .hinné az ember, beleszakadnak a cipelésbe. Ök mégis könnyedén, vidáman viszik — a hálózsákot, a zeneszerszámot, a melegruhát és a hegymászó bakancsot. Viszik a kis gázfőzőket, amelyekhez eldobható palackozásban kapni minden bazárban póttartályt. És mennek vonaton, autóbuszon, hajón. Mindenütt a „vikingosztályon”, ami egynegyede csupán a rendes viteldíjnak, de ugyanolyan tiszta, kényelmes. Vonaton úgynevezett repülőüléses kocsikból áll a vikingosztály. Csak itt nincs pincérhívó csengő az ágy mellett, nincs egyéni mosdó és egyéb luxuskellék. És ha a táborokban kevés a pénz — mert bizony a tejet ők is 16 forint körüli áron kapják a boltban, a görögdinnyét sem húsz forint alatt, s az egyharmad literes üveg alkoholmentes sör, a három deciliter Cola, narancsital vagy ásványvíz!!! — számukra is 8—20 forint körül kapható csak —, szóval ha kevés a pénzük, hát besegítenek a közeli farmernek szénát gyűjteni, krumplit kapálni, stb. Akár éjfél után egy órakor is! Mert bizony nemcsak gyerekeket láttam a sarkkörön innen és túl éjfél előtt és után a játszótéren hintázni, homokozni, de diákokat és parasztokat is a krumpliföldön, a kaszálón, vagy éppen a fekete-tarka vagy vörös-tarka tehenek körül szorgoskodni. Finnország három és fél magyarországnyi területét — lakják. Számomra teljesen érthetetlen módon lakja ez a négy és félmilliónyi finn az egész országot. S ha tizenöt vagy harminc kilométernyire van is egymástól egy-egy farm, odáig villany és jóminőségű út vezet! Az autóbusz pedig lekanyarodik az autópályáról, s úgy teszi meg a háromszáz kilométernyi légvonalban mért távot, hogy közben harminc, harmincöt kilométernyire lévő kis központokhoz, szállodákhoz, üdülőkhöz is „beszalad”. Utasért, vagy csomagért. Hogy hozza, vagy vigye a postát. Mert itt minden busz postajárat is egyben. S az autógumit, a műszaki cikkeket, vagy éppen a száz kilométerrel távolabbi áruházban összeállított élelmiszercsomagot a kalauz leteszi a megállókhoz épített kis fülkébe, a napi újságokkal és egyéb postai küldeménnyel együtt. Oda, a kerékpárok és robogók mellé, amiket néhány órával ezelőtt tett le a tulajdonosuk, hogy busszal utazzon tovább száz, vagy háromszáz kilométert. S leteszik zárt borítékban a tejfelvásárlók elszámolását is. Mert itt így szokás. Mert még a turistáknak sem juthat eszébe hozzányúlni bármihez is. „Hiszen annak tulajdonosa van!” — mondta rova- niemi barátom, amikor említettem neki ezeket a szabadon hagyott értékeket. Aki pedig kikészített rénszarvasbőrt, agancsot, vagy más lappföldi dísztárgyat kíván vásárolni bárhol az Északi sarkkörön túl, az csak jelezzen nyugodtan a buszvezetőnek bárhol, ahol az út mentén ajándéktárgyakat rejtő sátort lát! Minden ülésnél jelzőgomb van, s a vezető bárhol megáll. Ha megtetszik a prém, vagy az agancs, a rátűzött árat is elfogadhatónak tartod, tedd le a pénzt a kis fémtálba, helyezd vissza rá a fedőt, s vidd, amit kifizettél. Hogy Helsinkiben rádöbbenj : minden áruházban félannyiért juthatsz hozzá a legszebb rénprémhez. Kátay Antal Következik: Tapióla, az alsóváros Megerősödött az arab országok fegyveres ereje Hollóházi dísztárgyak — exportra Az 1967-es háborúban elszenvedett súlyos arab vereség után megkezdődött a „frontországok.” (Egyiptom. Szíria, Jordánia) hadseregének újjászervezése. A szocialista országok és különösen a Szovjetunió nyújtott sokoldalú segítséget ehhez a nagy szervező munkához. A háborús veszteségek pótlása, a parancsnokok képzettségének javítása, a kiképzés színvonalának emelése, az új haditechnikai eszközök kezelésének elsajátítása lehetővé tette, hogy az arab hadseregek hadrafoghatósága, harckészültségi foka meghaladja a háború előtti szintet. A ,.frontországok” legközvetlenebbül Irak. Szudán és Líbia támogatására számíthatnak. Líbia potencionális tartalék, jelentős anyagi segítséget nyújt Egyiptomnak és Szíriának. (A közelmúltban jelentették be, hogy Líbia és Egyiptom 1973. szeptember l-én egyesül, ezzel még hatékonyabban tudják az erőforrásaikat a felszabadító harc szolgálatába állítani.) Az iraki hadsereg jelentős segítséget nyújthat Szíriának. Szudánt kedvező katonaföldraizi helyzete alkalmassá