Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-04 / 155. szám

1972. július 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 i'lfaú&öéé' C'M'ú'd ozCkkCbS A Szolnoki Szigligeti Színházon már napok óta kint a nyári szünetet hirde­tő tábla, s tegnap az évad­záró társulati üléssel hiva­talosan is véget ért az 1971—72-es szezon. Olyany­nyira véget ért, hogy pilla­natnyilag színpad sincs: le­bontották, padozatcserét hajtanak végre, így a szo­kásostól eltérően a művész­klubban tartották meg az évadzáró ülést. Ha csak ennyi lett volna a szokásoktól való eltérés, szükségtelennek tartanánk megemlíteni, de más — sokkal lényegesebb szem­pontból is — rendhagyó a szezonvég. Az évad lezárá­sa egyben a színházigazgató búcsúja volt. Vass Károly művészeti és vezetői sike­rekben gazdag másfél év után eltávozik a színháztól. Lemondásának hivatalos be­jelentése okozhatta, hogy az évadzáró társulati ülé­sen az eltelt műsoridényt elemző elmélyülés és a nyá­ri szabadságnak örvendő vidámság helyett inkább valamiféle tiűnődő melan­kólia uralkodott. Mint Vass Károly több­ször is hangsúlyozta, ki­zárólag személyes okok késztetik távozásra, még­hozzá a színházi munkától teljességgel független, ma­gánjellegű okok. A Szolnok megyei színházlátogató kö­zönségről, a társulat tagjai­ról a legmelegebben beszélt búcsúszavaiban, s köszöne­tét fejezte ki a párt-, az állami és a társadalmi szerveknek a színháznak nyújtott támogatásért. (Engedtessék meg, hogy furcsáljulc kissé az esetet. Vajon helyénvaló-e, hogy egy kitűnő művészeti veze­tő, akinek igazgatási és rendezői munkájáról a „szakma” és a közvélemény egyaránt tisztelettel beszél, éppen személyes problémái megoldásához nem kapott segítséget?) A rendkívüli helyzet miatt Vass Károly nem is vállal­kozott az évad részletező elemzésére, hiszen — mint mondotta — rövid ideig tartó igazgatása alapozó időszaknak is kevés volt egy határozott profilú színházi stílus megteremtésére, a tanulságok levonása • pedig már az új színházvezetést illeti. Így csupán gyorsmérleg- szerbien vont párhuzamot az évad eleji célkitűzések és az elért eredmények kö­zött Megállapította, hogy a fenntartó szerv által tá­masztott követelményeknek (bevételi terv, előadásszám) teljes egészében eleget tett a színház. Az eredeti mű­sorterv magas szintű igé­nyesség jegyében született, s ettől a valóban előadott darabok csak csekély mér­tékben tértek el. A műsor- változást egyetlen esetben sem a műsorterv átgondo­latlansága okozta, hanem a színházon kívül álló körül­mények. (Például: Csurka István nem készült el meg­ígért darabjával, vagy a másik esetben a leszerző­dött főszereplő, Upor Pé­ter tragikus hirtelenségű halála.) Alapjában véve elégedet­ten ítélte meg Vass Ká­roly az előadások színvona­lát és a művészi teljesítmé­nyeket is. „Jó néhány ki­emelkedő produkció akadt közülük, de a kevésbé si­keresek is tisztességgel vál­lalhatók." Kifejtett^, hogy véleménye szerint a Szigli­geti Színház továbbfejlődé­séhez egységes játékstílust és egységes színházi etikát képviselő, összeforrott tár­sulat szükséges. A társulat tagjai nevé­ben Szombathy Gyula vál­lalta, hogy búcsút vesz az igazgatótól, de a kitűnő, fiatal színész, aki a legbo­nyolultabb színpadi helyzet­ben is-mindig föltalálta ma­gát, most elcsukló hangon csak ennyit tudott monda­ni: „Köszönjük”. főrendező kapott megbízást a színházvezetői teendők ellátására. Székely Gábor ismertette a társulatban bekövetkező személyi változásokat. Meg­vált a színháztól Hegedűs Ágnes, Baranyai Ibolya, Bodnár Erika, Bor József, Bürös Gyöngyi, Lencz György és ifj. Ujlaky, akik Szegedre szerződtek. má­sodállásban továbbra is tag­jai maradnak a szolnoki színháznak. Üj tagok: Andai Györgyi (most végzett a főiskolán) Bárány Frigyes (a József Attila Színházból jön), Bo- ross Mária és Lengyel Zol­tán a Déryné Színházból, Falvay Klári Kecskemétről, Györgyfalvay Péter Veszp­rémből és a két