Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-09 / 160. szám

1972. július 9.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

7

Ember és könyv

Tudományos ülésszak az Akadémián a nemzetközi könyvév alkalmából

sás-pszichológusok és az olvasás-szociológusok tartották: mindkét új tudomány művelői a kezdés mohóságával esnek neki a rész-kutatásoknak. A java bízvást előre viszi majd az olvasás ügyét.

A főkérdés az, miként nevelhető minél több ember „belülről irányítottá” (iránytűs emberré), aki önállóan formál véleményt, műveltsége és gondolkodása alapján. (Ezzel a típussal ellentétes a „kívülről irányított, vagy radar-ember”, a gépi tömegközlés rabja, az elidegenített, elgépiesedett fogyasztó, aki maga is gépcsavar, akár termel, akár fogyaszt.)

Az olvasás-pszichológia az „iránytűs ember” nevelésének lehetőségét kutatja, az olvasás-szociológia pedig az egyes társadalmi rétegek jelenét térképezi föl. Meglepő megállapításokkal olykor: Gereben Ferencnek a rétegízlést vizsgáló előadásából pl. kitűnt, hogy a technikai értelmiség ízlése nagyon is különbözik az értelmiségétől általában, viszont semmiben sem múlja fölül a többi olvasórétegét. Az ízlés-struktúrában az utóbbi években változást láthatunk, de sajnos nem előrelépést: a romantikus írók nagy népszerűségét (akik mégiscsak beletartoznak az irodalomba!) felváltotta a gicc'ses bestseller, a lektűr, a detektívregény divatja.

A vonzás titka

Az olvasót mindenesetre nehezebb elemezni, mint a művet, s ezért fenyegetnek az ízlést, kedvenc könyvet kutató, s a válaszokra következtetéseket építő vizsgálatok olykor mechanikus látásmóddal. a típusokba sorolás pedig beskatulyázással.

Nyitott kérdések tehát bőven állnak előttünk, s mindazok, akiknek számára örökké könyvév van, mert hivatásuk ember és könyv egymáshoz kalauzolása, továbbra is keresik az útját, hogy minél több ember és főként ifjú előtt megnyíljék az az éden, amelynek irodalom a neve.

Bozöky Éva

MEGGYES LÄSZLÖ: HALÁSZOK

Mtw

Uj könyvek

> • ■

Krónika: 1514-ről — Sadoveanu remeke Tíz évszázad építészete

Országszerte megemlékeztek Dózsa Györgyről, s a maga módján ezt tette a könyvkiadás is. A Magyar Helikon azt a munkát jelentette meg — nagyon szép kiállításban —, amely alapvetőnek számít, Taurinus István Paraszti háború-ját. A szerző Erdély püspöki helynöke vök, s hőskölteménye a parasztháború vérbe- fojtását követően rövidesen

— öt év múlva — megjelent. A latinul írt, öt '„könyvre” oszló munka művészi értéke kisebb, mint a benne foglalt tényéké, adatoké. A humanista szemléletű főpap

— bár munkájának felülete mást mutat — lényegében rokonszenvezett Dózsa küzdelmével. A parasztháború vezére a szó igaz értelmében hősként jelenik meg előttünk Taurinus tolla nyomán : remek hadvezér, fáradhatatlan szervező, s a bukásban sem morzsolódik fel nagysága.

Merített Taurinus .költeményéből, de más források sokaságából is Nemeskürty István, hogy megírhassa Krónika Dózsa György tetteiről című könyvét. Mégis, jóval többet nyújt át az olvasónak, mint a föllelhető irodalom újbóli földolgozását. Sajátos érzéke, tehetsége van ahhoz, hogy a rendelkezésre álló tények alapján gondolatrendszert teremtsen, s ennek segítségével addig elfogadott' véleményeket, nézeteket vegyen revízió alá.

Két, klasszikus alkotás, egyetlen kötetben. A rangot nem a terjedelem adja, s ezt Sadoveanu művészetének ismerői s hívei is tanúsíthatják. Az Európa Könyvkiadó a Zsebkönyvek sorozatban jelentette meg — Lőrinczi László és Szebédi László fordításában ,— A balta címmel a két regényt. („A másiX: Jött egy malom a Szereten.”) A múlt nyers világa költői erővel tárul elénk, alakok sora vall nagy hitelességgel egy életformáról, amely eltűnt ugyan a történelem mélyében, de nyomai még évtizedekig föllelhetők.

*

Szakszerűség és népszerű stílus ötvözete, így jellemezhetjük a Corvina Kiadó újdonságát, Nikolaus Pevsner könyvét. Az európai építészet történetét. A szerző —

világhírű angol építésztörténész — nem kevesebbre vállalkozott, mint Nyugat-Euró- pa építészetének tíz évszázadot felölelő áttekintésére.

Üt

Tizenegy tanulmányt tartalmaz az a könyv, amelyet Műszaki fejlődés és világ- gazdaság címmel jelentetett meg a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. A tudományostechnikai forradalom napjaink sokat vitatott kérdéscsoportját alkotja; a tanulmányok különböző nézőpontból vizsgálják a fejlődési irányzatokat. Az Ádám Gyögy összeállította műben a szerzők — akik sorában nemzetközi szervezetek kollektívái is föllelhetők — a többi között olyan problémákat elemeznek, mint a műszaki rés. az új technikák elterjedése, a tömeggyártás jövője, a szocialista országok gazdasági együttműködése, a fejlődő országok helyzete. A hazai kérdések jobb megvilágításához segítséget nyújtó tanulmánykötethez dr. Simái Mihály írt előszót

M. O.

ituiifiiiii<iitaiiiiiit<iitiiiiniitiiittiiiiiuitifliiiiiifiinaiiiHitiitiiitiifRiftHiiiiHiniiiiiiii!it<it»iitirii!iii!iiiiMitiii(iitf!ii!iiiiiitiutui!!ifti!iiiitii!!i!ii iiiai!aHaiiaiiaiiRiiRtiaiiaiiaiiaiiaiiaiiaiiBuaiiaiiaNaiiaiiÉiia!iaiiBiiBiiBiiai!aflai!RiiRitaiiaiit4tiitaiiaiiiuRit.’aiiBiiiitiiiaiiniaiiaiiaiiiii«iiaitaiiaiiiiiaiiaiiaiiaiiiiiBiiiiiauaiiiiiaiiaiianiiiaHaiíBi!Bu«

Győriíy László:

4LCl/Z'0t'$&Gl'Cjrl>

Tizenhat évvel ezelőtt lettem a feleséged. Ma csak azt mondhatom, köszönöm. Köszönöm, hogy szerettél, hogy dolgoztál értem, hisz mindig azt mondtad, értem dolgozol, (ma már tudom, nem értem dolgoztál!); köszönöm, hogy őszinte voltál, hogy semmit,, vagy majdnem semmit nem tagadtál előttem. Köszönöm, hogy megvdllottad (bár nehezen!), amikor ott a folyóparton, a barátod nyaralójában ösz- szevesztünk, és te elkóboroltál, egész délután nem láttalak, este pedig enyhén illuminált állapotban az ágyamhoz lopództál, megvallottad, hogy nőkkel kószáltál a füllesztő délutáni hőségben, végig a folyóparti halászkunyhók mellett, és a nők közül az egyik hajlandó is lett volna veled lefeküdni. Megvallottad, hogy a testem már nem ingerel, már csak tisztaságot és józan szeretetet adok neked, de megvallottad azt is, hogy neked erre és csakis erre van szükséged, hisz negyven felé már az ember nem át- dorbézolt éjszakákra, de kigyensúlyozott, józan, tiszta munkára vágyódik. És tőlem ezt kapod, vagy ahogy te gondolod, csakis ezt. Hogy úgy gondoltad, a testem már nem azt a testet jelenti számodra, melyet tiszteltél, becézhettél és szerettél, amelytől nemcsak a folyóparti veszekedésünk alkalmával, de máskor is elfordultál már. (Hisz erről is tudok, bár te ezt már nem vallottad meg!) Gondolom, talán egy harmincöt éves asz- szonytestnek is vannak szépségei, erről persze ostobaság beszélni és főleg kettőnknek. Túl aljasnak kellett volna tartani magadat, hogy míg én a gyerekkel a Mátrában voltam, te a barátnőim közül kiválasztottál valakit, mint egy szarvasbika a tehéncsordából, és... De hagyjuk! Nem tudom, ki volt az, nem is érdekel, csupán tudom, hogy jó ideig játszottam magamban a szégyen és a harag félelmetes társasjátékát, mikor néha összejöttünk egy pohár borra, beszélgetésre ismerőseinkkel. Vajon melyik volt az, kinek a felesége (vagy húga, lánya!); aztán rájöttem, ostoba játék és értelmetlen; az a nő is csak kíváncsi volt, mint te. És ez is körülbelül négy évvel ezelőtt történt, nem sokkal a folyóparti veszekedésünk után. Akkor nagyon rossz volt. A gyerek betegeskedett,■ te ideges voltál, a munkád miatt (egyetlen tisztességes megbízást sem kaptál a tervezőirodában, igy prémiumot sem, fizetésed sem emelték); talán azért viselkedtél úgy, talán azért csaltál meg. Rossz évem volt. Később, egy év múlva megváltoztak a körülmények, s nem téged akarlak bántani ismét, de ehhez neked nem sok közöd volt. Áthelyeztek egy másik osztályra, ahol elfogadták és megdicsérték a munkád, jutalmakban részesítettek. Igaz, a te érdemed — tehetséges ember voltál.

Bár apróságról van szó, de még leírni is kellemetlen, te nem rám gondoltál először az ilyen alkalmakkor, hanem magadra, aztán a gyerekre, a kollégáiddal rendezett bankettra, és csak végül rám. Ez a végül esett rosszul. Csak a gyereket lett volna jogod elém helyezni. De most nem is erről akartam írni neked, csodálkozom, miért fecsegek ennyi ostobaságot összevissza, mikor annyi fontos mondanivalóm lenne. Ne haragudj, kicsit nehezen kezdem el, de a történtek után ez érthető. Ha egy hétnél tovább bírod ital nélkül, én soha nem írom meg ezt a levelet, de így, azt hiszem nincs más választásom. Ha a gyerek halála után eltelt két év múlva sem tudsz a

rögeszmédtől szabadulni, akkor reménytelen önmagamat áltatni azzal, hogy egyszer majd belátod tévedésedet. A gyerek halálához semmi közöm. Megfázott, tüdőgyulladást kapott, az orvos nem vette észre (ha valaki, hát ő a gyilkos, bár mentségére szolgáljon, hogy egyszerű falusi körzeti orvos volt), és hogy ez akkor történt, amikor ismét velem nyaralt, erről igazán nem tehetek. Viszont nem tudofn elhallgatni, hogy pár héttel ezelőtt, amikor néhány napos hallgatásod után a köszönésen kívül ismét szóba álltái velem, és hogy a gyerekre, terelődött a szó, úgy közölted velem, hogy te nem csaltál meg akkor nyáron, bár alkalmad is lett volna rá, de nem tetted, mert a józan, segítő szeretetemre gondoltál és a gyerekre (ebben a sorrendben!); úgy közölted ezt velem, mintha korbácscsal vágtál volna az arcomba. Tudom, nevetséges, női fogalmazás, de csak ennyi telik tőlem. Aljas vagy. A gyerek halála után (mikor azt hiszed, ennek a halálnak én voltam az okozója!) arra vagy büszke, hogy nem csaltál meg akkor nyáron. No de most már ez is csak apróság. Két éve nem beszélsz velem, néha kitörsz, üvöltözöl. Két éve hazajössz az irodából, köszönsz, szótlanul eszel, levetkőzöl, kiveszed a táskádból azt a két- három borosüveget, és kéz-, detben az újságokban lapozgatva, később lemezt vagy a rádiót hallgatva kiiszod szép sorjában mindegyiket. Aztán vagy ostoba félszavakat morogsz felém, amiből, ka

nem válaszolok rá elég óvatosan, üvöltözés lesz, vagy újra felöltözöl és elmész hazulról. Sétálni vagy tovább inni. Éjszaka hazakullogsz, és reggel álmosan, kótyagosan, fejfájósan dolgozni akarsz, persze nem tudsz. Két éve élünk így. Tudom, hogy rövidesen elküldenek a tervezőirodából is, beszéltem a főnököddel (most ne légy ideges, ezt a te engedélyed nélkül kellett megtennem), ő mondta, nem akartak bántani, azért helyeztek eleinte figyelmeztetésül egyik osztályról a másikra. Természetesen eredmény nélkül. Pedig végre tisztességes helyen dolgozhattál. Nos, én csak egyet mondhatok: két évig figyelmeztetésül én is mindent eltűrtem, elviseltem, és bár örült rögeszméd nemcsak sértett és fájt, de hazug is volt, azonban szerettelek, melletted kellett maradnom. Harmincöt éves korában egy asszony még nem olyan öreg, hogy ne szülhessen gyereket. A mi fiunk halála a te förtelmes vádaskodásod nélkül is, de azzal együtt meg egyszerűen elviselhetetlenné tette ezt a két évet és a következőket is. Kértelek erőszakkal és mindenféle „női fogással”, segítsünk magunkon. Gondolha- , tód, milyen erőfeszítésembe került a szorgalmas, megértő, gondoskodó, de az ágyban vonzó és kívánatos feleség pózában tetszelegni. Milyen erőfeszítésembe került valósággal elcsábítani téged, remélve azt, hátha ismét összeköt bennünket

valami. Te erre is csak azt vágtad' az arcomba: azért teszem, mert lelkiismeret- furdalásom van. „Pótolni akarod, amit elveszejtettél, mi?” Az ittasságod soha nem volt számomra mentség, hp így beszéltél. Ilyen körülmények között próbáltam idézni az első örömöket és gyönyörűséget, amit tőled kaptam, ilyen körülmények között próbáltalak szeretni ebben a két évben, de most már nem megy. Nekem is van munkám, de ha igy folytatom, rövidesen nem lesz. Én tudom, téged korábban alig, most már egyáltalán nem érdekelnek az évfordulók, dátumok, de ezen a napon, ezen a tizenhatodik házassági évfordulónkon add a szavad, hogy minden megváltozik kettőnk között, különben elhagylak. Azaz visszaköltözöm vidékre, és különélünk. Ne haragudj, nem megy tovább, bár ennek semmi köze a gondoskodó szeretetemhez. Azt tizenhat évi együttélés után nem lehet máról holnapra megszakítani, mint az idegeket őrlő estéket és éjszakákat. Tudom, majd hozzá kell edződnöm ahhoz, hogy nincs kiről gondoskodnom. Ha elválunk, ezt még hosszú ideig nehéz lesz elviselni és megszokni.

U. i. A vacsorád nem a jégszekrényben van, hanem a sütőben. Tíz óra felé jövök haza, és ma én is meginnék veled egy üveg bort.

„Sok bátor ember élt Agamemnon előtt is, mégis úgy borul rájuk a hosszú éjszaka, hogy nem könnyeznek értük és nem ismerik őket, mert nem énekelt róluk jelként költő.”

Czine Mihály idézte a horatiusi mondatot az MTA tudományos ülésszakán, melyet a nemzetközi könyvév alkalmából rendeztek. Nem ■a könyv, s az olvasás jövője miatti aggodalom hozta létre a könyvév világméretű megmozdulásait, s köztük ezt az ülésszakot sem. Mégis a felszólalók szavaiban ott kísértett ez a gondolat is.

Elnyeli-e a kép a könyvet ?

»Mi lesz az emberiség kollektív emlékeztével, népek nemzetek, kultúrák folyamatosságával, ha csakugyan elkövetkezik a Gutenberg korszak alkonya? Mi lesz a csak szóban formát öltő gondolattal és embermivoltunk nélkülözhetetlen eszközével, a beszéddel, ha információ- szerzésünkben az írást fölváltja a kép, hová lesz fel- nőtt-embermivoltunk, ha beszélő. harsány képeskönyvünk, a mozgó kép visszaszorít bennünket, a vizuális tájékozódás infantilis állapotába? És, hogy alakul egyéni. önálló vélemény, ha .készen kapott klisék ülnek rá álmainkra is?

Vagy fölösleges az aggodalom, hiszen világszerte terjed az írástudás, a nyomtatott művek sokasága a mértani haladvány arányában növekszik, hazai téreken maradva pedig sosem volt példányszámokat látunk, a lakosság negyede rendszeres köny vtárlátogátó ?

Abszulut és relatív számokon, statisztikákon töprengve Veres Péter figyelmeztetése jut eszünkbe: ne legyünk a „pedagógiai illuzionizmus” rabjai. „Az arisztokraták — úgymond — jó iskolába járatták gyermekeiket, házitanítók seregét is alkalmazták, mégis kevés Eötvös meg Széchenyi akadt köztük, s a könyv gyűjtők aránya is kisebb volt soraikban, mint azoké, akik af Riviérán verték él pénzüket.” Az emberek egy része valóban nem lesz könyvbarát, de fontos, hogy minden közösségben legyen valaki, aki „mások helyett is olvas”, legyenek „rhapso- dosok”, akiket érdemes hallgatni, akár képről, akár közvetlenül szólnak és legyen maga a kép is jóra vivő.

A szabadidő lassú és csöndes növekedésével a szórakozási lehetőségek is versenyre kelnek: győztes a könyv csak azoknál lesz, akiknél a jó oktatás megfelelő hajlammal találkozik. Pesszimizmusra azonban nincs okunk, az oktatás ma még távolról sem olyan tökéletes, hogy ez a lappangó hajlam mindenkiből előtörhetne, akiben rejtőzik. De, igenis, felkelthető!

Versenyképes könyvtárakat!

Aggodalmaskodás helyett a konkrét teendőkre kell koncentrálnunk: az oktatás javítására és olyan könyvtárak létrehozására, amelyek versenyképesek a szórakoztató eszközök küzdelmében. Hiszen a tv olyan távirathoz hasonlít, mely azzal zárul: „levél megy”. Az elröppenő kép sok kérdésre fölhívhatja a figyelmet, melyekre aztán a könyvtár ad kielégítő választ!

A sokat utazó, és így különböző országok tv adásait összehasonlítani képes Szabolcsi Miklós irodalomtörténész szerint a magyar tv bizony hátul kullog az irodalom népszerűsítését illetően. Egyébiránt való, hogy a tv csak az amúgy is * olvasó embereket biztatja újabb ismeretszerzésre, kezdőket nem indít el. A szép, gazdag, modern könyvtárak viszont a lakosság sokkal nagyobb százalékát vonják hatáskörükbe — a kezdőket is beleértve —, mint az elmaradottabb könyvtárak.

Az ülésszakon a legalaposabb beszámolókat az olva