Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-09 / 160. szám
Minden osztályon felüli Kis történetek Fürkésző tekintetű idős hölgy keres szobát az egyik velencei hotelban: „Nincs véletlenül olyan szobája, amelyből remek kilátás nyílik a többi szobára?” ☆ Az éltes feleség vacsora «tán így szól élete párjához: „No édes fiam, mi a mai programunk? Kártyázunk, nézzük a televíziót, vagy veszekszünk?” ☆ A papagájnak — jelentette ki Billy Wilder amerikai rendező — van egy óriási előnye az emberre' szemben: a papagáj is csak azt ismétli, amit másoktól hall, de nem igyekszik mindenből szórakoztató történetet kicsiholni. ☆ „Soha nem olvasok olyan műveket, amelyek a pusztán fantázia szülöttei — jelentette ki barátjának Albert Einstein, — kivéve természetesen a horoszkópot, a meteorológiai előrejelzéseket, és a pénzügyi szakemberek tanulmányait a pénzügyi válság alakulásáról.” ☆ A női logika — mondotta Maurice Chevalier — furcsa dolog: elegendő, hogy egy férfi erősen közeledjék egy nőhö\ s az máris kijelenti, hogy túl messzire ment. Megrála«zolt — Hallatlan — kiáltott fel a ház asszonya, amikor a bejárónő összetör egy antik vázát — az egész fizetése nem lenne elegendő arra, hogy megfizesse a kárt! — Ez igaz asszonyom... Sürgősen fel kellene emelnie a fizetésemet! * Az udvarló ötlete A férj egy órával korábban tér haza, feleségét ágyban találja. Az asszony arca kipirult, szemmellátható- an nagyon ideges, a férj gyanút fog, benéz az ágy alá " kinyitja a szekrényajtókat, benéz a függöny mögé. Végül a szoba sarkában álló hatalmas antik ingaóra szekrényében megpillant egy pizsamában kuporgó férfit. A kuporgó férfi megszólal: — Huszonhárom óra ötvennyolc perc... huszonhárom óra ötvenkilenc perc... huszonnév- óra...' Ügy adódott, hogy házon- kívül kellett vacsoráznom. Tervszerűtlen bolyongásom közben egy fényesen kivilágított vendéglátói pari üzemhez értem. A portás, mint kiderült, nem az igazolványomért nyújtotta tenyerét... Bent a csillogás, pompa ült orgiát. A falon tábla: „Osztályon felüli”. Lábujjhegyen a helyemre mentem, táskámat egy Székre helyeztem és vártam, hogy rámkerüljön a sor. Az étkezés ténye valahogyan egészen távoli, elvont ügynek rémlett. Kinyitottam egy bíborba merített fó- liánst, melyben rég elhalt hadvezérek, zeneköltők és egyéb hírességek nevét örökítette meg a gasztronómiai kegyelet. Vajha egyszer á la én is túroscsusza lehetnék házi töpörtyűvel és tejföllel a többi híresség között!' Rémülten vettem észre, hogy időközben két frakkos diplomata és egy fehérzakós főorvos konzultál körülöttem. Remegve olvastam fel néhány nehézveretű textust, de mondanivalóm csak az egyik attasét elégítette ki. ö rövid meghajlással távozott. Valóban. Mint államfő, dolgozószobában ültem, körülöttem diplomáciai megbízottak akik tőlem várják: népeink sorsa miként módosul? Fenkölt pillanat volt. Államgondoktól barázdált homlokom újra a fóliáns fölé borult. Megfontoltan — valójában vaktában —, két államférfit, a sorsdöntő ütközet színhelyét, majd egy világhírű kurtizán nevét és dessertnek néhány halhatatlan zeneszerzőt említettem meg. Küldetésének teljesítése a második frakkos urat is elszólította. Maradt a főorvos. — Italt mit parancsol? — kérdezte