legismer­tebb név: Iványi József Szegedről, Szilvássy Anna­mária a Madách Színházból. Nyitány: SZENT JOHANNA A színházvezető főrende­ző beszámolt a műsorterv­ről is, amelyben azonban még lehetségesek változá­sok. Megmaradt az „5—5-ös felállás”, azaz öt prózai és öt zenés darab. Shaw Szent Johannájával kezdődik az évad. Utána a következő darabok várhatók: Hervé: Nebántsvirág, Molier: Ver­sailles-! rögtönzések és Dandin György (egy elő­adásban), Csokonai—Gör­gey—Stark: Lilla és a kí­sértetek. Tennesse Williams: Amíg összeszoknak, Pend- ragon-legenda (Szerb Antal regényének musical-változa­ta), Csurka István ismétel­ten megígért szatírája, Do­rothy Lane—Brecht—W eil: Happy end, Katajev: Élcsa­pat (vagy más szovjet szín­mű), Lehár: Luxemburg grófja. Az évadnyitó darab sze­reposztását már kifüggesz­tették. Rendező: Karinthy Márton főiskolai hallgató. Johanna: Andai Györgyi és Csomós Mari párhuzamos szereposztásban. Dauphin: Szombathy Gyula. Cauchon püspök: Iványi József. Lord Warwick: Huszár László. Stogumber káplán: Pol­gár Géza. La Hire: Halász László, La Trémouille: Kür­tös István. D’Estivet: Hol- lósi Frigyes. És így tovább. (A kezdés terve nagyon ígéretes.) Sz. J. Nyaktöiő mutatványok Tegnap Budapesten a Millenáris betonteknőjében mutatkozott be a sajtó, a tv és a Filmhíradó munka­társainak a francia film és tv cascaderur csoportja. A társulat tagjai Belmondó- ék helyett végzik autós nyaktörő mutatványaikat. Még a tűz sem akadály Az Autó-rodeo show sa- vát-borsát felvonultatta a délelőtti előadás során a cso­port. Láthattak a nézők őrült kergetőzést három ko­csi részvételével, előzést milliméterre kicentizve vér- fagyasztó fékcsikorgás után megállást, szó szerint haj­szálnyira a cél előtt. Olyan profifékezést, hogy a Peu- got-ok többször megfordul­tak a tengelyük körül — miközben a vezetők kínosan vigyáztak, hogy a kötelék tartsa a szabályos térközt. Amint kiderült. mindez a bemelegítés volt csak, ugyanis a kocsik a további­akban jobbára csak két ke­réken közlekedtek. Mindez a vakmerő sofőröket mit sem zavarta, sőt az egyet­len utas is kimászott az ab­lakon és az oldalra billent, őrülten száguldó járművön kezdte reggeli torna gya­korlatait. Az együttes nagy számai azonban méff mindig hátra voltak. Egy fekete monst­rum végül kivált a depó­ból és teljes sebességgel ne­kilódult egy áttörhetetlennek hitt tűzfalnak. Mindez az­zal volt kombinálva, hogy Gilles Legris, a csoport ve­zetője, a motorház tetejére kötözve feküdte végig a mindenképpen forró produk­ciót. Az áttörés természe­tesen sikerült, mint ahogy sikerült ápp bőrrel meg­úszni a „pilótának” a meg­rendezett karambolt. ami- koris két kocsi teljes se­bességgel egymásnak ron­tott, oly életszerűen, hogy a roncsok még a nézőtéren is záporoztak. Két keréken az esküvőre Még hosszasan sorolhat­nánk a másfél órás bor­zongás részleteit, ám azok­kal a szolnoki közönség éppúgy megismerkedhet, mint a brazil, vagy éppen a román izgalmat kedvelő közönség megismerkedett. Az előadás utáni sajtófo­gadáson Gilles Legris a cascaderur-ok mestere be­mutatta együttese tagjait. Kiderült, hogy a fia is ott ül az egyik kocsi volánja mögött. A szőke, hosszú hajú ifjú nemrég eskü­dött örök hűséget ragyogó szép. fekete feleségének és a , szertartásra természetesen kétkeréken fuvarozta a násznépet. Az idős Legris egyébként nem régen nyi­totta me0 Franciaországban az első autós iskolát — a tantárgyak között a KRESZ természetesen nem szere­pel... (Szó ami szó, műsoru­kat gyengébb idegzetű köz- lekedésrendészek ne néz­zék végig.) Számos kérdéssel ostro­molták az őszhajú vezetet az újságírók. Legnagyobb sikere az alábbi válaszá­nak volt: — Az autó remek mun­kaeszköz a pályán, a or­szágúton pedig nagyszerű játékszer. Szerénytelenseg nélkül állíthatom, hogy úgy vezetek mint egy isten. Hogy mégis óvatosan haj­tok? Ja kérem, nem ül minden volán mögött egy- egy Gilles Legris! Az év végén tnár újabb 200 megawattal több áramot — most már összesen 800 megawatt villamos energiát termel majd a Gagarin hőerőmű. Képünk: Az 5. sz. blokk szál- lítóhídjának vasszereléseit begesztik (MTI Fotó — Balassa Ferenc felv. — KS) Jászberénybe került Szarvas város nagy díj a Bomló világ Ma, amikor a valós ténye­ken alapuló irodalom világ­szerte hódít, egyre többen és egyre szívesebben olvas­nak, hallgatnak, néznek do­kumentatív jellegű, ugyan­akkor irodalmi igényű mű­veket. Taar Ferenc szombaton elhangzott hangjátéka kap­csán e műfaj néhány jelleg­zetes sajátosságáról lehető­ség nyílik bővebben beszél­ni. Nem azért, mert kiemel­kedő műről van szó, inkább azért, mert ebben a játék­ban olyan jellegzetes jegyei jelennek meg a műfajnak, melyek gyakran képezik vi­ta tárgyát. Az első: lehet-e valós hangjátéki jelenetek közé száraz, dokumentatív anya­got (ne adj’ isten statisztikai adatokat) beépíteni. Kétség­telenül kockázatos vállalko­zás. Hiszen a játék akkor hat igazán, ha cselekménye változatos, fordulatos. Ha ezt minduntalan megállítjuk, akkor nehezebben követhe­tő, vészit hatásából. Mégis van olyan eset, amikor a megszakítás indokolt. Ha külön funkciót kap: amikor a játékba fűződő dokumen­tum egyértelműen meghatá­rozott helyre kerül. Hatás szempontjából ez két esetben lehet indokolt. Ha az a cél, hogy a drámai helyzethez illő hangulat megteremtésével fogékony- nyá kell tenni a nézőt, hogy az adott dokumentum jelen­tőségét jobban érezze. De lehet az is a cél, hogy a drá­mai hatás fokozására vág­nak be egy-egy dokumenta­tív részt a játék folyamatá­ban. Taar Ferenc dokumentum­játékában a fent említettek­re jó példákat találhatunk. Az író egy tanyasi kisfiú halála kapcsán tulajdonkép­pen a mai tanyasi élet lehe­tetlen — tarthatatlan — vol­tára akar rávilágítani. A montázsokkal mégis akad egy kis baj. Nem minden esetben ülnek ezek a meg­szakítások. A hangjátéki és dokumentatív elemek össz­hangjának mélyebb, átgon­doltabb elemzése és kissé mértéktartóbb darabolása feltétlenül javára vált volna a játéknak. A másik vitatott dolog az, hogy szabad-e hívatásos szí­nészeket szerepeltetni, és ha A díj, amelyről a cím be­szél, a Szarvason megrende­zett országos Just Zsigmond Szövetkezeti Színjátszó Na­pok egyik fődíja, és a jász­berényi ÁFÉSZ és a műve­lődési központ kitűnő sze­replését nyugtázza és egy­ben dicséri. Szombaton négy színhelyen. Békés megye négy helységében tájbemu­tató jelleggel az ország kü­lönböző részeiből érkezett mintegy 20 földművesszövet­kezeti, többnyire falusi együttes mutatta be műso­rát. Szolnok megyét két iro­dalmi színpad, a már emlí­tett jászberényi és a jász- kiséri ÁFÉSZ színpada kép­viselte. A jászberényi együt­tes Néger song — négerek hangja — című versösszeál­lításával aratott megérde­melt sikert. A népes me­zőnyből azzal emelkedtek ki elsősorban, hogy határozott mondanivalót fejeztek ki és nemcsak játszottak; a faji elnyomás elleni néger láza­dásban az emberi méltósá­got általában sértő és meg­csonkító mindenféle móddal szembeni tiltakozásukat fejezték ki, helyenként szug- gesztív, erőteljes megjelení­tésben. A jászkisériek Petőfi-mű- sora jólehet szándékában nemesnek bizonyult, már korántsem hozott a heré­nyiekéhez hasonló sikert. A dalokkal összefűzött szerel­mes versek füzéréből hiány­zott a szín, a csillogás, az őszinte derű. Szereplésük azzal a tanulsággal szolgál — különösen most, hogy a Petőfi-évforduló bizonyá­ra sok emlék, vagy egyéb műsor készül — Pe­tőfit csak a maga természe­tességében, természetadta derűjével és indulataival le­het megszólaltam: költői vi­lágától teljesen idegen az úgynevezett intellektuális borongás: Petőfit csak pető- fiül érdemes bemutatni, elő­adni. A műkedvelő színjátszás hagyományos seregszemléjén tehát a szép megyei sikerhez megszívlelendő tanulság is párosult. De a legfőbb tanul­ság mindenekelőtt: a színpa­don mindenféle játéknak csak akkor lehet értelme, ha korunkhoz