Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-05 / 156. szám

4 SZOLNOK MEGYE] NÉPLAP 1972. július 5. A mesterheqedűk titka Fő a biztonság Ismeretes, hogy a bizton­sági övék nem valami nép­szerűek a magasban dolgozó munkások körében, amiből igen sok súlyos baleset szár­mazik. Az idegenkedés egyik oka az. hogy a biztonsági övék akadályozzák őket a mozgásban, a munkavédel­mi szakemberek világszerte olyan megoldások kialakítá­sán fáradoznak, amelyekkel szemben kisebb az ellen­szenv. Ezek egyike a képen lát­ható „Manioc” elnevezésű angol biztonsági berendezés. Elsősorban acélszerkezetek építői számára készül. Az igen erős anyagból való de­rékövhöz nagy ívben há­tul csatlakozik az 1,80 cm hosszú sodrott acélkötél, mely 130—140 kg súly hir­telen rántását is1 biztonság­gal kibírja. A kötelet el­csúsztatható bőrburkolat védi az acéltartók élén va­ló megsérüléstől, elnyíródás- tól. önzáró automatikus szerkezettel kapcsolódik a biztonsági berendezés a ge­renda csavarlyukaiba; itt a rögzítést végző rugós ke­resztzárat a pisztolyszerű nyúlvány „ravasza” hozza működésbe. A bekapcsolá­si művelet egy mozdulat­tal, félkézzel végezhető. A derékövön bekapcsolható tartófülek is helyet kaptak, ahová n munkás a szerszá­mait teheti. Nem tudjuk, hogy ki ta­lálta fel a hegedűt; sokak szerint Andrea Amati, a hí­res cremonai hegedűkészitő iskola megalapítója. Ám va­lószínű, hogy ő csak töké'e- tesítője, végleges kifejlesztő­je volt a „hangszerek kirá­lyának”. Vannak, akik az 1560—1610 között Lombar­diában élt híres hangszerké­szítőt, Gasparo di Salo-t tartják a hegedű „apjának”, mások viszont az Olaszor­szágba származott német mestert, Kasper Tieffenbruc- kert, aki már fél évszázaddal előbb is készített ilyen, hang­szert. Az azonban bizonyos, hogy a hegedű őse a jóval „testesebb”, de mégis erőt­lenebb ' hangú viola volt. A hangerő és a hangmi­nőség szempontjából a hege­dű legfontosabb része a „do­boz”, a rezonátor. Fedele és hátlapja kissé boltozatos. A hátlapot juharfából (esetleg körte- vagy szikomorfából), a fedelet lucfenyőből gyalul­ják, vésik ki a hagyomá­nyos, pontos arányokkal bí­ró alakra. A felhasznált fát legalább tíz évig érlelik, szárítják, vagy igen régi, „megállapodott” faanyagot kutatnak fel a hegedű készí­téséhez. A fedél két olda­lán található f-lyukakon ke­resztül érintkezik a rezoná­tor belsejében lévő levegő a külső levegővel. Az oldallapokat juharfa- darabokból hajlítják megfe­lelő alakúra. A nyak a szé­pen faragott csigával jávor­fából, az un. fogólap, a kul­csok és a húrtartó ébenfá­ból. a húrokat tartó láb ke­mény juharfából készül. A hangszer külsejét egyes mes­terek töltőanyaggal kezelik, és minden esetben lakkozzák. Nem kétséges, hogy az enyv, a töltőanyag és a lakk hoz­zájárul a hegedű hangjának minőségéhez, de bizonyos, hogy nem csupán ebben rej­lik a mesterhegedűk titka. A felhangolt hegedűk húr­jainak együttes feszítése mintegy 23 kilogramm. Eb­ből 9—10 kg egyenesen le­felé irányul és a lábon ke­resztül a rezonátor vékony fedelére nehezedik. Hogy ezt a terhet elosszák és növel­jék a tető ellenállását, már a régi hangszerkészítők is fenyőfából való csíkot (ge­rendát) enyveztek a fedőlap (Erre utal a kicsinyítést ér­zékeltető olasz elnevezés, a violino is.) Az Andrea Amati alapí­totta hegedűkészítő iskola azonban valóban mindmáig fogalom. Utódai és tanítvá­nyai. elsősorban, Nicola Ama- fci, Antonio Stradivári és Pi­etro Guameri rendkívül ma­gas tökélyre emelték a he­gedűkészítés művészetét. Még nem ismerhették a hangok fizikáját, mégis megtalálták a hegedűk legtökéletesebb akusztikai viszonyait, műre­mekeket alkottak. A cremo­nai