finoman. — Egy üveg konyakot kérek — mondottam. — Amennyiben lehetséges... Ha eltiltja, eltiltja. Valahol olvastam, hogy az őrgróf hanyag mozdulattal kér egy üveggel az ősök termében. Kissé elkésve, de én is hanyag mozdulatot tettem. Egy pillanat alatt mellettem termett a semmiből egy harmadik frakkos. — Parancsol...? Istenem, istenem mit lehet itt még kérni...?! — A trafijcost legyen szíves... Az ajtónál, ahol a diplomata és főorvos külsejű pincérek eltűntek, most nyüzsgés támadt. Az események a levegőben lógtak. Egy tolókocsi nyikorgására riadtam fel. Mint súlyos műtétnél halkan tolták-tol- ták felém, rajta a műszerek, fogók, kések, kaparok, hatalmas bura, mint egy vastüdő, ismeretlen rendeltetésű műszaki kellékekkel körítve. Az egyik pribék felemelt egy burát és alóla valami zöldes-üla füstölgő pacnit rakott érzéstelenítés nélkül a tányéromra. Egy köcsögből sistergő lávát öntött rá és pillantásom kereste. Mit akarhat még? „Hóhér teljesítse kötelességét”. Bólintottam. Rosszabb már nem jöhet. Kenyeret tett elém. Áldott puha magyar kenyeret! Félszemmel láttam, hogy két pincér egy pótasztalra folyamatosan hord ki «tálakat, tégelyeket és további burákat. — Ma- gasságos, segíts!... és enni kezdtem. Megkóstoltam egy államférfit, majd intettem a szemöldökömmel és máris friss tányér került elém. A világhírű kurtizánt elhúztam egy püspöknevű harcsa bizalmas közelségéből és beleharaptam. Ha ezt a feleségem tudná?!... Aztán fogyasztottam néhány taktust Mozartból, beleszúrtam á la Napóleonba és az egészet ráraktam Szent Ilonára. Rossiniról levakartam a szaftot és ráöntöttem á la Wellingtonra. Aztán valami kattant a fejemben, hogy igazságot tegyek. kettévágtam Tourne- dót á- la Bölcs Salamon. Az egyik felét begöngyöltem a konyakos üvegbe a másikat a fejemre tettem. Ez lesz a divat. Aztán beleültem egy tál Makaróni á la Milané- sébe, Laookon, és egy fésű, valamint a papírszalvéta segítségével eljátszottam a Kis éji zenét. Miután nem szeretem a feltűnést letöröltem a fülemről a Wor- chester szószt és hívtam a fizetőt. Az OTP segítségével havi törlesztésre fizetem a számlát Azóta van vacsora otthon. A la rendszeresen jóasszony módra... Deák Gusztáv Kép, saöveg nélkül Közös érdek — Azonnal jöjjön, doktor — A húgom lenyelte a fa- bá<jsi! — Mi történt? gyipénzemet! Esőben A Cinecittá egyik művészének fiatal kolléganője felajánlotta. hogy beviszi autóján a városba. A fiatal színésznő beindította a motort és megindult a város felé. — Miért nem kapcsolod be az ablaktörlőt? Hiszen szakad az eső! — figyelmezteti a színész. — Teljesen felesleges — válaszol lelkinyugalommal kolléganője —, akkor sem látnék jobban mert otthon felejtettem a szemüvegem! Rabló szerencse A várúr háborúba indul, felesége szomorúan tengeti napjait. Egy éjszaka zajra lesz figyelmes, meggyújt egy gyertyát és lemegy a könyvtárszobába. ahol éppen rajtakap két rablót, amint feszegetik a pénzes ládikó zárát. — Irgalom! — könyörög térden állva a két betörő. — Jól van, jól van — mondja engedékenyen a várúrnő. — Látom, ügyesen bántok a zárakkal. Ezért, mielőtt futni hagynálak benneteket, szeretném ha egy apróbb munkát elvégeznétek... ■ W O. szép lovagkor Eredeti megoldás
