Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-23 / 172. szám
1972. július 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Jászkunsági agrármozgalmak Milyen szerepe van a megyei agrármozgalomnak a munkásmozgalom kialakulásában? Miért a történelmi Nagykunságban jöttek létre az első termelőszövetkezeti városok? Miért vállaltak úttörő szerepet a szabadulás és magvetés időszakában? Hol a forrásvidéke a kérdésekre keresett válaszoknak? Az utóbbi évtized helytörténeti kutatásainak eredményei arról győznek meg bennünket, hogy megyénk legújabbkori munkásmozgalma két fő ágú gyökérből, s ezek hajszálgyö- kereiből táplálkozva nőtt ki. A hosszabbik, időben az 1745-ös redemptióig (megvál- takozás) ér, a rövidebb. a századfordulókori erőteljesebb kapitalizálódással, s ez által a megyei, elsősorban a szolnoki ipari munkásság kialakulásával függ össze. Az utóbbiról aránylag sokmindent tudunk, az előbbi megrajzolása — habár távolabbi korszakot fog át és időben nagyobbat — a szakszerűbb forrásmunkák alapján köny- nyebben megoldható. Ez esetben olyan történelmi ténnyel állunk szemben, aminek köztudati létjogosultsága aligha vitatható. Arról a sajátos jászkun fejlődésről van szó, amely a megváltakozás következtében száz évvel korábban teremtette meg a polgári, szabadparaszti kibontakozás lehetőségét, mint az ország jobbágyi területein. Az erővonalak tehát két alapréteg között helyezkednek el a pénzért földet, s ezzel együtt a határ osztatlanul hagyott részének jövedelméhez és birtoklásához jogot szerzett parasztok (re- demptusok) és az anyagiak hiányában földet nem váltott var"' a földről lemondott, földjüket valamilyen módon elveszített szegényparasztok (irredemptusok) között. A két alapréteg között nem volt ' éles határvonal. Mindenkori konkrét érdeküktől függően, a földnélküliekkel tartottak a lesüllyedt-elszegé- nyedett, kis földű redernp- tusok és a jászkun helységekbe költözött idegen nincstelenek (inquillinusok). . Elsősorban a Nagykunságból ismeretes e paraszti rétegharcok sokféle formája és változata. Kiemelkedő pl. a kunmadarasi szegényparasztok 1748—50 közötti re- demptióellenes mozgalma, de a paraszti osztályharc sajátos megnyilvánulási formája a kunhegyes!, kisújszállási, karcagi, madarasi elszegényedett redemptusok és földnélküliek 1785, 1786-os — tömegében nagyméretű bácskai kirajzása is. Ugyancsak a földkérdés megoldását remélve lelkesen csatlakozott a Jászkunság szegény parasztsága az 1848—49-es nemzeti szabadságharchoz és polgári forradalomhoz. Közvetlenül a kiegyezés után a sorra alakuló jászkunsági demokrata körök adnak intézményesített lehetőséget nemcsak a polgári értelmiségnek — a 48-as és polgári eszmék terjesztéséhez, hanem az elszegényedett parasztság „communisticus törekvései” is itt bukkannak j fel. A Karcagon, Nagykunmadarason, Kisújszálláson, Kunszentmártonban 1868- ban megalakult demokrata körök komoly politikai tényezőkké váltak. Bázisuk nagyságára jellemző, hogy pl. 1868 áprilisában a kisújszállási Demokrata Körnek v1160 igazolt tagja volt. Ezzel egyidőben új szakaszba lép a jászkunsági pusztafoglaló mozgalom is. Követelik a pusztai közbirtokossági földek egy részének újraosztását, más részének részleges, illetve végleges és örökös felosztását. 1868-ban Karcagon pl. a forrongásnak „egy emberáldozata lett, többen veszélyesen megsebesíttettek” — írja a Jászkunság című lap. Pezsgő helyi közéletet bizonyít az a tény is, hogy I87I7 ben nagylétszámú körök működtek a jászkun mezővárosokban. Így Kisújszálláson „48-as Olvasókör”, Kunszent- mártonban „Népkör”, Karcagon „Polgári Kör”, Túrke- vén „Polgáry Olvasókör”, Jászberényben „Népkör”, Jászárokszálláson „Egyenlő- ségi Kör” ... A sokszínűén és változóan, de mégis egységes mederben hullámzó jászkun földkövetelő mozgalmak az 1870-es évektől „a jogtalan birtokállapot és az elharapódzott aránytalanságok megszüntetése” érdekében folytak. A közbirtokossági földek felosztása során kisemmizettek országos pert indítottak ügyük érdekében, ami részleges eredménnyel zárult. A nincstelenek ugyan nem, de a házzal és szőlőbirtokkal rendelkezők részesültek a közlegelők felosztásából. Az 1880-as és 90-es évek- • ben kezdődött el a jászkun munkásság szervezése. Az országosan szervezett „Általános Munkásegylet” ösztönzésére hozták létre a — kispolgári programú — Jászkunsági Munkásegyletet, amelynek helyi szervezetei — eddigi ismereteink szerint — nem voltak közvetlen kapcsolatban a fővárosi egyletekkel. Ugyanebben az időben a jászkunsági mezővárosi 48-as körök, olvasó körök, iparoskörök, sőt munkáskörök (pl. az 1877-ben alakult kisújszállási Munkás- olvasókör) fokozatosan elkülönülnek az értelmiségiek és gazdag parasztok vezette egyletektől és polgári köröktől. Külön figyelmet érdemel a kunszentmártoni földmunkások és szegényparasztok 1890 elején újjászervezett Munkás-Olvasókör, amelynek alapszabály-tervezetében szerepel az igazságos földosztás, a közmunka és az adórendszer reformja, valamint harc a három nyolcasért, május 1. megünnepléséért, továbbá a „szövetkezeti gaz- dászat” létrehozásáért. Ettől kezdve — az országos szervezkedésekkel összhangban — a hatóságok „az egyletek működését élénk figyelemmel” kísérik, mivel a kérdés — véleményük szerint — „tüzet rejt magában, amely összeégeti a még egészséges munkásosztályt”. A jászkunsági agrármozgalmak eredményessége több vonatkozásig Egyrészt fejlesztette a paraszti rétegek közéletiségét, edzette, ébren tartotta politikai ön tudatát és fogékonyságát Kereken 111 000 kh jászkunsági (kiskunsági, jászsági, nagykunsági) közbirtokossági föld került paraszti tulajdonba. vagy a közérdek szolgálatába (iskolák). Ezek - a mozgalmak utat nyitottak a születőben lévő megyei munkásmozgalomnak. „Nem csak kiegészítik a munkásmozgalmat, hanem mintegy kiváló alkatrészét képezik” — állapította meg róluk találóan az Új Népszava cikke 1895- ben. Az SZDP létrejöttével, országos hálózatának kiépülésével a megyei munkás- mozgalom központjává — egyre inkább — Szolnok vált. Dr. Szabó Lajos XDOOOCXXXXJOCOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOJJ retek felé. Nagyon szereti a zenét, régebben maga is aktívan részt vett kamarazenélésekben. Angolul is megtanult, csak úgy, a maga szórakoztatására, éjszakákat töltött fordítással. Hihetetlen, hogy művészi munkáján kívül mi mindenre van ideje, energiája. Ügy vélem, sokak nevében kérdezem meg Tol- nay Kláritól azt, hogy az elképesztő iramú fejlődés eredményei, a reánk nehezedő tudás halmazok között, hogyan tarthatja meg az ember humán érdeklődését? Hogyan lehet okosan, szelektálni? — Egy-két nagyszerű színész kollégám példáját mondanám el válaszképpen. Pécsi Sándorról köztudott, hogy egy míves rozsdás lakatért képes elmenni a város másik végébe és vissza; Mensáros László valóságos kis koncerteket rendez otthonában — ők is, mint sokan mások, teremtettek maguknak egy olyan kis világot, ahová nem bezárkóznak (!), hanem ahonnan elmehetnek, ahová visszatérhetnek, ahol mindig megtalálják azt a biztonságot adó szépséget, amely számukra a legmegnyugtatóbb. László Hona Ha nagyon fáradtnak, agyonhajszoltnak érzi magát, megáll — meg tud állni a rohanásban — felnéz a mgasba, gyönyörködik abban, hogy áttetsző kék az ég, hogy napfényszikrák röppennek a levegőben, a végtelentől kór egy kis nyugalmat. Tolnay Klári, Kossuth- díjas; kiváló és érdemes művésznővel személyesen megismerkedni ugyanolyan élményt jelent, mint művészetében gyönyörködni. Sokat tud, mert sokat lát a világból, érzi az élet gazdagságát. Azt nem érti, hogyan élhetnek emberek csak a maguk szűk kis világában. Szalonai vagy magánéleti bonyodalmaikon túl, miért nem érdekli őket még az is, hogy a másik ember éppen milyen problémával küzd;' hogy hol tart a tudomány; hogy hol éheznek az emberek? Tolnay Klárinak művészi hivatásán túl közismert jelentős közéleti tevékenysége is. A Madách Színház szakszervezeti titkára, vendégként rádióriporter — ahol teheti, ahol csak módjában áll, segít kollégáinak, embertársainak. Figyelemreméltó, mit válaszol arra a kérdésre, hogy tapasztalata szerint mire van leginkább szükségük az embereknek: Tolnay Klári — Arra, hogy meghallgassák őket. Más semmire nincs idejük az emebe- reknek, legkevésbé arra, hogy egymásra figyeljenek. Pedig a figyelemért szeretetet kap az ember. Ügy látszik, ezt sokan nem tudják. Riasztónak, szörnyűnek tartom azt, hogy az ember csak egy adat, egy iktató szám legyen. De ez ellen csak saját magunk tehetünk. A kíváncsiságot magában hordozta, és ösztönösen vonzódott mindig olyan emberekhez, akiktől tanulhatott, akik tovább fejlesztették érdeklődését új meg új ismeBOKROS LÁSZLÓ RAJZA A megismerés krónikái Először magyarul — Költők és korok Eseményszámba megy a Kossuth Könyvkiadó újdonsága, Marx—Engels Művei 46. kötete. A sorozat e legfrissebb darabja ugyanis A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalai-t teszi hozzáférhetővé első ízben magyarul. Az 1857 és 1859 között keletkezett marxi kéziratok e gyűjteménye — amelyet két könyvre bontva bocsátott közre a kiadó — ■azért rendkívüli jelentőségű, mert itt fogalmazódtak meg azok a gondolatok, amelyek később a Poltikai gazdaságtan bírálatához, valamint a Tőke című munkában öltöttek végleges formát. Mellékletként meglelhető Marx eredeti indexe — vázlata — is a „hét füzethez”, azaz a szó- banforgó feljegyzések későbbi feldolgozásához, s ugyancsak megtalálhatók a szükséges jegyzetek és mutatók. A kötetet Lissauer Zoltán fordította. Az elméleti problémák iránt érdeklődőknek szól a kiadó egy másik újdonsága is, a dr. Elek Tibor összeállította tanulmánykötet, A természettudományos megismerés ismeretelméleti kérdései. Az öt dolgozat a többi között olyan témákat ölel fel, mint a műszaki és természettudományok művelésének és oktatásának filozófiai problémái, a filozófia és az információelmélet viszonya, az érzékelés filozófiai alapkérdései és a modem tudományok. A tudományos- technikai forradalom korát éljük, s a könyv hasznos segítség abban, hogy eligazodjunk e kor kapitalista és szocialista fejlődési irányainak jellemzői között. Szardínia Olaszország legelmaradottabb része, s ismerve a „Dél” szegénységét, ez nem kicsiség. A sziget azonban túltesz azon is, s bár csak 300 kilométerre fekszik Rómától, az időbeni távolság évtizedekben mérhető. E világ alapos, személyes tapasztalatokra támaszkodó képét tárja elénk Faragó Jenő A keserű méz szigetén című útirajzában. A fényképekkel gazdagon illusztrált kötetben — a felvételek egy részét Reismann János készítette — a szerző magyarázatot keres a nyomorúság okaira, s ugyanakkor kedves, nyíltszívű emberek sokaságával ismertet meg bennünket, közöttük olyanokkal is, akik bátran harcolnak a szárdok szebb holnapjáért. Faragó könyve szintén Kossuth újdonság. megjelent IV. és V. kötete. Kitűnik az Akadémiai Kiadó gondozta két könyvből, hogy termékeny prózaíró la volt — szépprózai írásainak foglalata a két kötet. Az ei- beszélések, önéletrajzi jellegű írások tekintélyes része most először kerül nyilvánosságra, de érdeklődésre tarthatnak számot a más teirmá- szetű dolgozatok is, így a vadászatról, városokról ég fürdőkről írtak, vagy a szerelem szótára és kalauza. A megszokottan — lévén kritikai kiadás — alapos, nagy jegyzetanyaggal kiegészített két könyvet Seres József rendezte sajtó alá. Vajda János neve hallatán az irodalomszerető ember a költőre gondol, s ezért meglepetés összes műveinek most Harminchét esztendő — öt kötet. Kiss Tamás nem tartozik a termékeny költők közé, majd’ négy évtizedes pályafutása — amint ezt most Mérleg hava címmel válogatott verseinek gyűjteménye bizonyítja — mégsem hasonlítható el-elapadó patokhoz. Sokkal inkább lassú sodrású folyam ez, mely az embert és tájat, érzést és gondolatot ölel át. Szép, tartalmas líra ez, szemérmessége megkapó, humanitása megszívlelendő. A költő legújabb verseit is magába foglaló művet a Szépirodalmi Könyvkiadó jelentette meg. íXöocooaxiajooooaiocoooooooooooooaíDooixxxigpoocoooooqoaxxxöo^^ MEGGYES LÁSZLÓ RAJZA