Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-07 / 158. szám
1972. július 7j SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szolnok megye népművészete Szolnok megye méltán büszke múltbeli népművészeti hagyományaira. A tiszafüredi fazekasok csodaszép tányérjai, Miska-kancsói, butykosai legféltettebb darabjai a múzeumoknak és a magángyűjteményeknek. Éppúgy, mint a karcagi, vagy á mezőtúri anyagiparosok régi, művészi értékű nép- művészeti köcsögjei, kantái, tálai, korsói. A kisújszállási pásztorszűrök tarka mintái, indás tulipánjai és, rózsamintái, valamint a karcagi nagykun- hímzéssel díszített lágy színezésű párna-végei valamikor messze földön híresek voltak. A Szolnok megyei népművészek azonban gondoskodtak arról, hogy ezek a régi művészi hagyományok ne csupán, a múzeumok és a magángyűjtők vitrinjeiben maradjanak fenn. A tiszafüredi fazekasság helyébe lépett a karcagi mesterek egész sora, Kántor Sándorral, F. Szabó Mihállyal és a kályhák művésze: Rusói István a népművészet mestere cím birtokosai. A mezőtúriak nemcsali saját helyi hagyományokat újították fel, hanem más,' főként középtiszai fazekas-tradíciók életrekeltésével és továbbfejlesztésével is foglalkoznak Jakuts Imre, a népművészet mestere vezetésével, a Mezőtúri Fazekasok Háziipari Szövetkezetében. A nagykunsági szűrhímzést a Kisújszállási Háziipari Szövetkezet és a Karcagi Háziipari Szövetkezet újította fel és szerzett hírnevet. A Karcagi Agyagipari Htsz nemcsak fazekas hagyományokat újított fel, hanem Rusói mester révén az ország középkori híres kályhacsempéit is mesteri módon készíti. A régi Szolnok megyei hagyományokat azonban nemcsak ismétlik, hanem újjáélesztik. Ez annyit jelent, hogy a környezetünkben a régi idők óta történt változásokhoz, hozzásimítják ezt, ami a hagyományokból formákban, díszítményekben, átültethető. Dr. Pintér Imre Mezőtúri írókás böndös. Készítette Jakuts Imre népm. mestere Mezőtúron. Kisújszállási szűrhímzés. Készült a Kisújszállási Htsz- nél. I Nagykunsági párnavég-hímzés. Készült a Karcagi HtszttéL FILMJEGYZET Egy rendőr felügyelő vallomása az államügyésznek Hovatovább, ha a rádió közöl egy bombamerényletről, vagy halálos áldozatokat követelő repülőgépeltérítésről szóló hírt, egy szik- rányival sem reagálunk hevesebben mint ha azt közük, hogy valamelyik nagykövet átadta megbízólevelét. — Hát meg lehet ezt szokni? Napirendre lehet térni fölötte, hogy a huszadik század harmadik harmadában a haramiák ügyintézési módszerei valósággal a napi politika használati eszközeivé váltak? Mert Dél-Amerikában a tupamarók, Skandináviától az Adriáig az usztasák és még roppant szerencsésnek érezhetjük magunkat, ha legalább a szervezet nevét néven tudjuk nevezni, s nem kell találgatni, hogy ki áll az olyanféle magányos gyil- / kosok mögött, mint Jack Ruby vagy Sirhan Sirhan, s még ezek is a szerencsésebb esetek közé tartoznak, merthát ki ölte meg például Martin Luther Kinget vagv Traini palermói főügyészt? Ezek az eléggé el nem ítélhető módszerek sajnos, átszivárognak a haladó célú mozgalmakba is, hogy csak a szerencsétlen Jonathan Jackson romantikus akciójára gondoljunk, amely majdnem a villamosszékbe juttatott egy kiváló képzettségű kommunistát, Angela Davist. Ezek a napjainkban lepergett és makacsul tovább pergő tények teszik félelmetesen aktuálissá Damiano Damianí filmjét. Ö a törvényen kívüli akciók szimbólumává vált szicíliai maffiát járja körül immár harmadik filmjében (az előző kettő: Mint a bagoly nappal és a Bérgyilkos). Provinciálissá szürkülne témája, ha azok a problémák, amelyeket a maffia fölvet, nem lennének eleven, fájó sebei a viláo közérzetének. Legnagyobb rokonszenv- vel kísért hőse a rendőr- felügyelő, a tanácstalanság eleven szobra. Tudván tudja. hogy Don Ferdinand» Lomunno dúsgazdag építési vállalkozó keze seregnyi gyilkosságban és korrupcióban van benne, de mitsem tud ártani neki, mert a gengszter köré szövődött védőhálózat minden bizonyítékot