szól, ha monda­nivalója van a ma embere számára is. A mozgalom névadója, a századforduló parasztszínházának egyik lei- váló szervezője, Just Zsig­mond is azzal a szándékkal szorgalmazta falusi együtte­sek megalakulását, hogy ezek a csoportok segítsenek „belemarkolni” a kor pa­raszti társadalmába, hogy a realizmus igényével szólja­nak a társadalmi valóság lényegéről. igen, meddig szabad ebben elmenni. Bár az utóbbi idő­ben ez egyre inkább terjed, sokan vannak mégis, akik az eredeti szereplők hangját szívesebben hallgatják. Taar Ferenc játéka erre a dilemmára határozott vá­laszt ad. Ha jó a szereplő­válogatás, ha hiteles az áb­rázolás, akkor a színészi munka szinte szükségszerű, épp a teljesebb hatás érde­kében. Még akkor is, ha a riportszerű, valóban szinte nyers, dokumentatív elemek is belefonódnak a színészek által eljátszott részekbe, mint ebben a darabban. Végül, meg kell említeni azt is. hogy a Rádiószínház — nem véletlenül, hiszen adottságaiból is következik — gyakran tűz műsorára dokumentumjátékokat. Ezek többségükben mind témá­ban, mind izgalmas érdek­feszítő cselekményben, s fő­leg mondanivalóban sokszor fölötte állnak a költött mű­veknek. Csonka műsor — csalódott közönség i 3 Vasárnap este a honvé- | delmi nap záróeseménye- g ként a szolnoki szabadtéri = színpadon fellépett a Ma- I gyár Néphadsereg művész- 3 együttese. A szép számú | közönség várakozással te- 3 kintett az előadás elé, hisz § abban a tudatban foglalt I helyet a nézőtéren, hogy | a művészegyüttes az idei = legnagyobb vállalkozását, 3 az „Együtt” című zenés, | verses, táncos produkcióját 3 láthatja a színpadon, be- ! mutatva a mai katonaélet | élményét, érzelemvilágát. 3 A műsor húsz perces ké- § séssel kezdődött, de a be- I mutatott számok némileg | kárpótoltak a késésért. A | tánckar jó koreográfiájú, = szép táncokkal nyerte meg | a közönség tetszését. A le- § gényes, a lakodalmas, a | verbunkos, a karikázó, ? majd a csárdás méltán | váltott ki jelentős elisme- g rést.. Szépen táncoltak, i együtt éltek a zenekarral. | A lendületes, jó ritmusú | tánc bensőséges lírával pá- í rosult. A művészegyüttes férfi | kara az előadott számok- I kai — Kodály Zoltán, Esti | dal, Ádám Jenő; Somogyi, - balatoni nóták — most is = bizonyította, hogy a hazai § kóruskultúra egyik legran- 5 gosabb ápolója. A mintegy 30 percig tar- § tó program után a műsor- 3 közlő sajnálattal jelentette m be, hogy az előadást tovább | nem tudják folytatni, mert f az együttes egyik autóbu- | sza Cegléd után elromlott, = és a művészek egy csoport- § ja nem érkezett meg. A = közlést döbbent csend kö- | Vette, majd az elégedetlen- 3 ség moraja zúgott végig a ’ - közönség sorain, és a né- ■ zők végül is csalódottan | távoztak. Ügy érezték, be- 1 csapták őket. nem azt kap- | ták, amit vártak s amire s a borsos — 20 forintos — 3 helyárak alapjár is jogsai - igényt tarthattak volna. Ez ; a sajnálatos eset az orszá- | gos hírű művészegyüttes = hírnevét aligha szolgálhat- ~ ja. I — trömböczky — SiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiKiiiiiiiiMHiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiinniiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiMHiiiiiiindiu: Búcsúzik az igazgató Új tagok, új műsorterv A Megyei Tanács VB mű- velűdésügvi Osztálya nevé­ben Tóth Tibor osztályveze­tő mondott elismerő szava­kat a színház és Vass Ká­roly elmúlt évadbeli mun­kájáról, majd nagy tapstól kísérten átadta ifj. Ujlaky Lászlónak, a Megyei Tanács VB művelődésügyi Osztályá­nak színművészeti nívódíját értékes alakításaiért. Kedves színfoltja volt a társulati ülésnek egy nyug­díjba menő házaspár, Ju­hász János színművész és Juhász Jánosné súgó kö­szöntése. A színház szak-' szervezeti bizottságának tit­kára, Győző László jutalmat adott át nekik. A felügyeleti szervek dön­tése értelmében ez év de­cember 31-ig Székely Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom