Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-23 / 172. szám

Kutya dolgok Miért csodálkozik? Csak spórolok! (A Quick karikatúrája) Mindig különcködik! RÁADÁS Egy dühös vevő ront be a kutyakereskedőhöz: — De kérem, én házőrzőt akartam venni magától. Igaz, hogy a kutya jó nagy­darab és hangja is van, de éjszaka úgy alszik, iránt a bunda és még bombarobba­násra sem ébredne fel. — Ne mérgelődjön uram.’ Van itt olyan áílat is, ami­lyenre önnek szüksége van.' Egy egész kis kutya .. — Akkor cserélje ki 0 naggyal. — Nem, a nagy már hoz­zászokott önhöz és kegyet­lenség lenne, ha most el­szakítanánk a gazdájától. En ráadásnak szántam a kisku­tyát ..: — De minek? | — A kicsi rendkívül ébe­ren alszik. Ha majd hall va­lamit, felébreszti a nagy ku­tyát..': annak már csak ugatnia kell. MAGYARÁZAT Á férj kinyitotta a ruhás­szekrényt és elképedt: — Ember, mit csinál Itt & szekrényben? — Nem fogja elhinni: a felesége elől bújtam ide. MEGNYUGTATÁS ^ — Egek, a szótáram! — kiált fel kétségbeesetten az apa, amikor észreveszi, hogy a fia kitépi a kötet lapjait. — Ugyan ne dühöngj édes fiam — szól közbe a feleség. — Láthatod, hogy a gyerek csak az X és Y oldalakat tépi ld, ilyen szavakkal pe-, dig soha nincs dolgod! h AZ ŐSZINTE HAZUDÓS . A virágárús kirakatában egy táblácska áll ezzel a szöveggel: „Mondd el virág­gal, amit akarsz”. Egy férfi belép az üzletbe és így szól az elárúsítóhoz: () — Művirágokat kérek. j I — Miért nem igaziakat? J — Mert hazugságra lesz..; í ISMERI A FELESEGET i Á lelkipásztor vigasztalja az özvegyen maradt férjet: — Felesége oda távozott,’ ahol örök nyugalom és béke honol. i — Akkor ön nem Ismeri az én Mártámat —• jegyzi meg az özvegy. — Ahová fi megy, ott vége a békének és a nyugalomnak! VALÓOK 4 / Mrs. Evelyn MacCorke (New Haven) válópert indí­tott a férje ellen. A férj mellkasára ugyanis három nőt tetováltak, az asszony pedig nem szereti a tolon­gást. i .jf!-----------------------------------------'t. E gy texasi bosszúsága Egy texasi turista, akit az Idegenvezető elkalauzolt az Eiffel-toronyhoz, csodálkoz­va nézte az építményt, és így szólt: — Már nyolcadszor va­gyok itt és úgy látom, sem­mi sem változott. Nyilván nem találtak olajat a föld­ben... S -«*•: Aruhemuiató A napokban mélynyomású, színes, jázmin illatú meghív vót kaptam: felkértek hogy jelenjek meg az albertfalvai reprezentatív kiállítási nagy­csarnokban. ahol bemutatják iparunk új termékeit. Mon­danom sem kell, hogy kíván­csian rohantam a helyszínre; A pavilon bejáratánál arany, sújtásos, egyenruhás portás üdvözölt. Mindjárt megkér­deztem tőle: hol lehet vásá­rolni ilyen szép portásruhát? A fülemhez hajolt és bizal­masan megsúgta, hogy száz­ezret rendelt belőle a hondu- rasi külkereskedelmi minisz. térium. De mi egy portásru­hával kevesebbet szállítunk, mert ezt az egy darabot egy utazd ügynökünk, élete koc­káztatásával szerezte meg a kollekcióból. Megköszöntem a felvilágosítást, aztán belép, tem a hatalmas kiállítási te­rembe, ahol iparunk’ száz új csodájában gyönyörködhet­tem. Óriási sikert aratott a meg. hívott vendégek előtt a Dam­janich utcai „Apolló” Rolóké­szítő Ktsz különleges rolóhú­zója, mely a sötétben mély­lila színben foszforeszkál, így nem kell tapogatózva ke­resgélni. — Rögtön rendelni akartam egy garnitúrát, de a kiállítás igazgatója közölte, hogy 1985-ig 700 ezer rolóhú­zót szállítunk Nyugat-Bengá- liába így a hazai igényeket csak később lehet teljesíteni. A pesterzsébeti „Lemondás” Ktsz kiállítási részlege előtt boldogan felkiáltottam: „Ez igen!” Ámultán néztem a szövetkezet új termékét, a rendkívül szép kivitelű kom- pótos tálat, amely éjszakára függőágynak is átalakítható. Mivel a jövő hónapban lesz huszonöt éves jubileuma, — hogy menyasszonyommal — jegyben járok, gondoltam, meglepem őt egy ilyen cso­dával. De az igazgató elné­zést kért és fontoskodva kö­zölte, hogy ez csak mintapél­dány, a legközelebbi években export-kötelezettségünket kell teljesítenünk. Ugyanis a Ba- hama-szigetcsoport félmillió példányt rendelt a keresett cikkből. Be kell vallanom, hogy fér­fi létemre sírva fakadtam, amikor megpillantottam a la. josmizsei — „Szenti mentái” Kendertiloló Ktsz alkotását, az ultramodern infrasugarak- kal működő palacsintasütőt, amely egyetlen mozdulattal éjjeliszekrénnyé alakítható át: Keserűen suttogtam magam elé; „Ebből sem vásárolha­tunk mi, magyar állampolgá­rok.” Ám az igazgató sugárzó arccal közölte: — Még az idén megjelenik a piacon. Így örömmel állunk a kedves vevők rendelkezé­sére. — Jól hallottam? — Olyan nagy tételben gyártják, hogy exportra is jut elég, és ma­rad belőle a hazai fogyasz­tóknak is? — kérdeztem iz­gatottan. Az igazgató kicsit zavar­tan magyarázkodott. — Ez még nem egészen exportképes, mert palacsin­tasütőnek egy kicsit szálkás, és amikor éjjeliszekrény, — időnként kilóg belőle a pala­csinta-tészta, De a hazai fo­gyasztóknak ez is jó lesz... Galambos Szilveszter I 4 ■Jap I (Berki Imre rajzai) t (ónálló (s "ö ennivalóját!ÍUnk’ apukám’ a ,ányunk maga keresi meg az Kár .. .kár* • • Tévedés ne es­sék, nem a vetési varjú hangját utánzandó, adtam a fenti címet kis dolgozatomnak. Egészen már kár­ról van szó. Ar­ról, amelyet az Üj Magyar Lexi­kon 4. kötete 39. lapja valahogy így definiál: „kár: 1. (közg.) vagyoni állapotban bekö­vetkező veszteség v. fontos gazdasá­gi érdekeket érin­tő hátrány. Jog­szabályaink sze­rint a valakinek okozott kárt anya­gilag az viseli, akinek a hibájá­ból keletkezett." Nos, helyben vagyunk, kérem. Az történt, hogy a jó múltkorában vagyoni állapo­tomban némi veszteség követ­kezett bei Gáz- boylerom ugyanis meggondolta ma­gát s akképp vé­lekedett, hogy néh neki sem árt kicsa­pongó életet élni (kitől tanulhatta a gálád?!) és kicsa­pott. Mármint egy rakétányi tűzcsó- vát. E vulkánikus tevékenység kö­vetkeztében né­hány. a közelben száritkozó töröl­Semmi vész! — rikkantottam, hi­szen direkt ne­kem találták ki az Állami Biztosí­tót, s miután rég­óta fizetek ilyen célra némely fo­rintokat, joggal reméltem, hogy károm hamarosan meg fog térülni. Annál is inkább reménykedtem a gyors megtérülés­ben, mert azt a t. Olvasó is belát­hatja, hogy kár­igénnyel fellépni egy gázboylerral szemben — ha a lexikon mégany- nyira uszít is erre — merő csacska- ság. Semmi vész! — gondoltam. Majd most jön az ÁB., hiszen mindenki tudja: Biztosítás — biztonság!” Nem jött. Már­mint a kárbecslő. Az ÁB-tól. Múlt hó közepe eset. Nőm (a kis táján történt az naiv) telefonon bejelentést tett, miszerint kárt szenvedtünk. Közölték: jön­nek. ' Nem jöttek. , A változatosság kedvéért ' most magam kaptam körmöm közé a közöm, fürdőlepe- kagylót, » tettem dőm etc. tüzet fo- volna meg a beje- gott, majd annak lentést. rendje-módja sze- Közölték: tele­rint elhamvadj fonon nem fogad­nak el kárigény­bejelentést, csak írásban. (Na, ez végre érthető ma­gyar beszéd volt.) Megtettem a be­jelentést írásban — személyeden vittem be. Közöl­ték: hagyjam lőtt a telefonszámo­mat, majd hívnak, ha a kárbecslő érkezik. I Nem hívtak. Kárbecslő < nem érkezett. j Üjfent nőm pró­bálkozott. I " Közölték: J kár­becslő bevonult a seregbe, ne vár­juk. ja Most itt! állok néhány frottírtö­rölköző és fürdő­lepedő nélkül — befürödve. Azzal mindenki tisztában l van, hogy így nyár de­rekán, netán ősz­szel a fiatalok be­vonulnak. Erősen tartják magukat azok az értesülé­sek, miszerint a sorkötelei kár­becslők is. Ez ed­dig stimmel. Per­sze, azt magam sem kívánom, hogy szerény kár­igényem felméré­sére eltávozást kérjen a szegéty kiskatona. Meg­elégszem én egy pót kárbecslővel is, csak legyen már. — molnár ~

Next

/
Oldalképek
Tartalom