Szolnok Megyei Néplap, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-15 / 191. szám

1972. augusztus 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Este Jászberényben Csendes, hétköznap este. , Ilyenkor, 9 óra után kihalt a Lehel Vezér tér, a gimnázium előtti parkban minden pad üres. A kirakatok előtt csak néhány pár sétál. Szeren­csére nincs forgalom a mentőknél, ritkán csörren a telefon az ügyeleteken. Huszonkét óra. Hét éve őrködik a herényi kirakatok felett Szerb Sándor nyugdíjas, a „kirakatok őre”. A kenyérsütőknek az éjszaka az igazi munkaidejük. Káplár József és Hangya Róbert már holnapra sütik a 3 kilós ke­rek cipókat. A Lehel étteremben éjfélig még mulathat, akinek kedve tartja. Éjfélt üt a nagytemplom órája. Kihunytak a kirakatok fényszemei, csak egy-egy kocsi fénycsóvája világítja meg az üvegeket. őskort vallatják... Meddig tartanak a házasságok ? Negyvenhárom év a házas­ság várható időtartama az egybekeléskor — állapították meg a népességtudománnyal foglalkozó szakemberek. A több mint négy évtizedes együttélést a férfiak várható átlagos élettartamából — 70 és — és az egybekelés idő­pontjában elért átlagos élet­korából — 27 év — számítot­ták ki. Ezzel kapcsolatban említésre méltó, hogy a nőK — a sok évtizedes tapasztalat szerint — kedvezőbb feltéte­lek mellett vágnak neki a házasságnak, s kezdeti elő­nyüket mindvégig megtart­ják: a lányok általában 23— 24 éves korban mennek férj­hez, — csaKnem négy évvel fiatalabbak vőlegényüknél —, s átlagosan több mint négy évvel élik túl férjüket. Kiterjedt a demográfiai vizsgálat arra is, hogy a fér­fiaknak és nőknek körülbe­lül mekkora hányada idegen­kedik a házasságtól, illetve marad valamilyen okból egész életén át egyedül. Részlete­sen elemezték például az el­múlt évtizedek legjellem­zőbb évjáratcsoportjának adatait: ennek tagjai olyan időszakban érték el a házas­ságkötésre alkalmas életkort, amikor a családalapítási kö­rülmények az átlagosnál jó­val kedvezőtlenebbek voltak. Ilyennek találták a tíz—tizen­két évvél ezelőtt 45—49 éve­seket. Ök ugyanis 1911—1915 között születtek, s így az in­duló létszámukat az első vi­lágháború alatti nagy szüle­téskiesés még nem ritkította. Húszéves életkorukat viszont az 1931—1935-ös években, — vagyis a két világháború kö­zötti gazdasági válság legne­hezebb szakaszában érték el. ami családalapításukat nagy­ban nehezítette. Ilyen módon a többi évjáratnál jóval na­gyobb arányban maradtaK egyedülállók. A jövőben az életkörülmények javulásával — a keresetek növekedésé­nek, a lakáshiány csökkené­sének hatására — várhatóan Budapesten kisebb, a vidéki városokban valamivel na­gyobb mértékben csökken majd azoknak az aránya, — akik egész életüket egyedül élik le. A számítások szerint ezer családra a fővárosban 120, a vidéki városokban 110, a községekben mintegy 100, teljesen egyedül élő férfi — vagy nő jut majd. Akik az Jászdózsától hat kilo­méterre fekszik Kápolna­halom, ahol immár hete­dik éve folyik a Dam­janich Múzeum bronz­kori telepet feltáró ása­tása. Idén is felgöngyöl­ték a szelvényt védő drótkerítést, összeszedték az ásatási területet jelző tilalmi táblákat, és meg­indult a munka. Régészek, egyetemisták és középis­kolások dolgoznak a dom­bon, amely a belevágott szelvénnyel egy meglékelt dinnyére hasonlít. A lai­kus számára nem sokat mondanak a szelvény met­szetfalának rétegei, az egymástól jól elválasztha­tó színek, a falból ki-ki­álló cserépdarabok, marad­ványok. A régész azonban ezekből olvas, számára ezek döntő bizonyítékok. Stanczik Ilonát, a Dam­janich Múzeum őskoros régészét, és ásatás vezető­jét kérjük meg, kalauzol­jon bennünket, vázolja előttünk a telep feltárásá­nak lényegét, az eddigiek­ből leszűrhető eredménye­ket, további terveket. — A mai halom terüle­tén helyezkedett el a bronzkori település erődí­tett része, ahol a módo­sabb illetve előkelőbb ré­teg lakott. Valószínűleg ellenséges népek közeled­tekor ide menekült a fa­lu egész lakossága. Az erődített részt körülbelül 5 méter mély és 11 méter széles sáncárok választot­ta el a 7—500 méteres kör­zetben elterülő tulajdon­képpeni falutól, amelybe a Tárná egyik patakja, az úgynevezett Nyavalyka vi­zét vezették. A dombba nyitott szel­vény 5,70 méter mélysé­gű kulturréteget mutat, alatta már az őstalaj he­lyezkedik el. Az első nép­törzs időszámítás előtt 1800 körül telepedhetett er­re a területre. Az előke­rült hamvasztásos sír, s a tárgyi maradványok a korabronzkor „zóki” kul­túrájához sorolhatók. A szelvény 3 méter körüli mélységében került elő annak a tíz lakóépületnek a maradványa, amelyet szaknyelven a „hatvani” kulturházhoz tartozó né­pesség lakott. Ez a la­kosság időszámítás előtti 1600-ig. a középső bronz­kor közepéig élt ezen a vidéken. Akkor nagy tá­madás érhette őket, amely után itt a kápolnahalmi területen az úgynevezett „füzesabonyi” kultúrát kép­viselő lakosság telepedett meg. Ennek az őskori háború­nak az emlékeit híven őr­zi a föld. Az egyik felte­hetően leégett ház padló­szintje alól került elő az 1966-os ásatás folyamán az a kincs, amelyet gazdája a támadás elől elrejtett, de már nem tudott többet visszatérni érte. Egyszerű cserépfazékban többek kö­zött 37 tömör, szív alakú arany hajkarikát, 30 pity- két, egy aranylemezt, fa­jansz és borostyángyön­gyöket, s egy keleti típu­sú harci csákányt, vala­mint egy bronzvésőt ta­láltak. Nagy izgalmat oko­Munkában a restaurátor l zott a kincs akkor tudo­mányos jelentőségénél fogva a régészek között, de az arany miatt a falu­ban is. A 152 grammos aranylelet Jászdózsán már 15 kilóra duzzadt, s úgy gondolták, hogy a Ká­polnahalom ezután ontani fogja az aranyat. Molnár Pista bácsi, aki akkor az ásatáson dolgozott, alig fogja valaha elfelejteni azt az élményt, amikor az ásóheggyel egyszercsak ki­fordult a földből a bronz­véső és a három arany­karika. Az elpusztult „hatva­ni” kultúrához tartozó népességet a „füzesabonyi” kultúra, klasszikus kö­zépső bronzkori népessé­ge követi. A feltárt szel­vény felső rétege pedig a későbronzkor elejére, a „rákóczifalvi”, „egyeki” kultúrára jellemző sajá­tosságokat mutatja. A Ká­polnahalom többé-kevésbé valamennyi korszakban la­kott volt. Néhány szórvá­nyosan előkerült nyomból következtethető, hogy ez a vidék már a bronzkor előtt is használatos volt. A későbbi időkből pedig előkerültek még szarma­ta, kelta, népvándorlás­kori emlékek is. 1893-ban pedig Hild Viktor, majd 1943-ban Gallus Sándor honfoglaláskori sírokat tárt fel a Kápolnahalom területén. A halmon az 1968-as ásatáson bukkantak elő elsőízben templommarad­ványok. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem profesz- szorának, dr. Bóna Ist­vánnak vezetésével azóta folyó feltárás bizonysága szerint két románkori és egy gótikus templom épült egymásra. Egy 1554-es Ferdinánd dénárt találtak, ami arra utal, hogy a legkésőbb épült templom a török pusztítás alatt mehetett tönkre. Ugyanide 1728-ban barokk kápolnát építettek Sarlós Boldog- asszony tiszteletére, me­lyet 1944-ben a németek felrobbantottak. Még szóljunk néhány szót az idei ásatás ter­veiről. 1970-ben kezdték meg a telephez tartozó temető feltárását. Miután a temetkezési szokások sze­rint igen sok szerszám, edény, személyes tárgy került a halott mellé, a korban azonos lakótelep és temető feltárása kie­gészíti egymást, megköze­lítően teljessé teheti a bronzkori lakosság élet­módjával kapcsolatos is­mereteket. Ez évben a halmon meglévő szelvény bővítése. a templom ki­bontása mellett folytat­ják a temető feltárását is. Egy távolabbi részen, az úgynevezett Hosszúháton nyitnak egy kutatóárkot a különböző feltevések igazo­lására vagy elvetésére. A falu közössége, a jászdózsai TSZ, a jász­berényi Hűtőgépgyár segí­tőkészsége sokat köny- nyít a régészek munká­ján. Egri Mária Augusztus 20 a rádióban és a televízióban Változatos, színes program várja azokat, akik augusztus 20-át a rádió, illetve a tele­vízió mellett töltik. A rádió­ban 10.03-kor a Kossuth adón ünnepi szivárvány kerül a hallgatóK elé. Lírai önarckén címmel Juhász Ferenc beszél önmagáról. Délután az ezer­éves Székesfehérvárt köszön­tik helyszíni közvetítésben. Az alkotmánynapi krónika, amely 18 órakor jelentkezik a Kossuth adón, ezúttal az ünneplő országot mutatja be. A Petőfi adón részleteket adnak az V. debreceni BartóK Béla nemzetközi kórusfesz­tivál programjából. Délután 15.03-kor a Rádiőszfnbá7 mú­zeuma jelentkezik Sós György Karácsonyi történet című já­tékával. A televízióban 9 órakor a Röpülj páva-körök találko­zója második részét 20 óra- Kor pedig a harmadik részét közvetítik. Délelőtt tíz órakor a kamerák segítségével a né­zők jelen lehetnek a buda­pesti Kossuth Lajos téren zajló tisztavatáson, — majd pedig a vízi- és légiparádén: Fénylő búzaföldek között címmel versműsor hangzik el neves színészek előadásában.'’ A Madách Színház nagysiKe- rű vígjátéka a „Kaviár és lencse” 20.40-től szerepel a képernyőn. A fürdő termál- medencéje mel­lett, a zuhanyozó­ban történt. Ket­ten álltak két víz­csap előtt. Mind­ketten langyos vi­zet akartak eresz­teni, de sehogy sem sikerült ne­kik. Kísérletezé­sük közben be­szélgettek. Az egyik éppen ezt mondta: — Ma olvastam, hogy Japánban elkészült a világ legkisebb rádióké­szüléke. Mindösz- sze 120 gramm. Töltőtollba építet­ték be. Minden rádióállomás fog­ható vele... Hogy a fene egye meg, csak lángforró víz ömlik ebből a csapból! — Az enyém meg jéghideg. Próbáljuk meg a meleg csapot bal­ra, a hideget meg jobbra fordítani. Maga csinálja for­dítva. Ami azt a töltőtollat illeti, nem olyan nagy dolog. Ellenben a szívbillentyű ka­pocsrakó gép, az igen! Veszélytelen lett a szívműtét, mert a behatolás helyét gép zárja el! Hogy az a mennydörgős... Most az enyém lett égetően forró. Majdnem lefor­ráztam magam. — Ez se fordul­hat elő nemsoká­ra! A fürdő vizét a jövőben gamma­sugarakkal telítik. Azt remekül le­het majd szabá­lyozni a gondolko­dó géppel. Hű a mindenit, ez a víz a fagypont körül van! Most meg­lök a fürdőmes­ternek! — Mondja ké­rem, nem lehetne ezt a két csapot langyosra beállí­tani? — Sajnos nem. Már többször is meg akarták csi­nálni, de az a sróf, ami a javításhoz kellene, nem kap­ható. Tessék ta­lán odamenni az ZUHANY próbálom mind a kettőt balra for­dítani... Mintha még hidegebb len­ne. Abszurdum, hogy nem tudják ezt a csapot meg­javítani! Hopp, azt hiszem, meg­találtam az orvos­ságát. Kifelé kell húzni. Maga is próbálja meg. Ami pedig a gyó­gyító gépeket il­leti, az a szívkap­csoló gép semmi ahhoz, amit Sa- mov professzor végez. Ö már var­rógéppel egyesíti a beleket. Na, ezt jól megcsináltam! A csap a kezem­ben maradt. Szó­utolsó két csap­hoz. Azok adnak langyos vizet. — De hiszen azok előtt tízen is várakoznak! — Nem tart az sokáig. És ezenkí­vül ott a bejárat­nál is vannak zu­hanyozók. — Onnan jöt­tünk. Ott is rosz- szak a csapok. Mégis a két utol­sónál kell sorba állnunk. Na, men­jünk... Persze a jövőben nem kell majd odamenni. Mozgó gumiszö- nyegek viszik a fürdővendégeket mindenhová. A csaphoz, a meden­cébe, a dögönyöző- höz. Természete­sen nem gyúró fogja az embert masszírozni, ha­nem gép. A ven­dég gombnyomás­ra beállíthatja majd, hogy milyen erővel dolgozzoy, a gépmasszőr. A fürdő dolgo­zója a fejét csó­válta, mire a jö­vőbe látó vendég kioktatta: — Hiába csodál­kozik, bizony így lesz. A fürdőmes­tert és a kabinost is gép fogja he­lyettesíteni. A fürdöalkalma- zott vállat vont, és a két férfi az utolsó előtti csap­hoz cuppogott. Be­álltak a sorba, vártak és amikor végre a langyos víz alá jutottak, arról kezdtek be­szélni, hogy meg­hódítottuk a hol­dat. sőt most már a Vénusz napos oldaláról is köz­vetlenül kapunk híreket. A másik is fel­lelkesedett: — Csodálatos ez a mai technika! Na, mi történt? Ott sem folyik a víz!? , Palásti László

Next

/
Oldalképek
Tartalom