Szolnok Megyei Néplap, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-22 / 197. szám
1972. augusztus 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ez az én színpadom Négyszer százperces maratoni vetélkedő folyik hetek óta a rádióban. Az úgynevezett „nem-budapesti” (és szándékosan nem „vidéki”, mint azt a műsor szerkesztője külön hangsúlyozta) színházak vidám műsorösszeállításaikkal vetélkednek a Fészek klubban három, egyenként 25 ezer forintos különdíjért A héten, a sorozat harmadik adásának utolsójaként került sorra a szolnoki Szigligeti Színház. Vetélkedőről lévén szó, természetesen nincs abszolút mérce, a műsorokat egymáshoz kell hasonlítanunk. Most a műsorrend mintha egyben értékmérő sorrend is lett volna. A mieink a debreceni Csokonai Színház bizony-bizony közepes és a miskolci Nemzeti Színház ennél valamivel jobb összeállítása után következtek. A hazaiak iránti elfogódottság nélkül, nyugodtan mondhatjuk, hogy a szolnokiak nem vallottak szégyent. Míg a debreceniek és a miskolciak legfeljebb szőrmentén simogatták városuk vagy épp színházuk problémáit, a mieink szatirikus csipkelődésben igazán kitettek magukért Egyébként szerző dolgában sem szégyenkezhetünk. Míg a már elhangzott műsorokban sok az ismert és visszavisszatérő szerzőnév, a szolnoki műsort szinte teljesen szolnokiak írták. A másik, ami kellemes meglepetést okozott az, hogy színészeink változatos alakításokat produkáltak, egyenletes színvonalon. Ez azért is jó, mert többségükben alig-alig rendelkeznek kabarégyakorlattal. Egyetlen rossz szájízt hagyó megoldást sem hallottunk, pedig ez nem is olyan ritka ebben a sorozatban. (Például a debreceniek műsorának egy-két poénján igen kényszeredetten nevetett a jelenlevő közönség.) Ami e műsorok vetélkedő voltát illeti, egy dolog nem világos előttünk. A díjakat ugyanis a közönségszavazatok száma szerint osztják ki. A közönség viszont nem zsűri, tehát nem mérlegelendő szempontok szerint, hanem tetszik — nem tetszik alapon, szubjektíve dönt, annak alapján, hogy milyen benyomást kelt benne egy-egy színház összeállítása. (Néha persze a hovatartozás is beleszól, no de ez természetes is.) Azt nem várhatjuk, hogy a hallgató kiválogassa, mi a ténylegesen „tájjellegű” termék és mi az, amit olyan kabaréírók írtak, akik épp ahhoz a színházhoz „tartoznak”, amelyik műsorában írásuk szerepelt. A kabaré- szerte ismert — egyébként nagyon szimpatikus — Pe- terdi Pál például az eddig lezajlott három adásban írt a szegedieknek, a pécsieknek, a kecskemétieknek, sőt vasárnap még a győriek műsorában is szerepelt. De nem ő az egyetlen, hiszen Tabi Lászlótól Szilágyi Györgyig jónéhányan vannak hasonlóak. A közönség tehát elsősorban a színészi alakítások alapján állapíthatna meg sorrendet, ha ezt hangsúlyozták volna neki. Az igaz, hogy ezek a műsorok végül is elsősorban kellemes szórakozást akarnak nyújtani, így összevetésüknek nincs túlzott jelentősége. De még ha száz- szó,. játék is, lehet komolyan venni. Vagy csak azért lett ebből is vetélkedő, mert ez most divat, amolyan jó össznépi játék ? ” trömböczky — Nemzetközi könyvtáros kongresszus Budapesten Augusztus 26-a és szeptember 2-a között Budapesten tartja kongresszusát az IFLA (International Federation of Library Associations) — a Könyvtáros Egyesületek Nemzetközi Szövetsége. Ez a szövetség 1927-ben Edinburghban alakult meg, és a magyar egyesület — amely 1935-ben jött létre Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete néven — 1938 óta tagja. — Miről fognak tárgyalni Budapesten a világ könyvtárosai? — ezzel a kérdéssel fordultunk a Magyar Könyvtárosok Egyesületének titkárához, dr. Székely Sándorhoz, az Orvostudományi Dokumentációs Központ igazgatójához. — A kongresszus fő témája kapcsolatos az UNESCO által meghirdetett nemzetközi könyvévvel, címe: Olvasás a változó világban. E téma keretében több előadás hangzik el, amelyek különböző szempontból vizsgálják az olvasás helyzetét. Így dr. Mátrai László akadémikus, a Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke Hagyomány és újítás: olvasás egy változó országban címmel tart előadást a plenáris ülésen. Az ülések előadói között több nemzetközi szaktekintély neve szerepel még, hadd említsem meg közülük Robert Escar- pit-t, a bordeaux-i olvasásszociológiai intézet igazgatóját. A fő téma most a nemzetközi könyvév idején a figyelmet a könyvtárak hatásfokának vizsgálatára, a könyvtári munka hasznosságának felmérésére irányítja. Azért is időszerű kérdések ezek, mert nyugaton olyan nézetek terjedtek el, hogy a könyv szerepe a kultúra terjesztésében leáldozóban van. Az ismert amerikai szociológus, Marshall Mc- Luhan véleménye szerint az emberek kultúrálódása a vizuális közlés révén — tévé, képregény, stb. — felé fordul. Valójában a könyvnek növekvő szerepe van a kultúra terjesztésében, jóllehet a képi közlés hatása is jelentős. Kizárólag képi és akusztikai hatásokból nem lehet maradandó tudásra szert tenni. A képi ismeret- terjesztés csak felszíni rétege a kultúrálódásnak, amely 'azonban nem gátolja, sőt elősegítheti az olvasást. — E kongresszus fő témáján kívül hogyan kapcsolódik az IFLA a nemzetközi könyvév programjába? — Az IFLA az UNESCOval együttműködő, annak támogatását élvező nemzetközi szervezetek közé tartozik. Könyvtáros egyesületek szövetségéről lévén szó, természetes, hogy az olvasás, a könyv propagandája, az olvasás szociológiájának kutatása fontos feladatköre. Ezért a szövetség az első perctől melegen támogatta az UNESCO korábbi közgyűlésén felmerült gondolatot. Majd amikor ez a tavalyi közgyűlésen programmá vált, az IFLA tagegyesületei széleskörű terveket dolgoztak ki. Hazánkban a könyvév jegyében tudományos ülésszak volt, amelyen főleg olvasásszociológiai kérdéseket tárgyaltak. Emellett könyvkiállítások szerepelnek a programban, sőt könyvtárfelszerelési és gépesítési kiállítást is rendeznek. A magyar könyvtárakról és könyvtárügyről bőven illusztrált könyvet adtak ki több nyelven. — A könyvtárügyünk iránti megtisztelő érdeklődésnek tulajdoníthatjuk, hogy most nálunk kerül sor a kongresszusra? — Az IFLA rendkívül melegen érdeklődik a szocialista könyvtárügy iránt, minthogy a második világVasámap véget ért a Szegedi Ünnepi Hetek esemény- sorozata. Papp Gyula, a szegedi Városi Tanács elnökhelyettese hétfőn megtartott sajtótájékoztatóján egyebeik között elmondotta, hogy az idei ünnepi hetek eseményei á szokásos másfél hónap helyett csaknem két hónapig tartottak. Ez idő alatt 63 kulturális és más rendezvényen vehettek részt a látogatók. Elsősorban ezek megtekintésére több mint 400 000 hazai és külföldi vendég érkezett a városba. Az ország minden részéből 16 külön vonat, 167 külön autóbusz futott be a pályaudvarokra. Külföldről 137 különautóbusz érkezett. 150 belföldi és 38 külföldi csoportnak tartottak városnéző sétát panoráma buszokkal, háború óta itt ezen a téren is nagy a fejlődés, új módszerek alakultak ki, új szervezeti formák jöttek létre. Mindez felkeltette a nemzetközi könyvtáros társadalom érdeklődését. Ezért az IFLA szívesen rendezi értekezleteit a szocialista országokban, mi Zágráb, Varsó, ^Szófia és Moszkva után kerülünk sorra. Már nagyon régen felmerült az a terv, hogy valamelyik soron következő kongresszus színhelye Budapest legyen. A Magyar Könyvtárosok Egyesülete azt szerette volna, hogy már a Széchenyi Könyvtár új helyiségében, a Várban láthassuk vendégül a külföldi kollégákat. Reméljük az Akadémia épületében is elférünk, bár minden eddigi kongresszus létszámát jóval meghaladó rekordközönségre — több — mint nyolcszáz részvevőre — számíthatunk. Hadd mondjam el azt is, hogy a szocialista országok szakemberei tevékenyen részt vesznek az IFLA munkájában, s egyre többen kerülnek különböző tisztségekbe. így a nemzetközi csere bizottság elnöke, dr. Gom- bocz István, az Országos Széchenyi Könyvtár osztály- vezetője. Mellette még számos magyar szakember közreműködik a bizottságokban — fejezte be a tájékoztatást dr. Székely Sándor. N. F. mikrobuszokkal, idegenvezetők kalauzolásával. A legnagyobb eseményt a Dóm téri színpadon megtartott szabadtéri játékok jelentették. Öt bemutatójának 16 előadását 75 000-en tekintették meg. A kiegészítő rendezvények közül a legnagyobb közönségsikere a szegedi ipari vásárnak, valamint a nemzetközi mezőgazdasági kiállításnak volt. Ezeket együttesen több mint százezren tekintették meg. Ugyancsak sikerrel zárultak az ifjúsági napok, amelyre 7000 fiatal érkezett az ország minden részéből. A jövőben az ifjúsági napokat magyarországi „kis világifjúsági találkozóvá” kívánják bővíteni. Nagy számban hívnak meg ugyanis külföldi fiatalokat különösen Szeged testvérvárosaiból. Á Szegedi Ünnepi Hetek sikere Hetvenötezer néző a szabadtéri játékokon Ismeretlen Mikszáth anekdoták z 1892-es választásoktól kezdve élete végéig Mikszáth az „isten háta mögötti” .fogarasi nemzetiségi kerületet képviselte — olvassuk Király István Mikszáthról szóló- monográfiájában. Nem jutott neki közelebb mandátum, mert amint írta, „végre ki is tehet arról, hogy nincs elegendő kerületünk, vagy hogy annyi a nagy emberünk”, s elvégre ő csak a „magyar kultúrát szolgálja, és nem a magyar ferdesé- geket”. Az viszont igaz, hogy Mikszáth maga sem törekedett akkor már közéleti sikerekre, egyre inkább félvállról vette a politikát. Ö, aki pályája kezdetén a Pilvax kávéház fiataljaihoz hasonló útról álmodott — író és politikus akart egyben lenni — mind csalódottadban sáncolta el magát az íróasztala mögé. Huszonhárom éves képviselősége alatt mindössze kétszer iratkozott fel szólásra a Parlamentben — kell-e ennél beszédesebb tény? Fogarasra 18 év alatt időnként mégis leutazott. A kerület négyszer választotta képviselőjévé. Minden alkalommal díszes fogadtatásban részesült, úgynevezett „alkotmányos parádéban”. A vonat érkezése előtt fényes fogatok egész sora lepte el az indóház belső udvarát. Maga Mikszáth említi nagy elismeréssel: „Sehol nincsen olyan bőség szép fogatokból, mint itt. a ménes hazájában”. Most a romániai Üj Élet című képes hetilap Mikszáth életének erről a periódusáról közöl összeállítást, amelyben számos érdekes anekdotát bocsát közre. Egyik alkalommal zuhogó esőben érkezett a nagy író, mégsem hibádzott a fogadtatás „csurgóit a sok édes szó is, mint a méz”, emlékezik vissza kedélyesen az ünnepelt, dehát — „dicséretből csodálatosan sokat elbír az ember.” Mikszáth közben megpróbálta félbeszakítani a szónokló, koros pártelnököt, akit Páncél Károlynak hívnak. de az nem engedett a magáéból. Minek is jött ki az állomásra? Pirongatla később Mikszáth, — nem a képviselőnek jöttem én ki! — felelte az öreg. — Olyan képviselő nincs a világon, hanem kijöttem az írónak. Annak én kijövök, még ha belahalok is! Konteszveller József 86 éves nyugalmazott gyógyszerész így emlékezett Mikszáth látogatására: „Vagy háromszor, négyszer láttam az utcán Mikszáthot. Amikor megérkezett Fogarasra, mindig nagy ovációval fogadták, s vitték egyenesen a főispán lakásába. Ez az épület első emeletén volt, a jobb sarokban. Ma kórház működik benne. Általában néhány napig Bausnern Guido vendége volt (így hívták a főispánt), megvárta a