Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-09 / 160. szám

1972. július 9, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 T Belpolitikai kommentár Tömegközlekedés - Cigánytelepek A helyi járatú autóbusz­közlekedés szinte az or­szág minden nagyobb vá­rosában gondot okoz. A , napokban a megyei tanács műszaki és kommunális bi­zottságának ülésén az egyik felszólaló Szolnokról így fogalmazott: .,A megye­székhelyen az autóbuszköz­lekedés nem rosszabb mint Budapesten, de nem is jobb.” Naponta 65 ezren száll­nak fel a szolnoki helyi já­ratokra. Hiába állítottak forgalomba több és nagyobb befogadóképességű buszo­kat. egyes vonalokon most is nagy a tumultus. Logikus érvnek tűnhet- a Volán 7. sz. Vállalata közlekedtessen még több buszt, sűrítse a járatokat és megoldódik a probléma. A gyakorlatban azonban ez nem olyan egyszerű. Az autóbuszvásárlásra határt szab az anyagi lehetőség, más­részt kevesen ülnek szívesen az autóbusz kormánya mögé. Annak ellenére, hogy a fi­zetés körülbelül ezer forint­tal több, mint ugyanannál a vállalatnál dolgozó teher­gépkocsi vezetőké. Sok nagyvárosban kísérletez­nek a lépcsőzetes munka­kezdés bevezetésével — több kevesebb Sikerrel. A helyi tömegközlekedés gond­jainak enyhítésére már évek­kel ezelőtt be akarták vezet­ni ezt. Szolnokon is. de mind­eddig nem sikerült. Napirendre került ez a téma a szállítási bizottság legutóbbi ülésén is, de az érdekelt vállalatok ismét el­utasították a nem éppen új keletű. de egyes tapaszta­latok szerint feltétlenül meg­valósítható javaslatot. Ter­mészetesen a vállalatok tudják csak eldönteni, hogy nekik mennyire lenne ész­szerű a lépcsőzetes munka­kezdés bevezetése. A szer­vezés nehézségein túl azon­ban gondolni kellene arra is. ’-"íív itt nagyon sok ezer dolgozót érintő problémáról van szó. Ügy hisszük elég „szó” esett már a lépcsőzetes munkakezdés előnyeiről ah­hoz. hogy annak bevezeté - sére, ha lépcsőzetesen is, de mielőbb sor kerüljön. ífir 4 Szolnok megyében — de az egész országban is — a szociális követelményeknek meg nem felelő telepeken élő, lakosság túlnyomó több­sége cigány származású. A cigánysággal való fok'ozott törődés tulajdonképpen már a felszabadulást követő lévek­ben megindult, azonban meg­változott társadalmi, gaz­dasági viszonyok önmaguk­ban kevésnek bizonyultak a sok évszázados elmardott- ság felszámolásához. Ezért váltak szükségessé azok a kormányintézkedé­sek, amelyeknek célja a put­ritelepek mielőbbi meg­szüntetése, a cigánylakos­ság beilleszkedésének se­gítése. Ez a téma is sze­repelt a megyei tanács em­lített bizottságának minapi ülésén. Szolnok megyében 1964- ben ötvenkét, a szociális követelményeknek meg nem feleló telep volt. ezeken tizenkétezer hatszázkilenc- venkilencen éltek. A követ­kező években megkezdő­dött a kedvezményes la­kásépítkezés, 1965-ben már 49 család költözhetett új otthonba. 