teszi egyiptomi repülőegységek elhelyezésére. Az egyiptomi légvédelmi rendszer kiépítése a légvédelmi rakéták és repülőgének alkalmazása, a légvédelmi irányításnak átszervezése nagymértékben csökkentette az izraeli hadsereg katonai értelemben vett ,,cselekvési szabadságát”, és elősegítette az egyiptomi hátország zavartalan munkáját. Az izraeli hadsereg változatlanul nagy figyelmet fordít a Szuezi-csatorna és a Golan-ma- gaslatok közelében állomásozó egyiptomi és 6zíriai csapatok személyi állományának, támaszpontjainak, technikai felszerelésének és légvédelmi rendszerének felderítésére. Az Egyesült Államok rádiófelderítésének adatait is felhasználva igyekszik pontos képet nyerni azokról. Izrael, a „felőrlő háború” első korszakában — 1969-től — lelentős veszteségeket szenvedett a 6zuezi fronton. Kécsapatokra nehezedő egyiptomi nyomást csökkentette. így lehetővé vált, hogy jelentős izraeli erőket csoportosítson át a Jor- dán-folyó vonalába. Megerősített ciszjordániai .„jelenléte” az izraeli kormány Husszein királytól különbéke megkötését akarta kikényszeríteni. —- A kiegyezést a Jordániában levő Palesztin Fel- szabadítási Szervezet megakadályozta. Az arab akcióegységhez sorolható országok katonai ereje — mennyiségileg jelentősen túlszár6őbb az Egyiptom ellen felújított bombatámadásokkal a csatorna keleti partján állomásozó izraeli nyalja az izraeli hadipotenciált, de tényleges harcértéke ma még nem éri el azt. _____ A Hollóházi Porcelángyárban az ősi népi motívumok megőrzésére az idén kezdték meg a kézzel festett, falra akasztható dísztányérok készítését. Ezeket a már-már feledésbe merülő hollóházi mintákkal — vörös rózsákkal, kéknefelejcsekkel, búzakalászokkal, petrezselyemlevéllel és mez ej virágokkal — díszítik, a hajdaninál finomabb árnyalatban. A népi motívumokat őrző dísztányérokat egyelőre még csak nyugati országokba, a Német Szövetségi Köztársaságba, Svájcba és Svédországba exportálják. A gyár dolgozói kedden már a tizenötezredik ilyen tányért készítették el. amelyből most mintapéldányokat küldtek Kanadába és az Egyesülj Államokba is. kepernysje ELŐTT Augusztus 20. Rossz időben, ha fúj és ha esik, mit tesz általában az ember? A kényelmesebbet választja. Ül otthon, rádiót hallgat, vagy épp televíziót néz. Az alkotmány ünnepén a barátságtalanra fordult időjárás miatt bizonyára sokan választották az idő múlásának ez utóbbi fajtáját. Így általában „telt ház” volt a képernyők előtt. A televízió azonban mintha nem számított volna az időjárás okozta váratlan fordulatra s abban bízott volna, hogy a szép augusztusi napsütés elcsábítja úgyis a nézőket a képernyő elől. Ugyanis ezúttal nem rukkolt ki igazán emlékezetes ünnepi műsorral. Igaz, most is házhoz szállította a hagyományos légi- és víziparádé látványosságait — bár az igazi attrakció, az ejtőernyősök mutatványa a rossz idő miatt innen is kimaradt — és tény, hogy szórakoztató programokból sem volt hiány, elég ha a Liliomfi délutáni vetítésére, a Kaviár és lencse esti közvetítésére — felvételről — gondolunk. Továbbá az is kétségtelen, hogy a Fénylő búzaföldek között című nemes veretű összeállításban a vers barátai igényes produkciót kaptak, s az operett kedvelőinek sem kellett üres kézzel távozniuk a képernyőtől. És mégis valahogyan hiányzott valami ennek a szuper-vasárnapnak a televíziós programjából. Valami egészen kiemelkedő, ami talán rátehette volna a koronát az egyébként sokszínű, változatos műsornapra. Hiányérzetünket még a Röpülj páva-körök bemutatóiról készített felvételek sugárzása sem tudta megszüntetni. Így azután bekövetkezett az „optikai csalódás”: sok és sokféle műsort láttunk, és mégis kevésnek tűnt. Más kérdés, hogy szerencsés volt-e ebben a formában a nézőre zúdítani a képernyőn a népdalok özönét, ebben a színpadra szögezett és állóképekbe merevített formában. Néhány Páva-kör azonban még így is kivételesen szép élménnyel gazdagított bennünket, hogy csak az egyházas kozáriakat említsem, akik moldvai csángó dalokat énekeltek hamisítatlan, eredeti aromával. És a hét többi napján? Láttuk színpadi előadásban a Tizedest meg a többieket. Dobozi filmen halhatatlanná vált