Szolnok Megyei Néplap, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-19 / 195. szám
1972. augusztus 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A csodálatos műanyaglemez I1 orradalnia«ílja az orvosi diagnosztikát — Új magyar eljárás a szellemi fogyatékosság korai let ismerésére A fel nem ismert betegség következtében szellemi fogyatékossá váló gyerekek gondozása a szülőkre és az államra egyaránt nagy anyagi terhet ró. Éppen ezért idehaza és külföldön egyaránt nagy érdeklődéssé] fogadták a szakemberek azt az új magyar eljárást, amely egyebek között ennek megelőzését is szolgálja. A Magyar Tudományos Akadémia Biokémiai Intézetének enzimológiai részlegénél a Chinoin nagytétényi gyáregységének gyakorlati közreműködésével most olyan szabadalmazott. világviszonylatban új eljárást dolgoztak ki, amely minden bizonnyal forradalmat jelent a orvosi diagnosztikában. A neve: FIXION— 50x8 Mint dr. Dévényi Tibor, a Biokémiai Intézet főmunkatársa elmondta: a találmány gyakorlati jelentősége rendkívül sokrétű. A műanyaglemezt. amelynek segítségével a rendkívül olcsó és gyors eljárást végzik: Fixion—50x8-nak nevezték el. A műanyaglemezre szerves műgyantát kennek, amikor megszárad, erre futtatják a vizsgálandó személy egy csepp vérét. A szerves műgyanta különbó ző foltok formájában kimutatja a szervezet arrnnó- sav anyagcseréjének olyan kóros állapotait, amikor a vérben, illetve a vizeletben bizonyos aminósavak halmozódnak fel. Az ilyen anyagcserezavarok — melyek közül leggyakoribb az úgynevezett fenil-kitonuria — korai felismerésével megakadályozható az egyébként másfélkét éves korban elkerülhetetlenül jelentkező és gyógyíthatatlan szellemi fogyatékosság kialakulása. Ezért számos országban már kötelező fenil-ketonu- ria vizsgálatot végeznek csecsemőknél; az eddig ismert módszerek hiányossága azonban .hogy kivitelezésükhöz különleges mikrobiológiai felszerelés szükséges. s emellett a módszerek sajátosak, ami azt jelenti, hogy egy vizsgálattal egyidejűleg csak egyféle kóros állapot mutatható Mióta Szolnok megye és Tallinn hivatalos nyilatkozatban rögzítette n testvéri kapcsolatokat, egyre . többet, tudunk Észtországról és fővárosáról. A küldöttségek cseréje, a barátságvonatok indítása útján igen sokan személyesen is megismerkedhettek az északi rokon- nép életével. A szaporodó híradások azonban felkeltették azok érdeklődését is, akik sohasem jártak ott. A nagyobb. egy-egy témát összefüggően tárgyald művek iránti igényt kívánja szolgálni a szolnoki Damjanich János Múzeum új kiadványainak sorozata, amely „Észt füzetek”■ címmel jelenj meg. A sorozat első kötete Szaki. A Fixion—50x8 egy csepp vérből, egyszerű eszközök alkalmazásával gyors vizsgálatot tesz lehetővé, és mindössze egyetlen vizsgálat eredményeként bármely aminósav jelenlétét kimutatja. bó István „Tal.inn’’ című tanulmánya. A szerző röviden bemutatja az észt főváros természeti viszonyait, történelmiének legfontosabb eseményeit, fordulópontjait, figyelmét azonban főleg a felszabadulás óta eltelt évtizedikre és a jelenlegi helyzetre fordítja. A tanulmány nagyobbik része Tallinn mai életéről szól. Részletesen tárgyalja a város iparának, kereskedelmének. építészetének, közlekedésé- nek, kulturális életének fejlődését. Bemutatja a legfontosabb műemlékeket, befejezésül pedig elkalauzol Tallinn közvetlen környékére is. Óriási jelentőségű a növény nemesítésben is Más területeken már eddig is nagy sikerrel alkalmazták az említett — és szaknyelven szólva ioncserélő — műgyantákat az úgynevezett vékonyréteg kromatográfiában. A Chinoin nagytétényi gyáregysége által már forgalomba hozott Fixion—50x8 lemez azonban nemcsak a laboratóriumi diagnosztika számára jelentős, hanem szinte felbecsülhetetlen távlatot nyit a fehérjekutatásban, a növénynemesítésben, a takarmányvizsgálatban is. A korábban alkalmazott módszerek igen drágák voltak. Jellemző, hogy például az úgynevezett aminósav analízis egyetlen vizsgálati költsége többszáz forintra rúgott, a magyar eljárás nyomán azonban egyetlen lemez alig 25 forintba kerül, ráadásul egyszerre tíz anyag vizsgálata is elvégezhető vele. Az új eljárás nyomán egyszerűsödhet a munka a növény nemesítésben is: eddig egyetlen új fajta kitermesztéséhez nem kevesebb, mint 3—4 ezer elemzést is el kellet végezni. Egy-egy kutatóintézetben azonban egyszerre számos témával foglalkoznak: alapvető jelentőségű tehát az időmegtakarítás is. Éppen a tizedére csökkenhet a nö- vénynemesítők munkája: a 3—4 ezer helyett mindosz- sze 300 elemzés is eredményt hozhat az új eljárással. ÉSZT FŐZETEK A Damjanich János Múzeum új kiadványa Röpülj púva-körök alkotmány-napi seregszemléje összesen 18 megye 69 Röpülj páva-köre ad egymásnak találkozót augusztus 19- én és 20-án az Erkel Színházban. A Röpülj páva-körök első országos találkozójának az ötezer főnyi színházi közönség mellett tanúja lehet a tévénézők népdalkedvelő serege is — jelentették be csütörtökön a > Magyar Televízió székházában megtartott sajtótájékoztatón. Gazdag népdalkultúránk őrzői ezév tavaszán megyei elődöntőkön léptek szűkebb pátriájuk közönsége elé. A legjobbak, mintegy 2600 énekegyüttes és szólista, a mozgalom reprezentánsaiként kerülnek most az Erkel Színház dobogójára. A két napig pergő színes folklór- programot Vass Lajos konferálja majd. A páva-körök bemutatójának szereplőit a Ligeti Erika, fiatal szobrászművész által tervezett díszes em- lékolakettel jutalmazzák majd. Nagy népszerűségnek örvend a jászberényi városi—járási könyvtár zeneszobája. Szentirmai Szabolcsné vezetésével a zeneklub tagjai, az állandó lemez- és magnóhallgatás közben szívesen vesznek részt egy-egy művet ismertető előadáson is. Képünkön fülhallgatón hallgatják a zenét, mig a könyvtárban zavartalanul válogathatnak az olvasók. SZEPTEMBER 18 Tanévnyitó az óvodákban Társadalmi bizottság dönt a felvételekről Több mint negyedmillió óvodás kezdi meg szeptemberben a tanévet. Az újonnan óvodába kerülő gyermekek előjegyzése szeptember első hetében lesz: városokban az óvoda kapuján felirattal, a községekben még hangosbemondóval is tájékoztatják a lakosságot az előjegyzés idejéről, módjáról. • Bár a tanácsok nagy erőfeszítéseket tesznek az óvodák építése terén, az igényeket még nem tudják teljesen kielégíteni. A gyermekek óvodai felvételéről társadalmi bizottság dönt, amelyek meggyőzödnek arról, hogy a felvételi kérelem indokai megfelelnek-e a valóságnak. A bizottságok elsősorban az egyedülálló szülők gyermekeit veszik fel. Számíthatnak gyermekük felvételére azok a családok, ahol mindkét szülő dolgozik és nincs olyan családtag, aki a kisgyermek felügyeletét elláthatná. Figyelembe veszik az egyéb szociális indokokat, több gyermeket, a rossz lakásviszonyokat. Fontos tudnivaló, hogy a bölcsődéből a gyermekek nem kerülnek automatikusan az óvodába — ilyen esetekben is a felvételi bizottság dönt. A felvételi kérelmek mérlegelése után, az egyes óvodák értesítik a szülőket az elfogadott és az elutasított kérvények esetében is. Az óvodai tanév az újonnan felvett gyermekek számára szeptember 18-án kezdődik. Jelentős újdonság, hogy egyre több óvodában vezetik be országszerte az új nevelési programot. Az osztott óvodák kiscsoportjai után az idén a középső csoportokban is az új nevelési program szerint foglalkoznak a kicsinyekkel az óvónők, amelynek lényege a céltudatosabb iskolára, tanulásra, fegyelemre nevelés. A kísérleti óvodákban már bevált módszer nem annyira az ismeretek mennyiségére, mint inkább minőségére, mélységére épít Az oktatás lényege, hogy kisebb csoportokban tanulnak, játszanak a gyermekek, közelebb kerül egymáshoz a gyermek és a nevelő. BARATH LAJOS: ISMERETLEN VIRUS Reggel az apósa pálinkával keltette. — Hallom, Imruskám, hogy betegszabadságon vagy — kacsintott rá, s telebuggyantotta a poharát méregerős szilvóriummal. — Hiába, ez a járványos idő... — röhögött. Hajdú Imrében a szó is, de különösen a pálinkás- keltő látogatás, nyomban gyanút fogott. „Mi az istent akarhat ez a vén tyúktol- vai?” pislogott rá a dunna alól. Mert magában csak így hívta az apósát: a tyúktolvaj. Csak az asszony miatt tartotta vele a békességet. Margitka miatt, aki nem tudná elviselni, hogy az apjáról a férje ilyeneket gondoljon. — Este harminckilenc kettő volt a lázam... — nyögött Imrus. — Kerülget a hányinger, a térdem remeg. Meg a kedvem sem a régi... — mert alapjában vidám természetű ember volt Hajdú Imre. — így aztán kiírattam magam. Az após mosolygott, sajnálkozott egy keveset, töltött még egy pohárkával s maga is ivott. — Ettől megjön a kedved — mondta az após s nyájasan és fontoskodva nézte a vejét Mintha bűvölne a tekintetével. — No, igyál még... Ez az ember akar valamit tőlem — döbbent rá pillanatok alatt Imrus. Ismerte az apósát. Fösvény, zsugori fickó. Kapáltatja vele a szőlőjét, felszedeti vele a szőlőjét, felszedeti velük a rohadt gyümölcsöt; cipelik a puttonyt le a hegyről, a hordót a pálinkiafőzdébe, de egész télen eszébe nem .iutna, hogy egy pohár pálinkával megkínája a lányát és a vejét. Hat, sőt tíz éves pálinkája van a pincében ... „Hogy mire ez a nagy kínálás?” — Nem lehet ezekkel a vírusokkal mit kezdeni — nyögte Imrus. — Az orvosok tehetetlenek. Még a nevüket, se tudják. „Pihenjen! — mondta az orvosunk, amikor panaszkodtam. — Pihenjen és izzadja jól ki magát. Aztán egyen, amennyit csak bir. Mert erő kell ide!” — bágyatagon nézte a hunyorgó apósát. — Hát ez van most... — No-no! — vigyorintott újra az após és a pálinkásüveget kabátja zsebébe csúsztatta. — Nekem nem kell nyögni. Egy kis nátha, egy kis vírus nem a világ. Ismerem én ezt... — s újra kacsintott. „Az ördög vinné ezt a vén tyúktolvajt. Ügy kacsingat rám. mintha beteges lenne és tetszenék neki” — morogta magában Imrus. Margit jött be, forró teával, vajaskenyérrel, tojással. — Látja, apám — panaszkodott. — Még Imrust is elkapta ez a fránya járvány... — így van az! — monta az após. — így bizony — s mikor magukra maradtak, újra kacsingatni kezdett, — Te. fiam ... van itt egy munka. Egy tető. Két-három nap alatt összeütjük... A műanyaggyár főmérnöke szőlőt vett a Deleváré oldal 'n. Elvállaltam. És hogy kiirattad magad, éppen kapóra jött. Mert egyedül nem tudok én ott dolgozni... Ha segítenél. — Segíteni? Segítenék én szívesen... — „A franc ami beleáll a maszekolásodba, vén tyúktolvaj. Méghogy én kulizzam helyetted, amikor kétszer megennéd a ...” káromkodott magában. — De- hát én tényleg beteg vagyok, apa. — Beteg? Hiszen azt mondtad, hogy csak vírus... Meg ahogy az orrod szól, látom is, hogy csak náthád van. Az pedig nem betegség... — Nem nátha ez, apa. Influenza! Vírusok... — Mit, vírusok. Az is nátha. Hogy ilyen úri nevet adnak neki az orvosok, az csak azért van, hogy kicsalják a szegénytől a kis pénzét... — hirtelen előkapta az üveget, s újra töltött. — No, igyál csak. Ez kell arra. Jó erős szilvórium... Mi is csináltuk a beteget. Jantek sógorommal felvállaltunk egy komolyabb munkát, kiírattuk magunkat otira, aztán ... Érted? — És ha ellenőrizték magukat? — verte a vereiték Imrust. — Akkor mit mondtak? — Hallod, te se viszed sokra! Hát a beteglátogatók jó komák. Mind. És egy-két pohár pálinka, ebből a jobbikból ... He? — s kacagott. „Jobbikból? A fene eszi a zsugori képedet. A legrosz- szabból hoztál most is!” — Ha egyszer beteg az ember, akkor pihenjen.,, — makacskodott Imrus. Azért írják ki az orvosok. Később bejött a felesége; akiiorra az após már nagy méltatlankodva elviharzott, (kicsit bicegett a ballábára, s ahogyan vitte a girizdnyi fenekét, csak billegett, mint egy fűszál). Jött az asszony és nagy ártatlanul megkérdezte. — Jól eshet ez a kis pihenés. Hónapokon át gürcöl az ember; azt a kis szabadságát is, ha kiveszi, akkor megy a szőlőbe meg a házkörül tenni-venni. Igazad is van, írasd ki magad. Mégha csak náthás is vagy csupán ... Imrust akkor ihár még jobban verte a verejték. Érezte, hogy a pálinka nem hogy segítene a baján, de még jobban elgyengíti, és a gyomrában felkavarodott a reggeli étel. — Náthás? — nézett a feleségére. Látta ő, észrevette nyomban, hogy a .yén tyúktolvaj megagitálta a lányát is. „Persze, egy kis nátha... nem kell komolyan venni. A tetőt pedig egy ember nem képes megcsinálni. A szarufákat össze kell állítani, a kötőgerendákat fel kell cipelni a tetőre, meg aztán a cserepezés sem egy embernek való munka; adogatni, rakni, miegyéb”. — Az, az! Kisapukám! — simogatta a feleség Imrus lázas homlokát. — No lám, nem is vagy olyan forró, mint este. Mert a láz csak este jön elő. Akkor nem engedlek sehová. Korán ágyba bújsz, kiizzadod magad. Napközben persze.il — Napközben? — nézte a feleségét. — A vírus... — Vírus, vírus! — makacskodott az asszony. Las- san-lassan elfogta a düh: hát ennyire értelmetlen az ő férje? Vagy igaza lenne az apjának, és csak egyszerűen lustaságból nem akar segíteni ...?” — Miiven vírus az már, ha még az orvostudomány sem ismeri. Akkor az nincs is. Hát nem igaz? — Nem! — mordult fel Imrus. Mert már bosszantotta, hogy nem hagyják pihenni. Ereje is mind jobban elfogyott a vitában. ■— Nem! Érted? Azért még létezhet valami, mert nem ismerjük. Ismered te az afrikai négereket? A törzseiket? Ezer meg ezer féle törzsük van. A nevét se tudjuk. Mégis, vannak... — s bár érezte, hogy buta a hasonlata, ezzel az aggyal most nem képes jobb hasonlatot találni. — Vannak! Ha hiszed, ha nem! Ha ismered őket, ha nem! Az asszony szeme pillanatok alatt könnybeborult. — Hát annyira utálod az apámat? Az én családomat... hogy még arra a kis szívességre se vagy képes. Amikor itthon lopod a napot esztéká pénzen. Hát nem mindegy neked? Hát nem tenne neked jót az a kis mozgás? Hajdú Imre agya pillanatok alatt kitisztult. Legalább is ő úgy érezte. Szidta magában az apósát, a pálinkáját, nyughatatlan zsugori természetét és egy kicsit a famíliáját is. — Először is: nem lopom a napot. Tisztességes beteg vagyok... — Beteg? — visította közbe a síró asszony s mikor ígv tett, akkor Hajdú Imre az öregapját látta Margó kedves arcában is. A ravasz, mindenreelszánt, kíméletlen apát, akinek a nyugalma mögött valami olyanféle szándékok lapulnak, mintha szeretné egyedüli birtokába venni a Napot, az erdőket, a levegőt, s mindent; s mindezt csak egymagának, hosy elzárhassa, hogy hozzáférhet tétlenné tegye mások számára. Mások és mindenki, talán még önmaga számára is. — Hogy te beteg vagy — erőltette a nevetést az asz- szony. — Lusta! Nem aka- ródzik az úrnak dolgozni, hát megy az orvoshoz, panaszkodni, egy kis nátha miatt. Mondhatom .. I Imrus nem bírta tovább. Kiugrott az ágyból és öltözi- ködni kezdett. — Nekem te ne mondj semmit! Érted? Az asszony megijedt. — Nem akartalak én megbántani. Édesem! Apucikám! — s ott topogott körülötte, tehetetlenül és siránkozva. ... Mikor az orvos meglátta a váróban, elcsodálkozott. — Magával meg mi vanj Hajdú? Miért nem fekszik? Miért nem pihen otthon? Délután meglátogatom. — Doktor űr... az a helyzet, hogy otthon még több a vírus, mintha az üzemben dolgoznék. Ért engem? — Nem! Egyáltalán nem értem. A vírusokat meg ne emlegesse, mert éppen elég bajt okoznak nekünk, — s a váróban ücsörgő emberekre nézett. — Legalább ismernénk a nyavalyásokat. — Hiszen ez a vírus is ismeretlen, doktor úr... Kérném, hogy írjon ki engem, dolgozni. Már holnapra, ha lehet! — Maga megőrült, Hajdú, De a maga felelősségére... ha akarja! — s úgy nézett a betegére, mint akinek elment a józan esze. — Köszönöm, doktor úr —- hálálkodott Hajdú Imre. —• Nagyon köszönöm. „Ez teljesen megkergült. Még hálálkodik is. Micsoda borzasztó hatást váltanak ki ezek az ismeretlen vírusok...” — morogta magádban az orvos.; ú k.