1966-tól kezdve már nemcsak az építési, ha­nem a kedvezményes la­kásvásárlási akciókban js egyre több cigánycsalád vett részt. Tavaly például öt­venegyen építettek és száz- huszonnégyen vásároltak la­kást. A megyében azonban még mindig körülbelül tízezren élnek putrikban, de' elin­dult már egy nagyon egész­séges folyamat. Máról hol­napra természetesen nem lehet csodákat várni, de re­mélhető, hogy a társadalmi szervek és a cigánylakos­ság egyre kölcsönösebbé váló törekvése mind ered­ményesebb lesz. Zámbó Árpád Az ötvenes évek elején szervezték meg a tiszafüredi pedagógusok első ideológiai tanfolyamát. A hallgatók önként jelentkeztek, érde­kelte őket a marxizmus— leninizmus, melyről a fel- szabadulás előtt keveset hallhattak, s azt is eltor­zítva. Lekötötte figyelmüket a filozófia, a munkásmozga­lom története és a politikai gazdaságtan. A szemináriu­mokon érdekes viták alakul­tak ki, s a véleménycsere közben a szocializmus esz­méje meggyőződésükké vált. Még be sem fejeződött a hároméves tanfolyam, ami­kor Erdész József, a fiatat pedagógus is felvételét kérte a pártba. Érezte, hogy ott a helye, így többet tehet az új, kialakuló társadalomért. A következő ideológiai tan­folyamat már 6 vezette. Szí­vesen vállalta a tudományos szocializmus terjesztését, pe­dagógus társai meggyőzését. A párt propagandistája lett. — Az első üzemi tanfolya­mot a tiszafüredi Vegyesipa­ri Ktsz-ben vezettem — em­lékszik vissza. — Ellenfor­radalom utáni évben vol­tunk, sok zavaros nézet ter­jengett. Többen kétkedtek, s a munkásosztály vezető szerepét is vitatták, tagad­ták. Bizonyítani kellett. Si­került. Jó összhang alakult ki a tanfolyamokon, a részt­vevők szívesen jöttek a fog­lalkozásokra. A ktsz-ben évekig voltam propagandis­ta. A gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése ide­jén érdekes vitáink voltak a nagyobb önállóságról, a szö­vetkezeti demokrácia érvé­nyesüléséről. Hallgatóim megértették, hogy jogaik ki­szélesedtek. Beleszólhatnak a szövetkezet ügyeibe, s ez nemcsak joguk, hanem kö­telességük is. Erdész József évek óta ve­zető propagandista. Öröpi- mel vállalta p. járási párt- bizottság megbízatását, az időszerű kérdések tanfolyam­vezetőinek elméleti- és módszertani továbbképzését. Módszertani kérdésekről más oktatási formák propagan­distáinak is tart előadást. Azt vallja: — Nem csak oktatni, ne­velni is kell. A nevelés esz­közei pedig változatosak. Fel kell kelteni” a hallgatók ér­deklődését, hogy a tanulta­kat elfogadják, s meggyő­ződjenek annak igazságáról. Ezt szolgálja a szemlélte­tés is. A vezető propagandisták részt vesznek a munka el­lenőrzésében is. — Az abádszalóki Lenin Tsz-len magas színvonalú tanfolyam volt. Üzemmér­nök, közgazdász és a fizikai dolgozók kölcsönösen tanul­hattak egymástól. Termelé­si és politikai tanácskozássá vált szemináriumunk. A továbbképzés vezetője és a propagandisták között szoros az együttműködés. — Egy-egy nagyobb té­makör feldolgozása után megbeszéljük a tapasztalato­kat, s kölcsönösen haszno­sítjuk további munkánkban. Az oktató-nevelő munka állandóan változik, fejlődik. A propagandistának is szük­sége pan az újabb ismere­tekre.1 Erdész József minden évben részt vesz a megyei pártbizottság oktatási igaz­gatóságán rendezett tovább­képzésen. Négy évvel ezelőtt sikerrel fejezte be az esti egyetem hároméves általános tagozatát. Ősztől pedig a művelődéspolitikai speciális tagozaton tanul tovább. S közben égj) pillanatra sem gondolt arra, hogy megsza­kítsa propagandista tevé­kenységét. Még a jogos ta­nulmányi szabadságát sem vette igénybe az esti egye­tem három éve alatt. Peda­gógus társai a vizsgák előtt tanulmányi szabadságot kap­ták, ő esténként és vasárnap tanult.