választások végét, s elutazott. Soha sem korteskedett, nem tartott beszédet a tömegnek. Az utódjával egy itteni román ügyvéddel is nagyon jó barátságban volt, mindig felkereste őt, s képviselő- társa ebéden, vacsorán látta vendégül. Annak idején a házat gyönyörű kert vette körül. Tele egzotikus nővé1973: Kopern év A varsói Képzőművészeti Műterem hatalmas, üvegfalú termében kezd kibontakozni Mikolaj Kopernikusz emlékműve. Alkotója, Mieczyslaw Welter szobrászművész szinte eltörpül a hat méter magas kolosszus mellett. Egy év múlva — a lengyel csillagász születésének 500. évfordulóján — a Nemzetközi Kopemikusz-évben a bronzba öntött emlékművet felállítják a framborki Székesegyház-Dombon. Abban a városban, ahol a forradalmi jelentőségű heliocentrikus elmélet alkotója dolgozott, s ahol meghalt Megjelent a Párttörténeti Közlemények új száma Az MSZMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézete folyóiratának most megjelent — ez évi második — száma tematikus módon három olyan terjedelmes tanulmányt is közöl, amelyek ugyanazon problémakör egyes részleteit taglalják. Pándi Pál munkája Révai József Petőfi-képéhez fűzött magyarázataival nemcsak rendkívül érdekes adalékokat szolgáltat a nagynevű marxista gondolkodó tevékenységének idetartozó jellemzőihez, hanem választ keres arra a kérdésre is, hogy miért éppen Petőfi került a kommunista párt művelődési politikájának megkülönböznyekkel, díszcserjékkel, pirosbogyós fákkal, virágokkal, s az ágyások széle üres pezsgős üvegekkel volt kirakva.” Bisztray Gyula irodalom- történész szerint Mikszáth „A selisztyei asszonyok” című művében megírta ezt a kertet. Igaz, hogy két láncon tartott medve is volt benne? — Lehet, hogy megihlette a kert. Az emberek mindig kíváncsian lestek be a kovácsolt vaskerítésen. De a medvékre nem emlékszem. Talán a voilai birtokán láthatta őket az író. Hogy mit intézett el, mint képviselő a városnak? A nagyközséget rendezett tanácsú várossá tette, s megszervezte a gimnáziumot. Magam is az új gimnáziumban jártam egynéhány évet. Akkoriban nagy Mikszáth kultusz volt a diákok között. Emlékszem, időnként műkedvelő előadással egybekötött diákmulatságokat rendeztünk, a belépő díjakból mindig megvettük Mikszáth legújabb művét az iskolai könyvtár részére. Egyébként a fiúgimnázium irodalmi körét is valamikor Mikszáth Kálmánról nevezték el. Hogy ismertük-e a könyveit? Hát, hogyne! Olvasta és szerette azokat mindenki. ^ tetett helyére. K. Nagy Magda dolgozata — Irodalmi hagyományaink az 1920-as évek kommunista publicisztikájában — elsősorban a feldolgozott anyag gazdagságával lepi meg az olvasót, míg Szabolcsi Miklós műve — Irodalomtörténet és munkásmozgalom-történet — a két kutatási terület viszonyáról mond el fontos tapasztalatokat. A Tanulmányok rovatban közölt negyedik anyag Csatári Dánielé. Felszabadulás és hazafiság címmel olyan téma — korántsem kimerítő. de gondolatébresztő — feldolgozására vállalkozott, amilyet aktualitása, elvek és gyakorlati tapasztalatok összevetése miatt örömmel fogadhat a folyóirat forgatója. A Párttörténeti Közlemények egyéb anyagai közül említést érdemel Jemnitz János írása, Georgi Dimitrov korai munkásságáról, valamint a Szemle rovat, amelyben öt könyvről találhatni kritikát. Az oktatás helyzetéről „Az állami oktatás helyzete és fejlesztésének feladatai” . címmel megjelent a Kossuth Könyvkiadónál az MSZMP Központi Bizottsága 1972. június 14—15-i ülésének anyaga. A füzet tartalmazza Kádár Jánosnak az oktatásügy vizsgálatában részt vett pedagógusokhoz intézett — Az oktatás fejlesztése közügy — című beszédét, Aczél György Az állami oktatás helyzetéről című előadói beszédét és zárszavát, valamint a Központi Bizottság határozatát.