történetének alakjait, a veszprémiek megjelenítésében, újabb műfaji metamorfózisát élve. Három este Fe- rencsik dirigált, és közben be is mutatta Kodály szvitjét, a Háry Jánost. Meg volt a táncdalfesztivál döntője; szépen, csendben. Láthattuk ismét a Tóték filmváltozatát, és befejeződött a Pogány községről készült film bemutatása is. Egy falu Baranyából Az elmúlt héten a négyrészes film második felét láttuk. A múlt feltérképezése után a falu jelenével majd jövőjével ismerkedhettünk meg. Ami a film egyik, már az első két részben is megfigyelhető erénye: hogyan tudta megragadni a falu életének bemutatásában az általánosat. Miként tudta Pogány sajátos viszonyaiból megrajzolni a tudatos szerkesztés és a lényegkiemelés módszereivel az átalakulóban lévő, a hagyományos életformából az új civilizált élet felé tartó falusi társadalom jellegzetes képét. Ami a film hatását növeli: az alkotók a feltárt valóság képével a fejlődés helyes irányába terelik gondolatainkat. Nem elégedtek meg például az anyagi gyarapodás falusi jeleinek bemutatásával, a divatos építkezések jelenségének regisztrálásával, tovább mentek, és filmjükben azt is kutatták, vajon tudnak-e jól élni Pogányban és az általánosítás érvényében más hasonló falvakban az előteremtett és megszerzett anyagi javakkal. És sorolhatnánk a film hasonló, további példáit. Az alkotók nem tértek ki a nyugtalanító kérdések elől sem. Mi legyen például az Emberovics Mátyásokkal, az elhagyottan élő falusi öregekkel ? Csaknem két évig készült B. Révész László szerkesztőrendező televíziós szociográfiája a dunántúli falucskáról. Munkájában segítőtársa volt az egyik legjobb magyar szociográfus, Márkus István is, akinek kezenyoma jól megfigyelhető a film szellemi arculatán. Csakis így( közös összefogással születhetett a már-már mértani pontosággal megtervezett, minden részletében lényegre törő és ugyanakkor az egészet szolgáló dokumentális tévészociográfia, példája egy hasznos televíziós műfajnak. És most folytassuk az elmúlt hét programjainak leltárát, Két Bibó Lajos-novel- la televíziós változata, valamint a Fekete macska című tévéfilm kívánkozik a sorba. Mihály lovat akar A televízió nemegyszer adta már tanúbizonyságát, hogy szívesen fedez fel értékeket olyan írók életművében is, akiknek a munkássága egyébként egyenetlen, vagy nem egyértelműen haladó és pozitív. Ez történt most Bibó Lajossal is, akit ugyan Móricz Zsigmond is elismerő szavakkal illet, de aki sikereinek zömét olyan paraszti témájú színdarabokkal érte el elsősorban, főként a két világháború közötti időszakban, amelyekben mitizálja a parasztok, a falusiak életét, és a paraszti őserő ábrázolásával szerez borzongató élményt nézőinek. A paraszti világot mitizáló írói szemlélet ma már teljesen idegen tőlünk. De — és a televízió választását dicséri — Bibó Lajos életművének vannak olyan darabjai, főként novellái között, amelyekben a szegényemberek nyomoráról, kiszolgáltatottságáról megdöbbentő mélységgel tud szólni. Tömör sűrített tragédiáiban az osztály társadalom félelmetes szakadékai nyílnak meg, tárulnak fel az olvasó előtt. Ezt érezhettük a most megfilmesített két novella láttán is. Főképpen a Mihály tragédiájából, a kubikos Mihályéból, aki — egyszerűen szólva — halálra kubikolta magát. Képernyőre kívánkozó történet; kevés szó. néhány mondatos dialóg és a keserves munka, az iga leírása. Két ember „állati” küzdelme a lóra való összeg előteremtéséért. Kegyetlenül néma küzdelem. A képek nyelvén ezt a némaságot keliett volna megszólaltatnia a rendezőnek. Valahogy úgy, miként a japán Kopár szigetben láthattuk. Az emberi nyomorúság képekben megkomponált drámája helyett azonban a szűkszavú történet illusztratív képi mását kaptuk. Szőnyi G. Sándor rendező egy igazi televíziós alkotás lehetőségét szalasztotta el. Hozzá kell azonban tennünk, hogy a színészi játék — Horváth Teri és Horváth Sándor játéka — mentes maradt minden na- turalisztikus túlzástól, és végtelen emberségével, egyszerűségével lenyűgöző volt a maga nemében. A Fekete macska értékét is elsősorban a nagyszerű színészi játék adta, különösen Davka Margit alakítása jelentett élményt, y. M, j