-— Az iskolai elfoglaltság miatt sohasem tudtam sza­badságra menni. De emiatt nem panaszkodom. Erdész József ugyanis a tiszafüredi Kiss Pál nevét viselő általános iskolg igaz­gatója. Az intézményben huszonkét pedagógus dolgo­zik, s egy óvoda irányítása is hozzá tartozik. A befeje­ződött tanévben négyszáz­negyvenöt kisdiák tanult az iskolában, kevés kivétellel fizikai munkások gyermekei. Az igazgató meleg szeretet­tel beszél róluk: — Fegyelmezettek, szor­galmasak, szüleik is törőd­nek velük. Éneikül nem bol­dogulhatnánk. Az átlagos tanulmányi eredményünk 3,3 volt. A gyengébbeket korrepetálással segítették nevelőink. Az igazgatót, a vezető propagandistát volt tanítvá­nyairól faggatom: — Milyen élmény az egy­kori általános iskolásokkal a mozgalmi munkában talál­kozni? — Igen, a régi tanítvá­nyok már felnőttek. Szívesen gondolok rájuk és találko­zom velük. Rózsa János, az ÁFÉSZ technikusa, Kiss András, a háziipari szövet­kezet párttitkára. Mindket­ten esti egyetemre járnak, s megbecsült, komoly em­berek. Beszélgetésünk során a felnőtt oktatásra terelődik a szó. — Azt hiszem kezd meg­törni a jég. A helyi Hdmán Kató Tsz tagjai közül tizen­heten jártak iskolába a i—8. osztályba. Akik nem végeztek, tovább tanulnak, s befejezik a 8. osztályt is. Arra törekszünk, hogy bő­vítsük a dolgozók általános iskoláját. Erdész József elfoglalt ember. Ö a TIT járási tit­kára is. Örömmel említi: felfelé ível az ismeretter­jesztés a járásban. Különö­sen a tsz-ekben érdeklőd­nek, s kérnek előadókat. A tanév az iskolában, ar pártoktatásban is befejező­dött. A nyári szünet azon­ban nem csak pihenéssel te­lik. Az igazgató egyhetes szakmai továbbképzésen vett részt Szolnokon, s ott volt úttörőik tíznapos dunaka­nyari táborozásán. Most üdülni készül családjával. S újból kezdődik a tanév. Augusztusban Szolnokon lesz, a vezető propagandis­ták kéthetes tanfolyamán. Erdész József lelkesen végzi társadalmi munkáját. Gondosan egyezteti sokrétű elfoglaltságát, mert szabad ideje nem sok van. De kár­pótolja a hallgatók és a párt elismerése. örül a megyei pártbizottságtól kapott Le­nin emlékplakettnek, önzet­lenül áldozza szabad idejét, mert azt vallja: — Szép munka tanítani, nevelni az embereket. Gon­dolkodásuk formálása jele­nünket és jövőnket szolgálja. Igen, a tanító mindig szol­gálatban van. Máthé László ■ ■: ■ % 4 A képünkön látható futószőnyegeket francia megrendelésre készítettek a békés szentandrási Szőnyegszövő Ktsz tlszasasi részlegének dolgozói. Egeket ostromolni Hallottam egyszer egy bölcs tanácsot. Az intézményveze­tő így oktatta munkatársait: Mi ne törekedjünk soha ar­ra, hogy a legelsők legyünk valamiben. Ez mindig koc­kázatos. Nagy a tévedés ve­szélye, ha olyasmit válla­lunk, amit még nem próbál­tak ki mások; utána jön a felelősségrevonás. Az elsőkre mindig jobban odafigyelnek, azok a szem előtt vannak. Meg azután, ha valamiben az első helyről a második­ra vagy a harmadikra szo­rulunk, azt mondják, hogy romlott az eredményünk, bí­rálni kezdenek, hogy már nem dolgozunk olyan jól. Bezzeg, hg a negyedik, ötö­dik helyen vagyunk állan­dóan, nem bántanak ben­nünket, mi több, ha innen lépünk előre a harmadik helyre, még dicséretet is ka­punk. Maradjunk hát mi szerényen mindig a me­zőny közepén. A jó