felderíthetetlenül elrejt. Kezdetben maga is az ellenfeleitől kölcsönzött módszerrel próbálkozik (egy paranoiás őrültet szabadít rá Lomunnóra). de aztán be kell látnia, nem lehet a törvény sokredőze- tű köpenye mögé bújni, hogy csak személyes felelősségvállalásával tudja elpusztítani gyűlölt ellenfelét (azaz 6 maga vállalja a gyilkos szerepét). Szövetségese ebben a magányos harcban az állam- ügyész-helyettes lehetne, ez a talpig becsületes férfiú, de számára csak a törvényes út járható, vakon hisz az igazság intézményes diadalra juttatásában. Tragikus bukás amikor rádöbben, hogy tévedett. A törvénytelenség — úgy tűnik a törvényesség egyik igen szilárd fenntartó pillére, legalább is a mai Itáliában. Lomunno, a maffioso. nem akárki. Fontos beruházások kivitelezője. amely beruházások ultramodern megjelenésűvé formálják a nyomorról és primitívségről hírhedt olasz Délt, anélkül, hogy a rablólovagok korából megkövesedett farkastörvények, akár csak egy hajszálnyival is szelídülnének. Damiani filmje elsősorban azért jelentős. mert rendkívül bonyolult és politikailag súlyos témáját a legszélesebb közönség számára is befogadható módon adta élő, anélkül, hogy túlságosan nagy engedményeket tett volna a művészi színvonal rovására. Ha tetszik; szabályos krimit alkotott lebilincselően, izgalmas cselekménnyel, gépfegyversorozatokkal, vérfürdővel. de egy pillanatra sem feledkezett meg céljáról, nem a nézők idegeire, hanem tudatára akart hatni, s ha értő nézővel találkozott a mű, ez minden bizonnyal sikerült is. Szabó János Kunyhó kemény papírból Az NSZK egyetemi városaiban egyre kevesebb lakás 411 a diákok rendelkezésére. Ezen a problémán akar most segíteni három stuttgarti építész, Petdr Hübner, Frank Huster és Bärbel Hübner, akik már hosszabb idő óta foglalkoznak keménypapírból készült lakóegységek megszerkesztésén. Elképzelésük nyomán pl. a müncheni Nyári Olimpiai Játékok alkalmával kb. száz ilyen, papírkunyhót fognak majd felépíteni, többek között az első segélynyújtás céljaira. Kiváló ifjúsági klub Rákóczifalván Szerdán este ünnepélyes összejövetelen kapta meg a rákóczifalvi „Tisza” a „Kivaló ifjúsági klub” címet és az ezzel járó pénzjutalmat. A megtisztelő címért folytatott versenybe hatvan klub nevezett be Szolnok megyében, közülük tíz érte el a megfelelő szintet. A „Kiváló” cím elnyerése mellett a rákóczifalvi klub ötezer forintot kapott. Tartalmas foglalkozások jellemezték ■, múlt évi munkát. A szórakozás és művelődés mellett a harmincnégy tagú ifjúsági klub tizenötezer forint értékű társadalmi munkát végzett. Elsősorban a község szépítésében vettek részt. Az önzetlen munka már korábban is meghozta a 1 fiataloknak a község lakosságának elismerését. A nagyközségi tanács , anyagi lehetőségei szerint támogatja a klubot: háromezerötszáz forinttal járult hozzá a tartalmas klubélet kialakításához. A helyi termellöszövetkezetre szintén mindig számíthat, a megyei ifjúsági alapból pedig huszonötezer forintot kapott. Az ünnepségen Nagy Vilmos klubvezető máris kitűzte a következő évre szóló tervet: ismét elnyerni a „Kiváló ifjúsági klub” címet. Az európai reneszánsz és elemzésének mélységét kötetes összefoglaló szintézise készül el a közeljövőben. a Nemzetközi Összehasonlító Irodalomtörténeti Társaság égisze alatt készülő munka része lesz az európai irodalmak nagy ösz- szehasonlító irodalomtörténetének. Ebbe a méreteit és elemzésének mélységet tekintve egyaránt egyedülálló tevékenységbe a világ mintegy hetven kimagasló reneszánsz kutatója mellett, a magyar irodalom munkásai is bekapcsolódnak A most készülő reneszánsz szintézis minden eddiginél átfogóbb és teljesebb igényű lesz. „Hogy hinni tudjunk" Miközben a vele való találkozásra készültem, egy papírlapra feljegyeztem azokat a szavakat, amelyek eszembe jutottak róla: emberség, szeretet, megértés — és még néhány hasonló „jó” jelző került a papírosra. Ettől megzavarodtam. Ez így nem lehet igaz. Minden emberhez egyformán tartoznak jó és rossz tulajdonságok. Ám a művészre mindig az a jellemző, amit elárul magáról. Az emberről, dr. Ra- nódy László filmrendezőről éppen ez a szemérmes rejtőzködés árulja el a legtöbbel». Gyötrelmeit, kételyeit magába zárja. Embertársaival csak a szép, nemes, hitet adó gondolatokat közli. Feljegyzéseim mégsem hazudtak hát! Zomboron született, iskoláit Budapesten végezte. Egész fiatal korától kezdve tudatosan készült a filmrendezői pályára. Egyetemen tanult irodalmat. Színi- akadémián színészmesterséget. Tanulmányai végeztével a filmgyárba került gyakornoknak. Ma is úgy érzi, nehéz volt , azoknak az első éveknek a kereső izgalma, de mindenképpen hasznos. A teremtő, kísérletező kedv azóta se hagyja el. Szívesen kísérletezik fiatal, ismeretlen színészekkel. — Kiforrott, nagy művészekkel öröm dolgozni — mondja. — Tudom, hogy mit várhatok tőlük, velük élményt, egyfajta biztonságot is jelent a közös munka. Fiatalokkal — éppen ellenkezőleg —, azért szeretek dolgozni, mert ismeretlen előttem az anyag, mert csak sejtem a bennük rejlő képességet. A felelősség, a lehetőség is- nagy. Megható, semmihez sem hasonlítható szép pillanatok, amikor részese, segítőtársa lehetek egy-egy tehetség kibontakozásának. — Azok közé a filmrendezők közé tartozik, akik szívesen vállalkoznak klasz- szikus regények filmrevite- lére. Légy jó mindhalálig, Pacsirta, Aranysárkány, — hogy csak néhányat említsek. Miért? — Regények filmrevitelét két dologgal lehet magyarázni. Vagy a mű adaptálására vállalkozik a rende'• ző, tehát arra, hogy a film eszközeivel elmondja ugyanazt, amit az író elmondott szavakkal, bízva abban, hogy a film eljut olyanokhoz is, akik a regényt nem ismerték. Vagy pedig azért, mert olyan életérzést talált a könyvben, amely az övé, s általa megtalálta a formát saját mondanivalója számára. Én az utóbbi meggondolásból fordulok szívesen „forgatókönyvért” Móriczhoz, Kosztolányihoz. — A társművészetek alkotásait mennyire tartja fontosnak egy-egy film elkészítésénél? — Embercentrikus vagyok. Számomra a legfontosabb a színész. Sem jelképek, sem szimbólikus figurák, sem zene nem fejezheti ki tökéletesebben azt, amit egy emberi arc, egy tekintet, egy kézmozdulat elmond. Csak kiegészíthetik, hangsúlyosabbá tehetik azt. — Szeretném megtudni, ha lehet, melyik filmje a legkedvesebb? — „Akiket a pacsirta elkísér”. Ügy érzem, abban sikerült legjobban megközelítenem a teljességet. A szenvedésektől földig bukó emberről, aki mégis talpra áll, akinek van ereje elindulni az ismeretlen felé. Mert nagyon akar és mert mérhetetlen szeretetet hordoz magában. — Filmjei többségükben szenvedésről szólnak, ugyanakkor valami mélységes hit sugárzik belőlük. Hogyan lehetséges ez? — Azt hiszem, abból a fura kettősségből adódik, hogy bár én könnyen el- keseredek, mégis mániákusan hiszek mindenben, ami jó. ami szép, hiszek az emberben, az igazságban —. végső soron mégiscsak optimista vagyok. — Hogyan fogalmazná meg azt a gondolatot, amelyet a művészet segítségével szeretne újból és újból elmondani ? — Bízzunk a nagy szavak mögötti érzések igazságában. Ne féljünk a szavaktól. Akkor se. ha sokan visszaéltek már velük. A szavak mégiscsak érzéseinket fejezik ki, s ha magunkba zárjuk, mit ér akár a legszebb gondolat is? — Beszélgetés közben említette, hogy sokáig készül egy-egy filmjére, nehezen dolgozik. — Igen. Minden alkalommal úgy érzem, bele kell halni. Ez nem éppen kellemes állapot. De az emberi természet megmagyarázhatatlan csodái közé tartozik az az erő is, amely legyőzi a félelmeket, amely alkotásra kényszeríti a művészt. — Az alkotás gyötrelmeiért mi nyújt kárpótlást? — Természetesen a siker, az elismerés. A visszhang. Annak a művészetnek, amely a közönségre nem hat, nincs értelme. Siker egy jó mondat a mozi nézőterén, és siker a hivatalos elismerés. Mert a hit. csakúgy, mint a szeretet, különös körforgás. Ahhoz, hogy hinni tudjunk, éreznünk kell, hogy bennünk is hisznek. L. L , A reneszánsz „reneszánsza"