iskolából kikerült hege­dűk tisztán csengő, erős, ki­fejező hangját mind ez ide­ig csak megközelíteni sike­rült, túlszárnyalni még nem. belső felületére, pontosan a lábnak a legmélyebb hangú húrt (G) tartó talpa alá. A láb másik talpát a fedél és a hátlap között nagyjából függőlegesen álló fenyőfaru- dacsfca — az un. lélek — tartja. A lélek helyének cse­kély megváltoztatása, vagy más faanyagból készítése gyökeresen megváltoztatja a hegedű hangját. A hegedűtestnek, a rezo­nátornak az a szerepe, hogy átvéve a húr rezgéseit, jó­val nagyobb levegőmennyi­séget hozzon mozgásba, s ez­által a hangot felerősítse. Könnyű lenne a hegedűké­szítők dolga, ha a rezonátor a különböző magasságú han­gokat egyforma mértékben erősítené fel. Sajnos, nem így van. Tudjuk, minden rezgő rendszernek van saját ren­gése is, s ha ezzel megegye­ző frekvenciájú rezgés éri, azt különösen nagymérték­ben felerősíti. A hegedű szekrényében levő levegő ma­ga is rezonál, s önrezgése különbözik s. szekrény sa­ját rezgésétől. A fa és a be­zárt levegő saját rezgésszá­mán mutatkozó legnagyobb erősítést fő fa-, illetve fő levegőrezonanciának nevezik; ezek ismerete támpontot ad­hat a mesterhegedűk készí­téséhez. Stradivari hegedűin a fő fa- és a fő levegőrezonancia megközelítőleg egy zenei kvint távolságra .fekszik egy­mástól. Ugyanennek a két rezonanciapontnak a távol­sága gyengébb minőségű he­gedűn egy egész oktávnál is több. Mindez ma már elek­tromos hangszintmérővel el­lenőrizhető, s a mérések Kiváló hegedűkészitők ma is élnek szerte a világon. Kö­zéjük tartozik Alekszej Pehenyko, szovjet mesterhege- dűkészítő. A hegedű anatómiája Ismét napirenden a kasmíri kérdés alapján készített hangosság­görbe jellemző a hegedű mi­nőségére. Kopogtatás Indira Gandhi indiai minisz­terelnök, és Zulfikar Ali Bhutto pakisztáni elnök sim- lai csúcstalálkozóján a megvi­tatandó kérdések listáján Kasmir ismét fontos helyet foglalt el. India és Pakisz­tán között az elmúlt negyed­században a kasmíri prob­léma kétszer vezetett hábo­rúhoz és a legutóbbi konf­liktus alkalmával is jelen­tős szerepet töltött be az ellentétek elmélyülésében. 1947. augusztus 17-én — a volt Brit-India területén — létrejött a független In­dia és Pakisztán. A 220 800 négyzetkilométer területű Kasmír fejedelemség, amely a Brit-India autonóm álla­ma volt, a felosztáskor a függetlenség mellett határo­zott. Döntést az ország föld­rajzi fekvésével, a népesség vallási és etnikai összetéte­lével indokolták. (A lakos­ság — kb. 5 millió fő — 80 százaléka muzulmán, a többi hindu, buddhista, és szikh.) A maharadzsa a hindu hitet valló dogra nemzetiségre támaszkodva nyomta el a többségben lé­vő muzulmán vallású kas- míriakat. Pakisztán a függetlenség felé hajló Kasmírt politikai és gazdasági nyomással igyekezett csatlakozásra bír­ni. majd 1947 októberében nagyarányú katonai táma­dást indított a fejedelemség ellen. (A támadás valódi oka a Nyugat-Pakisztán szempontjából olyan fontos öntözővíz biztosítása volt. Az Indus és több bővizű mellékfolyójának vize nél­külözhetetlen az élelmiszer- termelés szempontjából.) A pakisztáni támadások elhá­rítására Jammu és Kasmír Indiához fordult segítségért, majd bejelentette a feje­delemségnek Indiához való csatlakozását. A fegyveres összetűzéseknek az ENSZ 1948. augusztusi, majd 1949. januári határozatai vetettek véget. A létrejött tűzszüneti vonaltól északra és nyugat­ra fekvő területek (kb. Kas­mír területének harmada), Azad (Szabad) Kasmír né­ven Pakisztán ellenőrzése alatt maradt. Az el nem kötelezettségi politikát foly­tató India, az Egyesült Ál­lamok és Kína felé orientá­lódó Pakisztán ellentétei egyre jobban elmélyültek. Az 1962-es indiai—kínai ha­tárviszály új helyzetet te­remtett. Az 1963. március 2-án aláírt pakisztáni—kínai szerződés új határovalat je­lölt ki Kasmír Pakisztán ál­tal megszállt területe és Kína között. (Ezt a megál­lapodást India nem ismeri el.) — TERBA — A rezonan.ciavlszonyok megállapításának van né­hány hagyományos „fogása”. Amikor a mester a fedél és a hátlap vésésében már jól előrehaladt, mutató- és hü­velykujja közé fogva fele­meli a falapot és különböző pontokon ujja bütykével megkopogtatja. A hallott hang magassága gyakorlott fül számára megfelelő tájé­koztatást ad a lapok további formálására vonatkozóan. Ügy látszik, hogy a cremo­nai mestereknek e kopogtató hangok megítélésében rend­kívüli jártasságuk volt.., Július fdmújdonsáqai a televízióban Július filmprogramjából különösen két igényes vi­lághírű olasz film ígér tar­talmas szórakozást. Július 15-én kerül képernyőre Fe­derico Fellini 1957-es film­je a Cabiria éjszakái, Juli­ette Massinával a főszerep­ben. Egy hét múlva, júli­us 22-én másik kiváló Felli­ni filmet tekinthet meg a nagyközönség. Az Édes éle­tet amely a moziban is em­lékezetes sikerrel szerepelt. Két kiváló színész, Sophia Loren és Antony Perkins játsszák a Gyilkos vagy ál­dozat című francia alkotás főszerepeit. Ez biztosítási csalásra épülő bűnügyi tör­ténet.- _ . .KÉPERNYŐJE ELŐTT Zenei figyelő A televíziónak vannak ál­landó, megbízható színvona­lon jelentkező műsorai, amelyek jószerivel nem hi­valkodnak, szépen és hasz­nosan illeszkednek a prog­ramok sorába. Ilyen a tv zenei újságja is. Többnyire csak a zenét, a komolyze­nét szerető nézők tart­ják számon, pedig érdekes, a zenei élet eseményeit át­fogó, jól szerkesztett műso­rával a nézők szélesebb kö­rében is rokonszenvre szá­míthatna. Ízlésesen tálalt zenei kóstolóival, frappáns értékelő és eligazító szavai­val — a pontos beszédű Raics István vezeti — meg­bízható zenei fórum. Ha valamit mégis hiányolni le­het tartalmából: figyelő te­kintetét valamelyest mesz­szebbre kellene vetnie, első­sorban a vidék zenei élete felé. Nagyobb figyelmet kel­lene szentelnie az itt kibon­takozó, új, biztató kezdemé­nyezésekre. Nem szabad volna, hogy figyelme körét elkerüljék a vidéki szimfo­nikus zenekarok élete. S talán érdemes lenne a ko­molyzene világába olykor­olykor az igényes könnyű­zene eseményeiből is been­gedni kellő mértékkel. így teljesebb és egységesebb ké­jét nyújthatna a zenei élet egészéről. A Kerekes János főszerkesztésével jelentkező tv-újság, amely múlt heti adáséval nyári „vakációra ment”, remélhetően ősszel, szeptemberben megifjodva és megfrissülve áll nézői elé. Üjabb szolnoki siker a képernyőn Volt idő, amikor a mű­vészeti vagy egyéb vetélke­dőkön a Szolnok megyeiek szereplését általában nem koronázta siker. Most azon­ban úgy látszik, fordult a kocka. Ä Ki mit tud-ban a jászberényi Szabó Olga már nemcsak’ meghódította, de meg is ríkatta a zsűrit. Alig tudott szóhoz jutni; Brecht versének lenyűgöző előadá­sa olyan hatással volt a zsűri egyes tagjaira. És ter­mészetesen a közönségre is. Most mégsem erről a siker­ről szólnék, hanem arról a játékos olvasóvetélkedőben született kiváló eredmény­ről, amely a szolnoki csapat nevéhez fűződik. A játék­ban induló szolnoki hármas imponáló fölénnyel hagyta maga mögött a második forduló valamennyi csapa­tát. Nemcsak Fagyejev Ti­zenkilencen című regényé­ből „vizsgáztak” eminens módjára, hanem otthonosan mozogtak a szovjet szép- irodalom világában is. Mél­tán lett övék a pálma. (Volt csapat, amelyik jóformán meg sem tudott szólalni.) Ami azonban magát a játé­kot illeti, továbbra is gon­dot jelent a néző számára a játék helytelen alapállása, a feladatok megkomponálá- sában megnyilvánuló rossz kiindulási pont. Ezúttal is, miként az első fordulóban, többször is láthattunk, illet­ve hallhattunk olyan kira­gadott részletet egy-egy re­gényből, amelyről — a já­tékvezető Horváth János is beismerte férfiasán — a né­zőnek bizony dunsztja sem lehetett, hacsak véletlenül Röviden frissiben nem olvasta a kér­déses könyvet. A másik szeplő, nevezzük így, a mű­sor arculatán: a versenyzők nevének eltitkolása. Mi in­dokolja, hogy a háromtagú csapat résztvevőit a névte­lenség homályába rejtsék. Vajon a szolnoki csapat tag­jai Illyés István főhadnagy, és Trömböczky Péter, vala­mint Szatmári Györgyné, társak a szellemi versengés­ben, vajon nem érdemelték volna-e meg. hogy a tele­vízió nézői éppúgy megis­merjék őket, mint például a Ki mit tud versenyzőit. Mellesleg az adás ideje — vasárnap délután — sem a legszerencsésebb. Népműve­lők körében végzett amatőr felmérésem tanúsága szerint: száz népművelő közül csu­pán egy látta a szovjet iro­dalom, a jó könyvek nép­szerűsítését szolgáló műsort. Kell a jó könyv, de kell a jó műsor is. Az olvasóvetél­kedő, bár valamelyest tisz­tult és világosabb lett az első forduló óta és a zsűri is többet vállal, helyesen, még mindig csak a lehető­séget reprezentálja. Mi vol­na tehát igazán jó? A jó könyvekről egy jobv, prog­ram, jobb műsoridőben. Itt említem meg a hét egy másik könyvpropaganda műsorát, a Nyitott könyv adását. Ezúttal Csurka Ist­ván kötetébe lapozhattunk bele és élőben hallhattuk a szükséges elöljáró beszédet. Csurka magajellemzését. Sza­tirikus írásai, a Kint az életben kötet darabjai a képernyőn sem veszítettek sajátos varázsukból. A kétszer kettő — Vitray műsora — és a Jogi esetek mintha csak összebeszéltek volna. Mindkettő központi témája a sport volt. Az egyikben a labdarúgás sza­bályaiból vetélkedtek a já­tékosok, a másikban egy durva szabálytalanság jogi következményeit . hányták- vetették meg. Az előbbi a versenyzők rendkívül maga­biztos tudásával, az utóbbi tiszta és világos beszédével szerzett örömet. Alattvalók és királyok — érdekes műsor lenne, ha ke­vesebbet beszélnének benne, és töbh lenne a látvány, a vizuális élmény. Elvégre a televízió mégis csak a tá­volbalátás és nem a távolba- hallás eszköze! Feleki Kamill ismét meg­jelent a képernyőn. (Elég régen láttuk.) És mint az operetthangverseny műsor­vezetője sajátos hangulatot árasztott most is maga kö­rül: kellemes humor, némi pikáns ízzel fűszerezve és bölcs derű.- Nem maradt adós a tőle megszokott ci­gánykerékkel sem. Az általa beajánlott operetthangver­seny kellemes nyári perce­ket szerzett. A négy páncélos és a ku­tya háborús témájú kaland­film. Egy bátor kis csapat kalandjait meséli el. Leg- utóbh például azt, hogy a derék katonák és a derék kutya közös erővel miként hiúsították meg a nácik ga­rázda tervét, egy híd fel- robbantását. Ä váratlan fordulatokban bővelkedő, a jellemek rajzában azonban kissé sematikus lengyel film a tartalmas szórakozási igé­nyek kielégítését van hivat­va szolgálni. V. M. Érdekes leletek Egyiptomban Rendkívül érdekes régésze­ti leletekre buKkantak az egyiptomi Fayoumban. Kairó­tól 150 kilométerrel délnyu­gatra. Az archeológusok 80 sírt találtak, amelyek mint­egy 3000 esztendővel ezelőtt- ről származnak. Az egyik sír­ban például olyan mumifi- kált testekre akadtak a ku­tatók amelyeknek gerincosz­lopát — a múmia szép test­tartása céljából — pálmavesz- szővel helyettesítették. A lej letek arra engednek követ­keztetni, hogy az ókori Egyip­tomban nagyon is kiterjedt orvosi vizsgálatokat folytat­tak a holttesteken.

Next

/
Oldalképek
Tartalom