átlagot hozni mindenben, ez a fon­tos. * Első hallásra is kitűnt, hogy ez az okoskodás nagyon távol áll a kommunisták mindig jobbat akaró, jobbra törő, szenvedélyes elkötele­zettségétől, de távol áll ál­talában az igyekvő ember mentalitásától. Nem lehet mindig és mindenben az ege­ket ostromolni, de az egek ostromáról való lemondás végzetes lehet. Néhány év eltelt azóta, amióta az idézett bölcsessé­get hallottam, módom volt figyelemmel kísérni a szóban forgó kollektíva munkáját. Amint hitvallássá vélt az „átlagon maradni” jelszava, nyomban követték azt más területen is konzekvens lé­pések. Ki lett ebben az in­tézményben a jó ember? Aki jól értette és alkalmazta a megfogalmazott vezetési el­vet. Aki viszont mindunta­lan előállt valami rendkívü­livel, az átlagtól eltérő gon­dolattal. olyannal, amin má­sok, máshol is felfigyelhet­tek volna, izgága, akadékos­kodó embernek számított. A lassú folyamatos kádercse­rék is azt a célt szolgálták. Hogy a „szolid”, „megbízha-. tó módon” dolgozó emberek nyomuljanak előre. Akik a „világot akarták megválta­ni’ , lassan elszállingózlak. Elmentek más, hasonló in­tézményekhez dolgozni. (Ér­dekes módon, nem tűnt fel senkinek, hogy új helyükön nagyon gyorsan magasabb pozícióba kerültek, jobb fi­zetést kaptak.) Később kiderült hogy az úgynevezett szolid, megbíz­ható emberek bizony nagyon korlátolt képességűek, több­nyire ebben rejlik — nem pedig valami különleges böl­csességben — annak magya­rázata. hogy nem törekedtek semmiben sem az élre. nem akarták,az egeket ostromol­ni. De amint egy-egy nagy feladat, az átlagosnál na-' gyobb erőfeszítést, hozzáér­tést, leleményt kívánó mun­ka akadt, recsegett a gépe­zet. Ilyenkor az átlagszint tartására törekvők le-lecsúsz- tak az utolsók közé. A fias­kó után rendszerint megálla­pították, hogy X, vagy Y a hibás. Leváltották, odaültet­ték a soronkövetkező embe­rüket — de alapjaiban ez nem sokat változtatott, mert az ejv maradt. Főként pedig a kádertartalék, ahonnan ilyenkor merítettek, már a többek által kiválasztott és nevelt emberekből állt. S ezek az emberek nem vol­tak alkalmasak nagyobb eredmények elérésére. Tekintsünk el az egyedi példától, hisz a „bölcsesség”, amiből kiindultunk — ha nem is szokták ilyen kiéle­zetten megfogalmazni — sajnos, elég gyakran tapasz­talható. Pontosabban: sok­szor találjuk magunkat szem­ben az eredménytelenség, az igénytelenség, az elmaradott állapotok vizsgálatánál ezzel az „óvatos duhaj” szemlélet­tel. Pedig önmagában, a dol­gok belső dialektikájának segítségével elemezve is ki­mutatható az ilyen nézet tarthatatlansága. Nézzük mégegyszer. Maradhat-e tar­tósan a jó átlagszinten egy vállalat, egy intézmény, egy község, vagy akár égy járás összeredménye, ha minden részkérdésben, minden ága­zatban a közepeset célozzák meg? (Az ellenvetések elke­rülése végett: a jó átlagszint elérése, megtartása nagyon tiszteletreméltó eredmény.) Ha mondjuk iskolát isko­lával, téeszt egy másik té- esszel, községet községgel, járást járással hasonlítunk, kiderül, hogy munkájukhoz, eredményeik produkálásához az objektív feltételek nem egyformák. Az egyiknek egy területen, a másiknak más területen jobbak a feltéte­lei. A két kezünk elég an­nak a kiszámolásához, hogy ahol az az elv érvényesül: ne legyünk az elsők, mert .az feltűnő, előbb-utóbb minden­ben az átlag alá kerülnek. Ha a körülmények valami­ért nem kedveznek, egyik vagy másik objektív feltétel éppen hiányzik, nem lesz meg a megcélzott átlag. A produktum közepes alatti lesz. Érettségi vizsgák után vagyunk. Minden diák jól tudja, hogy a négyes átlag- osztályzathoz legalább any- nyi ötös kellett, ahány hár­mas becsúszott. De hogy lesz annak egyáltalán ötöse, aki az üdvözítőnek, az elérendő célnak a négyest tartja — s fél az ötöstől? Pedig az ilyen diákot sem menti meg sem­mi attól, hogy a megterve­zett négyesek helyett néh4py hármas becsússzon, A politikai, társadalmi, gazdasági életben nincsenek eminens tanulók. Olyan üzem, téesz. iskola. vagy más Intézmény. amelynek minden eredménye „jeles”, aligha ah'ad. Vannak jobbak, vannak gyengébbek. A job­bak bizonyára azért járnak az élen, mert objektív fel­tételeik kedvezőek — és mert szubjektíve is akarják ezt, az élre törnek, ha úgy tet­szik: az eget ostromolják.^ Is­merünk téeszt, ahol évek óta búzából, s még néhány nö­vényből az országos rekordot döntögetik. Ugyanott bármit tesznek is, a szarvasmarha­tenyésztésben nem tudják a rekordot elérni, összességé­ben azért mégis az országos átlag felett állnak. De mi tör­ténne — ez a gazdasági életben szinte képtelenségnek tűnik —, ha jelszavuk az lenne: csak semmi feltűnést, elég nekünk búzából is az orszá­gos átlagtermést produkálni évenként. Milyen tehát a helyes ve­zetői magatartás? Semmi­képpen nem a túlzott óvatos­kodás, a fékezés, a „vészé-, lyek” méricskélése. Minden kollektívában olyan légkört kell teremteni, hogy a leg­nagyobb becsülete az egeket ostromlóknak legyen. (Szigo­rúan megkülönböztetve őket a légvárak építőitől.) Azok­nak, akik helyesen fel tud­nak mérni minden lehetősé­get, megkeresnek és megta­lálnak minden mozgósítható tartalékot ahhoz, hogy a ma­guk munkájában a maximá­lis eredményességet biztosít­sák. Ez a maximális ered­mény nem lesz mindig vi­lágrekord, hisz ahhoz a kö­rülmények rendkívül szeren­csés, ezért nagyon ritka ta­lálkozása is szükséges. Csak az ilyen célkitűzéseknek van húzóereje, lelkesítő hatása. Lenin meg volt győződve arról, hogy a felszabadult munkásosztály és a paraszt­ság soraiban nagy alkotó erő, tehetség szunnyad. Így írt erről: „...ezek a tehetsé­gek csak most kezdenek ön­magukra eszmélni, most kezdenek ébredezni, az élő, az alkotó, a nagy munka fe­lé törni, most kezdenek ön­állóan hozzáfogni a szocia­lista társadalom építéséhez”. A szocialista építés korábbi szakaszában írta e sorokat Lenin, de bizonyos, hogy ma és nálunk is érvényesek Lenin gondolatai is bizo­nyítják, mennyire idegen tő­lünk az a gondolkodás és az a taktika, amit e cikk elején idéztünk. Semmi köze a kom- ‘ munisták gondolkodásához és munkamódszereihez. Az aranyközépút üdvözítő Voltá­nak hangoztatása nem egyéb kispolgári óvatoskodásnál. Amikor az élet minden te­rületén a nagyobb haté­konyságot tűzzük célul, nagy károkat okozhat az ilyen szemlelet. A szocializmus magasabb szinten váló építé­sének kongresszusi célkitű­zése csak úgy valósítható meg, ha minden részterüle­ten az objektív lehetőségek maximális kihasználására tö­rekszünk. Ha úgy tetszik: a csúcsokat ostromoljuk. Varga József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom